2024. szeptember 28., szombat

Andy T. Miller - Areán - Magam vagyok a tűz!


 Először is szeretnék köszönetet mondani a Smaragd Kiadónak, amiért elolvashattam a történetet. Nem tagadom, hogy el vagyok csúszva az olvasásokkal, de a héten elindult mindennek a pótlása, így ez a könyv is sorra kerülhetett. 
Őszintén szólva nekem picit döcögősen indult a történet, nem igazán szippantott magával az első pár oldal. Nagyon különleges hangulata van ez azonnal érződik, de kellett egy kis idő még sikerült azonosulnom.

Főhősnőnk Areán , egy erős női karakter. Olyan érdekes sors vár rá, ami teljesen megváltoztatja az egész világát. A történet egy vizatekintéssel indul, amiből megtudjuk,  hogyan kezdődött minden két évvel ezelőtt. Egy  nap furcsa érzés keríti hatalmába,  ráadásul régiségboltban felfigyel egy ládikára. Tudja, hogy azt mindenképpen magával kell vinnie, ám, amint hazaér vele a zár nem nyílik. Ekkor ismét egy furcsa bizsergést érzett és az érintésére végül sikerült felnyitnia. Rá kellett ébrednie, hogy ezt az akaratával csinálta. A ládában egy idegen nyelvű  könyvet talált, és az első oldalon egy nevet: Akiram. A lány akkor még nem tudta de ez a név lett a végzete. Tudatuk összekapcsolódott és elkezdték megosztani egymással a tudásukat, érzéseiket. 
Minél inkább közelebb kerültek egymáshoz, engem annál jobban érdekelt a történet. Nagyon izgalmasan volt megoldva a kommunikáció és a közös jelenetek. Viszont nekem ebből kicsit kevés volt. Az elején nagyon hiányoltam, hogy részletesebb emlékképeket kapjunk, akár kérdezhettek volna egymástól, ha már a lány tanulta újdonsült barátja nyelvét. A fantasy szál szerintem mesterien lett kitalálva.
Természetesen izgalomban sem lesz hiány, hiszem Akriam rabságban van és a vágyak is a felszínre törnek. 
A lány végig erős és kitartó marad, de nekem ezek a részek is kevesek voltak. Lehetett volna még kifejteni történéseket, több jelenetet beletenni, több veszéllyel....

A karakterek egyébként nekem tetszettek szépen belesimultak a világba. Csak róluk is megtudhattunk volna kicsit többet....Nem tudom, hogy a szerző tervez-e folytatást, vagy egyéb módot arra, hogy megválaszolja a  nyitott kérdéseket, de ne aggódjatok, nemsokára megkérdezem. 
Viccet félretéve az alaptörténetet végül nagyon megszerettem, csak úgy érzem, sok kihasználatlan lehetőség van még benne.

A borító egyébként lehetne picit misztikusabb szerintem: szépek a lángok de annyira nem különleges, mint amilyen a történet maga. 

Egyébként hamarosan egy új dologban veszek részt és ha minden a terveink szerint alakul ez a történet és még pár másik is górcső alá kerül.  Ám erről picit később. 
 
Ám addig is, ha szeretnétek egy saját példányt, keressétek a Stílus és Technika Könyvek kínálatában!

Írta: Isabel




 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Liz Kessler- Emily és a mélység szörnyetege (Emily 2.)

Emily, Windsnap  kalandjai tovább folytatódnak. Az első részt zsákbamacskaként szereztem meg, viszont annyira megtetszett, hogy szerettem vo...

Népszerű bejegyzések