Tomcsik Nóra - A nyírfák csendje

 Tomcsik Nóra regényeit már volt alkalmam olvasni, ezért biztos voltam abban, hogy ismét egy nagyon mély mondanivalójú történetet kapunk tőle. Nem tévedtem, hiszen ez a mű nem egyszer könnyeket csalt a szemembe és olyan mélyen elgondolkodtatott, hogy félre kellett tegyem.

A nyírfák csendje alapját az 1917-es Oroszország és az ott zajló forradalmak adják. Főhőseink egy testvérpár - Grisa és öccse Kolja. Az ő szemszögváltásaik segítségével ismerjük meg a történetet, ami mindkét nézőpontból tekintve is végtelenül szomorú.

Grisa, már kisgyermekként is katonai pályára vágyott, sajnos sem ő, sem testvérei nem osztoztak édesapjuk zene iránti rajongásában. Ám, mikor megszületett Kolja minden megváltozott hiszen a kisfiút istenadta tehetségnek  mondták. Magas rangú emberek ismerték meg a kisfiú nevét, még a cári udvarban is játszhatott, ám a a férfi most sem élhette meg az álmait, hiszen a Kolja súlyos betegségben szenvedett. 

Kolja imádja a zenét, egy életvidám fiú, aki rajong testvéréért. Azért, hogy apja kedvébe járjon, mindent megtesz, amit kér tőle, az egészségét is kockára téve. A szülők halála után bátyja gondoskodik róla, és bár nagyon közel állnak egymáshoz, a bizonytalanság és a halálfélelem folyamatosan ott lebeg a fiú feje felett.

Azzal indulunk, hogy Grisa már tiszt a seregben, az előzményeket a történet folyása közben tudjuk meg. Harcolnak a németek ellen, ám a sereg már fáradt. Nincs egy erőskezű vezetés, akit tisztelhetnének, ráadásul a harctéren a katonák egyre inkább összebarátkoznak az ellenséggel. Nem azért, mert nem szeretnék a hazájukat, hanem azért, mert mindkét fél oldalán emberek harcolnak! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt kiemelte!

A férfi egy nagyon jó barátjukra bízza öccsét Petrográdban és próbál helytállni, abban a tudatban, hogy legalább testvére távol van attól a pokoltól amiben ő él. Ám az otthon maradtaknak sem sokkal jobb hiszen forradalom tör ki az országban.  Az emberek éheznek, bizonytalanok, nem tudják melyik oldalt kellene választaniuk. Ide próbálnak visszatérni legjobb barátjával, hogy együtt nézzenek szembe az élet nehézségével, öccse betegségével és a jövő megpróbáltatásaival.

Szerintem már ebből is látszik, hogy a szerző nagyon kemény témához nyúlt. A könyv végén leírja mennyi kutatómunkát is végzett az írás során, ám, ha valaki elkezdi olvasni, ez nem lehet kérdéses számára. Jómagam nem vagyok jártas Oroszország történelmében, de szeretem, amikor valami újat tanulhatok. Ideértem a német kifejezéseket, eseményeket vagy akár a gasztronómiát is, amit lábjegyzetben megmagyaráz az írónő. Számomra ezek nagyon hasznosak voltak ahhoz, hogy teljes képet kaphassak a történet során.  

Ha a fogalmazást vagy az írástechnikát nézzük, Tomcsik Nóra azon szerzők közé tartozik szerintem, akik nem kapkodják el a dolgokat. Nemcsak a tájleírásai nagyon részletesek, de az emberi lélekhez is nagyon finoman szól a történetein keresztül. Szereplői mindenképpen maradandóak, nagyon könnyen sikerült azonosulnom velük. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen háborús helyzetben mit tennék, de az írónő olyan döntéseket hozott, amik nagyon passzoltak a személyiségekhez. 

A borító és a cím is nagyon illik a történethez!

Zárásképpen pedig csak annyit: mindenkinek, aki most hasonló helyzetet él meg, mint a könyvben szereplő fiatalok, azt kívánom, hogy őrizzék meg a reményt. Tudom, hogy könnyű beszélni egy fotelből, de egyszer minden rossznak véget kell érnie. Hiszem, hogy az emberség, az alapvető szeretet, nem engedi, hogy olyan könnyen legyőzzék!

Szeretnék köszönetet mondani a kiadónak és a szerzőnek, amiért olvashattam a könyvet! Több lettem általa!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a regény megvásárolható a a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

Vámosi Kira - (Ne) álljunk párba!

Először is szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak a lehetőséget, így egy nagyon érdekes kalandban lett részem!

A (Ne) álljunk párba! egy nagyon érdekes keveréke a modern világnak és a romantikának. Akik követik a blogot, tudják, hogy nem ez a zsáner az, amiben a legtöbbet olvasok, ezért picit szkeptikusan álltam neki. Azt hittem, hogy egy olyan történetet kapok, amit már számtalanszor olvastam, de elismerem, tévedtem.

Aina és Noel nagyon fiatalon lesznek szerelmesek egymásba, és úgy tűnik, minden rendben van kettejük között. Olyan pár ők, akik bármelyikünk lehetne. Nincs bennük semmi extra, vagy különleges és pont ez teszi őket maradandóvá olvasás közben.
Ám a fiú félrelép, ezzel romba döntve mindent, amit elterveztek. A magam részéről annyit említenék a megcsalásról, mint jelenségről, hogy, bár megvan ennek a pszichológiai és egyéb oka, amivel magyarázható, ám én mégsem értek egyet vele. Nem mondok ítéletet senki felett, de ahol fennáll ennek a veszélye, véleményem szerint tisztességesebb elmondani a problémát és legrosszabb esetben különválni, mintsem ekkora törést okozni a másik fél önbizalmának. Na, de vissza a sztorihoz!

A lány, ahogy az várható, teljesen összeomlik, újjá kell építenie önmagát és a nőiességébe vetett hitét. Pszichológus segítségével próbálja feldolgozni a történteket, és az élet nehézségei mellett, megtalálni a párját. És ez az a pont, ahol nagyot nőtt a történet a szememben. 
Nem elég, hogy az írónő felvállalja, hogy egy-egy nagyobb lelki trauma után nem ciki pszichológushoz menni, de még végig is vezet minket Aina útján. Minden fontosabb állomásánál kapunk egy kis kitekintést a szerzőtől, ahol megossza velünk gondolatait arról, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket. 
Azt nem tudom, mennyire jártas a lélektanban, de nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen különleges módon volt fűszerezve egy szerelmi történet. 

A másik dolog, ami miatt tetszett, az a modernsége volt. Az online társkeresés és annak minden buktatója sincs elbagatellizálva benne, ami azért fontos, mert a mai fiatalok nagyon sokat használják ezeket a felületeket. Nem rémisztgetek senkit, de azt nagyon hasznosnak tartom, hogy be van mutatva az árnyoldala is annak a felületnek, ami a mindennapi életünk részévé válhat és ahol a párunkat keressük. Biztos vagyok benne, hogy ebbe bele lehetett volna menni mélyebben is, jobban kifejtve, de mivel ez egy inkább fiataloknak szóló regény, ami a kikapcsolódást hivatott elérni, szerintem ebbe elég volt ennyi. A figyelmet felhívta, mégsem járunk csukott szemmel, aztán akit ne adj ég érint, vagy érdekli, bővebben utánanézhet ennek is. 

Ez a komolyság vegyül egy fiatalos románcban, aminek persze, sejthetjük a végét, már csak a borító miatt is. Nekem mondjuk ez a külcsín egy kicsit sok, de értem , hogy miért választották a két modellt a könyv elejére. 

Az írónő stílusa választékos és fiatalos, könnyen haladtam a szöveggel.

Összességében egy kis kikapcsolódásra tökéletes, elindít az emberben pár vezérfonalat, amit aztán vagy továbbgörget, vagy elengedi. Azt gondolom, hogy ennek a korosztálynak ennyi elég, szóval amit vártam tőle azt hozta. 

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

 

Robin O'Wrightly - Stronger ​than love – Erősebb a szerelemnél

 Elérkezett az idő, hogy Robin O'Wrightly olyan oldalát is megmutassa, amit még nem láttunk.

Bár itt is fel-feécsillan a jól ismert humor és a remek írástechnika, mégis ez a regény tartokat egy óriási meglepetést is: teljes mértékben a mai olvasónak íródott. 

A történet főhőse Loraine Hindeman, aki egy ígéretes karriert futott be jogászként. Munkaügyben Brassóba megy, ahol egy műkincsügyletet kell lebonyolítania. A nőnek valami azt súgja, teljesen megváltozik majd az élete és mikor megismerkedik Ioan Popaval, akivel azonnal működni kezd a kémia.

Hála az égnek nem csak erről szólt a történet, hanem kaptunk mellé egy kalandos, pörgős cselekményszálat. 

Lo és a barátnője nagyon szimpatikusak voltam. Tetszett a csipkelődésük, arra emlékeztetett, mikor én is ugyanezt csináltam... A jogász egyébként rettentő eszes és szabad szájú. 

Romantikát is találünk benne bőven - bár én most azt az időszakomat élem, amikor ez kevésbé érint meg. Ne értsétek félre: a szerző nagyon jól megírta ezeket a részeket is, csak én nem vagyok (most) ennek a célközönsége. 

Viszont a humort imádtam! Pár óra alatt kiolvastam a regényt és azalatt megfájdult a hasam a nevetéstől. 

A karakterábrázolások zseniálisak, még a rosszakat is szerettem. Mindenki egyedi, de megvan a helyük a történet alakulásában. Senki sem felesleges, a mellékszereplők sem. 

A borító pedig annyira aranyos és nyugtató hatással van rám, hogy ennél jobbat nem is találhatott volna ki a szerző

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed romantikát és a humort, ugyanakkor ezekkel egyidőben komoly és igényes tartalomra vágyik. A kritikai rész nem Robin képességeinek szólt, sokkal inkább az én lelkiállapotomnak. 

Összességében jó volt egy kis desszert Robin világából: mert számomra ez az. Valami édes, egy finom, de kiadó ebéd után, ami egy cseppnyi jókedvvel töltött el.

Amennyiben te is szereted az ilyen könyveket,  Könyvmogulnál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Emlékkönny - Egy igen-zet története (Jubileumi kiadás)

Az igazság az, hogy ez nem teljesen friss értékelés lesz, hiszen az írónő jóvoltából egyszer már volt alkalmam elolvasni a történetet. 

Ám az új, jubileumi kiadás, csak fokozta az első okozta élményt. Köszönöm, hogy gondolt rám!

Robin saját családja történetét meséli el nekünk. Az első világháború után megismerkedhetünk a dédszüleivel és a történet csak mélyebbre visz minket a múlt eseményeiben. 

Egy fiatal szerelmespár életébe közbeszól beleszól a sors és elválasztja őket.  Drukkoltam nekik, de számtalan nehézségeken kellett átmenniük...olyanokon is, amelyek talán megelőzhetőek lehettek volna. 

Sokat gondolkodtam azon, miért is fogott meg engem az Emlékkönny: a válasz talán az, hogy nagyon emberi. Nincsenek benne óriási, de üres szavak, senki sem fekete, vagy fehér és mindennek meg van a maga oka. Nem találhatóak benne a szó szoros értelmében vett izgalmas részek, vagy nagy jutalmak. Sokkal inkább az emberi lélek az, ami magasságokba repíti a regényt. Kicsit olyan érzésem volt közben, mintha a régi nagy magyar íróinktól olvastam volna - csak modernebb nyelvezettel. 

Az írónő itt is gyönyörűen fogalmaz, és véleményem szerint ez az a zsáner, amiben a tehetsége leginkább szembetűenő. Világos, hogy a humor egy nélkülönözhetetlen forrása az életnek, de itt annyira gyönyörű és választékos a nyelvezet, hogy azt tanítani lehetne. 

Az illusztrációk, mint mindig, itt is hozzáadnak az érzelmekhez, segít elkézelni a szereplőket és az eseményeket.

A véleményem az, hogy Robinnak még sok ilyet kellene írnia, neked pedig, kedves olvasó, ha ismeretlen számodra ez a név, mindenképpen az Emlékkönny valamelyik részével kezd! Minden egyes oldala bölcsebbé tehet!

Amennyiben érdekelne a regény megtalálhatod a Könyvmogul illetve a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Amor ​vincit omnia - Emlékkönny-novella

Nagyon rég sírtam könyvön, de most kiengedhettem mindent. 

2015 november 13. nemcsak Párizsnak, de az egész világnak traumát okozott. A terrortámadás-sorozat, melyben több száz ártatlan megsérült és életét vesztette, örökre megváltoztatta a történelmünket és az életünket.

Robin O' Wrightly ezeket az alapokat használta fel novellája írása során. Az írónő  egy francia lány Perle és egy magyar fiú Tamás találkozását veti papírra ezekben a nehéz pillanatokban. A két fiatal együtt búj el, és próbálják túlélni a Bataclan színházban. 

A leírás egyáltalán nem véres vagy traumatikus, hiszen főhőseinket látjuk, amint próbálják egymásban tartani a lelket. Ez mellett érzékeljük a valós eseményeket és azt gondolom, hogy pont ez teszi annyira szomorúvá és emberivé a történetet. Amikor "csak hallunk" ilyesmiről, korántsem éljük át annyira, mint amikor valaki elmeséli a történteket. Az írónő mesterien mesélt. Láttam magam előtt a jeleneteket, éreztem a rettegést, az életért való küzdést. 

Aztán, mikor mindennek vége lett, és a szereplőink újra találkozhattak szeretteikkel, megkönnyebbülést és a hálát.

Bár, Perle és Tomi kapcsolata nem végződött szerelemmel - szerintem tökéletes volt ez így,- mégis megmutatta, hogy korántsem csak ez az egy érzelem lehet életreszóló. Barátságuk túlmutat nemzeteken, időn és traumákon is, mert bár az hozta össze őket, nem hagyták, hogy ez legyen a kapcsolatuk alapja.

Így a végén, már csak annyit mondanék, hogy köszönöm az írónő bátorságát, amiért megírta ezt, és  segített, hogy mi sem felejtsünk. 

Kívánom az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy leljenek békére!

A történteket nem törölhetjük el, de tehetünk azért, hogy ilyet soha többé ne kelljen átélni senkinek.. Soha!

„Csak azért sem gyűlöllek titeket!” ~ Antoine Leiris

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a  Könyvmogul kínálatában!

Írta: Isabel

Szabó Borka - Mit ​csinál a hogy is hívják? - avagy Munka a szerkesztőségben

Fotó: Szabó Borka

Szabó Borka neve nem ismeretlen a magyar kortárs írók számára. Sokunknak segített már, és most eljött a pillanat, hogy tudását másnak is átadhassa. 

A Mit csinál a hogy is hívják? azonban nem az a szakmai könyv, amire az ember számít. Nem száraz tanulnivalót kaptunk általa, hanem egy ízes nyelvezettel átitatott anyagot, ami segíti tisztázni a fogalomzavarokat.

Az írónőnek van egy sajátos stílusa: képes mindent humorral kezelni, amit nem mindenki értékel. Pláne, egy ilyen zsánerben alkotott könyvnél. Viszont, pont azért tűnik ki a sok szakkönyv közül: nem száraz, hanem a maga komolysága mellett emberi maradt. Borka nagyon jól tudta, mik azok a kérdések, amelyek minden írópalánta fejében megfogalmazódnak, mik azok a fogalmak, amikkel mindenképpen találkozni fogunk. Fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk ahhoz, hogy az irodalomban megfelelő módon ellavírozhassunk. Akkor meg pláne, ha írásra is gondolunk.

Viszont, ha az alapokkal tisztában vagyunk és valami mélyebb mondanivalót keresünk, az írónő azok igényeit is kielégíti, ugyanis a könyv végén megtaláljük a felhasznált anyagok listáját. Ez megkönnyíti, hogy komolyabban is elmélyedjünk a témában. 

Számomra nagyon sokat adott a könyv. Mindenképpen szeretnék az írás terén fejlődni, ezért sokat segített abban, hogy a fogalomzavaraimat tisztázza. Az pedig, hogy nem zúdult rám egyszerre sok információ felgyorsítja a tanulási folyamatot. Mint egy nagyon jó jegyzet, olyan volt számomra: minden benne van, ami fontos, el is van magyarázva, ám mindet lehet boncolgatni még, ha valakinek ahhoz van kedve.

Azt kell mondjam, hogy Varga Bea: A siker tintája című szakkönyv mellett ez az egyik legjobb amit olvastam. Sőt! azt mondanám, hogy a kettőt együtt használjuk! Beáét gyakorlásnak - oldjuk meg a feladatokat benne, Borkáét pedig az elméleti tudás elsajátítására.

Remélem, sok ilyen lesz még a magyar piacon!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmogul várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - A ​lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.)

 

Fotó: Robin O'Wrightly

Először is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a a Tripiconi sztori legújabb részét! Őszintén szólva, hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, túlzás nélkül állítom, hogy emiatt szerettem meg az írónő munkásságát.  Ezért most nagyon izgulok, hogy úgy adjam át a gondolataimat, hogy mások is kedvet kapjonak hozzá.

Nézzük is a történetet: Tripicon egy szigetvilág, mesés tájakkal és egy uralkodói párral, valamint gyermekeikkel. Az ő ttörténetük adja a sorozat gerincét. 

A harmadik részben földrengés sújtja Perallantisz Városát, melynek epicentruma eléri hőseinket is és ez az a pont, ami újabb kalandok sorát indítja el. Mást nem mondanék a történetről, mert itt tényleg nem szeretnék spoileres lenni, ráadásul, aki nem ismeri az előzményeket, azoknak nem lőnék le semmilyen poént.

Nézzük inkább az írónő stílusát, és hogy miért kiemelkelkedő számomra az, amit az ifjúságnak nyújt.

Sokszor szoktam azt mondani, hogy nagyon boldog vagyok, ha látom az írói fejlődéseket, a haladást.  Itt azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez Robinnál elmaradt...

Most, hogy picit mindenkit megleptem, elmondom, hogy szerintem nem kis teljeseítmény kell az egyre jobb alkotások születéséhez; ám ahhoz is legalább ennyi kell, hogy hozzuk azt a színvonalat, melyet az első résszel megalapoztunk. Sok sorozat azért merül ki, mert a szerző nem képes tartani azt a mércét, melyet az olvasók elvárnak tőle. A  Tripiconi első része megfog, de a másik kettő ugyanolyan szorosan magához köt. Semmivel sem mutat csökkenőbb tendenciát, és ezért le a kalappal az írónő előtt.

Már csak ezért érdemes a kamaszaink kezébe adni.

Stílus szempontjából szerintem teljesen megállja a helyét a fiatalok között, hiszen választékosan, mégis modern formában kalauzolja őket végig a történéseken. Fontosnak tartom, hogy a nyelvezet is alkalmazkodjon a célközönséghez, ám mivel ebben a korban még nagyon könnyen tanulunk, példát is mutassunk vele. 

A karakterek nagyon könnyen kiváltanak belőlünk érzelmeket. Mindenki szeretheti vagy utálhatja őket, hiszen olyanok, mint mi. Néha jól, máskor rosszul döntenek, ám igyekeznek a helyesen cselekedni. Tetszett, hogy a szerző nem próbálta meg tökéletesnek beállítani őket, ezzel is erősítve a sorok között megbúvó tanítási szándékot. Pont ezért nem is tudnék kedvencet kiemelni közülük, mindenki úgy tökéletes, ahogy megálmodták őket. 

Amit még imádok az egész sorozatban az a Tripipédia: minden fontosabb esemény, családfa, térkép és minden, ami ahhoz kell, hogy ez az egész mese valósággá váljék. Amikor egy szerző ennyire odafigyel a világalkotásra, az számomra példaértékű és inspiráló is egyben.

Egy apróságot azonban mégiscsak megemlítenék picinyke negatívumként: nekem a három rész közül ennek a borítója tetszik a legkevébé. Valahogy túl egyszerűnek érzem a történethez képest. 

Nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom minden kamasz számára, mert ez egy olyan sorozat, amit nem szabad kihagyni. Szórakoztat, tanít, elgondolkodtat. Kell ennél több egy szülőnek? 

Amennyiben kíváncsivá tettelek a teljes sorozatot megrendelheted a következő webáruházak valamelyikén:

Könyvmogul
NewLine Kiadó

Könyvmentorok

Írta: Isabel

Tomcsik Nóra - A változások kora (A változások kora 1.)

Ez volt  az első történelmi regény, amit alkalmam volt olvasni a szerzőtől, de a mondanivalóját nagyon izgalmasnak és újszerűnek gondolom. Az 1900-as években játszódó történeteket egyébként is nagyon szeretem a hangulatuk miatt.

A cselekmény több szemszögből íródott. Az egyik Henryé, egy árva fiúé, aki értelemszerűen szeretne kitörni nyomorúságos helyzetéből. Szerette volna elvenni rangos szerelmét, de erről ebben a korban még csak nem is álmodhatott. Mégis, minden nehézség ellenére külföldre utazik, hogy a hajózást tanulhassa. Ez a tulajdonsága, illetve a jellemfejlődése is nagyon szimpatikussá tette őt a számomra, hiszen kezdetben egy naiv kisfiút látunk, a végére azonban egy igazi  fiatalemberré válik.

 A másik szemszög  George-é, aki anyagi szempontból az ellentéte Henrynek. Ő egy gróf fia, mindene meglehetne, ám mégis feladja a vagyonát, hogy papnövendék lehessen. Ennek természetesen következményei lettek, hiszen akkoriban, ha nem volt vagyonod semmid se volt.

Ők ketten a társadalmi nehézségek ellenére is valódi barátokká válnak és ez számomra mérvadó volt az egész regény szempontjából. Segítették egymást és kitartottak egymás mellett, mely hozzáállás valljuk be, manapság is eléggé ritka.

Természetesen a hölgyek sem hiányozhatnak egy történelmi romantikus regényből: az én kedvencem Charlotte lett, a lázadó természetével kivívta a csodálatomat. 

Az írónő ezzel a történettel mutatta meg számomra azt, mennyire tehetséges. A korhű ábrázolás és fogalmazásmód számomra nagyon vonzó írói képesség, melyet itt meg is kaptam. A cselekmény folyása, bár egy kicsit lassú volt, engem nem zavart. Az utóbbi időben csak este van időm olvasni, így ebben az időszakban ez kifejezetten kellemes kikapcsolódást és pihenést biztosított. 

Az pedig, hogy több, mint 300 oldalas kifejezetten boldoggá tett.

A borító nagyon egyedi és az alapszíne is nagyon tetszik. Tipikusan az a design, amit azonnal összeköt az ember a szerzője nevével. 

Itt is köszönöm a lehetőséget az olvasásra!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a https://shop.konyvmogul várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

 

Tomcsik Nóra - A hercegnő és a sárkányok dala (Beleanordi krónikák 1.)

 Tomcsik Nóra könyveiről már sok jót halottam, ezért nagyon örültem, mikor lehetőségem nyílt arra, hogy belepillantsak a munkásságába. Köszönöm, hogy megadta erre a lehetőséget!

A hercegnő és a sárkányok dala egy olyan mesekönyv, mese, melyhez hasonlót nagyon szívesen hallgattam gyermekkoromban. A cselekmény és a szereplők is visszarepítettek abba a korba, amikor még őszintén és nyitott szívvel tudtam tekinteni a világra. 

A humorosan és kedvesen megalkotott történet tele van kalanddal és természetesen tanulsággal is. Kifejezetten tetszett, hogy nem volt túlgondolva: a Nagykirály Aerion célja, hogy a Tüzes szirtnél élő sárkányokat a magáénak tudhassa. Bernard király viszont fellázad ellene, és elküld egy lovagot, valamint egy apródot, hogy előbb érjenek a sárkányokhoz, megakadályozva ezzel Aerion tervét. Hozzájuk csatlakozik még egy tolvajlány, és az ő segítségükkel ismerhetjük meg az írónő által teremtett világot: érdekes népeket, tájakat és az ott élők szokásait. 

Az írónő nagyon ügyesen bánik a mese-elemekkel, egész végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, pedig korosztályilag már rég nem én vagyok a célközönsége. Az illusztrációk kedvesek, szép kiegészítői a történetnek.

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a könyvvel, valódi kikapcsolódást jelentett számomra. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak, mert biztos vagyok abban, hogy nekik is tetszeni fog!

Amennyiben szeretnél te is egy példányt, a https://shop.konyvmogul.hu várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Jenei András - Az enyém

 A változás gondolata mindig is rémisztő volt a számomra.  Természetemből fakadóan rettegéssel tölt el, ha amit megszoktam, hirtelen eltűnik az életemből. (Bár, szerintem sokan vagyunk ezzel így.)

Az egészségemet tekintve, illetve a a magánéletemben is hasonló dolgokkal küzdöm, így az első reakcióm erre a könyvre a sírás volt. úgy sírtam, mint egy kisgyerek és nem bántam. 

A szerző gyönyörűen adja át gondolatait életének egy nagyon nehéz szakaszáról és valljuk be, ehhez óriási lelki erő kellett. Ám ha eltekintek a személyes érzelmektől, számomra íróként is ez a legmaradandóbb mű amit tőle olvastam. Legalábbis eddig.

Talán pont az érintettség miatt, de itt mutatkozott meg igazán a szerző írói vénája. Gyönyörű, lényegre törő mondatok, melyek úgy írják le a történéseket, hogy az ember azonnal bele tudja képzelni magát. 

Ebből a műből is van felolvasás, bár bevallom, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy végighallgassam. Viszont tény, hogy az olvasó kellemes hangszíne csak fokozza az élményt!

Egyetlen problémám van csupán: a terjedelem. Miért nem lehetett erről hosszabban írni, kedves szerző? Tapasztalatból tudom, hogy ez az út nem könnyű: de ha már elindultunk rajta boncoljuk szét teljesen, mert fontos teljes valójában megmutatni.

Így az értékelés végére illene odaírnom, hogy kitartást, de inkább azt kívánom, hogy ez a könyv sok emberhez eljusson, így adva reményt mindenkinek, aki nem látja a fényt a sötétségben!

Ha olvasnál, a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Mogul Kiadó a te helyed! Ha pedig hallgatnád a Youtube vár rád!

Írta: Isabel

L. J. Wesley - Hetedhét birodalom

Már több alkalommal volt szerencsém olvasni az írótól, ezért, amikor tudomásomra jutott a regény létezése, nagyon vártam a lehetőségre, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a szerzőnek a lehetőséget!

Napok óta nem érzem jól magam, ezért nincs is sok kedvem olvasni. Persze, a határidőket teljesíteni kell, de korántsem megy ez olyan gördülékenyen, mint ahogyan szokott.  Mivel ma az egész napot kényszerpihenőként kellett eltöltsem, mindenképpen egy olyan olvasmányra vágytam, ami szórakoztató, amire nem baj ha nem tudok maximálisan figyelni. Elismerem, csak a mondat első fele vált valóra, mert az első két oldal után lehetetlenné vált, hogy ne figyeljek a történetre. Ki is olvastam az egészet 2 óra alatt - fejfájósan és álmosan.

Tudni kell rólam, hogy sosem rajongtam Hófehérkéért. Akár a Disney változatát nézzük, akár a népmesét, mindig hiányzott nekem belőle valami, ráadásul a személyisége is nagyon ellenszenves a számomra. (Belegondolva, ennek oka az lehet, hogy kicsiként minden osztálytársnőm olyan szép akart lenni, mint a szóban forgó hercegnő, de rám egyik jellemvonása sem illett.... Mindegy a lényeg, hogy nem szeretem, és ezen az egész estés film-adaptációk sem segítettek.) Szerintem egy magatehetetlen karakter, aki mindig azt várja, hogy valaki kisegítse a bajból. (Minden rajongótól elnézést kérek, ez az én magánvéleményem,)

Mikor megtudtam, hogy a Hetedhét Birodalom főhőse ő lesz, egy picit megijedtem. Tudtam, hogy az író jól ír, de azért szkeptikus voltam abból a szempontból, hogy vajon mennyire fog közel állni hozzám az ő Hőfehérkéje. 

Már felkészültem arra, hogy finoman, kedvesen, de őt sem fogom szeretni...Aztán eljutottam a 9. oldal aljára és azt mondtam " aha, ezt érdemes lesz tovább folytatni, jól kezdődik...." Ahogy haladtam a történetben egyre inkább megszerettem főhősnőnket,  ami annyira váratlanul ért, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez miképpen történhetett meg? Aztán rájöttem - úgy, hogy itt végre volt a hercegnőnek normális személyisége! Saját gondolatokkal, célokkal rendelkezik, ráadásul bátor és nagyon jó stratéga! Valóban olyan, mint ahogy én egy uralkodót elképzelek - akár férfi, akár nő!

Az író nagyon jól hozza a karakter emberi oldalát, olyan jó humorral, hogy bár most nem tanácsos nevetnem, mert fájdalmat okoz, itt mégis sikerült felkacagnom! A blogon is írtam már a szerző egyik könyvéről, ott is ecseteltem tehetségét, így most nem szaporítanám a szót erre: elég az hozzá, hogy a stílus és a történetszövés egyedi és szépen kidolgozott.

Ami még nagyon tetszett az az első lapon szereplő térkép, mely segít a történet elhelyezésben. Nagyon szeretem, ha egy meseregény ennyire ki van dolgozva (titkon remélem, hogy egy nap én is eljutok erre a szintre az írás területén). Arról pedig nem is beszélve, hogy az oldalszámok almákban való elhelyezése nagyon kreatív ötlet volt. Bár egy apróságról van szó, mégis hozzájárult ahhoz, hogy a külvilág ne tudjon kiszakítani a történetből.
Mivel a borítóról is szót szoktam ejteni, ezt most sem hagynám ki: őszintén szólva, én láttam a szerző oldalán több tervet is és volt amelyik nekem jobban tetszett, ám összességében a végleges verzió is teljesen hozza azt a hangulatot, ami kell a regényhez.

A végére azonban hozzáfűznék pár gondolatot: semmiképpen se gyermekkönyvként tekintsünk a regényre! Komolyan! Mindenképpen felnőtteknek szól, hiszen itt mindent kap az olvasó, csak cukormázas, habos-babos történetet nem! Ám ha elég bátrak vagyunk, többet kaphatunk, mint azt el tudjuk képzelni!

Amennyiben felkeltettem érdeklődésed, a Mogul Kiadónál leadhatod a rendelésed ebook és nyomtatott könyv formájában is!

Írta: Isabel

L.J.Wesley - Jesse Jones és a mikulásküldetés

L.J Wesley író nevével még csak most ismerkedem. Elsőként a legfrissebb regénye, A hetedhét birodalom fülszövege keltette fel nagyon az érdeklődésem, azóta figyelem a munkásságát.
Ezt a mesét is akkor találtam, mikor az ő nevére rákeresvén valami könnyed szórakozást kerestem.
A történetben egy kisfiúnak kell megmentenie a karácsonyt, mert a Mikulás náthás. Már a gondolat is annyira aranyos, nem? Minden gyerkőc szeretne hős lenni, pláne akkora, hogy magát a Télapót kelljen kisegítenie.
Nos, Jesse-nek ez meg is adatik, ugyanis hóember építés közben betoppan hozzá egy Barbara nevű manó és a segítségét kéri. Együtt elmennek az Északi-sarkra, hogy segítsenek Télapónak meggyógyulni és a kisfiúnak számos új élményben lesz része.
Muszáj megemlítenem a borítót! Azon kívül, hogy aranyos és illik a történethez, el tudtam volna képzelni egy-egy aprócska illusztrációt a lapok alján.
Itt nem beszélhetünk nagy mívű történetről, hiszen ahhoz túl rövid. Itt jegyezném meg, hogy olvastam volna még, de elfogytak a lapok….
Viszont írástechnikáról igen. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szép karácsonyi mesét néztem volna a gyerekkoromból. Nem volt benne dráma, erőszak, akció, mégis végig lekötötte a figyelmemet. A szerző tudta mit csinál, és ez minden oldalon érződik. Ha a felnőtteknek szóló regényei is ilyen módon íródnak, lesz egy új hűséges olvasója!

Ha van még kedvetek egy kis karácsonyi hangulathoz, a novella ingyenesen beszerezhető a Mogul Kiadónál!

Írta: Isabel

Krencz Nóra - Megszámlálhatatlan - sorozat

Krencz Nóra Megszámlálhatatlan sorozatát pár hete kaptam kézhez és szinte azonnal el is kezdtem az olvasást. Mivel két interjú is készült az írónővel a blogomon ezért tudtam mire számíthatok; azonban mégis értek meglepetések.  Mutatom is!

A hordozó

Mint megtudtam, az első rész már egy korábbi verzió átirata. Mivel azt én nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom:  de talán ez jó is, hiszen nem fogom akaratlanul is hozzámérni.
Egy személyes élménnyel szeretném ennek a résznek az értékelését kezdeni. Miután jeleztem Niki felé, hogy elkezdtem az olvasást, megkérdezte:

– Mit szólsz Fabyenhez?
 Erre én teljes nyugalommal visszakérdeztem:
– Ki az a Fabyen?
Kissé döbbent tekintettel válaszolt:
– A főszereplő pasi….
Ha lehet én még nagyobb döbbenettel kérdeztem vissza:
– Ő pasi és Fabyennek hívják?
Niki itt már kiakadva közölte hogy:
– Ott a fejezetcím….

Itt már azért paprikapiros arccal ültem a laptop előtt. Ugyanis, igen, az első fejezet tetején ott van, hogy Fabyen, de én azt hittem, ez valami gyönyörű helységnév, vagy valami hasonló.
Mint említettem a napokban készült interjúban, számomra a főszereplő elég nőiesre sikeredett; igaz, azóta megtudtam az írónőtől, hogy ez szándékos volt.  De úgy olvastam végig az első fejezetet, hogy azt hittem nővel kell azonosulnom. Eddig még soha nem éreztem magam ennyire kellemetlenül azért, mert félreértelmeztem egy szereplőt.
Viszont Shina,  - a  másik főhős akit én férfinak gondoltam - nagyon a szívemhez nőtt már az első pillanattól kezdve. Szeretem az erős, szókimondó női karaktereket; valamiképpen bátorságot nyerek belőlük. Talán ő az akivel teljesen azonosulni tudtam olvasás közben.
A kissé rideg természete nagyon illett a történetbe.
A világmegalkotás is érdekes pillanatokat okozott, mivel nem igazán tudtam, melyik korba helyezzem el a történetet. Számomra mintha megrekedt volna a közép - és a jelenkor között. Örültem volna, ha kapunk erre egy kis utalást, de végül is nem volt nagyon zavaró.

Ám, ami számomra picit nyomasztó volt, az a sok váltott szemszög. Nem volt egyszerű követni, hogy mikor kinek is látunk a fejébe. Bár tudom, hogy ez egy nagyon kedvelt írásforma, kettőnél több szemszög engem már feszélyez. Megzavarja a szurkolós hangulatomat, mikor éppen a kedvencem van porondon és ilyenkor alig várom, hogy visszatérjek az ő nézőpontjához.
Ezen felül azonban nyugodt szívvel elmondhatom, hogy egy ígéretes sorozatkezdő kötetről van szó. Bár maradéktalanul nem voltam elégedett, a kíváncsiságom megmaradt ahhoz, hogy folytassam.

A hófehér másvilág

És milyen jól tettem, mert a második rész, viszont nagyon jól sikerült!  Az számomra máig rejtély, hogy Shina és Fabyen hogyan tudtak egy olyan, szinte tökéletes gyereket összehozni, mint Autumn, de sikerült nekik! Nem mellesleg a lány neve is gyönyörű.
Itt már azért kapunk valamiféle időbeli elhelyezést is; volt itt kastély, bál és minden ami kell.
Mindenképpen szeretnék gratulálni Nórának, mert bár a  Hófehér másvilág feleannyi oldalszám, mint A hordozó, mégis sokkal jobban sikerült írástechnikailag és érzelmek átadása szempontjából is. Itt éreztem először azt, hogy egy egyedi világot kaptunk egyedi szereplőkkel, sorsokkal.  El kell mondjam, hogy ekkora fejlődést két regény között még sosem láttam.
Hatalmas kedvenc lett ez a rész és izgatottan vártam mi lesz a folytatásban, mert az írónő  ezzel nagyon magasra tette a mércét.

A kötelék

Elérkeztem az utolsó részhez és bár féltem, hogy az előzőt túlságosan megszeretvén csalódni fogok, de nem! Nóra tudta hozni azt a színvonalat, amit elvártam tőle és ez annyira jól eső érzéssel tölt el.
Itt már nem volt zavaró a váltott szemszög, sőt úgy éreztem hozzátesz a történethez.
Yuwae-Lynn szépen beállt a kedvenc karakterek sorába Autumn mellé , nagyon szimpatikus volt. A világ jobban megismerhetővé és hihetővé vált, mint az előző részek során; ennek köszönhetően még inkább át tudtam élni az izgalmakat.  Izgalmas, kalandos, szerelmes és egyedi lezárása volt a történetnek.

Összességében a Megszámlálhatatlan sorozat számomra kellemes meglepetés volt.  Egy igazi mese, amit felnőttként nagyon lehet élvezni. Az írónő fantáziája és fejlődőképessége pedig méltó a történetéhez.
Ennek fényében már, nagyon várom a beígért előzménykötetet. Remélem, Nóri hamar végez vele!

Ha ez a kis élménybeszámoló felkeltette az érdeklődésed, a sorozatot megvásárolhatod a Mogul Kiadónál!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Tripiconi sztori

Tripicon. Az az állam, ahol az uralkodókat is annak látjuk amik: embereknek.

Talán ezzel a mondattal tudom a leginkább kifejezni azt, hogy számomra miért is különleges Robin O’Wrightly ifjúsági-fantasy sorozata.

Már volt alkalmam olvasni a forgalomban lévő első két részt, így most - újraolvasás után - igyekszem átfogóbb képet hozni róla.

Az amulett rejtélye

Tripicon egy picinyke szigetállam, ahol a Ponti hercegség az uralkodócsalád. Az egész család abban a szellemben él, hogy a tudás és az emberek jóléte előrébb való, mint az önös érdek.

Ám egy nap találnak egy ismeretlen fiút, akinek még emlékezetkiesése is van.

Ez már elég jó kezdésnek, csakhogy a sziget el van zárva a külvilágtól. Mivel a megtalált fiú nem tud sok információval szolgálni kilétével kapcsolatban, a Királyi párra hárul a feladat, hogy megmentsék őt és az országukat is.

Mit ér egy jó kis kaland ha nincs benne valamilyen rejtélyes tárgy; itt ezt egy amulett képében kapjuk meg. Különlegessége, hogy a viselőjét megvédi a betegségektől, fájdalmaktól.  De mi történik ha egy nap az amulett eltűnik?

Az első rész eköré épül. Bár az események kicsit lassan indulnak, engem ez nem zavart sőt! Lehetőséget kaptam arra hogy részletesen megismerjem Tripicont, így még inkább a részévé tudtam válni. Piros pont az írónőnek azért, hogy a kalandok mellett arra is kiemelt figyelmet fordított, hogy részlet gazdag képet alkosson az olvasóban. Ehhez hozzásegítenek a gyönyörű illusztrációk is.

Az információk tekintetében is ügyes volt Robin; azt éreztem, hogy tényleg az ifjúságot célozza meg ezzel a művével; nem volt sem túl pörgős, sem túl vontatott a történet. Pont elég ahhoz, hogy a suliból hazaérve a fiatal olvasó valóban kikapcsolódhasson.

Számomra a kalandok igazán a könyv felétől indulnak be és a vége nagyon jóra sikeredett. Azt hittem az írónő nem fogja tudni felülmúlni, de tévedtem, mert jött a második rész!

Város a Föld alatt

Nem rejtem véka alá: nekem ez a Kedvenc könyvem Robintól!

A könyv egy hónappal Az amulett rejtélye előtt játszódik. Helyszínünk Perallantisz városa, mely Tripicon alatt található. Itt ismerkedünk meg az első részben amnéziában szenvedő fiúval, aki szerelmével szökni akar, de elkapják őket és minden emléküket eltörlik.

Nehéz spoiler-mentesen írni de annyit hadd áruljak el: lesznek sellők :D Személy szerint nagyon szeretem őket:D

Jó nem is próbálkozom, mert a végén kikotyogok valamit, amit nem kellene: inkább hozzáfűznék még pár gondolatot:

Az írónő jól elkülöníthető stílusa és humora nagyon jól képviselteti magát mindkét részben. Olyan érzetem volt olvasás közben, mint amikor hétvégén vártam a családi mozi kezdetét: olyan filmet választottunk, amit kicsiként nemcsak én, de a családom is örömmel nézett meg. Na ez a sorozat ilyen. És nem is hiányzik belőle semmi.

Kicsiknek/nagyoknak jó kikapcsolódás lehet, mint mondtam közös időtöltésként is!

Ha te is elolvasnád, az alábbi linkek valamelyikén leadhatod a rendelésed:

NewLine Kiadó

 Mogul Kiadó --->  Itt bele is tudsz olvasni a történetekbe!

Írta: Isabel