Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) - Lámpások éjszakája

A most következő antológiát nagyon vártam, hiszen tudtam, hogy a Diabolika világa is megjelenik benne. Szilágyi Heléna írónő illusztrálta is a kötetet, úgyhogy a hosszú hétvége alatt szakítottam is időt az elolvasására!

A kötet tizenhárom novellát tartalmaz, melyek misztikusak, hátborzongatóak, egyszóval hozzák a Halloweenkor elvárt hangulatot. Tekintve, hogy tizenkét szerző történetei olvashatjuk, nagyon változatos és fantáziadús  az összeállítás. Volt, ami megmosolyogtatott, de olyan is, ami elgondolkodtatott. Félelmetesnek számomra egyik sem volt, de ez inkább csak annak köszönhető, hogy edzett vagyok a témában. 

Nekem ilyenkor csak az okoz nehézséget, hogy miképp értékeljem a kötetet, ha voltak, amik nagyon tetszettek és voltak amik nem igazán hagytak bennem mély nyomot?

Kedvencem az Áldozati bárány volt, hiszen visszahozta azt a hangulatot, amit Szilágyi Helénánál szeretek. Örültem, hogy egy picit visszacsöppenhettem a világába. Számomra ez billentette egy picivel feljebb az értékelést, viszont mivel nagyon eltérő írói stílusok találkoznak a kötetben, nem lenne szép, ha csak miatta írnám ezt. A többi szerző is képes volt egyedit alkotni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többivel gondom lenne, csupán csak engem érintett meg ez az egy ennyire nagyon. 

A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, illik a könyv egész tartalmához. 

Összességében azt mondom, hogy ha egy ijesztgetős estére vágyunk, ez az antológia, nem fog csalódást okozni. És még aludni is fogunk tudni utána.

  

 Amennyiben te is elolvasnád, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Hercz Júlia - Arany és Ónix

Azzal kezdeném, hogy ez egyik legszebb borítós magyar szerzős könyv, amit eddig láttam.Minden elismerésem a tervezőnek!

A történet a 19. században, Angliában játszódik.  

Főhősünk Asarella szüleit a lány szeme láttára ölik meg, így ő lesz a Fátyol őrzője, ami világokat választ el egymástól és a résein hátborzongató lények szöknek át. A lány titkolja a képességét, ám hat évvel később a megszokott életét egy levél felforgatja:  egy különös levélből kiderül, hogy a halottnak hitt unakahúga életben van és csak ő segíthet neki. Kísérőre van szüksége ehhez a kalandhoz, amit meg is talál Dhelward. az earl személyében. Tíz éve él az emberek között, de senki sem tudja róla, hogy nem tartozik közénk: ahhoz, hogy megőrizze képességeit varázserejű emberek vérét kell innia. 

Szereplőink útra kelnek, és miközben az életveszéllyel néznek szembe, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepett a könyv, pozitív értelemben. Azt hittem, hogy cselekmény szempontjából megkapom a szokásos természetfeletti történet mesélést, de a kor bemutatása, az élethű ábrázolás nagyon sokat hozzátett a különlegességéhez. Talán nem baj, ha elmondom, hogy követem az írónő munkásságát és rengeteg érdekességet szokott megosztani ebből az időszakból.  A tudása érződik a könyvből is. Tetszettek a fantasy elemek, de szerintem ezek nélkül is megállta volna a helyét a történet. Mindenesetre egy olyan világ tárul a szemünk elé, ami a mai rohanó életünket is izgalmassá teheti. 

Szereplők szempontjából a kedvencem Dhelward, ő hozott mindent, amit hozzá képzeltem . Asarella viszont lehetett volna egy kicsit vagányabb. Persze, tudom én hogy a kor amiben él, ezt nem igazán engedheti meg egy hölgy számára, de tekintve mennyire menő képessége van, többet vártam tőle. 

Mindazonáltal, mivel a regény váltott szemszögben íródott, talán segít abban, hogy közelebbről megismerjünk mindenkit, így választva ki a kedvencünket.

Az írónőt egyébként nagyon tehetségesnek gondolom. Szépen, szemléletesen ír, könnyen oda tudja képzelni magát az olvasó az adott helyzetbe. Persze mindig van hova fejlődni, de mivel tudom, hogy hamarosan jön a második rész, ez látszani fog! 

Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes rászánni az olvasással töltött időt, mert egy különleges történettel leszünk gazdagabbak. Az pedig, hogy mikor melyik karakter a szimpatikus  - egyéni (és lelki) beállítottság kérdése!

Nagyon örülök, hogy olvasásra választottátok nekem!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Tabitha Suzuma - Forbidden ​– Kimondhatatlan

 

A most következő történet nagyon érdekes volt számomra Nem jellemző, hogy sok Rázós könyvet olvasnék, noha nagyon szeretem a Könyvmolyképző eme kategóriáját. Viszont ennek a történetnek nemcsak a mondanivalója lehet megosztó, de érzelmileg is megviselheti az embert.

Főhősünk egy testvérpár, Lochan és Maya, akikre nem könnyű életet mért a sors. Alkoholista szüleik miatt ők nevelik három másik testvérüket. Emiatt nagyon közel kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy végül egymásba is szeretnek. Tudják, hogy amit éreznek helytelen, ám az érzelmeik erősebbnek bizonyulnak bárminél a világon.

Akkor kezdeném az elején. Nagyon nehéz fájdalmas egy olyan családban élni, ahol a szülői szerepeket a gyerekeknek kell átvennie.  Azt gondolom, hogy ha egy pár gyermekeket vállal, az elsősorban azért legyen mert ők szeretnék nevelni és képesek megfelelően gondoskodni róla, ne pedig azért, mert vannak a nagyobb tesók, akik figyelnek rá, amikor ők nem. Félreértés ne essék, szerintem nagyon szép dolog, ha a nagyobb tesó segít a kicsinek, de ez azért legyen, mert ő is szeretné, ne pedig azért, mert ráviszi a kényszer. Remélem értitek... A fiatalok már itt nem megfelelő érzelmi impulzusokat kapnak, hiszen nincs megfelelő példa előttük. Ráadásul a gyermekkorukat sem tudják rendesen megélni. Egyedül egymásra számíthatnak, egy olyan felelősséggel, ami igazából nem is az övék. 

Emiatt én egyáltalán nem csodálom, hogy a kelleténél közelebb kerülnek egymáshoz.  Hozzáteszem, hogy távolról sem helyeslem a rokonok közötti romantikus kapcsolatokat, éppen ezért mondtam, hogy érzelmileg megterhelt az olvasása. Nem tartom sem szépnek sem romantikusnak, mégsem tudom elítélni a szereplőket.

Maya szimpatikus, erős személyiség, de Lochan talán többet szenvedett. Azóta, mióta az apjuk elhagyta őket, az anyja szemében ő vette át a családfő szerepét. Mindent, ami ezzel a szereppel együtt járt ő vette át, dacára annak, hogy anyja függőségét is titkolnia kell. 

Ilyen gondolatokkal olvasva voltak jelenetek, amik megríkattak, de voltak számomra nehezebben emészthető részek is Egyszerűen csak azt érzem, hogy ezt a történetet, többször el kell majd olvasnom ahhoz, hogy újra és újra át tudjam gondolni a fiatalok helyzetét. 

Mindazonáltal a történet nagyon egyedi, mindenképpen ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a világ. Nem egyszerű, nem habkönnyű, de mindenképpen elgondolkodtat. És szerintem ez a könyvek egyik legfontosabb feladata!

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, szuper ajándék volt!

Ha érdekel a történet, keresd a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel

Darynda Jones - Első ​sírhant (Charley Davidson 1.)

Először is köszönöm szépen a könyvet, ajándék volt. 
Őszintén szólva, nagyon elhúztam az olvasását, mert úgy gondoltam, van még időm és lesz kivel megbeszélnem a tapasztalatokat.... Na, de majd most, megbeszélem veletek.

Főszereplőnk egy nyomozó, aki már kicsi kora óta beszél a halottakkal. Szívességet és igazságszolgáltatást kérnek tőle, de ha mindez nem lenne elég misztikus, Charley álmaiban valaki meg akarja kaparintani ma a testét....

Na most, nem nagyon szoktam erotikus tartalmat hozni ide,  de nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb a könyvet? Talán szokatlan tőlem, de nagyon tetszett a történet Az erotika is illett bele, nem éreztem feleslegesnek a történet alatt, hanem kiegészítette azt. 

Charley egy nagyon szimpatikus a történetben. Nagyszájú,  bátor és kicsit kotnyeles, aki  mindig belekeveredik valamibe. Akkor is, ha nem akarja. 
Kifejezetten szeretem az ilyen karaktereket, mert lehet izgulni értük és szurkolni nekik. Ügyesen deríti fel a gyilkosságokat és miközben dolgozik, saját életében felmerülő kérdéseire is meg kell találnia a válaszokat. 

Aztán ott van még Reyes, akivel nagyon jól működött a kémia....amit...khm...nem csodálok, mert nem semmi a fickó. 

Humorban is bővelkedik a történet, sikerült mosolyognom részeken. Tetszettek a szellemek és a párbeszédek, nem hagyták ellaposodni a történetet. Kicsit a Szellemekkel suttogó című filmre emlékeztetett, amikor a szellemek szó szerint bárhol és bármikor felbukkanhattak, csak nem olyan ijesztő kiadásban. 

Tekintve, hogy magyarul három, angolul pedig tizennégy része van a sorozatnak, korántsem végeztem vele. Viszont bemelegítésnek szuper volt, valóban meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú kalandba. Ma már talán nem egyszerű hozzájutni, de én mindenképpen vadászni fogom a többi részét is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a zsánert!  

 Amennyiben érdekel titeket, a Líránál elektronikus formában még kapható!

Írta: Isabel

Holly Miller - Álmomban már szerettelek

 Őszintén szólva, sokkal többet vártam ettől a regénytől mert a tartalma nagyon tetszett. Azt hittem, picit segíteni fog megélni a veszteségeimet. 

Joel, aki az álmaiban látja a jövőt, legyen az jó vagy rossz kimenetelű, akár a szeretteivel kapcsolatban is. Hogy megvédje azt a személyt, akiről az álmok szólnak, távol kell tartania magát tőle - emiatt dönt úgy, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie nem tud túllépni legjobb barátnője halálán. Elveszettnek érzi magát és nem tud visszatalálni a régi énjéhez. 

Mikor ők ketten találkoznak, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az életükben. Viszont egy nap Joel Callie-vel álmodik.....

Mint láthatjátok az alap történet fantasztikus. Nekem csak a szereplőkkel volt bajom, de velük nagyon. Mindkettőnek különleges az élete, igaz nem pozitív értelemben. Viszont szerintem egyáltalán nem nőttek fel ehhez. 

Maga a történet túl mély, ők pedig csak kapargatják a felszínt és emiatt nagyon dühös vagyok. Romantikus, tele kötelékekkel, még küzdenek is, de valami, amit lehet nem is sikerült jól megfogalmaznom, nekem nagyon hiányzott.  

Amikor nagyon szeretünk valakit, de tudjuk  - vagy legalábbis érezzük - hogy nélkülünk boldogabb lesz az élete, hogy kevesebb veszély fenyegeti majd és meghozunk egy döntést, abba minden nap belehalunk picit. Vagy legalábbis én. Mert nem azért történik az elválás, mert már nem fontos a másik, hanem azért, mert az ember látja, hogy egy másik út lesz a helyes. Pláne akkor, ha emberi életekről van szó. Ha én megálmodnám, hogy egy szerettem életveszélybe kerül és tudom, hogy a távozásom megmenthetné az életét, habozás nélkül cselekednék. Azt is tudom persze, hogy egy erős kapcsolatban, ha valóban fontos, mindent meg lehet beszélni, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet egyszerűen olyan dolgokat gördít elénk, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet ez a sors, vagy a körülmények, esetleg a döntéseink következményei? Bármelyik is, ameddig az érzéseink élnek,  minden nap szembesülnünk kell azzal hogy hiányzik a másik és feltesszük magunknak a kérdést: Jobb lesz így neki?

Na ez az a filozofálgatás, amit én hiányoltam. Az lelki mélységek megélése.....

A történet szempontjából persze igen a válasz, hiszen megmenekül(ne) a lány, de a szerelem most erősebbnek bizonyul. Tetszett a befejezés, kicsit meg is ríkatott, csak reméltem, hogy ezen a könyvön aztán el fog menni egy csomag zsepi. Egy darab elég volt...

Mivel nem egyszerű időszakot élek meg, lehet nekem voltak nagyon nagy elvárásaim. Ha ezt egy boldogabb időszakomban olvasom, lehet, nem érintett volna ennyire érzékenyen. 

Az írónő egyébként gyönyörűen vezeti a történetet és a borító is nagyon szép. 

Összességében azt mondom, egy olvasásnak megfelelt. Picit vontatott, többet ki lehetett volna hozni a témából, de azért olvastatja magát. Aki szereti a romantikát, és nem akar nagyon mély érzelmeket megélni, bátran kezdjen bele!

Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd az Álomgyár Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Stephen King - Az Intézet

 Nagy rajongója vagyok az írónak, alig van olyan műve, ami ne tetszett volna. természetesen vannak remek és kevésbé jó könyvei számomra, de ettől az értéke egyáltalán nem csökken a szememben. 

Történetünk főhőse, egy fiú Luke, aki egy intézetben tér magához, miután a szüleit brutálisan megölik. Rájön, hogy a többi bentlakóval együtt természetfeletti képességeik vannak, és hogy nem maradhatnak ott sokáig, ugyanis az igazgató célja nem más, minthogy kinyerje a gyerekek erejét, bármi áron. Ahogy sorra tűnnek el Luke társai, megpróbálnak megszokni egy olyan helyről, ahonnan még soha senkinek nem sikerült. 

Mint mindig, a Mester ezúttal is nagyon kemény témát dolgozott fel. Belegondolni is borzalmas abba, hogy hogyan tudnak az emberek visszaélni a hatalmukkal és hogy mire képes az élni akarás. Én nagyon szeretem a történetekben a telekinézist és a telepátiát , a természetfeletti képességek között ezek a kedvenceim - az empata után.  Mindazonáltal annyira sok a könyv mentálisan, hogy igencsak lassan jutottam a végére. Már az hogy gyerekek vannak kitéve kínzásnak és életveszélynek is sok, de akkor még jön a az író egyedi fűszerezése, ami ezt az érzést megszázszorozza. 

A történet nem annyira pörgős, de ez nekem most kifejezetten tetszett, mert volt időm feldolgozni az eseményeket.

Karakterábrázolásban is hozta a szerző amit szokott. A fő-és mellékszereplők is egyediek, hozzáadnak a történethez. A gonoszok pedig tényleg azok - bár szerintem, aki szereti az írót, az tudja miről beszélek. 

Összességében zseniális a történet, bár azt meg kell hagyni valami miatt mégis hiányérzetem volt végig. Lehet ezért is olvastam ennyire lassan. Minden működött, minden ott volt a helyén, valahogy mégis úgy éreztem, hogy egy Ragyogás vagy Tűzgyújtó jobban hatott a lelkemre.....

De mivel ez egyéni vélemény, azt mondom, hogy egy olvasásnak teljesen tökéletes, pláne ha rajongók vagytok!

Én pedig köszönöm, hogy ajándékba megkaphattam. 

Ha szeretnétek egy saját példányt, az Európa Könyvkiadó várja a rendeléseket!

Írta: Isabel

Ami Harmon - Homokból és hamuból

Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.

 Amennyiben te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam magam. 

1943-ban járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik. 

Főhősnőnk a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára. 

A történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a történteknek. 

Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....

A főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják, hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket. 

Úgy tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon. 
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.

Nem igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem. Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is szívesen olvasnék tőle.

A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.

Bátran ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg tudott ríkatni... 

Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Estelle Brightmore - 13. napon

 Egy nagyon érdekes sci-fi akadt a kezembe, mikor tavasszal a szavazáskor választhatóként jelöltem meg. Rémlik, mintha még régen olvastam volna, de mivel elsöprő győzelmet aratott a versenytársával szemben, úgy gondoltam, nem lesz baj abból, ha újraolvasom. Ezúton is köszönöm, hogy megajándékoztak vele!

A történet időpontja 2195. Élhető terület már csak a Városon belül található, de hiába ez a kis menedék, ugyanis az embereket már születésüktől fogva csoportokba osztják. Lehetsz szegény vagy gazdag és nincs átmenet a kettő között, ugyanis az irányítás a zsarnok Vezetők kezében van. Időnként játékokat szerveznek, ahol akkor is részt kell venned, ha nem akarsz, dacára annak, hogy akár meg is ölhetnek.
Főszereplőnk Ana Andropov egy fiatal újságíró, aki minden veszély és ármány ellenére, saját maga próbálja felkutatni a Fantomot, aki egy gyilkos és önkényes igazságosztó. Viszont, amit a lány tapasztal, legvadabb álmait is felülmúlja.

Azt kell mondjam, hogy a történet alapja nagyon realisztikus képest fest.  Ne legyen igazam, de a társadalmunkban is érzem ezt szétszakadást egy picit. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat már sok művész felhasználta a munkáihoz, de szerintem mindenki a tapasztalataiból is tesz a munkáiba, így teljesen megértem a szerzőt. Bár azt azért megjegyezném, hogy a világ kidolgozásával nem voltam teljesen megelégedve. Valahogy azt érzem, hogy egy ilyen cselekményhez bővebb háttér és részletesebb bemutatás jobban illett volna. 

Ana számomra picit idegesítő karakter volt. Az rendben van hogy önfejűen cselekszik - én is szoktam ilyen lenni - de néha gondolkodás nélkül teszi ezt, ami egy olyan helyzetben, mint amiben ő van életveszélyes is lehet. Nem mindig értettem, hogy mit miért tesz, és ezen felhúztam magam. Továbbá én szeretem megismerni a szereplők múltját, mert így könnyebb velük azonosulni, ez most nem volt meg.

Mint talán várható, szerelmi szál is található a történetben, amiről annyit, hogy én kihagytam volna. Pont azért nem írok erről többet, mert nem maradt meg bennem. Véleményem szerint,  vannak olyan témák, amikbe nem feltétlen kell a romantika és az írónő annyira jó alapgondolatot rakott le, hogy ez de egyáltalán nem hiányzott. Gondolhatjátok, hogy ellene vagyok a szerelmes történeteknek, pedig nem, jó pár van, ami tetszik - holnap hozok is egyet - de tényleg azt gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje. 

Maga a könyv rövid, nem éri el a kétszáz oldalt, így hamar ki lehet olvasni. Ha hétköznapra keresünk olvasnivalót, amikor kevés az időnk, ez jó választás lehet. A borító pedig gyönyörű, elismerésem!

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, elgondolkodtató dolgokat is találunk benne. Azt mondom, hogy a fiatalabb korosztály talán jobban értékeli a könyv pörgését és kiszámíthatóságát. Azt hiszem én ehhez már öreg vagyok.

Mindazonáltal, ha szeretnétek egy példányt, az Álomgyár Kiadót kereshetitek!

Írta: Isabel

Balogh János - A ​megsebzett bolygó

Mindig nagy érdeklődéssel olvasok természetvédelemmel kapcsolatos írásokat, szerintem nincs is elég belőlük. Vagy hozzám jutott el relatív kevés. Természetesen, minél idősebb az ember, annál többet tanul meg a témával kapcsolatban, de mindig van mit tanulni.

Maga a könyv az ugyanezzel a címmel rendelkező sorozatból készült, a főbb mondanivalót kiemelve. 

A szerző szerette volna felébreszteni a felelősségtudatunkat a bolygó iránt, egy élvezhető és követhető olvasás segítségével. Felmerülhet a kérdés, hogy miért létezik könyv egy dokumentumfilmes-sorozatból?

Erre azt felelném, hogy nagyon sokan választjuk inkább az olvasást kikapcsolódásnak. Nem leszek álszent, néha én is nézek ilyen vagy olyan műsorokat, de sokkal előbb nyúlok olvasnivaló után, mert tetszik, hogy én képzelhetem el....és az is, hogy nincsenek reklám megszakítások. Ha más is hasonlóképpen gondolkodik, akkor érti, miért fontosak az olyan könyvek, amik egy-egy filmet/sorozatot dolgoznak fel, bármilyen zsánerben. 

Szerkezetét tekintve a cselekmény izgalmas és jól felépített. Mivel a 90-es évek előtt jelent meg a mű, néhol az ismeretek picit hiányosak voltak a számomra, ám figyelembe kell vennünk azt is, hogy akkor még jóval kevesebb lehetősége volt az embereknek az élet minden területén. Szerencsére azóta komolyabban vesszük a környezetünk védelmét egyénileg is, bár a személyes véleményem az, hogy még van hova fejlődnünk. 

A fejezetek szépen felépítve követik egymást, egy-egy témakört felölelve. Őserdők, az ott élő állatok és emberek szimbiózisa, elsivatagosodás, vízhiány? Bármelyik szóra is lettünk figyelmesek, azt a könyv érinti. És most csak a felszínt karcolgattam. 

Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen könyveket is olvasunk és próbálunk úgy élni, hogy a saját környezetünknek a legjobb legyen, máris sokat tettünk a jövőnkért. És igen, direkt nem azt mondom, hogy a bolygókért. Mert a bolygónk így vagy úgy, de jól lesz. Az élet, amíg megvannak a feltételei fennmarad. Ha máshogy nem, hát planktonok gombák és növények formájában. Akik miatt vigyáznunk kell a környezetünkre, azok mi magunk vagyunk, illetve azok a populációk, akik közvetlenül kapcsolódnak hozzánk. Bennem már csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon az emberiség mit érdemel? Hiszen hozzájárultunk az elsivatagodáshoz a vízhiányhoz, az éhezéshez...Tudom, hogy ebben is vannak olyan nézetek, miszerint az ember nem hibás, enélkül is bekövetkezett volna ez a jelenség a Föld ciklikus felmelegedése miatt. Én sem gondolom azt, hogy csak mi tehetünk a fennálló helyzetről, viszont amellett kitartok, hogy jócskán volt/van benne részünk. Ám, ami ennél is fontosabb: időben vagyunk ahhoz, hogy legalább enyhítsük a károkat? Remélem, igen!

 Nagyon szépen köszönöm, hogy tavasszal ezt beválasztottátok az olvasásaim közé!

A regény ajándék volt, amit itt is köszönök szépen!

Amennyiben te is elolvasnád, Antikváriumon még kapható pár példány!

Írta: Isabel

Nyúlász Péter - Kamor (Helka 3.) - Helka menyegzője

Bravúros lezárást kapott a történet, olyat, amire nem számítottam. A címből következtettem persze, Kamor lesz a főszereplője és Helka férjhez megy...na de így?

Végre megismerjük a varázsló fiatalkorát, fény derül arra, miért olyan, amilyen - ez az egyik cselekményszál. A másikon a jelenben ismét összecsapásra készülnek hőseink. Nagyon érdekes volt ez a megoldás, hiszen az előző részekben nincs ilyen. 

Mindazonáltal számomra túl hamar lett vége, szívesen bepillantottam volna még a harc utáni időkbe. 

Ciprián és Helka is kiérdemlik a kitartó jelzőt és meg is lesz érte a jutalmuk: végül mindketten boldogan élhetnek. 

Az író most is hozta azt a varázsos hangulatot, ami az eddigiekben jellemző volt: tele vagyunk varázslatos lényekkel, gyönyörű tájbemutatásokkal és a két manónak köszönhetően humorral.

Egyébként ők a történet végére már nem gyerekek többé és én ezt egy bravúros hasonlatnak érzem. 

Azt gondolom, hogy az ilyen sorozatok azok, amik megmutatják, hogy nemcsak a külföldi szerzők tudnak izgalmasat alkotni.  Nálunk is vannak - és remélem, lesznek is még - olyan írók, akik képesek valami teljesen egyedit alkotni. Pusztán annyi a különbség, hogy itthonról nehezebb kitörni. De ettől még igenis megérdemli a sorozat, hogy beszéljünk róla. Mint említettem már a hétvégén, az izgalmak mellé nagyon erős a tanítószándék - mint Magyarországról, mint pedig az élet dolgairól. Többek között azért is szeretem az ifjúsági regényeket, mert olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amiről talán picit elfeledkeztem. Lehet a sorok között olvasni és továbbadni a tapasztalatokat. 

Az illusztrációk most is szépek , noha egy számomra új illusztrátor készítette őket. 

Ha egyben kellene valamit mondanom a trilógiáról, azt mondanám, hogy teljesen megérte rászánni a hétvégémet. Nemcsak kikapcsolt és kimozdított a...mondjuk úgy, hétköznapjaimból, de hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy kijelentsem: ha egyszer gyermekem lesz, ez lesz az első trilógia, amit a kezébe adok majd! Addig pedig ajánlom minden gyereknek és felnőttnek, akinek csak tudom!

Ha kíváncsi lettél, a Líra boltjaiban megtalálhatod ezt is!

Írta: Isabel

Nyulász Péter - Ciprián (Helka 2.) - A Balaton hercege

 Folytatódjék a tegnap megkezdett sorozat. Teljesen jól kitölti a szabadidőmet a napokban, aminek nagyon örülök, mert minden percét megéri. 

Egy év telt el az első rész óta. Helka királylány egy Balaton alatt lévő kastélyban fogoly, és barátai meg akarják menteni. Ciprián most is inkább a találékonyságára támaszkodik a varázslat helyett, ám megismer valamit, ami nagyobb erő bármilyen mágiánál. Nagyon tetszett, hogy most a fiú került a középpontba, ahogyan az is, hogy minden erőfeszítéséért megkapta, amit érdemelt, noha nem jutalomból segített másokon. A kis manók még mindig nagyon viccesek voltak, de be is fejeztem a spilerezést. 

Mint tegnap említettem, én nem jártam még a Balaton környékén, ezért kifejezetten szerettem a tájleírásokat. Most még nagyobb területet járhattam be és így már picit otthonosabbnak éreztem a cselekmény környezetét. Sőt, nemcsak ezt a helyet, de az Alföldet is meglátogatjuk a szereplők társaságában. Ilyen például Bogi, Helka barátnője, aki nagyon fontos szerepet tölt majd be a történet során. 

A jól ismert szereplők mellett újakat is megismerhetünk: különleges karaktereket, akik hozzátesznek a szereplőink kalandjaihoz. 

Pluszpont jár azért is, mert a könyv elején ismertetik velünk az első rész fontosabb történéseit, méghozzá a két kis manó meséli el nekünk. Ez nagyon aranyos gondolat volt, hiszen így akár e nélkül is élvezhetővé válik a történet. 

Az illusztrációk most is nagyon szépek, igaz, azt csak a végén vettem észre, hogy más grafikus készítette őket. Szerintem nem marad el az első mögött, de azért a térképet hiányoltam picit.

Azt kell mondjam, hogy eddig nagyon szeretem a sorozatot, remélem, ez az utolsó résznél sem változik majd! Könnyen olvasható, haladós történet lévén bátran ajánlom olvasásra!

Ha szeretnél egy saját példányt többek között keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel