Varga Katalin - Piskóta

Először is szeretném megköszönni  a könyvet, mivel ajándékba kaptam. Nagyon jól esik néha olyan történeteket is olvasni, melyek az előttem lévő generációnak íródtak, mert bár nem annyira pörgős, mint amihez szokva vagyunk, mégis egy teljesen más, de legalább annyira értékes világba kalauzolnak el minket. 

Főhősünk Júlia, becenevén Piskóta, aki szeretne eljutni a Balaton partjáról a világ legkisebb szigetére. Véleménye szerint a kicsi dolgokat a felnőttek nem tartják nagyra, így szeretne egy olyan helyet találni, ahol ők is megvannak becsülve. A kislány ezt a világot keresi, miközben egy százesztendős nénivel beszélget, aki igyekszik átadni a tapasztalatait. Meghallgatja a gyermeket és próbálja rávezetni arra, hogy kicsinek lenni nem is annyira rossz dolog, hiszen a tapasztalatok által egy nap ő is felnő.

Nem tudom, hogy ti hogyan vélekedtek erről, de szerintem ez a gondolat nagyon kedves és megindító. Én ezt a történetet gyerekként nem ismertem, szóval összehasonlítási alapom az nincs, mégis nagyon sokat tudott nekem adni. 

Felnőttként is sokszor érzem azt, hogy a körülöttem élőkhöz képest "kicsi" vagyok: Nem elég erős a jellemem, nem vagyok eléggé intelligens, tájékozott, vagy csak egyszerűen nem vesznek elég komolyan. Azt hiszem, hogy mindnyájan szoktunk ilyet tapasztalni, nemcsak a gyermeki élet szakaszban. Ilyenkor én is vágyom egy olyan helyre, ahol legalább annyit érek, mint bárki más. Ahol nincs hierachikus érzés bennem.

A nyelvezet egyszerű a könyv is rövid, így akár már egészen kis korban is oda lehet adni a gyermekeknek, főképp kislányok kezébe. Mivel nem modern írásról van szó, ezért érdemes felkészülni erre olvasás előtt. Viszont a benne rejlő bölcsességek miatt, egyszer mindenképpen érdemes kézbe venni.

Amennyiben felkeltetem az érdeklődésed, megtalálod az Book24 kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Bing ​– A magas csúszda

 Ma egy cuki és rövid bejegyzést hoztam nektek. Az én gyermekkoromban Bing nyuszi még nem létezett, azonban egyre több kisgyermeknél látom, mennyire szereti. A magas csúszda a keresztlányom kislánya ajándéka lesz, de nem adhatom úgy oda, hogy én nem olvastam el, igaz?

Főszereplőnk Bing a barátaival elmegy a játszótérre és nagyon ügyesen fedezi fel az ott lévő játékokat. Minden rendben megy addig, mígnem  egy magas csúszdáról kellene lecsúszni, ugyanis a nyuszi picit megijed. Barátja Pandó azonban nagyon élvezi az egészet és biztatja Binget. Természetesen Flopp és Hopity (remélem jól írom a neveket) is a kicsi segítségére sietnek és együtt legyőzik a nyuszika félelmét,így ő is élvezheti a játékot.

Összességében nem volt rossz egy 10 perces olvasásnak, ugyanakkor néhol picit soknak éreztem az érzelmeket. Tudom, tudom, kicsiknek készült, ami azt jelenti, hogy mindent többször meg kell ismételni, de így olvasva picit furcsa volt a számomra. Mindazonáltal a grafika álomszép. Nekem őszintén tetszett, igényes és részletes.  

A lapok vastagsága tökéletes a kicsik kezébe a színek pedig nagyon élénkek!

Az ajándékozott három éves egyébként és éppen gyűjti a Bing - kollekcióját, de szerintem már fiatalabb korban is beleférhet egy-egy ilyen mese. Segíti a kicsiknek megérteni a világot é a saját érzéseiket, arról nem is beszélve, hogy minél korábban megismerkednek a történetekkel és az mese olvasással, annál biztosabban szeretni fogják nagyobb korban is ezt a tevékenységet. A könyvek szeretete pedig szerintem az egyik leghasznosabb hobbi, amit kívánhat magának egy ember.

Ár-értékék arányban sem vészes szerintem (ahogy szoktam mondani rosszabb helyre is elmegy ennyi), és ez biztosan nem egy egyszer használatos ajándék lesz.

Én a Móra Kiadó weboldaláról vettem, amit szívből ajánlok, mert gyors és pontos kiszállítást kaptam, ráadásul bőven van választék minden korosztálynak!

Írta: Isabel

Kerby Rosanes -Animorphia

Amikor az ember életében összecsapnak a hullámok, nehéz jókedvűen és mosolyogva, vidám bejegyzéseket írni. Nálam az elmúlt jó pár hónap ilyen volt, az egyik véget sem ért már jött a másik. Hol én voltam beteg, hol pedig másfajta dolog jött közbe de tényleg minden napra jutott valami.

Ahhoz, hogy találjak valami pihetető a napban,  - jobban mondva inkább hónapban, mert ennél sűrűbben nem jutottam ilyesmihez- vettem egy pár felnőtt színezőt és ismét elkezdtem gyémántszemes kirakózni. 
A színezőket fokozatosan fogom megmutatni nektek, aszerint, éppen melyikkel dolgozom.  Lássuk is Keby Rosanes művét. 
Véleményem szerint az alkotó nagyon tehetséges. Tűfilc segítségével rajzolt és ilyen aprólékos illusztrációt nagyon keveset láttam. Ezt az egy oldalt is négy napig készítettem, jó pár óra munka van benne.

Ha a felépítését nézzük, akkor itt nemcsak színezhetünk, de rajzolhatunk illetve keresgélhetünk is.  Néhány oldalon kifejezetten feladat, hogy egészítsük ki a a rajzokat; csak én nem mertem belefogni. Van egy Nyírd ki ezt a naplót! is a polcomon, abba sem mertem (még) belerajzolni, mert félek, hogy elrontanám az összképet. Mindazonáltal aki érez magában annyi tehetséget, jó móka lehet ezeket is pótolni. 
Ezen felül, vannak elrejtve apróbb, az adott képhez egyáltalán nem illő dolgok, amiket szintén jó móka megtalálni. (Segítségünkre van könyv végén található megoldókulcs, ha elakadnánk.)

A képek egyébkén javarészt dupla oldalasak, így tényleg jó pár órát eltölthetünk vele. 

A Móra kiadó fordítása nagyon tetszett nekem; lényegre törő és világos instrukciókat ad ott ahol kell.

A fenti képen használtam akvarell ceruzát és vízfestéket is, amiket a lapok nagyon jól bírtak. Picit felhullámosodott, de száradás után alig észrevehető. Nem üt át a túloldalra a festék, ami nálam nagyon fontos szempont.  Szeretném majd kipróbálni pasztellkrétával és csillámos zselés tollal is de a vízzel szépen megbirkózik.

Összességében nekem hatalmas kedvenc ! Lassan is haladok vele, hogy minél tovább tartson! 

 Amennyiben te is szeretnél egy sajátot, keresd a Libri kínálatában!

Írta: Isabel

Bartos Erika - Születés

 Nagyon érdekes könyvecskére bukkant anyukám a könyvtárban. Nekem ugyan nincs gyermekem, de szeretek minden kis csöppséget a családi/baráti körökben, ráadásul ez egy olyan téma, ami szerintem több szót érdemelne. Természetesen korosztályokhoz igazítva!

Maga a történet a babavárást és annak érkezését mutatja be, aranyos rajzokkal tarkítva. A csöppség útját egy éves koráig követhetjük nyomon, ami azért lefed pár fontosabb állomást.

Mivel gyermekkönyvről van szó, ezért egy nagyon cuki írást kell elképzelni. Megismerhetjük Anyu és Apu mindennapjait, a várandóság örömteli és picit nehezebb időszakait, és, hogy mi történik mikor megérkezik, fejlődik a baba. Mivel egy barátnőm is éppen pici kislányt nevel és végigkísértem a terhességét is, jókat mosolyogtam, mikor szembe jött velem egy-egy rá emlékeztető mondat.  

Az írónőről sajnos sokat nem tudok mondani, mert nem igazán olvastam még tőle. Unokaöcsém nagy Bogyó és Babóca rajongó, de mivel nem velünk él ezért ez a sorozat valahogy kimaradt az életemből. 

Viszont talán ez jó is, mert így nem vagyok elfogult, illetve elvárásaim sincsenek. Mivel a könyv egy eleve nagyon örömteli és boldog pillanatról szól, ráadásul a legkisebbekhez, elvárható, hogy cuki legyen. Csak...néha már túl cuki, legalábbis nekem. Biztos az is közrejátszik, hogy én még nem éltem át ezt a pillanatot, de nem érzem természetesnek azt, hogy ennyire a boldog pillanatokon legyen a hangsúly. Nem azt mondom, hogy essünk át a ló másik oldalára, de a várandóságnak és a gyermeknevelésnek is vannak picit kevésbé boldog pillanatai is, legalábbis, ahogy látom. Jó lett volna erről is olvasni picit, hogy reálisabb legyen a kép. De mondom, lehet csak belőlem  hiányzik a tapasztalat.

A rajzok viszont egyszerűek és aranyosak, jól illenek a hangulathoz.

Összességében ajánlom, akár már elsős kortól, hiszen a vastagsága miatt könnyen feldolgozható. Esetleg, ahol kistestvér érkezik, szuper bevezetés lehet a változásokba.

Amennyiben érdekel, többek között a Könyvudvarnál beszerezheted!

Írta: Isabel

Csukás István - Órarugógerincű ​Felpattanó (Pom Pom meséi 10.)

Pom Pom történetei számomra nagyon meghatározóak, ugyanis az iskolámban egyike  volt azon meséknek, amelyeket nyugodtan engedtek megnézni. 
Jómagam kevésbé szerettem, mert nem mindig értettem az alapcselekmény logikáját, de mivel gyerek voltam, örültem, hogy mesét nézhettem.

A történet alapja egy elromlott óra - ezt javítja meg főhősünk barátai segítségével. Csakúgy, mint a tévében, itt is Gombóc Artúr felbukkanása csalt mosolyt az arcomra. Imádtam a madárkát és a csokimániáját. Mindig úgy gondoltam, hogy neki van a legtöbb esze a társaságból és ezt, ez a kötet is megerősítette.

Természetesen minden jó ha a vége jó: Picur időben beér az iskolába, Pom Pom is megoldott egy újabb feladatot Gombóc Artúr pedig hódolhat a csokoládé iránti szenvedélyének. 

Az illusztrációk tükrözik a rajzfilm grafikáját, aki azt szerette, ebben sem fog csalódni.

Összességében jó volt nosztalgiázni, köszönöm szépen a barátnőmnek, hogy meglepett vele! 

Amennyiben még nem olvastad a sorozat ezen részét, a Könyvmolyképző Kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

Írta: Isabel

Christine Nöstlinger - Frici ​a focipályán

Egy nagyon aranyos könyvet olvastam. Mivel az elmúlt hetek betegséggel teltek, nagyon jól esnek ezek a könnyed, szórakoztató és tanulságos olvasmányok.

Jómagam is szerettem a mozgást - igaz nagyon sok sportolásra nem volt alkalmam. Viszont emlékszem, mikor felsőtagozatos voltam, néha tartottunk foci-illetve röpladameccseket és mi is játszottunk a fiúk ellen. Az akkori barátnőm volt ezekben a legügyesebb, én csak próbáltam nem szégyent hozni rá - természetesen pár elesés és térdlenyúzás között. Őszintén szólva, visszagondolni ezekre az időkre nagyon nosztalgikus, sokkal vakmerőbb voltam mint most. 

Viszont az tisztán megmaradt bennem, mennyire büszke voltam, mikor egy-egy meccs után fáradtan lerogytunk és tudtuk, hogy mindenki kihozta magából a legjobbat.

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egy gyerek megszeressen bármilyen mozgást vagy sportot, első körben csak annyi kell, hogy a végén el tudmondani: "Mindent megtettem, amit tudtam." Mert ha ez dicséret elhangzik, legközelebb még többet és többet érhet majd el. Ráadásulúgy, hogy nem éli meg teherként.

A jelenlegi helyzetünkben azonban nem egyszerű közösségben mozdulni. Ez azonban nem zárja ki a mozgást és az élményeket. Én például azt csinálom, hogy amikor elértem valamiféle fejlődést, azt azonnal megosztom valakivel. Szegény ismerőseim biztos kiakadnak, mikor ilyen üzenetekkel bombázom őket, de a sikerek megosztása is nagyban hozzájárul a pszichés egészségünk megtartásához. Ráadásul, ha hasonlóan reagáltok dolgokra azzal, akikkel megosztod, még motiválhatnak is.

Történetünk főhőse a 2. osztályos Frici, akinek a báryja igazi focitehetség; emiatt ő is imádja ezt a sportot. Egy nap legjobb barátja, Bogi, megkéri őt, hogy legyen tagja egy lányokból álló csapatnak, amelyben természetesen a fiúk ellen játszanának. Frici, bár vonakodik, végül egy nagyon komly kihívással kell szembenéznie...

Azt gondolom, hogy ennyi idősen rendben van az, ha a lányok-fiúk versengenek egymással, hiszen így nemcsak  saját magunkat, de az ellenkező nemet is jobban megismerhetjük. A versengés pedig egy egészséges szinten fejleszti az akaraterőt, a fejlődőképességet és az összetartást is, már amennyiben egy csapat tagjai vagyunk. A sport pedig csak növeli ezek hatékonyságát, szóval ebből a szempontból teljesen telitalálat ez a könyv. 

A könnyű és nagybetűs szöveg teljesen alkalmas onálló olvasásra is, akár már első osztály végén. Ráadásul akár fiú, akár lány veszi a kezébe, nagyon könnyen tud azonosulni a többi gyerekkel. 

Jószívvel ajánlom, nemcsak foci kedvelő gyerkőcök számára!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, megrendelheted a Móra Könyvkiadó webáruházából!

Írta: Isabel

Bartos Erika - Brúnó Budapesten - Buda tornyai

Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának első része kellemes meglepetésként ért. A fülszövegből nem gondoltam volna, hogy ennyire igényesen megírt könyvet ajándékoz nekem Niki.

Brúnó egy kisfiú, aki váratlanul a fővárosba költözik a szüleivel. Bár élnek ott rokonai és barátai, a mégis félelemmel tölti el a gondolat, hogy ott kell hagynia a Balatont és szeretett óvodáját.

A változástól való félelmet az írónő szépen átvezette és inkább új lehetőségként ábrázolta a történéseket. Brúnó környezete biztosította, hogy bár új helyen fog élni, a régi barátságok megmaradnak.

Ez a mondandó is elég lett volna ahhoz, hogy a gyönyörű illusztrációkkal együtt új kedvencet avathassak, de az igazi meglepetés csak ezután ért: ugyanis a költözést nemcsak felületesen érintette a szerző!

Olyan részletes leírást kapunk Budapest történelméről és elrendezéséről, hogy még én is tanultam újat. Bár oda jártam iskolába, alapvetően vidéken élek és bizony jólesett egy kis történelemlecke fővárosunk szempontjából.

Mielőtt bárki megijedne, a tanulás nagyon aranyos köntösbe van bújtatva. A kisfiú a keresztapjával együtt sorra látogatja a város nevezetességeit, pl: a Parlamentet, a Gellért-hegyet, és a Mátyás-templomot. Mindezt természetes rajzok színesítik.

A városnézésen túl természetesen képet kapunk arról is, hogy főszereplőnk hogyan illeszkedik be az új környezetébe és talál barátokra. Szerencsére alaptermészete nagyon kedves és kíváncsi, így nincs nehéz dolga az új ismeretségek kötését illetően.

Összességében azt kell mondjam, ez az egyik legjobb olyan mesekönyv, amit tanító szándékkal is kézbe vehet egy szülő. Az pedig, hogy az országunkról szól, magyar szerző tollából, csak még inkább melengeti a szívemet.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadónál tudod megvenni a könyvet!

Írta:Isabel

Marék Veronika - Laci és az oroszlán

Ez a mesekönyv pár napja került a kezembe és kikapcsolódásként elolvastam el.

Egy pár szót szeretnék megjegyezni, így az értékelés elején: a félelem egy alap emberi érzés. Természetes, akár az öröm vagy a bánat. Jelenleg úgy vélem, hogy soha nem lesz teljesen legyőzhető, bár ebben a témában (pszichológia) még hiányosak az ismereteim. Viszont eme gát hasznossága vitathatatlan: életet menthet. Ám a túlzott, illetve irracionális félelem ugyanolyan káros, mint annak hiánya.

De vissza a meséhez. Laci mindentől fél, amitől általában a kicsik szoktak: sötétség, harapós kutya, stb. Egy nap barátra lel egy kis piros oroszlán személyében, aki segít neki szembenézni ezen helyzetekkel.

A történet egyértelműen kicsiknek íródott: ezt erősíti a nyelvezet és a rajzok is. Segít nekik abban hogy elképzeljék a történetet és rájöjjenek, hogy ha Laci képes bátornak lenni, akkor bizony ők is.

Esti mesének nem igazán alkalmas mert a képeket nézegetni kell, a mondanivaló pedig rövid, viszont egy óvodai foglalkozás keretében, avagy ahol több gyerkőc van tökéletes időtöltésnek gondolom. Akár meg is kérhetjük őket rajzolják le ők is azokat a dolgokat amitől félnek a saját oroszlánunk társaságában.

Az írónőtől bár ez volt az első olvasásom, biztosan nem az egyetlen! Mivel megtetszett a könyve ezért utána olvastunk Nikivel a munkásságának. Sok gyermekeknek szóló könyv kikerült már a keze alól és ha mind ilyen minőségi, akkor igencsak érdemes beszerezni pár példányt a csemetéink számára. Nikivel mi biztosan be fogunk, természetesen a magunk örömére.

Bár jelenleg a Laci és az oroszlán nem kapható, de az írónőtől a Móra Kiadónál csemegézhettek!

 

Írta: Isabel