Varga Katalin - Piskóta

Először is szeretném megköszönni  a könyvet, mivel ajándékba kaptam. Nagyon jól esik néha olyan történeteket is olvasni, melyek az előttem lévő generációnak íródtak, mert bár nem annyira pörgős, mint amihez szokva vagyunk, mégis egy teljesen más, de legalább annyira értékes világba kalauzolnak el minket. 

Főhősünk Júlia, becenevén Piskóta, aki szeretne eljutni a Balaton partjáról a világ legkisebb szigetére. Véleménye szerint a kicsi dolgokat a felnőttek nem tartják nagyra, így szeretne egy olyan helyet találni, ahol ők is megvannak becsülve. A kislány ezt a világot keresi, miközben egy százesztendős nénivel beszélget, aki igyekszik átadni a tapasztalatait. Meghallgatja a gyermeket és próbálja rávezetni arra, hogy kicsinek lenni nem is annyira rossz dolog, hiszen a tapasztalatok által egy nap ő is felnő.

Nem tudom, hogy ti hogyan vélekedtek erről, de szerintem ez a gondolat nagyon kedves és megindító. Én ezt a történetet gyerekként nem ismertem, szóval összehasonlítási alapom az nincs, mégis nagyon sokat tudott nekem adni. 

Felnőttként is sokszor érzem azt, hogy a körülöttem élőkhöz képest "kicsi" vagyok: Nem elég erős a jellemem, nem vagyok eléggé intelligens, tájékozott, vagy csak egyszerűen nem vesznek elég komolyan. Azt hiszem, hogy mindnyájan szoktunk ilyet tapasztalni, nemcsak a gyermeki élet szakaszban. Ilyenkor én is vágyom egy olyan helyre, ahol legalább annyit érek, mint bárki más. Ahol nincs hierachikus érzés bennem.

A nyelvezet egyszerű a könyv is rövid, így akár már egészen kis korban is oda lehet adni a gyermekeknek, főképp kislányok kezébe. Mivel nem modern írásról van szó, ezért érdemes felkészülni erre olvasás előtt. Viszont a benne rejlő bölcsességek miatt, egyszer mindenképpen érdemes kézbe venni.

Amennyiben felkeltetem az érdeklődésed, megtalálod az Book24 kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Bartos Erika - Születés

 Nagyon érdekes könyvecskére bukkant anyukám a könyvtárban. Nekem ugyan nincs gyermekem, de szeretek minden kis csöppséget a családi/baráti körökben, ráadásul ez egy olyan téma, ami szerintem több szót érdemelne. Természetesen korosztályokhoz igazítva!

Maga a történet a babavárást és annak érkezését mutatja be, aranyos rajzokkal tarkítva. A csöppség útját egy éves koráig követhetjük nyomon, ami azért lefed pár fontosabb állomást.

Mivel gyermekkönyvről van szó, ezért egy nagyon cuki írást kell elképzelni. Megismerhetjük Anyu és Apu mindennapjait, a várandóság örömteli és picit nehezebb időszakait, és, hogy mi történik mikor megérkezik, fejlődik a baba. Mivel egy barátnőm is éppen pici kislányt nevel és végigkísértem a terhességét is, jókat mosolyogtam, mikor szembe jött velem egy-egy rá emlékeztető mondat.  

Az írónőről sajnos sokat nem tudok mondani, mert nem igazán olvastam még tőle. Unokaöcsém nagy Bogyó és Babóca rajongó, de mivel nem velünk él ezért ez a sorozat valahogy kimaradt az életemből. 

Viszont talán ez jó is, mert így nem vagyok elfogult, illetve elvárásaim sincsenek. Mivel a könyv egy eleve nagyon örömteli és boldog pillanatról szól, ráadásul a legkisebbekhez, elvárható, hogy cuki legyen. Csak...néha már túl cuki, legalábbis nekem. Biztos az is közrejátszik, hogy én még nem éltem át ezt a pillanatot, de nem érzem természetesnek azt, hogy ennyire a boldog pillanatokon legyen a hangsúly. Nem azt mondom, hogy essünk át a ló másik oldalára, de a várandóságnak és a gyermeknevelésnek is vannak picit kevésbé boldog pillanatai is, legalábbis, ahogy látom. Jó lett volna erről is olvasni picit, hogy reálisabb legyen a kép. De mondom, lehet csak belőlem  hiányzik a tapasztalat.

A rajzok viszont egyszerűek és aranyosak, jól illenek a hangulathoz.

Összességében ajánlom, akár már elsős kortól, hiszen a vastagsága miatt könnyen feldolgozható. Esetleg, ahol kistestvér érkezik, szuper bevezetés lehet a változásokba.

Amennyiben érdekel, többek között a Könyvudvarnál beszerezheted!

Írta: Isabel

Kőrösi Zoltán - Ami ​a szívedet brummja…

Először is köszönöm szépen a kötetet - a barátom nagyon eltalálta mire van szüksége a lelkemnek. Vannak olyan időszakaim, amikor sokkal jobban fel tudok töltődni egy gyerekeknek szólő könyvtől, mint bármilyen komolyabb témától. Ez is ilyen volt.

A gazdagon illusztrált rövid versek egytől-egyig macikról szólnak, akik ugyanolyan személyiségjegyekkel rendelkeznek, akár a gyerekek. Szeretnek enni, játszani bohóckodni, de ugyanakkor szomorkodni is nagyon tudnak. Mivel ugyanazon az életszakaszon mennek át, mint a mi kinyinyeink nagyon könnyű őket megszeretni és a szívünkbe zárni.

Nem tudom, mennyire van igazam, de véleményem szerint a költő egyik elsődleges célja, hogy oly módon csempéssze be a kicsik életébe a tapasztalást, hogy közben jól szórakoznak. Mivel a versek inkább az óvodás-kisiskolás korosztálynak szólnak, fontos, hogy tehermentesen ismertessük meg őket a világ dolgaival. Finoman, apránként. 

Ám ez a könyvecske nemcsak erre lehet alkalmas. Kiváló alap a tanulás utáni stressz levezetésére, hiszen a versek nagy része humoros, jókat lehet nevetni rajtuk. Mivel kifejezetten jó kedvre derítenek, ezért akár arra is alkamasnak tartom, hogy egy-egy projekt keretében a kicsik meg is tanuljanak belőle párat. Szavalóversenyen, vagy osztály előtt felmondva képes lehet enyhíteni azt a feszültséget, ami már régóta megfigyelhető a gyerekek között. 

A 38 oldalas könyvből több kedvencem is van, ám ha csak egyet lehet választani, akkor ez lenne az:

A medvékről és tortákról

Aki a sütit, vagyis a sütiket szereti, az rossz medve nem lehet! 

Aki meg a tortát is bírja, az jó medvegyerek. 

Vagy a palacsintát! A málnalekvárosat!

Abből is többet vagy a nagyon sokat.

Talán, ebből is látszik, milyen kis picinyke, de aranyos sorok várják a gyerkőceinket ebben a műben. 
Jó szívvel ajánlom már a legkisebbeknek is, hiszen nyelvezetük, mondanivalójuk az ő igényeikhez igazodik a leginkább. Persze, az olyan gyerek-felnőttek, mint én is, nagyon fogják szeretni!

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, megrendelheted a Könyvudvar weboldaláról!

Írta: Isabel

Benedek Elek - A varjúkirály és más mesék

 Nagyon szeretem a régi meséket, szerintem nagyon jó alapot adnak az íróknak és az olvasóknak egyaránt. 

Benedek Eleknek különösen fontos helye van a szívemben, hiszen gyönyörűen fogalmaz. Meséi egyszerűek, letisztultak tele életigazságokkal. 

Szereplői mindenképpen képesek reakciót kiváltani a gyerekekből, ami nagyon jó. Szurkolnak nekik vagy utálják őket, ám ez nem is számít, hiszen mindenképpen vélemény alakul ki róluk.

Az illusztrációk igazán szépek; mindig is szerettem, ha ilyen stílusú képek kerültek a mesék mellé. (Remélem, egy nap nekem is sikerül hasonlókat alkotnom).

Mivel szerintem egy meseszeretőnek nem kell jobban bemutatnom a szerző munkásságát, ezért ez most csak ilyen picinyke értékelés lesz.

Annyit még hozzátennék, hogy bár a kötetet a GeneralPress Kiadó jelentette meg, én a Könyvudvar oldalán bukkantam rá. Remélem, több helyen is elérhetőek lesznek majd az író művei!

Amennyiben megrendelnéd, a Könyvudvar a te helyed!

Írta: Isabel