A szerző, aki novelláiban több generáció nehézségeit veti papírra - Interjú a Jégvirágok írónőjével

Szabó-Huber Nikoletta - Jégvirágok című novelláskötete az őszi időszakom egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. A sokszor megható, kegyetlenül őszinte történetek, nemcsak az érzelmeikre, de a józan eszünkre is képesek hatni.  Éppen ezért vele sem maradhatott el az interjúkészítés! Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!

Szabó-Huber Nikolettának hívnak, eddig két könyvem jelent meg, mindkettő a NewLine Kiadó gondozásában. 2020 júniusában Niki Tailor írói néven látott napvilágot a Mindenki hazudik című regényem, melynek műfaja pszichológiai thriller. A második könyvem egy novelláskötet, amely Jégvirágok címmel jelent meg a polgári nevemen. Budapesten végeztem magyar-angol tanári szakon. Magyar szakosként az egyetemen sokat olvastam, az írás iránti szenvedélyem nagyjából ezzel egy időben alakult ki. Jelenleg GYED-en vagyok, két gyermekem van.

Amikor elkezdted, miért novellák írása mellett döntöttél? Van olyan alkotó, akinek a munkássága inspirációként szolgált a számodra?

Az első könyvem műfaja regény, szerettem volna magam kipróbálni más műfajban is. 

Palotás Petra novelláskötetei és munkássága inspiráló volt számomra a novelláim megírásakor. 

Mi az oka annak, hogy viszonylag nehéz témákat választottál az alkotás során? Magánemberként te hogyan küzdesz meg a nehézségekkel?

Szerettem volna felhívni a figyelmet néhány fontosabb társadalmi problémára, melyek mellett hajlamosak vagyunk lehajtott fejjel elsétálni. Érzékeny vagyok a szociális problémákra, ezért többször előfordult, hogy kutatómunka közben eltört a mécses.

Melyik a te, és az olvasóid kedvence története?

Több olvasóm említette kedvenceként a Tiszta lappal és A babaház című novellákat.

Az én egyik kedvencem az Örökkön örökké, ugyanis ezt a novellát a nagyszüleimről mintáztam, és a nagypapám emlékére írtam. Ezen kívül a leginkább a Tiszta lappal, A babaház, Jégvirágok, A cipó, Virágárus, és a Színielőadás novellákat szerettem írni.

Mi volt a legfelemelőbb pillanatod írás közben?

A legfelemelőbb pillanat mindig a novellák „megoldása”, végkifejlete volt, amikor a történet nyugvópontra jut. A novelláim többségének pozitív a lezárása. 

Van valami koncepciója a novellák sorrendjének?  Mennyi ideig tartott a véglegesítés?

A novellák stílusukat tekintve különbözőek, több generáció problémáit, nehézségeit ölelik fel. A sorrendnél arra törekedtem, hogy különféle stílusok váltogassák egymást, nem szedtem egy csokorba a hasonló stílusú novellákat.

A novellák megírása három-négy hónapig tartott, és körülbelül további egy hónap volt a szerkesztés.

Az értékelésemben két  novelládat kiemeltem, (Tiszta lappal, A virágárus) szerintem egy kisregényt legalább érdemelne a történetük. Nem gondolkodtál még a bővítésen?

Köszönöm szépen! A novelláskötetem szerkesztője is felvetette ezt az ötletet, és ha jól emlékszem, éppen a Tiszta lappal kapcsolatban. Egyelőre nem gondolkodtam bővítésen, de sose tudni mit hoz a jövő.  

A regény a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Kezdő íróként milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Jó szívvel ajánlod őket másnak is?

Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam a NewLine Kiadóra, jó szívvel ajánlom az olvasóknak és az írótársaimnak is. Szerzőként nagyon elégedett vagyok velük, mindenben segítenek.

A borítód nagyon szép, hűen tükrözi a kötet érzelemvilágát. Könnyű volt közös nevezőre jutni a grafikussal?

A borítómat Ashley Redwood, a kiadó egyik grafikuska tervezte. Ashley remek munkát végzett, szuperül lehet vele együttműködni. 

Itt a tél, és a bekuckózós olvasások időszaka. Te hogyan töltöd ezt az időszakot és az ünnepeket?

Az időm nagy részét a gyerekek kötik le, van egy három és fél éves lányom és egy kilenc hónapos kisfiam. Nem sok szabadidőm van, de azt írással és olvasással töltöm. Már készülünk az ünnepekre, megvolt a közös lakásdíszítés, a napokban pedig következik a mézeskalácssütés. A karácsonyfa alá természetesen mindig kerül könyv, nemcsak nekem, de a gyerekeknek is. Szerencsére a kislányom imádja a könyveket, ha kirándulni megyünk mindig figyelmeztet, hogy ne felejtsek el könyvet tenni az útra. Ezúton is szeretnék békés és kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek.

Szerzőként milyen további terveid vannak?

Jelenleg egy újabb thriller regényen dolgozom, bár szabadidő híján kicsit lassan halad az írás, remélem, hogy legkésőbb jövő ősszel sikerül publikálnom.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Nikolettának!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónőt Facebookon, vagy kötetét a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Szabó-Huber Nikoletta - Jégvirágok

Először szeretném megköszönni a kiadónak, hogy részese lehettem ennek a csodának!  Ritkán használom ezt a kifejezést mostanában értékeléskor, de ennek a kötetnek minden szava kincs!

Azt már tudhatjátok rólam, hogy eléggé érzékeny vagyok a világ dolgaira, legyen az pozitív vagy negatív. Az, hogy ez most jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga, viszont az olvasás területén ma már nem egyszerű megríkatni. Ahogy telik az idő, és egyre gyarapszik a tudásom, már nem érzékenyülök el olyan könnyen, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Erre egyébként nagyon büszke voltam... egészen a hétvégéig.

Kedves olvasóim, be kell valljam, hogy az egész kötetet végigsírtam. Na, nem azért mert olyan rossz lett volna, hanem mert az írónő annyira mély érzelmeket mozgatott meg bennem. 

A 21 novella egytől-egyig annyira életszerű és olyan mély mondanivalóval rendelkezik, amire nem számítottam.

Találhatunk olyat, amely az újrakezdésről, az elengedésről a jóságról, vagy "csak" az életről szól. Mivel mindegyik más hangulattal és tanulsággal rendelkezik, nem szeretnél mindegyikről beszélni, inkább kiemelném két kedvencemet.

Az első a Tiszta lappal címet viseli és ezzel indul a kötet. Egy idősödő férfi a főszereplője, aki hajléktalanként éli mindennapjait és emiatt ki van szolgáltatva a társadalomnak. Megtudjuk, hogy valamikor családapa volt, házzal, feleséggel és gyermekkel, ám amikor rosszra fordult az élete, mindenki átatfordított neki. 

Éppen elmereng az életén, mikor egy fiatalember megosztja vele az ebédjét és felajánlja, hogy segít neki álláshoz jutni, mivel egy ismerőse éppen alkalmazottat keres a gyárába. Nem elég, hogy főhősünk valóban elmehet beszélni a főnökkel, de végül jóval magasabb poziciót ajánlanak fel neki egy betanított munkásnál. 

Imádom, egyszerűen annyira emberi mondanivalója van! Történjen bármi az életben, nem tudhatjuk, hogy a másik  min ment keresztül, éppen ezért, meg kell próbálnunk úgy élni, hogy közben figyeljünk egymásra. Ennek nem muszáj óriási gesztusnak lennie: sokszor elég egy érdeklődés, beszélgetés, vagy bármi, ami az adott szituációban pozitív élményt hagyhat bennünk. 

A másik hatalmas kedvencem A virágárus. Főszereplője egy idős néni: virágokat árul egy aluljáróban, hogy képes legyen fenntartani magát. Nem megy jól az üzlet, az engedélye is lejárt már, ám van egy fiatal vásárlója, aki biztos pontot jelenti - a fiú ugyanis, mindig vesz tőle egy csokor rózsát. Nagyon érdekli, hogy vajon kinek vesz mindig virágokat a fiatal férfi és amikor rákérdez, meglepő választ kap: a fiú csak azért vásárol tőle, mert emlékezteti őt a csak képről ismert nagymamájára és így próbál segíteni, hogy jöbb legyen az idős hölgy élete.

Mindkettő nagyon hasonlő érzelmeket vállt ki az emberekből, de azt hiszem én most erre voltam fogékony. A csapból is az folyik, hogy " Segíts másokon" de azt nem mondják el hogyan és emiatt az emberek hajlamosak nagyon dolgokra gondolni. Aztán, amikor ezt nem tudják kivitelezni, hagyják a fenébe az egészet. 

Pedig sokszor egy apró mosoly, egy együtt nevetés is képes visszadni a reményt, anélkül, hogy erről a másik tudna, vagy viszonzást várna érte.

Az írónő egyébként nagyon tehetséges. Választékos szókinccsel rendelkezik és képes hatni az olvasókra. (Itt szeretném megkérdezni, hogy a Tiszta lappal című  művet nem lehet kibővíteni? Tudom, mi az a novella, de túl sok kérdést hagyott nyitva, nagyon szeretném tudni, mi lett a bácsival, miután elállt dolgozni....)

A borító gyönyörű, az egyszerűsége méginkább kiemeli a történetek varázsát. 

Összességében ez az idei legszebb novelláskötet, amit olvastam! Hatalmas kedvenc, biztos vagyok abban, hogy mikor elmélyülésre, átértékelésre lesz szükségem, elő fogom venni!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel