Liz Braswell - Egy új élmény

Bárcsak úgy tudnék áradozni erről a könyvről, amennyire vártam, de  egy picit csalódott vagyok. 

Azt már a sorozat felfedezésekkor megtudtam, hogy ne a klasszikus történeteket várjuk, hanem annak egy új, továbbgondolt verzióját is ez nagyon izgalmasnak is hangzott....

Aladdin története -  mint sokunknak - gyermekkorom meghatározó meséje volt. Nem csak  az egész estés filmet, de a sorozatot is nagyon szerettem. Szeretem Jázmint, mert bár nemesi család sarja és tele van elvárásokkal, mégis volt bátorsága a szívét követni és kiállni egy rangban nála jóval alacsonyabb származású fiú mellett. Mondjuk, azt sosem értettem meg, hogy Aladdin miért nem mondott már az elején igazat...de ez nem is lényeges.

Ha valaki azt várja, hogy teljesen mást kap ettől a regénytől, hasonló köntösben, mint a mese volt, nos, az nem téved. Sokkal több a kegyetlenebb jelenet. Kevesebb a humor is, hiszen  Dzsini és a fiú kapcsolata alig kap említést. Mivel ennyire megváltozott az alaphangulat, nem is igazán tudtam újraélni a kedves emlékeimet.

Viszont az nagyon tetszett, hogy Jázminra nagyobb felelősséget helyezett a szerző. Mindig is úgy gondoltam, hogy a lányban több van, mint amit a rajzfilmek láttatni engedtek. Ráadásul Aladdin múltjáról is megtudunk olyan dolgokat, amik ezekből nem derültek ki.

Viszont a történet felépítésével voltak gondjaim. Számomra a fejezetek kissé elkapkodtak voltak, nem éreztem kellő átmenetet és felépítést közöttük. Bevallom, néhol a logikát sem találtam. Továbbá, tekintve, hogy a regény maga a fiataloknak szól, a nyelvezet is lehetett volna egy kicsit...szebb.

A borító azonban meseszép!

    

Őszintén szólva, most azért vagyok bajban, mert ez az első Sorsfordító történet, amit olvastam és nem tudom, hogy akkor most ennél többet ne várjak, vagy ez csak egy számomra gyengébb része volt a sorozatnak?

 

A példány ugyan könyvtári, de nekem is vannak saját részeim a sorozatból, így még él bennem a remény!

Amennyiben tennél vele egy próbát, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Balázsy Panna - Csini?! (Szandra és a csajok 1.)

Őszintén szólva ez a történet nagyon nem nekem szólt. Tény, a célközönség sem én vagyok, sokkal inkább a kiskamasz lányok, de számomra eléggé irritáló volt a címszereplő kislány. De menjünk is sorjában. 

Főhősünk a hatodik osztályos Szandra, aki épp most kezdi felfedezni önmagát és a világot. Az iskola egyre nehezebbé válik - már semmi sem olyan, mint régen. A kislány rájön, hogy egyre inkább nőiesedik, hogy nem mindenki kedves körülötte, egyszóval kezdi megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet. 

Én alapvetően nem szeretem, ha egy gyerek szemtelen. Tudom, sokan úgy gondolják ez a kamaszkor egyik velejárója, én azonban azt az elvet vallom, hogy amíg egy felnőtt tisztelettel beszél egy gyerekhez, addig az a minimum, hogy ő is hasonlóképpen válaszoljon vissza. Ha pedig a felnőtt a tiszteletlen, akkor meg kell tanítani a gyereknek, hogy ilyenkor ne süllyedjen le arra a színtre. A rossz modor nem azt minősíti akinek mondják, hanem azt aki mondja. 

Attól kezdve, hogy ez a jelenség felüti a fejét egy könyvben onnantól lehet bármilyen jó egy törénet, nekem ellenszenves marad. 

Az írónő egyébként tehetséges, csak véleményem szerint túlságosan is modern nyelvezetet használ. Értem én, hogy a regény a mai fiatalokat célozza meg. Azt is értem, hogy szórakoztató irodalom, és emiatt nem szárnyalhat nagyokat. Viszont, szerintem amikor olvasunk tudatosan vagy tudat alatt tanulunk. Nem feltétlen gondolnám azt, hogy mélyebb gondolatok és az izgalmas cselekmény - vagy bármi, ami leköti a gyerkőcöt - kizárná egymást. 

Talán, egy nap megpróbálom elolvasni a többi részt, de ez most nem igazán tetszett. 

Viszont, ha nálatok a lányzó csajos vagy szeretnétek valami könnyed olvasmánnyal rászoktatni az olvasásra, arra jó lehet. A történet énbeszélő, gyorsan halad és a könyv sem hosszú. Ha nem támasztotok felé nagyon nagy reményeket 9 év felett szórakoztató is lehet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a ManóKönyvek kínálatában!

Írta: Isabel

 

Finy Petra - Bodzaszörp - Mesék nagymamákról és nagypapákról

 

Ez volt az első olvasásom az írónőtől és tudjátok, hogy mennyire szeretem a meséket, igaz? Nagyon-nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy ez benn van a helyi könyvtárban.

Az igazság az, hogy vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban: voltak olyan részek, amik nagyon tetszettek, és voltak, amelyek nagyon nem. Azt hiszem, kezdem a pozitívumokkal.

A könyv keménykötésű és nagyon strapabíró, ideális kisgyermekek kezébe. Az illusztrációk szépek és kedvesek, már a lapozgatás is mosollyal tölti el az embert. Méretarányban is tökéletesek: elég nagyok, hogy könnyen felismerhetőek legyenek, mégis megfelelő mennyiségű szöveg fér el mellettük.

Az írónő fogalmazásmondja is jó, olyan mintha a nagymamám mesélne. Tudjátok, annak volt egy szavakkal nehezen kifejezhető hangulata. Látszik a tapasztalat és a tudás mögötte, ezt nem vitathatom.

A mesék egy-egy család életét mutatják be, pontosabban a gyerekek idejét, amit a nagyszüleikkel tölthetnek. Vannak közöttük nagyon aranyosak is, például, amikor a nagymama varázslatos almáspitével akarja felvidítani a szomorú unokáját, vagy amikor megmutatja, hogy egy barátság akár egy egész életre szólhat. Jókat kacagtam, amikor a nagypapa megmutatatja a kis lurkónak tetteink következményeit, vagy a munkánk gyümölcsét. Ezek tényleg tanulságos és szórakoztató történetek voltak számomra.

Viszont-és most bevállalom, hogy nem leszek népszerű-, voltak olyan pillanatok is, amit nagyon nem érzek helyénvalónak. Az egyik történetben például a nagypapa csodálatos hallásán volt a hangsúly, és a kisfiú a méretén "csúfolódott". Nem emlékszem a pontos kifejezésre, és valótlant sem akarok állítani, de az érzést, amit akkor kiváltott belőlem, az az ellenszenv volt. Számomra, ha valakit  a hibáival jellemzünk, az nem vicces. Azt is tudom, hogy a kicsik könnyebben megjegyzik a nagyszülők hiányosságait, de ezért én inkább picit megdorgálom őket.

A másik, hogy némelyik mesének nem igazán értettem a lényegét. Mármint cuki volt, de a többihez képest nem volt kidolgozott, mélysége és magassága.

Bár számomra egy picit csalódás volt a könyv, mégis a fentebb említett pozitívumok miatt érdemes neki adni egy esélyt. Több jellemformáló és aranyos jellemvonása van és ha nem zavarnak a néha nagyszájű gyerkőcök - vagy esetleg a tieid is ilyenek - ez a könyv nektek szól!

Amennyiben adnál neki egy esélyt, akkor többek között a Líránál megrendelheted!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

Csapody Kinga - Lakatos Levente - Az első vakkantás (Tomo 1.)

 Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt számomra a könyv. Nem tagadom, olvastam pár véleményt róla az interneten, mielőtt nekikezdtem volna és nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy nekem tetszett a történet.

A történet arról szól, hogy Levente miként fogad a szívébe és az otthonába egy kiskutyát. Hogyan találkoznak, miképpen telnek az első napok és milyen újdonságokat élnek át együtt? Nagyon aranyos volt, hogy mindezt a kutyus szemszögéből ismerhetjük meg.

Tomo egy igazi kis cukorborsó: játékos bátor és igazán szeretni való. Maga az elbeszélés is ilyen, szókimondó néha vicces és nagyon könnyen át tudja érezni minden gazdi a szituációkat.

Itt azért azt megjegyezném, hogy a gügyögés kissé visszavett az olvasás élményéből. 

Alapjáraton nem voltam az a gyerek voltam, aki szerette ha így beszéltek és ez ma sem változott. Nekem is volt már kutyusom, cicám, most éppen papagájom van -  aki visszabeszél - de hozzájuk sem szóltam így soha. Ám mindannyian másképp fejezzük ki a szeretetünket - viszont a kevesebb ebből kicsit több lett volna....

Viszont ennyi, amit negatívumként fel tudnék hozni. Az, hogy az Tomo többször mesélt a gazdijáról, szerintem kifejezetten cuki és életszerű volt. Én is azt tapasztaltam, hogy egy kisállat élete javarészt a gazdija körül forog.... (Ki tudja Rozi papagáj, miket gondol rólam?)

Az illusztrációk igényesek és nagyon aranyosak, dicséret a grafikusnak!

Szándékosan hagytam a végére az írókról a gondolataimat. Azt kell mondjam, hogy nem sok könyvet olvastam tőle eddig - ezzel együtt hármat - de bárkinek is nyilatkoztam róla, mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon jól ír! Ami miatt nem vagyok rendszeres olvasója,  az az erotikus zsáner - amit nem igazán tudok befogadni. Van egy szint persze, amit szívesen elolvasok, de ahol már részletekbe menően megtudhatunk mindent, na azt nem szeretem.

Viszont, ha ettől eltekintek, Levente egy kivételesen tehetséges szerző. Külön öröm számomra, hogy akadnak más stílusban írt könyvei is, így én is kikapcsolódhatok a műveivel.

Csak azt sajnálom, hogy ezek nem olyan hosszúak, mint a Simlis vagy az Aktus. 

Csapody Kingáról eddig csak annyi értesülésem van, hogy több fordítása és gyermekkönyve van. Amint olvasok tőle valamit külön, azonnal megosztom veletek is!

Kisgyermekes szülőknek merem ajánlani, szerintem egy pár órára jó időtöltést biztosít majd! Annyit hozzátennék, hogy ha valakinek tényleg ellenérzése van Leventével kapcsolatban, inkább hagyja ki, mert  - mint mondtam - sok szó esik róla. Viszont egy gyerekeknek írt könyvnek az  célja, hogy szórakoztassa /tanítsa a kicsiket, nem pedig az hogy lássa anya vagy apa mennyire nem szereti azt, ami esetlegesen nekik tetszik. Ha mégis ez történne, az hatással lenne az olvasás és a könyvek megszeretésére, ami nem volna bölcs dolog.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed,  Lakatos Levente hivatalos oldalán megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel