Köszönöm szépen NiKy-nek hogy felhívta a könyvre a
figyelmem.
Nagyon aranyos, emellett elgondolkodtató történetet olvashattam.
A főszereplő egy kislány, Dory, akinek két nagyobb testvére van: Luke és Violet.
Nyári szünet lévén, a két idősebb gyerek nem igazán szeretnének a kicsivel lenni: dedós Pocoknak hívják őt, mert hisztis, képzeletbeli barátja van, és folyamatosan csak kérdezősködik. Egy percre sem tudja abbahagyni.
Nagyon aranyos, emellett elgondolkodtató történetet olvashattam.
A főszereplő egy kislány, Dory, akinek két nagyobb testvére van: Luke és Violet.
Nyári szünet lévén, a két idősebb gyerek nem igazán szeretnének a kicsivel lenni: dedós Pocoknak hívják őt, mert hisztis, képzeletbeli barátja van, és folyamatosan csak kérdezősködik. Egy percre sem tudja abbahagyni.
Azt azonban nem látják - nem is láthatják, hiszen még maguk
is gyerekek -, hogy Dory minden kis csíntevése, dührohama és rosszasága azért
van, mert nagyon vágyik a nagyobbak figyelmére. Szeretne velük játszani, és
tanulni tőlük.
Ám testvéreit nagyon zavarja a kislány - hiszen ők már nagyok -, ezért úgy
gondolják, ha megijesztik végre nyugtuk lesz. Kitalálnak egy mesét egy gonosz
banyáról, aki az olyan dedósokra vadászik, mint Dory. Ám ahelyett, hogy a
kislány megijedne a szörnytől, elkezd rá vadászni és nagyon izgalmas kalandokba
keveredik, hogy elfogadtassa magát a körülötte lévőkkel.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos odafigyelni a környezetünkre, akár kicsik akár
nagyok. Hiszek abban, hogy korosztálytól függetlenül mindenki a maximumot
nyújtja, ha a szeretteiről van szó és ez csak személyiségben, illetve érettségben
tér el.
Szóval, ha idegesít egy kistestvér/rokon/barát, akkor egy pillanatra álljunk
meg és gondolkodjunk el azon, vajon miért teszi ezt? Valószínűleg nem az a
célja, hogy kiakasszon minket, sokkal inkább velünk akar lenni. Hiányzunk neki,
csak nem biztos, hogy rendelkezik azzal az érzelmi intelligenciával, hogy ezt a
megfelelő módon tudatassa velünk. Vagy mi felnőttek vagyunk túl elfoglaltak és
leterheltek ahhoz, hogy észrevegyük a hiszti előtti jeleket.
Ha hasonló helyzetben találtad magad és te vagy a nagyobb, akkor azt
tanácsolom, hogy próbálj meg időt szakítani a fiatalabb szerzettedre:
beszélgess vele, játszatok olyat, amiben ő is örömét leli, ha kérdez, válaszolj
neki, tanítsd őt. Ha így teszel csökkented benne az újdonságoktól való félelmet
és segíted, hogy egyedül is képes legyen boldogulni.
Ha viszont neked bátyád/nővéred van: próbáld meg megérteni azt, hogy neki
sokkal több dolga van, mint neked. Máshol és máshogyan kell feladatokat
megoldania, ezért nem játszik veled annyit, amennyit esetleg szeretnél. Ez
azonban nem azt jelenti, hogy nem törődik veled!
Esetleg próbáld meg megkérdezni tőle, hogy segíthetsz-e valamiben (rendet rakni
a szobájában, beágyazni, vagy bármiben, amit megengednek neked), mondd el neki,
hogy te bármikor ráérsz, ha társaságra vágyik, esetleg néha kérdezd meg tőle,
nincs-e kedve megnézni a kedvenc mesédet, vagy felolvasni egy új történetet.
Lehet, először nemet mond majd, de biztos vagyok benne, hogy a szabadidejében
jókat fogtok szórakozni!
És a végére hagytam a legfontosabbat: próbáljatok meg megértéssel és
szeretettel fordulni egymás felé.
Mindenkinek vannak olyan dolgai, ami nem tetszik nekünk (igen a
felnőtteknek is), de egy csomó jó dolog is összeköt titeket, igaz? És ha most
mosolyogsz, akkor tessék erre gondolni, akkor is, amikor nehéz elviselni a
másikat.
És ha esetleg kedvet kaptatok egy közös meseolvasáshoz, az
alábbi linken ingyenesen elérhetitek Dory történetét!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése