Palotás Petra - Szárnyaszegett pillangók (Szárnyaszegett pillangók 1.)

Palotás Petra Szárnyaszegett pillangók első részével már egy ideje tartozom nektek; az oka a csúszásnak annyi, hogy ezt a regény nem lehet  egy lendülettel kiolvasni.

A női lét egy olyan árnyoldalát mutatja meg nekünk az írónő, melyről még ma is nehezünkre esik beszélni. 

Az Ázsiában élő prostituáltak világába csöppenhet bele az olvasó, ha elkezdi a könyvet. Nem tudom, mennyi  valós adatra támaszkodik a szerző, de számomra nagyon életszerűen mutatja be a lányok életét.  Azon túl, hogy a sorsuk szomorú és elgondolkodtató, bennem végig az motoszkált, hogy mindez a jelenkorban is megtörténik. Számomra nagyon nehéz elhinni, hogy a modern világban még mindig vannak olyan nők, akik különböző okok miatt erre a munkára adják a fejüket.  Arról már nem is beszélve, hogy a  regényben a legtöbb férfi, aki a hölgyek szolgáltatásait igénybe vette európai volt.

Akit, azonban ez a téma nem érdekel, azoknak sem kell feltétlenül félretenni a regényt, ugyanis a krimi szál is elég erős benne; bár, elismerem, nekem nem okozott meglepetéseket. Ez azonban ne vegye el senki kedvét – csavarok vannak a történetben -, csak mivel sokat olvasok, hamar átláttam rajtuk. Egy csepp romantikát is kapunk mindezek mellé és nagyon örültem, hogy ez a szál nem nyomta el a többit. Nem illett volna a műhöz egy nyálas, agyon bonyolított szerelmi történet.

Szerintem a borító lehetett volna egy picit rejtelmesebb, mert amikor megkaptam a könyvet NiKy-től, azt hittem, hogy a rózsaszín alap egy szerelmi történetet takar. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly s megrázó témát kapok majd kézhez. 

Mivel ez volt az első regényem az írónőtől, a fejlődését nem látom, viszont azt igen, hogy egy nagyon szépen összeszedett, átgondolt és kivitelezett történetet rakott le az asztalra. Bár most kell egy kis idő, amíg megemésztem az olvasottakat, ha lesz rá lehetőségem, biztosan fogok még olvasni tőle.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd az Álomgyár Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel

Gendur Zsolt - Mindannyian életre vagyunk ítélve ÉS Életre felszabadulva

 Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Egy személyes gondolatmenettel kezdeném az értékelésemet: keresztény családból származom, annak is érzem magam, bár nem vagyok fanatikus. Véleményem szerint, az ember igazán akkor él a Biblia tanítása szerint, ha sem önmagának sem pedig másoknak nem árt. Nem támogatom azt az elképzelést, miszerint mindenkinek hinnie kell Istenben: a hit egy választható dolog. Ha valaki úgy dönt hisz, tegye, ha pedig más elképzelései vannak, azt is elfogadom, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy meghatározza a saját álláspontját ebben a témában is.

 A szerzőtől két könyvet olvashattam, és mivel nagyon hasonló a témájuk, úgy gondoltam egy posztban mesélek róla nektek. Mindkettőben kiemelkedő szerepet kap, az Élet-Lélek-Gondolkodás hármasa. A szerző nemcsak kiemeli ezeknek a kapcsolatát, de saját példáin keresztül érvel. Nagyon tetszett ez a szál, hiszen így sokkal barátságosabb légkört teremt az olvasói számára. Szeretek ilyen jellegű könyveket olvasni, mert rájövök arra, hogy sokszor az én fájdalmam,rossz pillanataim semmik ahhoz képest, ami megeshet a világban. Felnézek azokra az emberekre, akik erőt merítenek ezekből a pillanatokból és tanító szándékkal megosztják tapasztalataikat a világgal.

 Amiért felhoztam a kereszténységet a bevezetőben, az azért volt, mert maga a szerző is felhasznál a Bibliából példázatokat, hogy segítsen feldolgozni és megérteni egy-egy szituációt vagy élethelyzetet.

 Engem különösebben ez nem zavart, viszont aki ateista, vagy más vallású, azoknak is érdekes lehet mindkét mű, mert a pszichológia-szál sokkal dominánsabban érződik. Bár a szerző nem szakmabeli, élettapasztalata annyira tanító hatású, hogy bárkinek a segítségére lehet az életben.

A borítók is nagyon illenek a tartalomhoz; rám mindkettő nyugtató hatással volt, mikor a kezembe vettem a könyveket.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a szerző könyvet a Líra webáruházakban!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

 Írta: Isabel

A költő aki szerint ahhoz, hogy a fiatalok megszeressék a verseket modernizálni kell azokat - Interjú Gazi Bélával

 

Gazi Béla első verseskötetére NiKy hívta fel a figyelmem. Felolvasta nekem, így értékelhettem nálunk a fiatal tehetség művét. Mivel nagyon szeretek beszélgetni az alkotókkal, pláne ha hozzám közelálló műfajban alkotnak,. A következő percekben tehát ismerjük meg a Pillanatok megálmodóját, a költőt, akinek a világ tele van versbe önthető csodáival!

Először is, kérlek, pár szóban mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!

Először is, nagyon köszönöm az interjú lehetőséget. Gazi Béla vagyok 30 éves költő. Fülesden élek egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis faluban. Végzettségemet tekintve mérnök informatikus vagyok és egy helyi cégnél vagyok IT Support-os. Az írással 2011-ben kezdtem el foglalkozni, előbb csak hobbi szinten aztán az évek során kiforrott annyira, hogy idén sikerült megjelentetnem az első verseskötetem.

Mindig is költő szerettél volna lenni? Mi a véleményed: mikortól számít egy alkotó költőnek?

Ahogy a bemutatkozásomból is kiderült elég későn kezdtem el írni, az első kötetem a 30. születésnapom előtt egy hónappal jelent meg. 21 éves koromig nem is sejtettem, hogy képes vagyok vers írásra. Mikor számít egy alkotó költőnek? Szerintem, akkortól amikor már annak érzi magát, nálam ez a pillanat akkor jött el, amikor először kezembe foghattam a Pillanatok című verseskötetem.

Hogyan született meg a Pillanatok? Mennyire voltál bátor, mikor fejest ugrottál az irodalom világába?

Körülbelül 2-3 éve merült fel bennem először, hogy szeretném kiadni a verseimet, viszont akkor még nem volt elegendő költemény ahhoz, hogy egy önálló kötet megjelenhessen. Tavaly, azaz 2019-ben kezdtem kötetbe rendezni az alkotásaimat. Néhány vers a munka során íródott, például több haiku, amelyek a Miért? című versemre reflektálnak. Mennyire voltam bátor? Ezen még soha nem gondolkodtam. Bár voltak nehéz időszakok és sokszor voltam bizonytalan abban, hogy elég jó-e, amit csinálok, de sikerült mindig átlendülnöm ezeken a holtpontokon a hozzám közelálló emberek segítségével.

Kik segítettek abban, hogy ez az álmod valóra váljon?

Három ember segített. Elsősorban az a személy, akinek a kötetben lévő egyes versek íródtak. Őt Gébrinek hívják. A legtöbb lelki támogatást és biztatást tőle kaptam az elmúlt években. Továbbá segített még értő kritikájával és egyenes őszinte beszédével Kasztovszky László Tanár Úr, a Kölcsey Társaság tagja. Korai szárnypróbálgatásaimtól kezdve segíti munkásságom. Végül, de nem utolsósorban Ferger Annamária írónőnek is jár a köszönet. Nagyon sok tanácsot kaptam tőle a kiadással kapcsolatban, valamint előolvasóm is ő volt. Hálás vagyok mindhárom személy segítségéért. Nélkülük ez a kötet nem lehetett volna az igazi.

A kötetedben találhatóak klasszikus versek és haikuk is. Melyiket szeretted jobban írni és miért?

Azt hiszem, nem tudnék választani. Szeretem a klasszikus verseket és a haikukat is, vannak pillanatok, amikor az egyiknek, valamikor pedig a másiknak kell teret engedni. A klasszikus formájú verseim többsége is rövid. Két dolog miatt lett a kötet címe Pillanatok. Az egyik, hogy a versekben az általam megélt pillanatokat próbálom megfogni és szavakba önteni. A másik pedig, hogy olyan rövidek a verseim, hogy szinte egy szempillantás alatt elolvashatóak.

Van olyan kortárs költő, akinek a kritikáját nagyon szívesen olvasnád a műveiddel kapcsolatban?

Kürti László mátészalkai költő értékelését szívesen hallanám, elolvasnám a könyvemről.

Hogyan tartod a kapcsolatot az olvasóiddal? Keresett már meg valaki azzal, hogy az egyik versed esetleg megihlette őt?

A megjelenés előtt létrehoztam egy Facebook írói oldalt, ahol megosztok minden kötetemmel kapcsolatos hírt és információt, valamint ezen az oldalon értékesítem a könyvemet. Időnként verseket és versrészleteket is megosztok a kötetből. Tudomásom szerint még nem volt olyan, hogy valakit megihletett valamely versem, viszont nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam személyesen, üzenetek formájában és moly.hu-s értékelésekben. Ezekért mindig nagyon hálás vagyok és erőt adnak a folytatáshoz.

Jelenleg az Underground Kiadó csapatát erősíted. Hogyan éled meg a velük való közös munkát?

Mikor elgondolkodtam a kötet kiadásán akkor jól körül néztem az interneten, hogy milyen kiadók vannak és mik a lehetőségek. Több kiadó kínálatát megnéztem és ezek közül az UGK ajánlatát tartottam a legjobbnak, így velük vettem fel a kapcsolatot. A kötet szerkesztése során voltak időszakok mikor kicsit nehezen ment a munka, mert írásban nehezebb elmagyarázni, hogy min szeretnék változtatni, de összességében a művem olyan formát kapott, amilyet megálmodtam.

Mit gondolsz: ugyanolyan tere van a verseknek, mint egy prózának? Hogyan szerettetnéd meg a költeményeket a mai fiatalsággal?

Sajnos az elmúlt évtizedekben a versek kicsit hátrébb szorultak a prózai alkotásokkal szemben. Szerintem ahhoz, hogy a fiatalok megszeressék a verseket, modernizálni kell azok előadását. Az elmúlt pár hónapban Csórics Balázs egy nagyon szép és nemes vállalkozásba kezdett. Minden reggel posztol egy verset, amelyet ő szaval, néha klasszikusokat, néha pedig kortársak műveit. Szerintem ez egy olyan irány, mellyel meg lehet szerettetni a fiatalokkal a költészetet.

Mik a terveid a jövőre nézve? Jönnek az újabb versek, vagy ismeretlen vizekre evezel?

Tervezek még mindenképpen verseskötetet/köteteket, valamint szeretném kipróbálni magam a prózai műfajokban is.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, látogass el a költő Facebook-oldalára, a verseit pedig keresd az Underground Kiadó webshopján!

A blog nevében szeretnék további sok sikert kívánni Bélának!

Írta: Isabel

Berg Judit - Cipelő cicák a cirkuszban ( Cipelő cicák 3.)

 

Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.

A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.

Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.

Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!

Amennyiben beszereznél egy példányt, látogass el a Pagony Kiadó oldalára!

Írta: Isabel

Bodó Béla - Brumi az iskolában (Brumi 3.)

Nagyon szeretem a mesekönyveket, ám azokat külön aranyosnak találom, ahol az állatok kicsinyei vannak a középpontban. Cukik és olyan poénjaik vannak, hogy az ember egész napját bearanyozzák.

Ez történt velem is, mikor elkezdtem olvasni a kis Brumi történetét.

Mivel a sorozat első két részéhez nem volt szerencsém, ezért teljesen önálló könyvként kezeltem. Meglepődtem, hogy nem az,  viszont nem is tűnt fel, hogy nem ismerem az előzményeket.

Mint a címből kiderül, a kis bocs elkezdi az iskolát és első osztályos lesz. Nagyon aranyos a vívódása az anyukájához való végtelen ragaszkodás és a „ nagyfiús”gondolkodás között. Sok esetben korának megfelelően viselkedik máskor viszont még egy cuki ovis medvebocs. Az egyik ilyen kedvenc jelenetem a könyv elején van: szüleikkel együtt bemennek a gyerekek az első tanítási nap előtt az iskolába, hogy megismerjék az osztályt és a tanító nénit. Mindegyik padon van egy kocka csoki, kivéve ott ahol Brumiék ülnek. Természetesen ez azonnal feltűnik a kis mackónak és át akar ülni máshová, ám mivel anyukája csendre inti őt, szomorúan nézi, ahogy a többi bocs majszolja a csokiját. Ám egyszer csak felkiált az egyik, hogy „ annak a kisbocsnak nincs csokija” és amikor a tanító néni odamegy a mackóhoz, Brumi még a száját is nagyra tátja, hogy jól lássák, neki tényleg nem jutott az édességből. Ugye mennyire aranyos a karakter?

Innentől kezdve végigkövethetjük őt, ahogy megtanulja a betűket, barátokat szerez, felelősséget vállal és szép lassan igazi iskolássá válik.

A fejezetek rövidek, gyorsan lehet velük haladni.

Az illusztrációk bár minimálisak mégis jól kiegészítik a történetet. Nem hiányoztak a színes képek, elég volt az a pár rajz, amit kaptam.

Viszont! Volt valami, amit már a történet elején észrevettem és nagyon nem örültem neki. Az egész hangulata és szerkesztése Alan Alexander Milne: Micimackójára emlékeztetett. Minden fejezetnél ugyanolyan bevezetőt találunk, és még Brumi alakja is nagyon hasonlít rá! Lehet, hogy ez az egybeesés nem volt szándékos a szerző részéről, mégis, nem tudtam elengedni, hogy egy iskolába járó Micimackóról olvasok. 

Ettől függetlenül ez a mesekönyv egy ritka kincs, hiszen rosszindulatmentesen, a kicsik szája íze szerint segít nekik az új helyzet legyőzésében. Ha a csemetéid nagy Micimackó rajongók, vagy éppen nem zavar a hasonlóság, mindenképpen érdemes beszerezned a saját példányodat. Pláne most, hogy a gyerekek hosszú idő után ismét az iskolában találták magukat. Ráadásul olyan szabályok közepette, amit nekünk felnőtteknek sem egyszerű betartani.

Az értékelésem végén, mikor a linket kerestem nektek, rájöttem, hogy én egy régebbi kiadást olvastam. Új illusztrációkkal, a könyv megvásárolható a Holnap Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Stephen King - A coloradói kölyök

Jó ideje nem olvastam már a szerzőtől semmit, és bármennyire is szeretem, az elmúlt időszakban a sok teendőm közepette eszembe sem jutott, hogy elővegyem valamelyik művét. Úgy sem lett volna rá időm. Ám a mai nap  kellemes meglepetés ért, ahogy leültem a számítógép elé: ugyanis azzal szembesültem, hogy az író ma ünnepli a 73. születésnapját. Mi mással fejezhettem volna ki, jókívánságaimat, mint hogy elolvasom az egyik művét? Rövidsége miatt esett a választásom A coloradói kölyökre és azt kell mondjam, kellemes kikapcsolódásban volt részem.

Az író egy gyíkosság segítségével próbálja meg megismerni az ember korlátai. Minden elem ott van, amit én elvárok tőle, kivéve egyet: a rejtélynek nincs megoldása. A fókusz és a figyelem sokkal inkább a történéseken van.

A történetet egy újságíró meséli el: lassú folyása segít abban, hogy  mi magunk is elgondolkodhassunk azokon a kérdéseken, melyeket a könyv filozófiai szála felvet bennünk.  Ezúttal nem véres jelenetekről van szó, engem különösebben nem is rémített meg, sokkal inkább arról, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel, helyszínekkel, érzésekkel. 

Egy estés olvasmánynak tökéletesen megfelelt, ám ne kezeljük úgy, mint King többi művét. Nem lesz tőle rémálmunk, viszont ha valaki ódzkodik a horrortól, mégis megismerkedne a szerző munkásságával annak bátran merem ajánlani, hiszen a zsenialitása itt is tükröződik. 

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, az Antikvárium.hu - n van még elérhető példány!

Írta Isabel

Berg Judit - Cipelő cicák a hátizsákban (Cipelő cicák 2.)

Folytatódik a Cipelő cicás kalandozásom, ezúttal a második kötettel.

A kis család egy kirándulás alkalmával várat nézni mennek és természetesen viszik a picinyke cicáikat is. Már az elején jót mosolyogtam, hiszen a kis rosszcsontok azonnal rákapnak egy kis sárban dagonyázásra az őszi időben.

A második történetben nagyot ugrunk az időben, ugyanis már leesett a hó és a gyerekek ennek minden örömét kiélvezik.

A harmadik mesében pedig már ismét jó idő van és főhőseink új barátokat és kalandokat találnak a természetben.

Ezután következett a kedvenc részem: ugyanis sátorozni megy a család. Jó látni a készülődést és azt, hogy a szerzőnek mennyire fontos a szabadban töltött minőségi idő.

Azt kell mondjam, hogy a történetmesélés ugyanolyan aranyos volt, mint először, viszont ezek a nagy időugrások nem tetszettek. Szívesen olvastam volna, mondjuk csak egy évszakot felölelő részről, részletesebben. Például, hogyan viselkednek a gyerekek az iskolában, vagy éppen miként ünnepelnek decemberben.

Az illusztrációk fejlődtek az előzőhöz képest, legalábbis én így látom.

Összességében nem volt rossz egy esti kikapcsolódásnak. Annak külön örültem, hogy az első rész ismerete nélkül is élvezhető a történet, hiszen az írónő az elején pár szóban bemutat mindenkit. Olvastatja magát és szerintem, ha gyermekkel állunk neki, talán ő is kedvet kap ahhoz, hogy a szabadban töltsön egy kis időt, természetesen fokozottan figyelve és betartva a koronavírusra  vonatkozó utasításokat!

Amennyiben érdekel a sorozat vagy csak ez a rész, keresd a Pagony Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

A szerző, aki minden műfajban képes használni a romantikát - Interjú Beninával, országunk egyik neves szerzőjével

A napokban értékeltem Benina: Megsebzett szabadság című regényét és nagyon felkeltette az írónő az érdeklődésemet. Bár nem voltam maximálisan elégedett, mégis valami újat kaptam a történettől. Ezen fellelkesülve megkérdeztem a szerzőt, hogy lenne–e kedve interjút adni nekünk és nagyon izgatott lettem, mikor igenlő választ kaptam.
Remélem, ti is hasonlóképpen éreztek és kíváncsian olvassátok az írónő legfrissebb gondolatait az írásról, a könyvekről és minden másról!

Az első sorozatod a Bíborhajú, amit én még nem olvastam, viszont blogtársam igen. Megtennéd, hogy írsz egy pár sort a velem hasonló cipőben járóknak, hogy mire számíthatnak, ha leveszik a könyvet a polcról?

A Bíborhajú sorozat egy romantikus fantasy, abszolút mese fiataloknak, fiatal lelkű felnőtteknek. Tele van első sorozatos hibákkal, ennek ellenére szerethető rózsaszín habcsók, ami nem fekszi meg a gyomrod. Amikor kézbe veszed, pontosan tudod, hogy a végén a rossz pórul jár, a jó elnyeri a békességet, boldogságot, és ritkán érhet meglepetés. 

Niky annyira megszerette, hogy nyomatékosan megkért kérdezzem meg: mikor jön ki a következő rész?

Minden szabad pillanatomban dolgozom az ötödik részen, Gideon végzetén. Sajnos nem olyan tempóban haladok, amit elfogadhatónak érzek, de a hétköznapi dolgok sajnos elnyomják az olvasói elvárásokat. Írom, írom, aztán meglátjuk, mikor jutok a végére. Csak akkor tudok biztosat mondani.

Én A Farkasok nemzettsége első részét olvastam. Mennyire volt nehéz egy fantasy regény után történelmi alapokhoz nyúlnod?

A Farkasok nemzetsége az egyik legkedvesebb történetem, imádom minden hibájával együtt. Nem is annyira a történelmi alap okozott nehézséget, inkább a szemszög, amiben megmutattam ezt a világot az olvasóknak. Szándékosan nyúltam olyan történelmi korhoz, amely a történészek és régészek köreiben is számos vitát szül. Ez a kor tele van legendákkal, de nagyon kevés bizonyított tény csatolható hozzá. Mindenki állítja a saját nézőpontját, de senki nem tud bizonyítani szinte semmit. A Megsebzett szabadság egy romantikus történet némi történelmi alappal.

Az értékelésemben felmerült a történelmi információk pontossága. Bár nekem külön meséltél erről egy pár szót, megtennéd, hogy az olvasóknak is kitérsz erre?

Mindig is inkább romantikus regénynek szántam, mint történelminek. A munkamenet során a könyv szerkesztője Varga Bea felhívta a figyelmem a tévedésemre, és nagyobb pontosságra ösztönzött. Ő volt az egyik, aki segített eligazodnom ősmagyarjaink korában. A másik segítségem egy olvasóm, aki régészként dolgozik. Böröczky Blanka lett a történelmi szerkesztője a történetnek, így ismertem meg a táltosok jelentőségét, valamint a viseleteket a különböző népek között. A második részben még nagyobb hangsúlyt fektetek a történelmi részletekre.

Melyik az a szereplő, akivel a leginkább tudtál azonosulni a sorozatból?

Minden karakter egyformán fontos számomra. Azzal azonosulok a legjobban, amelyikről épp írok.

A második részt már nagyon várják az olvasók. Lehet tudni valamit arról, hol tart a dolog?

Gideon végzete mellett a Megkínzott szabadságon is dolgozom. Csaknem párhuzamosan írom a fejezeteket abban a reményben, hogy így hatékonyabban haladok. Biztosat ezzel kapcsolatban sem tudok mondani.

A Tükör c. sorozatodnak jelenleg egy megírt része jelent meg, ám  a fülszöveg alapján igazán misztikus történetről van szó. Van olyan szerző, aki hatással van rád, mikor valami egyedit kell kitalálnod?

Sok szerző van, akire felnézek, és akinek a munkássága segített eljutnom erre a szintre, ahol most vagyok. Nem tudnék kiemelni egyetlen valakit, inkább elárulom, kihez szeretnék felnőni: Nalini Singh. Olyan árnyalatok, illatok, érzelmek fakadnak a könyveiből, amit alig tudok megfogni. Egy nap szeretném olyan kifejezően leírni a gondolataimat, mint ő.

A túlélés szabályai első kötete 2017-ben jelent meg és a maffia világába csöppenhetünk általa. Hogyan élted meg a váltást a műfajok között?

Menet közben rá kellett döbbennem, hogy mindegy milyen a körítés, én csak romantikát vagyok képes írni. Közeli vagy távoli, szenvedélyes vagy visszafogott, ősmagyarok vagy maffia, fantasy vagy hétköznapi… Mindegy, milyen köretet főzök, az alapanyag a romantika marad. Éppen emiatt nem nehéz váltani világok között.

Már több éve a Könyvmolyképző szerzője vagy. Hogyan értékeled a közös munkátokat?

A kiadó dolgozói hatékonyak és egzaktak. Az első, ami lenyűgözött velük kapcsolatban, a munkamoráljuk. Mindent az olvasókért. Ez nagyon tetszett. Aztán ez továbbfejlődött, mert bármit kértem, mindig figyelembe vették az érdekeimet. A kiadót az abszolút profizmus jellemzi, emiatt kivételesen büszke vagyok, hogy közéjük tartozom, és elviselik a csúsztatásaimat.

Illusztrációkat is készítesz a kiadó szerzőinek. Melyik a kedvenced és miért?

Mindig nehéz más szemével láttatni dolgokat. Éppen ezért, amikor a megrendelő azt mondja, igen, ez az, erre gondoltam, akkor boldog vagyok. Ezek a képek az igazi kedvenceim.

Az írás mellett a fő foglalkozásod fizikoterápiás szakasszisztens. Hogyan vészeled át a koronavírus okozta nehéz helyzetet a munka és a család szempontjából? Esetleg van valami pozitív tanácsod ehhez kapcsolódóan?

Tavaly augusztus óta már nem fizioterápiás szakasszisztensként dolgozom, hanem ápolónőként. Ennek leginkább anyagi okai voltak. Márciustól júniusig az ózdi kórház covid-19 osztályán dolgoztam. Nálunk szerencsére nem olyan komoly a helyzet, mint egy járványkórházban, de a biztonságra maximálisan odafigyelünk, emiatt sem úszhattuk meg a folyamatos fertőtlenítést, a védőruhák és maszkok használatát. Ez a helyzet sehol nem könnyű.

Júniusban visszahelyeztek az anyaosztályomra, a mozgásszervi rehabilitációra. Jó volt végre visszazökkenni a rutinos hétköznapokba. Azt beszélik, a második hullám a nyakunkon van, de erről én sem tudok többet, mint mások. Amit tanácsolni szeretnék, hogy legyetek egymással türelmesek. Ez gyakran nagyon nehéz, mert ellentmondásos utasítások érkeznek. A bolti eladók, az egészségügyben dolgozók, mindenki próbálja tartani a lépést a fentről érkező rendeletekkel. Egy egyszerű, hétköznapi ember nem érti, nem is értheti, hisz gyakran mi is csak pislogunk, hogy ezt most miért kell éppen így. Amit tehetünk, hogy türelmesek vagyunk, nem vásároljuk fel az egész multit, és betartjuk a maszk viselésével kapcsolatos szabályokat, fertőtlenítünk, és odafigyelünk egymásra.

Ha miden igaz, a 91. Könyvhetet 2020.szeptember 17. – 20. között kerül megrendezésre. Ha nem változik az időpont találkozhatnak veled az olvasók?

Ez most már nem aktuális, ha jól tudom, de egyébként sem mentem volna. Bár nagyon hiányzik, hogy személyesen találkozzak az olvasóimmal, sajnos ez a helyzet ezt nem teszi lehetővé. Talán egy másik alkalommal, amikor már kevésbé fenyeget bennünket a fertőzés.

* Mi is tisztában vagyunk a járvány okozta helyzettel, de mikor a kérdéseket feltettem Beninának, akkor még úgy volt, hogy személyesen találkozhatunk a szerzőkkel. *

Ha ti is kedvet kaptatok a szerző könyveihez, vagy további információt szeretnétek róla, keressétek a hivatalos facebook-oldalát! Könyveit pedig megtalálhatjátok a Könyvmolyképző kínálatában!

NiKyvel együtt további sok sikert kívánunk a szerzőnek és én már nagyon várom, hogy alkalmam legyen elolvasni a Bíborhajú sorozatát!

Írta: Isabel

Varga Emese - Jó reggelt, kis pillangó!

 Varga Emese meséje azonnal felkeltett az érdeklődésem, amit megláttam az egyik közösségi oldalon a felhívását. Posztjában kedvesen kérte az olvasókat, hogy akinek van kedve mondjon pár szót a könyvéről. Mivel én nagy meserajongó vagyok, azonnal éltem is a lehetőséggel!

A Jó reggelt, kis pillangó!  egy igazán aranyos történet. Címszereplőnk felkel és virágról virágra szállva fedezi fel az életet és egy kicsit önmagát. A különböző színű növények hasznos tanácsokkal látják el őt; hogyan uralkodhat az érzelmein, találhatja meg a lelki békéjét és minként élhet harmóniában a világban.

És, hogy mi ebben az egyedi? Az, hogy a szerző a történetét a meditáció alapjaira helyezte. A meditáció segít az ellazulásban és abban, hogy a belsőnkre koncentrálhassunk, így hozzájárul a fizikai és mentális egészség fenntartásához. Elismerem, hogy ezt a gondolatot nehéz volt elképzelnem egy kicsi gyerek esetében, ezért beszélgettem erről az írónővel. Ő elmesélte, hogy már egész kisgyermekes családoktól kapott olyan visszajelzést, hogy a meséje mennyire pozitív hatással volt a kicsire.

Ami mellett nem tudok elmenni, azok az illusztrációk. Igazán szépek, letisztultak és gyermek-barátok. Nem használ sok színt, sőt, vannak olyan részek, ahol nincs is az egész kép kifestve, így tényleg csak a lényegre fókuszálhatunk. De a legfontosabb persze az, hogy maximálisan kiegészíti a történetet.

Összességében hálás vagyok, hogy elolvashattam, mert felnőtt fejjel is élveztem a történetet és sikerült lazítanom is általa.

Hamarosan interjút is készítek a szerzővel, ám addig is ha kíváncsiak vagytok a történetre,  letölthetitek az Inspiráló könyvek weboldaláról!

Írta: Isabel

Sienna Cole - Elmejáték

Na erre utaltam a Reményszimfónia értékelésem végén! Ez a könyv igazán jól sikerült, és ezt mondom úgy, hogy nagyon szkeptikusan ültem neki.

Kezdjük a témaválasztással! Az, hogy a szerző nem ijedt meg attól, hogy bemutassa az iskolán belüli erőszakot, bátor választás volt. A történet elején egy diák végez a társaival és ez sajnos nemcsak a könyvek lapjain történhet meg, de a való életben is. Véleményem szerint nem foglalkozunk eleget ezzel a témával, pedig nagyon fontos odafigyelni a fiatalok lelkivilágára, hogy elkerüljék a testi és nem utolsó sorban a lelki sérülést. Nem szabad hagyni, hogy egy intézmény, ahová elméletileg biztonságérzettel engedjük el a gyermekeinket, a rettegés színhelyévé váljon! Ennek megelőzése nemcsak a pedagógusok és a szülők felelőssége, hanem mindannyiunké.Na, de nagyon elkalandoztam, vissza a könyvhöz!

Az írónő jól alapozza meg a hangulatot: a merényletet elkövető fiú érzéseit nagyon összetetten adja át. Ez csak pár oldal, de teljesen rá tudtam hangolódni a több szálon futó történetre. Ahogy egy jó thrillerhez illik, apránként rakhatjuk össze a teljes képet, megismerve nemcsak a gyilkost és áldozatait, de a cselekedetek mögött rejlő embereket is.

Szerintem az élet egyik alapigazsága, hogy minden valamiért történik és az írónő ezt nagyon jól tudja és használta is a cselekmény felépítésében. Szerettem, hogy pont úgy volt felépítve, hogy én is tudtam gondolkodni az ügyön dolgozó nyomozóval együtt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy Mike-t nemcsak, mint a törvény emberét ismerhetjük meg, de bepillanthatunk abba is, hogy mint ember, hogyan éli meg a történteket. Bár kissé nyers volt szerettem a karakterét. Úgy érzem nagyon illik a szakmájához a habitus, amivel rendelkezik.

Az írónő a Reményszimfóniához képest nagyon sokat fejlődött. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha ott még nem hajtott volna ki az a lehetőségekkel teli fa, ami az Elmejátékban már dús lombkoronával ékeskedett. Ritkán látni ilyen szép ívet egy karrierbe és ehhez gratulálok!

Remélem, ez a továbbiakban legalább így marad ; mert ha igen, Sienna egy új, hűséges olvasót talált magának!

Ha Téged is érdekel a történet, az Álomgyár Kiadó várja, hogy postázhassa neked!

Írta: Isabel

Sienna Cole - Reményszimfónia

 Az írónő nevével, bár sokat találkoztam, mégis csak a közelmúltban jutottam el a könyveihez. Első olvasmányomként a Reményszimfóniát választottam, mivel nemcsak a tartalom, de a borító is megfogott. Rajongok a zenéért, akárcsak a könyv főhősei, szóval ez jó alapnak bizonyult. 

A kötet elejét nagyon szerettem: tetszett Carla kedvessége és az, hogy mennyire kitartó volt a zenetanulást illetően. Nyílt és nagyon kedves, egyenes nő. Legalábbis hittem ezt én.

Másik főszereplőnk Patrick, aki bár zárkózott személyisége miatt; a magánéletben nem valami közkedvelt, viszont a komolyzenei életben mindenki csodálattal beszél tehetségéről.

Carla  tanárának szeretné felfogadni a férfit és Istenem, mennyire boldog lettem volna, ha ez  a kapcsolat meg is marad ezen a szinten!

Na de ne szaladjunk ennyire előre ugyanis szereplőink elég erősen menekülnek saját démonjaik elől: a férfi a drogok, a nő pedig egy beteljesületlen álmokkal és vágyakkal teli házasság rabja....

Ahhoz, hogy az értékelésem ezen része hiteles legyen el kel mondjam, hogy én még csak hasonló helyzetben sem voltam soha, így nem tudhatom azt sem miképp cselekednék, ha ilyen helyzet elé állítana az élet.

De! Valóban az a megoldás mindkét problémára, hogy viszonyt kezdjenek egymással? Nem szeretem a férjem, jó akkor megcsalom? Drog - és alkohol bajára keressen szexpartnert, akit mellesleg zongorázni is megtaníthat!

Most komolyan! Tényleg ez a helyes út? Így kell a nehézségeket elviselni? Félreértés ne essék, nem tartom magam maradinak, sőt kölcsönös megegyezéssel szerintem sok minden megoldható, de egyenesen és tisztességesen! Tudom, hogy most nagyon nem vagyok szimpatikus, de ha Carla kilép a rosszul működő kapcsolatából, Patrick pedig kicsit észreveszi magát, máris minden sokkal emészthetőbbé vált volna a számomra a kapcsolatuk. 

Ugyanakkor értem a szerző üzenetét is: bármit is hozzon az élet, mindig mindenből van kiút és soha nem késő megtalálni a saját boldogságunkat, még akkor sem, ha sok rossz döntést hoztunk előtte.

Ám Sienna ezt így álmodta meg, tehát ezt nem is boncolgatnám tovább. Viszont amiről szívesen beszélek, az a szerző tehetsége. Mert bizony van neki. Mivel itt nem volt összehasonlítási alapom, azt nem tudom, hogy az előző könyvéhez képest mennyit fejlődött, de azt igen, hogy a lelki és zenei részeket, nagyon szépen átadta az olvasóinak. Azok a kedvenc részeim, amikor a főszereplők a zenéről vagy a lélek mélységeiről beszélgetnek. Nagyon át tudtam élni ezeket a pillanatokat.

A borító, bár az Álomgyár Kiadó stílusához hű, mégis nagyon szép. A címmel együtt nagyon szépen visszatükrözi a regény tartalmát és sejteti a befejezést is.

Összességében, bár picit csalódott voltam, mégis megérte megismerkednem a szerző munkásságával. Mikor becsuktam a könyvet, akkor még nem is tudtam, hogy az Elmejátékot, mennyire szeretni fogom.

Ám, ha inkább a komolyzene világába merülnétek, keressétek a regényt az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel