Nagyon szeretem a mesekönyveket, ám azokat külön aranyosnak
találom, ahol az állatok kicsinyei vannak a középpontban. Cukik és olyan
poénjaik vannak, hogy az ember egész napját bearanyozzák.
Ez történt velem is, mikor elkezdtem olvasni a kis Brumi történetét.
Mivel a sorozat első két részéhez nem volt szerencsém, ezért teljesen önálló
könyvként kezeltem. Meglepődtem, hogy nem az,
viszont nem is tűnt fel, hogy nem ismerem az előzményeket.
Mint a címből kiderül, a kis bocs elkezdi az iskolát és első
osztályos lesz. Nagyon aranyos a vívódása az anyukájához való végtelen
ragaszkodás és a „ nagyfiús”gondolkodás között. Sok esetben korának megfelelően
viselkedik máskor viszont még egy cuki ovis medvebocs. Az egyik ilyen kedvenc
jelenetem a könyv elején van: szüleikkel együtt bemennek a gyerekek az első
tanítási nap előtt az iskolába, hogy megismerjék az osztályt és a tanító nénit.
Mindegyik padon van egy kocka csoki, kivéve ott ahol Brumiék ülnek.
Természetesen ez azonnal feltűnik a kis mackónak és át akar ülni máshová, ám
mivel anyukája csendre inti őt, szomorúan nézi, ahogy a többi bocs majszolja a
csokiját. Ám egyszer csak felkiált az egyik, hogy „ annak a kisbocsnak nincs
csokija” és amikor a tanító néni odamegy a mackóhoz, Brumi még a száját is
nagyra tátja, hogy jól lássák, neki tényleg nem jutott az édességből. Ugye
mennyire aranyos a karakter?
Innentől kezdve végigkövethetjük őt, ahogy megtanulja a betűket, barátokat
szerez, felelősséget vállal és szép lassan igazi iskolássá válik.
A fejezetek rövidek, gyorsan lehet velük haladni.
Az illusztrációk bár minimálisak mégis jól kiegészítik a történetet.
Nem hiányoztak a színes képek, elég volt az a pár rajz, amit kaptam.
Viszont! Volt valami,
amit már a történet elején észrevettem és nagyon nem örültem neki. Az egész
hangulata és szerkesztése Alan Alexander Milne: Micimackójára emlékeztetett.
Minden fejezetnél ugyanolyan bevezetőt találunk, és még Brumi alakja is nagyon
hasonlít rá! Lehet, hogy ez az egybeesés nem volt szándékos a szerző részéről,
mégis, nem tudtam elengedni, hogy egy iskolába járó Micimackóról olvasok.
Ettől függetlenül ez a mesekönyv egy ritka kincs, hiszen rosszindulatmentesen,
a kicsik szája íze szerint segít nekik az új helyzet legyőzésében. Ha a csemetéid
nagy Micimackó rajongók, vagy éppen nem zavar a hasonlóság, mindenképpen érdemes
beszerezned a saját példányodat. Pláne most, hogy a gyerekek hosszú idő után
ismét az iskolában találták magukat. Ráadásul olyan szabályok közepette, amit
nekünk felnőtteknek sem egyszerű betartani.
Az értékelésem végén, mikor a linket kerestem nektek,
rájöttem, hogy én egy régebbi kiadást olvastam. Új illusztrációkkal, a könyv
megvásárolható a Holnap Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése