A szerző, aki a meditáció segítségével alkot az olvasóinak - Interjú a Jó reggelt, kis pillangó! szerzőjével

Varga Emese – Jó reggelt, kis pillangó! című mesekönyve nagyon érdekes volt a számomra. Nem csupán egy kedves történetet kapunk, szép illusztrációkkal, de a szerző bevezet minket és csemetéinket is a meditálás világába.  Nemcsak a könyv, de az írónő is nagyon sokoldalú, de nem húzom tovább az időt, hanem ismerjük meg őt közelebbről!

Jelenleg Máltán élsz a családoddal. Pár szóban mesélnél egy kicsit magadról? Mennyire segít a környezetváltozás az írói vénádnak? Nyersz ihletet a hely szépségeiből?

Az emberek agyában, az ideális hely egy alkotónak, egy tengerparti kis falu, idilli házikókkal és emberekkel. Én is így gondoltam sokáig, ezért is vetett ide az élet, én hiszek a teremtő gondolatokban, hogy bárki képes megteremteni azt a valóságot, amiben élni szeretne, ha elég kitartó. Málta valóban csodálatos szépségű hely, és természetesen jól esik a tengerparton, vagy a műemlékek között tenni egy - egy sétát, a mentális egészségnek, mindenképpen áldásos ez a tevékenység. Ha valamihez, akkor a napi sétához a gyerekekkel ragaszkodom. Tervezem egy helyi vonatkozású illusztráció sorozat elkészítését, hiszen a festői tájak, papírra kívánkoznak.

Foglalkozásod színésznő. Szerinted ez segített az íráskészséged fejlesztésében?

Ha nem is az íráskészség fejlesztésben, de mindenképpen sok a közös szál.
Mindkét tevékenység nagy képzelőerőt és beleérző képességet kíván, és természetesen a színészet velejárója, hogy rengeteget olvas az ember.
Az írást színdarab írással kezdtem, az első rajzaim pedig díszlettervek voltak.

A lányod miatt kezdtél el a mesék világához fordulni: emlékszel mi volt az első történet, amit kitaláltál neki? Ha lehet, megosztanád velünk?

Sajnos, nem emlékszem. Mindig is meséltem valamilyen formában, az első mesék az aznapi élményekre, olvasott mesékre épültek, később saját karaktereket, szereplőket találtunk ki, és köréjük szőttük a kalandokat.

A könyvedet te illusztráltad és jelenleg is alkotsz egy állatmenhely számára.  Mi ad számodra nagyobb kiteljesedést: az írás vagy a rajzolás?

Mindig éppen az adott feladat.
Ha írok, akkor az a legfontosabb, ha rajzolok akkor abba feledkezem bele teljesen.
Amikor valamelyik előadás igazán megérintett, libabőrös lettem, most ugyanezt élem át,csak  más alkotási folyamatokkal.Jelenleg egy ausztrál írónő könyvét illusztrálom, így, most a rajzolásban fedezek fel új utakat, ebben próbálom meg kifejezni magam.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Costa Rica-i állatmenhellyel? Mennyire fontos számodra az állatvilág segítése?

Egy magyar önkéntes lánnyal ismerkedtem meg véletlenül, aki látta az egyik rajzomat, elkezdtünk beszélgetni és felajánlottam, hogy készítek nekik  egy rajzot az egyik ott élő állatról, de végül egy illusztráció sorozat sült ki belőle, már csak egy rajz hiányzik, hogy teljes legyen a kollekció.
A rajzok a jövőben képeslap, bögre, táska, poszter formában megvásárolhatóak lesznek és a teljes bevétel az ott élő állatokat segíti majd.

Mint említettem, a Jó reggelt, kis pillangó! írása közben a meditációs gyakorlatokat hívtad segítségül. Te magad is meditálsz? Milyen személyes tapasztalataid vannak?

Igen ,tíz éve foglalkozom meditációval, autogén tréninggel.
Természetes módot kerestem a stressz levezetésére, és így kerültem kapcsolatba a meditációval, rengeteget olvastam róla, majd különböző technikákat tanultam, végül ezekből kialakítottam az én napi rutinomat, ami két gyerek és alkotás mellett is kivitelezhető és a gyerekek is részt vehetnek benne, hiszen szinte sosem vagyok egyedül.

Miután elolvastam a meséd, beszélgettünk egy kicsit és megkérdeztem, hogy hogyan fogadják a kicsik azt a világot, amit létrehoztál. Megosztanád velünk, milyen visszajelzéseket kapsz a szülőktől? Valóban segít a meditálás abban, hogy a gyerek kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb legyen?

Én csak azt szeretném elérni, hogy a meditáció ne valami megfoghatatlan, hippi , buddhista elvont dologként jelenjen meg a szülők fejében.
Bármilyen egyszerű tevékenység, rajzolás, egy séta, vagy egy kis csöndes játék az építőkockákkal lehet meditáció, az egy kis plusz, ha esetleg egy légző gyakorlattal, vagy mesével rásegítünk a folyamatra.

Az autogén tréning, a pozitív megerősítések, a mindfulness gyakorlatok, mind hosszú távú befektetések, amik folyamatos gyakorlással, később térülnek meg.
Persze vannak gyakorlatok amik pl a hiszti helyzetből való kilépést, vagy a testvérharcot kezelik azonnal, és persze a nagy kedvencem, az esti elalvást, megnyugvást elősegítő gyakorlatok, mesék, amik első olvasatra is hatnak.

Szerencsére nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, kapok a szülőktől, és ez arra ösztönös, hogy minél több gyakorlatot, technikát osszak meg a szülőkkel, mert szülőnek lenni, néha bizony nagyn kemény feladat.

Milyen korosztálynak ajánlanád a történeted? Esetleg próbatételes gyermekeknek is segíthet?

A hivatalos ajánlás 6 – 8 éves korosztály, de szerintem, ezt nem lehet ilyen egyszerűen behatárolni.
Minden gyermek más tudásanyaggal és tapasztalatokkal rendelkezik, van aki már 4 -5 évesen nyitottan fogadja és érti, külön magyarázat nélkül is, a leírt fogalmakat, de kaptam visszajelzést arról is, hogy idősebb gyermekek,  nem találkoztak még a fogalommal, így természetesen nem is érthették azt.
Azt gondolom szülőként, ez mindenképpen jó alkalom, egy kellemes és meghitt beszélgetésre.
Próbatételes gyermekek esetében úgy gondolom, különösen hasznos lehet, de minden gyermek és felnőtt hasznára válik egy kis pozitív megerősítés.

A gyermekeidnek hogy tetszik a mesekönyv? Szoktátok együtt nézegetni?

Igen, nagyon szeretik nézegeti, a nagy lányom már olvasni is, a kisfiam pedig szereti a mandalákat színezni és az ujjával körberajzolni.

A kislányomat idézném, mert szerintem kedves gondolat, amit a nézegetése közben megfogalmazott:

- Anya, a kis pillangó ugye én vagyok?

 - Igen, te vagy.

 - És ezt a mesét ugye azért írtad, hogy én boldog legyek?

 - Igen, azért.

 - Hmm... Anya, és ha én azt szeretném, hogy mások is boldogok legyenek, akkor elmesélhetem nekik is ezt a mesét?

 - Persze, bárkinek elmesélheted.

 - Köszönöm, akkor azt hiszem, mindenkinek elmesélem.

Tudom, hogy a terveid között szerepel egy, mandalás La Fontaine könyvéhez hasonló alkotás is. Mesélnél nekünk egy kicsit erről?

Ebben a könyvben a különböző fogalmakhoz, mint kíváncsiság, tisztelet, gyengédség, szeretnék egy egy egyszerű, de tanulsággal bíró történetet kapcsolni.

Ezek a megfoghatatlan fogalmak talán, néha még a felnőtteknek is problémát okoznak, szeretném, kicsit leegyszerűsíteni őket, és gyereknyelvre lefordítani, és ezzel talán segítséget nyújtani nekik, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek legyenek.

Igazán egyedi, amit Emese művészként a világ elé tár és ehhez további sok sikert kívánok a blog nevében!
Amennyiben közelebbről megismernéd munkásságát keresd az Inspiráló könyvek facebook és/vagy weboldalát, ahol természetesen a könyv is megvásárolható!

Írta: Isabel

Hercegnők - Legszebb mesék

 Ezt a mesekönyvet a napokban kaptam az édesanyámtól és őszintén szólva nagyon örültem neki.

A Grimm testvérek meséin nőttem fel, ám sajnos csak könyvtárból tudtam kikölcsönözni a gyűjteményüket, így ezt a válogatást igazán nagy becsben fogom tartani.

Miután kigyönyörködtem magam a borítóban, itt ért az első meglepetés: olyan meséket is tartalmaz, amelyeket eddig nem ismerem. Igaz, ez csak plusz pont, hiszen így nemcsak azokat olvastam, amiket már kívülről tudok.

A belső grafika is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, mint a borító, majdnem minden lapra jut egy belőle.

Ha egy történetet kell kiemeljek az Hófehér és Rózsapiros lenne. Nemcsak azért, mert eddig ismeretlen volt számomra, hanem azért is, mert hozta azt a jól ismert " jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig amit érdemel" érzést. Igen, tudom, hogy  a világ nem így működik, mégis, gyermekként olyan jó volt hinni a jóság eredendő erejében és szurkolni nekik egészen a történet végéig. 

Nem voltam sosem az a tipikus hercegnő - alkat, nem vártam a királyfit fehér lovon, hogy megmentsen, sőt némelyik mese, ami így végződik, már kislányként is idegesített.  Viszont azt szerettem, mikor a főhősben  - legyen az lány vagy fiú - a világ felismerte a lehetőségeket és segített neki egy jobb élet kialakításában.

Ez a mesegyűjtemény is ezt erősítette bennem és remélem, ha megveszitek, Ti és esetleg a gyermekeitek is hasonló tanulságokat tudtok majd levonni. 

Mivel a betűk elég nagyok, nemcsak közös, de önálló olvasásra is tökéletes!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, és visszautaznátok egy picit az időben, a könyv megvásárolható az Auchan webáruházban!

Írta: Isabel 

Ruby Saw - Csak két lépés Észak

 Már tavaly megkaptam a könyvet NiKy jóvoltából és el is kezdtem olvasni, csak valamiért mindig félretettem. Ám tegnap úgy döntöttem,, megérdemli a könyv, hogy normális véleményt alkothassak róla és persze megérdemli az ajándékozóm is, hogy tudja, tetszett-e, amit tőle kaptam.

Most szólok, hogy az értékelésem teljesen őszinte lesz és nem célom, hogy bárkit is megbántsak vele. Magyar szerzőként jól tudom, mennyi befektetett munka van egy könyv megírásában és én mindig próbálok a pozitívumokra koncentrálni, teljesen mindegy, hogy az a könyvnek hány százaléka. Már a munkát, a kitartást is nagyra szoktam becsülni. Ruby-nál is becsülöm. Ám sajnos nagyon nem azt kaptam amire számítottam.

A történet elején megismerjük főhősnőnket, akiről kiderül, hogy már egy éve aktívan dolgozó újságíró és nagyon szereti Koreát. Bár tudja, milyen állapotok uralkodnak Észak - és Dél Korea között munkaügyben elmegy, hogy cikket írhasson a témáról. Ez eddig nagyon izgalmas is lenne: viszont az első, ami szembeötlött, hogy Hadley egy egyetemi kirándulás keretein belül indul el az utazásra. Percekig ültem és azon gondoltam, hogyha a lány már nem tanul, hogyan engedhették meg neki, hogy iskolai kirándulás keretein belül utazzon? Létezik egyáltalán ilyen lehetőség? Annyira tanácstalannak éreztem magam az ügyben, hogy még NiKy-t is megkérdeztem erről - ő jelenleg is felsőoktatási tanulmányokat folytat, így gondoltam, ha van ilyen akkor tudja. Nem erősítette meg, hogy lenne ilyesmire lehetőség. 

Tudom, szőrszálhasogatónak tűnhet, de ez engem akkor is zavart. Aztán pár fejezettel később világossá vált, hogy a lány is abban az intézményben tanult és ez bizonyos magyarázattal is szolgál, de akkor már az országban tartózkodik. Félreértés ne essék semmi bajom az iskolai kirándulással, csak akkor már az elején fel lehetett volna vezetni azt, hogyan kapcsolódik Hadley múltjához.... Mindegy, menjünk tovább!

Miután a csoportot letartóztatják Észak - Koreában nem is igazán tudom szavakba önteni mi történik. Azt éreztem, hogy az írónő szerette volna bemutatni az ott élők kegyetlenségét és eltérő gondolkodásmódját, de ez valahol félúton megrekedt. Nekem nem voltak elég kegyetlenek, de a jóindulatot sem súrolta senki sem. Még a lány majdani szerelme sem. Néha megijesztik őket, elcsattan egy-két pofon, de ennyi. Személy szerint nem volt halálfélelmem, pedig egy túszejtés során annak kellene lennie.

 Jó, az egy dolog, hogy nekem nem volt halálfélelmem, de Hadley-nak sem volt. Mint mondottam az elején, újságíróként munkaügyben megy egy olyan országba, amit magánemberként is nagyon szeret. Nekem evidens lenne, hogy amit csak tudok kiderítek az úti célomról, még akkor is ha Észak-Koreáról meglehetősen szegényes információk állnak a rendelkezésünkre. Én imádom Japánt, Spanyolországot és most már Koreát és Kínát is egyre inkább kezdem megszeretni, ezért igyekszem a tudásomat gyarapítani velük kapcsolatban, pedig a munkámhoz semmi közük.  Viszont ha kifejezetten olyan feladatot kapnék, ahol meg kell jelennem személyesen sokkal több információval indulnék el, mint ami a lánynak volt. Pláne akkor, ha nem éppen kedves népek közelébe megyek.... Azt éreztem, hogy nem ijedt volt, hanem meglepett: nem értette miért bánnak vele úgy ahogy. Értem én, hogy meg akart szökni ezért szabályokat szegett, de ha több tudás lett volna a fejében, akkor tudhatta volna, hogy Észak-Korea nem az a hely, ahonnan olyan piti trükkökkel csak úgy kisétálhat az ember. Még a lakosok sem, nemhogy akit fogva tartanak!

De nem lenne teljes a történet szerelmi szál nélkül: az újságírónőnk bizony beleszeret az egyik ezredesbe a fogva tartói közül.  Természetesen ez az érzés viszonzásra lel, ezt adva reményt a szerelmeseinknek egy szebb jövő ígéretével.... Khm....

Nem vagyok pszichológus, de a lány szeretete a férfi iránt, az, hogy az élete kockáztatásával is meg akarja menteni, erősen Stockholm-szindrómára ad okot (Stockholm- szindróma: Ha kedvességet kap, akkor a túsz, empátiát/szeretetet érez a fogva tartója iránt. ) Tudom, hogy ennyire kilátástalan helyzetben az ember legalább úgy ki van téve a pszichés sérüléseknek, mint a testinek, de amikor az életösztönt (lehetősége van hazamenni, de inkább marad a szerelmével) legyőzi ez a ragaszkodás ott bajok vannak. És nem, ez egyáltalán nem romantikus! 

De Jin Park ezredes sem jobb: még ha a segítő szándék is vezérli, hagyja, hogy a lány és a saját vágyai uralkodjanak felette. Beleszeretett? Oké előbb juttassa biztos helyre és utána "legyenek egymáséi", ha szerencsétlen lánynak kitisztult a feje! A férfi érzelmeit egyébként a pszichológia: Lima -szindrómának nevezi.

Nézzétek én tudom, hogy létezik ilyen és iszonyatos dolognak tartom, ha valakinek át kell mennie rajta. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy kell erről beszélni, mert a mai napig több száz esetleg ezer eset lehet a világon, amiről nem tudunk és nincs megfelelően kezelve; így téve tönkre az ebben szenvedők életét! Nyugodtan lehet erről olvasni, könyvet írni, az sem baj, ha nem szakmai oldalról van megközelítve a dolog...de ne higyjük azt, hogy ez romantikus! A romantikus az, amikor két ember érzelmei külső hatás nélkül szárba szökkennek és viszonzásra találnak egymásban, nem az, amikor  érzelmeket táplálok azért, mert veszélyben érzem az életemet, vagy éppen azért mert tetszik nekem, hogy hatalmam van a másik sorsa felett!

Egyszerűen számomra ez a könyv borzasztó nagy csalódás volt. Az alaptörténet nagyon jó lehetne, ha a szerző jobban utánajárt volna azoknak a dolgoknak, ami a történet gerincét adják. Persze, természetesen nem lehetett egyszerű a dolga, mert sem a helyszín sem a sorsok alakulása nem egyszerű, de egy könyv véleményem szerint akkor lesz szerethető, ha annak az alapjai a valósághoz legközelebb állnak . ( Kivételt ez alól a fantasy és az ahhoz hasonló kategóriák képeznek, de ez a könyv, határozottan nem az volt.)

Ám senki kedvét nem szeretném elvenni: mások vagyunk így ha szeretnéd elolvasni a regényt, keresd az Álomgyár kiadónál e-könyv-ként!

Írta: Isabel

Horányi Katalin - Morci

 Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.

Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.

Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem. 

Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát. 

Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet. 

Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják -  de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok. 

Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.

Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni.  Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni.  Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.

Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.

Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról  - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!

Írta: Isabel

Iain Reid - Azon ​agyalok, hogy ennek véget vetek

 

Nem könnyű belekezdenem ennek a történetnek az értékelésébe, hiszen, ha már több bejegyzést olvastatok tőlem, tudjátok, hogy érzelmi alapon működöm és nagyon megviselnek, azok a regények, ahol a vívódás áll a középpontban.

A főhősnőnk a kedvesével együtt elindul a párja családjához, hogy megismerkedjenek, de a lány már az út elején elbizonytalanodik: vajon valóban ez a fiú való mellé? Szereti őt? Hogyan indult és hová tart a kapcsolatuk? Az ő elmondásából ismerjük meg a kezdeteket, ám ez kevés lenne ahhoz, hogy a thriller is helyet kapjon a címkék között. 

Gondolatait rejtélyes üzenetek szakítják meg, melyeket a telefonjára kap és a hideg is kirázza tőlük az embert: nem azért mert annyira félelmetesek, hanem mert olyan érzést kelt bennetek, mikor tudjátok, hogy valaki figyel. Nem tudni ki és miért csak hogy ott van....Már jó pár hete végeztem az olvasással, de ez az érzés még mindig bennem van....

Nagyon tetszett a lány  - és nem lustaságból nem írom le a nevét, hanem azét, mert a könyvből sem derül ki - filozofálgatása a  magánéletéről. Szeretem az ilyen szálakat, hiszen segít abban, hogy én magam is átgondoljam az életemet és a megfelelő döntést hozhassam arról, merre szeretnék továbbhaladni. 

Ám összességében számomra ennyi volt a pozitívum: valamiért nem sikerült kedvenccé avatnom a könyvet. Talán, a "kevesebb, néha több" elv jobb lett volna, vagy vagy több thrillert belevenni, magam sem tudom. 

Zavart az is, hogy konkrétan nem kapunk választ semmire, egyszerűen csak úgy megtörténnek az események. Ha valamit, akkor az üres várakozást utálom a legjobban az életben is.

Ám akik szeretik  lassú folyású, elmélkedős regényeket, az Athenaeum Kiadónál leadhatja a rendelését!

Írta: Isabel

Cornelie C.G. - Bármi megtörténhet

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Az év egyik nagy meglepetése volt számomra a regény, ugyanis  - a fülszöveg ismerete nélkül - azt hittem, egy könnyed, romantikus történetet fogok kapni.

A főhősnő, Millie, éppen mikor kilépne egy rossz kapcsolatból, egy váratlan baleset következtében egy teljesen idegen helyen találja magát. Ám a meglepetések nemcsak ennyiből állnak ugyanis az új világban még csak nyoma sincs a modern kori fejlődésnek és technikának. Áram, ismeretek és könyvek híján a lány kénytelen felvenni a helyiek és vendéglátója életritmusát: a Nappal kel és fekszik, és megpróbálja hasznossá tenni magát addig a pillanatig, amíg meg nem találja a módját a hazajutásnak. 

Bár nem számítottam arra,  hogy a főszereplő élete ilyen irányt vesz majd, mégis nagyon tetszett ez a fordulat. Bár a mai világban elengedhetetlenek azok a vívmányok, melyeket használunk, mégis úgy gondolom, hogy nagyanyáink, akik még az áramot is alig ismerték, sokkal harmonikusabban éltek együtt a természettel és a többi emberrel is. Együtt dolgoztak, átsegítették egymást a gondokon, és tisztelettel fordultak az élet felé. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy egy San Francisco - ból érkezett lány, miképpen viszonyul a vidéki élethez. 

Ám a könyv felvet egy kérdést a romantikát kedvelők számára is: vajon képes megtalálni a szerelmet, egy olyan férfi oldalán, aki odaszületett? Két lélek, amely ennyire eltér egymástól, boldog lehet együtt?

És ami a legfontosabb: sikerül hazajutnia?

Karakterek szempontjából is őt emelném ki: tetszett a naivsága és ártatlansága bizonyos dolgokat illetően. Jól megformált szereplőről beszélünk, akinek nem csak vicces pillanatai, de komoly gondolatai is bőven voltak.

A borító azon kevesek egyike szerintem, ami ugyanolyan gyönyörű fotókon mint élőben. Illik a főhősnő személyiségéhez is, bár én egy picit sejtelmesebbre készítettem volna el. De ettől függetlenül is nagyon szép.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a szerző könyvet a Álomgyár Kiadó weboldalán!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

 Írta: Isabel

A szerző, aki gyerekek tanácsát kérte ki azért, hogy minél jobb meseregényt írhasson - Interjú Fekete Andrással

 

Fekete András munkásságával NiKy ismertetett meg, mikor értékelte nálunk a Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit című meseregényét. Nekem pedig alkalmam nyílt interjút készíteni a szerzővel, aminek a lehetőségét ezúton is köszönöm szépen!

Jelenleg a fentebb említett könyve mellett egy regénye kapható a Pagony Kiadónál: Kalasnyikov és Rózsafüzér, melyet Grancsa Gergely szerzővel alkotott? Hogyan tekint vissza erre az időszakra?

Köszönöm szépen az interjú lehetőségét! A Kalasnyikov és Rózsafűzér életem egyik legszebb, legizgalmasabb kalandja. A munka minden percét élveztem. Grancsa Gergely zseniális partner volt, teljes összhangban alkottuk meg a regényt, beleszőve legtitkosabb gondolatainkat.

Véleménye szerint egy könyv alkotásánál melyik a célravezetőbb: párban írni vagy egyedül?

Mindkettő járható út. A megszokottabb természetesen az, ha egyedül vágunk bele a könyvbe. Olyankor eggyel kisebb a felelősségünk, azt nem kell figyelembe vennünk, hogy ne kerüljön olyasmi a szövegbe, amivel a társunk esetleg nem ért egyet.

Milyen a közös munka a kiadóval?

Minden szempontból nagyszerű. Megkapom a kellő szabadságot, ugyanakkor a legkiválóbb szakemberek látnak el tanácsokkal, ötletekkel. Csodálatos, baráti hangulatban folyik a munka.

Milyen érzéseket váltott ki blogtársam értékelése? A pozitív vélemények segítenek abban, hogy megőrizze kreativitását?

Nagyon hálás vagyok minden pozitív értékelésért, természetesen boldoggá tesz és ad egy lökést, hogy írjak és írjak.

Hogyan zajlott a közös munka Mayer Tamás illusztrátorral? Könnyen megtalálták a közös hangot?

Az első perctől kezdve. Már az ismerkedő beszélgetéskor kiderült számomra, hogy egy hullámhosszon vagyunk. És amikor megláttam az első vázlatait, úgy éreztem, a történetem kiteljesedik, a szereplők valóban életre kelnek. Tamás nem csak illusztrálta a könyvet, rajzaival lett teljes a sztori.

Mit gondol arról, hogy a kötelező olvasmányokat az ifjúság nagy része nem, vagy csak nagyon felületesen olvassa el? Hogyan lehetne kedvet csinálni számukra úgy, hogy regények által képviselt értékek mégis megmaradhassanak?

A „kötelező olvasmányok” kifejezés sosem tetszett. Valamiféle iránymutatásra persze szükség van, de inkább személyre szabott ajánlatra. Ez roppant nehéz feladat lehet egy irodalomtanárnak, ismernie kell azt a gyereket, akit tanít, és a személyiségéhez illő olvasmányt kell a kezébe adnia.

Milyen visszajelzéseket kapott eddig a célközönségétől? Mennyit változott a gyerekek ízlése a mesékkel szemben az elmúlt 50 évhez képest?

A Tüsi és Loboncot úgy írtam, hogy minden fejezetet teszteltem öt gyereken. Ők még őszinték, lelkesek voltak, alig bírták kivárni, hogy elkészüljek az újabb részlettel. Azóta is jó kritikákat kapok, bár  bizonyos szempontból rétegkönyvről van szó, az abszurd világ és nyelv nem mindenkinek jön be felnőtt korban sem. A meseirodalom, ugyanúgy mint a felnőttirodalom állandó megújulásban van. Ahogy változik a világ, úgy változik az ízlés is, a témák, a nyelv, a tempó. A legfeltűnőbb változás talán az illusztrációknál fedezhető fel. Magyarországon a Pagony Kiadó élen járt és jár ennek megújításában.

Ha találkozna egy olyan gyermekkel, aki nem szeret olvasni, milyen érvekkel próbálná rávenni az ellenkezőjére?

Mint az előbb mondtam, első lépésként meg kell ismerni az adott gyereket. A személyiségéhez illő olvasmányt adnék a kezébe. Ha eltaláltam, onnan kezdve már nincs is visszaút. Sok ismerősömnél már az a probléma, hogy nem tudja olyan ütemben hazavinni a könyveket, ahogy a gyermeke elolvassa őket. Az olvasás szenvedéllyé válik nagyon könnyen.

Mint szerző, hogyan éli meg a világjárványt? Gátolja ez az alkotásban?

Maga a járvány, a betegségtől való esetleges félelem nem gátol, viszont a járványnak köszönhetően a polgári foglakozásomban a munkamennyiség jelentősen megnövekedett, így időhiányban szenvedek.

Milyen új történetekkel készül a jövőben?

Rövidebb távon szeretném megírni a Tüsi és Lobonc folytatását. Hosszabb távon pedig dolgozom már egy ideje egy regényen, ami a felnőtt korosztálynak szól, de ez több éves munkának ígérkezik.

Amennyiben sikerült kíváncsivá tennünk, keresd a szerzőt Facebook-on, vagy könyveit a Pagony Kiadó webshop-ján!

NiKy-vel együtt további sok olvasót és mesekönyveket kívánunk Andrásnak!

Írta: Isabel

Palotás Petra - Szárnyaszegett pillangók (Szárnyaszegett pillangók 1.)

Palotás Petra Szárnyaszegett pillangók első részével már egy ideje tartozom nektek; az oka a csúszásnak annyi, hogy ezt a regény nem lehet  egy lendülettel kiolvasni.

A női lét egy olyan árnyoldalát mutatja meg nekünk az írónő, melyről még ma is nehezünkre esik beszélni. 

Az Ázsiában élő prostituáltak világába csöppenhet bele az olvasó, ha elkezdi a könyvet. Nem tudom, mennyi  valós adatra támaszkodik a szerző, de számomra nagyon életszerűen mutatja be a lányok életét.  Azon túl, hogy a sorsuk szomorú és elgondolkodtató, bennem végig az motoszkált, hogy mindez a jelenkorban is megtörténik. Számomra nagyon nehéz elhinni, hogy a modern világban még mindig vannak olyan nők, akik különböző okok miatt erre a munkára adják a fejüket.  Arról már nem is beszélve, hogy a  regényben a legtöbb férfi, aki a hölgyek szolgáltatásait igénybe vette európai volt.

Akit, azonban ez a téma nem érdekel, azoknak sem kell feltétlenül félretenni a regényt, ugyanis a krimi szál is elég erős benne; bár, elismerem, nekem nem okozott meglepetéseket. Ez azonban ne vegye el senki kedvét – csavarok vannak a történetben -, csak mivel sokat olvasok, hamar átláttam rajtuk. Egy csepp romantikát is kapunk mindezek mellé és nagyon örültem, hogy ez a szál nem nyomta el a többit. Nem illett volna a műhöz egy nyálas, agyon bonyolított szerelmi történet.

Szerintem a borító lehetett volna egy picit rejtelmesebb, mert amikor megkaptam a könyvet NiKy-től, azt hittem, hogy a rózsaszín alap egy szerelmi történetet takar. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly s megrázó témát kapok majd kézhez. 

Mivel ez volt az első regényem az írónőtől, a fejlődését nem látom, viszont azt igen, hogy egy nagyon szépen összeszedett, átgondolt és kivitelezett történetet rakott le az asztalra. Bár most kell egy kis idő, amíg megemésztem az olvasottakat, ha lesz rá lehetőségem, biztosan fogok még olvasni tőle.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd az Álomgyár Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel

Gendur Zsolt - Mindannyian életre vagyunk ítélve ÉS Életre felszabadulva

 Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Egy személyes gondolatmenettel kezdeném az értékelésemet: keresztény családból származom, annak is érzem magam, bár nem vagyok fanatikus. Véleményem szerint, az ember igazán akkor él a Biblia tanítása szerint, ha sem önmagának sem pedig másoknak nem árt. Nem támogatom azt az elképzelést, miszerint mindenkinek hinnie kell Istenben: a hit egy választható dolog. Ha valaki úgy dönt hisz, tegye, ha pedig más elképzelései vannak, azt is elfogadom, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy meghatározza a saját álláspontját ebben a témában is.

 A szerzőtől két könyvet olvashattam, és mivel nagyon hasonló a témájuk, úgy gondoltam egy posztban mesélek róla nektek. Mindkettőben kiemelkedő szerepet kap, az Élet-Lélek-Gondolkodás hármasa. A szerző nemcsak kiemeli ezeknek a kapcsolatát, de saját példáin keresztül érvel. Nagyon tetszett ez a szál, hiszen így sokkal barátságosabb légkört teremt az olvasói számára. Szeretek ilyen jellegű könyveket olvasni, mert rájövök arra, hogy sokszor az én fájdalmam,rossz pillanataim semmik ahhoz képest, ami megeshet a világban. Felnézek azokra az emberekre, akik erőt merítenek ezekből a pillanatokból és tanító szándékkal megosztják tapasztalataikat a világgal.

 Amiért felhoztam a kereszténységet a bevezetőben, az azért volt, mert maga a szerző is felhasznál a Bibliából példázatokat, hogy segítsen feldolgozni és megérteni egy-egy szituációt vagy élethelyzetet.

 Engem különösebben ez nem zavart, viszont aki ateista, vagy más vallású, azoknak is érdekes lehet mindkét mű, mert a pszichológia-szál sokkal dominánsabban érződik. Bár a szerző nem szakmabeli, élettapasztalata annyira tanító hatású, hogy bárkinek a segítségére lehet az életben.

A borítók is nagyon illenek a tartalomhoz; rám mindkettő nyugtató hatással volt, mikor a kezembe vettem a könyveket.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a szerző könyvet a Líra webáruházakban!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

 Írta: Isabel

A költő aki szerint ahhoz, hogy a fiatalok megszeressék a verseket modernizálni kell azokat - Interjú Gazi Bélával

 

Gazi Béla első verseskötetére NiKy hívta fel a figyelmem. Felolvasta nekem, így értékelhettem nálunk a fiatal tehetség művét. Mivel nagyon szeretek beszélgetni az alkotókkal, pláne ha hozzám közelálló műfajban alkotnak,. A következő percekben tehát ismerjük meg a Pillanatok megálmodóját, a költőt, akinek a világ tele van versbe önthető csodáival!

Először is, kérlek, pár szóban mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!

Először is, nagyon köszönöm az interjú lehetőséget. Gazi Béla vagyok 30 éves költő. Fülesden élek egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis faluban. Végzettségemet tekintve mérnök informatikus vagyok és egy helyi cégnél vagyok IT Support-os. Az írással 2011-ben kezdtem el foglalkozni, előbb csak hobbi szinten aztán az évek során kiforrott annyira, hogy idén sikerült megjelentetnem az első verseskötetem.

Mindig is költő szerettél volna lenni? Mi a véleményed: mikortól számít egy alkotó költőnek?

Ahogy a bemutatkozásomból is kiderült elég későn kezdtem el írni, az első kötetem a 30. születésnapom előtt egy hónappal jelent meg. 21 éves koromig nem is sejtettem, hogy képes vagyok vers írásra. Mikor számít egy alkotó költőnek? Szerintem, akkortól amikor már annak érzi magát, nálam ez a pillanat akkor jött el, amikor először kezembe foghattam a Pillanatok című verseskötetem.

Hogyan született meg a Pillanatok? Mennyire voltál bátor, mikor fejest ugrottál az irodalom világába?

Körülbelül 2-3 éve merült fel bennem először, hogy szeretném kiadni a verseimet, viszont akkor még nem volt elegendő költemény ahhoz, hogy egy önálló kötet megjelenhessen. Tavaly, azaz 2019-ben kezdtem kötetbe rendezni az alkotásaimat. Néhány vers a munka során íródott, például több haiku, amelyek a Miért? című versemre reflektálnak. Mennyire voltam bátor? Ezen még soha nem gondolkodtam. Bár voltak nehéz időszakok és sokszor voltam bizonytalan abban, hogy elég jó-e, amit csinálok, de sikerült mindig átlendülnöm ezeken a holtpontokon a hozzám közelálló emberek segítségével.

Kik segítettek abban, hogy ez az álmod valóra váljon?

Három ember segített. Elsősorban az a személy, akinek a kötetben lévő egyes versek íródtak. Őt Gébrinek hívják. A legtöbb lelki támogatást és biztatást tőle kaptam az elmúlt években. Továbbá segített még értő kritikájával és egyenes őszinte beszédével Kasztovszky László Tanár Úr, a Kölcsey Társaság tagja. Korai szárnypróbálgatásaimtól kezdve segíti munkásságom. Végül, de nem utolsósorban Ferger Annamária írónőnek is jár a köszönet. Nagyon sok tanácsot kaptam tőle a kiadással kapcsolatban, valamint előolvasóm is ő volt. Hálás vagyok mindhárom személy segítségéért. Nélkülük ez a kötet nem lehetett volna az igazi.

A kötetedben találhatóak klasszikus versek és haikuk is. Melyiket szeretted jobban írni és miért?

Azt hiszem, nem tudnék választani. Szeretem a klasszikus verseket és a haikukat is, vannak pillanatok, amikor az egyiknek, valamikor pedig a másiknak kell teret engedni. A klasszikus formájú verseim többsége is rövid. Két dolog miatt lett a kötet címe Pillanatok. Az egyik, hogy a versekben az általam megélt pillanatokat próbálom megfogni és szavakba önteni. A másik pedig, hogy olyan rövidek a verseim, hogy szinte egy szempillantás alatt elolvashatóak.

Van olyan kortárs költő, akinek a kritikáját nagyon szívesen olvasnád a műveiddel kapcsolatban?

Kürti László mátészalkai költő értékelését szívesen hallanám, elolvasnám a könyvemről.

Hogyan tartod a kapcsolatot az olvasóiddal? Keresett már meg valaki azzal, hogy az egyik versed esetleg megihlette őt?

A megjelenés előtt létrehoztam egy Facebook írói oldalt, ahol megosztok minden kötetemmel kapcsolatos hírt és információt, valamint ezen az oldalon értékesítem a könyvemet. Időnként verseket és versrészleteket is megosztok a kötetből. Tudomásom szerint még nem volt olyan, hogy valakit megihletett valamely versem, viszont nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam személyesen, üzenetek formájában és moly.hu-s értékelésekben. Ezekért mindig nagyon hálás vagyok és erőt adnak a folytatáshoz.

Jelenleg az Underground Kiadó csapatát erősíted. Hogyan éled meg a velük való közös munkát?

Mikor elgondolkodtam a kötet kiadásán akkor jól körül néztem az interneten, hogy milyen kiadók vannak és mik a lehetőségek. Több kiadó kínálatát megnéztem és ezek közül az UGK ajánlatát tartottam a legjobbnak, így velük vettem fel a kapcsolatot. A kötet szerkesztése során voltak időszakok mikor kicsit nehezen ment a munka, mert írásban nehezebb elmagyarázni, hogy min szeretnék változtatni, de összességében a művem olyan formát kapott, amilyet megálmodtam.

Mit gondolsz: ugyanolyan tere van a verseknek, mint egy prózának? Hogyan szerettetnéd meg a költeményeket a mai fiatalsággal?

Sajnos az elmúlt évtizedekben a versek kicsit hátrébb szorultak a prózai alkotásokkal szemben. Szerintem ahhoz, hogy a fiatalok megszeressék a verseket, modernizálni kell azok előadását. Az elmúlt pár hónapban Csórics Balázs egy nagyon szép és nemes vállalkozásba kezdett. Minden reggel posztol egy verset, amelyet ő szaval, néha klasszikusokat, néha pedig kortársak műveit. Szerintem ez egy olyan irány, mellyel meg lehet szerettetni a fiatalokkal a költészetet.

Mik a terveid a jövőre nézve? Jönnek az újabb versek, vagy ismeretlen vizekre evezel?

Tervezek még mindenképpen verseskötetet/köteteket, valamint szeretném kipróbálni magam a prózai műfajokban is.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, látogass el a költő Facebook-oldalára, a verseit pedig keresd az Underground Kiadó webshopján!

A blog nevében szeretnék további sok sikert kívánni Bélának!

Írta: Isabel

Berg Judit - Cipelő cicák a cirkuszban ( Cipelő cicák 3.)

 

Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.

A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.

Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.

Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!

Amennyiben beszereznél egy példányt, látogass el a Pagony Kiadó oldalára!

Írta: Isabel