Bodzás Szilvia – Mindent tudok Rólad c. könyvét a napokban értékeltem a blogon. Mivel az értékelésemben pár dolgot kifogásoltam, ezért nagyon örültem, mikor az írónő elvállalta az interjúfelkérésemet!
Ismerjük meg együtt az írónőt és a történetét!
A regényed elég nehéz élethelyzetet dolgozz fel. Saját tapasztalataidat használtad fel az írás során?
Igen, a regény nagy részben tartalmazza a saját tapasztalásaimat, beleértve a szellemi fejlődést is, de a cselekmény nagyobb százaléka egy kitalált történet. A regény alapja, melyre az egész történet épül, egy velem megtörtént esemény volt. Az édesapám halálát és haldoklását megéltem, és a pillangó is egy valódi tapasztalás volt, mely a temetésen a mellkasomra repült és ott megpihent. Majd miután elhessentettem magamról, 1-2 perc múlva újra vissza repült a mellkasomra – azon a napon nem egy véletlen esemény részese voltam. Ez a „jelenség” nagyon mély hatást gyakorolt rám, melyet szavakkal nem igen tudok megfogalmazni. Némi idő elteltével tudtam csak magamban mindent összegezni és értelmezni, és annak ellenére, hogy a halálra akkor még tragédiaként tekintettem, történt bennem egy váltás, és később hálás voltam minden egyes pillanatért, bármilyen fájó is volt, mert ez volt az a momentum az életemben, amely elindított sok évvel ezelőtt az önismeret útján.
Főhősnőd Mira az írást használja terápiaként, hogy képes legyen a továbblépésre. Te magad is így gondolsz erre a folyamatra?
Igen. Az írás nekem mindig is nagyon fontos eszközöm volt. Főleg attól a pillanattól kezdve, miután erős késztetést éreztem arra, hogy szellemileg fejlődni akarok – bár sejtésem sem volt arról, hogy valójában ez mit is jelent és mivel jár.
Napi rendszerességgel írtam a naplómat, leírtam minden olyan belső folyamatot, melyet megtapasztaltam és észleltem magamban. Leírtam, hogyan érzem magam, majd legtöbbször kérdések bukkantak fel bennem, és jöttek a válaszok is. Az írás nagyon fontos társammá vált a mindennapokban, segített amikor mélypontokat éltem meg; segített, amikor kilátástalannak tartottam az életemet, amikor legszívesebben feladtam volna mindent; segített, amikor túl gyenge és sérülékeny voltam, amikor egycsapásra összeomlott az addigi életem és minden, amit addig felépítettem. Az írás által is azokban az időkben rengeteg felismerésem született önmagammal és az élettel kapcsolatosan.
Tekintve az erős érzelmi hatást, ami átjárja a történetet, mesélnél egy kicsit az alkotói folyamatokról?
Mialatt a regény íródott, szinte majd mindegyik fejezetnél előfordult, hogy sírdogáltam, mert annyira megérintett, ami persze nem volt véletlen. Hiszem, hogy még ekkor is azokat a mély érzelmeket írtam ki magamból, melyek megoldatlanul ott lapultak bennem, miközben teljes átélője voltam a történetnek.
Igazán nem is tudom, hogyan működött az egész alkotói folyamat, számomra a mai napig egy csodának számít, mert bár volt egy valós alaptörténetem, és mögöttem volt némi önismeret, de a szereplők és az események maguktól bontakoztak ki. Ugyan kellett kutató munkát is végeznem, de ezt leszámítva mindig az történt, hogy amikor leültem írni, abban a pillanatban fogalmam sem volt arról, hogy mit és miről fogok írni, egyszerűen vitt az egész, és mindeközben sorra jöttek az ötletek is. Létrejöttek a szereplők és kibontakozott a történet. Bátran ki merem jelenteni, hogy én voltam az, aki elkezdte a történetet, de a szereplők írták és ők is fejezték be.
Amikor úgy döntöttem, hogy írok mindarról a belső folyamatról, amelyet átéltem, hogy írok a fejlődésemről, a felismeréseimről, akkor elhatároztam, hogy egy olyan könyvet szeretnék írni, amellyel megérintem mások szívét is. Ez egy olyan regény lett, amiről tudom, hogy ki kellett írnom magamból, mert ha nem tettem volna, akkor még most is itt dolgozna bennem a késztetés, és nem hagyna nyugodni. A lényeg az volt, hogy valamilyen módon beszéljek arról, hogyan válhat tudatosabbá egy ember, de mindezt nem száraz magyarázatokból akartam összerakni, hanem egy történeten keresztül szándékoztam bemutatni és tovább adni másoknak. Megvallom őszintén, nem volt könnyű.
Melyik karaktered volt a legkönnyebb megalkotni?
Talán meglepő, de Molly volt az, akit annyira közelinek éreztem, aki lényegében az elmúlást szimbolizálja. Talán azért is volt őt könnyebb megalkotnom, mert az ő karaktere volt az, aki olyan hatást gyakorolt rám, amivel végérvényesen túl tudtam lenni azon a belső gyászon, melyet az édesapám elvesztése miatt éreztem. Molly fájdalmakat szimbolizál, de ugyanakkor mégis ő maga az Élet. Mollyn keresztül sikerült még intenzívebben szembe néznem saját magammal, mert egy haldokló kislányon keresztül könnyebb volt a saját fájdalmaimmal is találkozni és feloldani azokat. Nem utolsó sorban pedig Molly a bennem (bennünk) lévő kisgyermekre is rámutat, akinek az egész lénye a természetességet árasztja magából. Olyan, mintha egy kicsit én is ő lennék. Talán ezért is volt könnyebb őt megalkotnom.
Ugyanakkor pedig azt érzem, hogy a többi szereplőt sem volt nehéz életre keltenem, mert mint azt már korábban is említettem, szinte saját magukat hozták létre. Elég volt egy döntés, hogy például kell a főhősnek egy testvér, és akkor máris jött az ötlet, hogy legyenek ikrek, és szépen kirajzolódott a férfi jelleme, a tulajdonságai és minden, ami ő maga.
Hogyan fogadták a könyvedet az olvasók?
Nos, mivel magánkiadású könyvről van szó, nem túl nagy példányszám készült belőle, ezért nem is olvasták túl sokan, úgyhogy csak kicsiben tudok erről nyilatkozni. Nagy örömömre, szinte mindenkitől pozitív véleményeket kaptam. Többen azt mondták, hogy vannak benne olyan részek, melyeket meg kellett emészteniük, ezért többször is elolvastak egy-egy mondatot vagy bekezdést. Megérintette őket, és sok esetben saját magukra, az életükre ismertek.
Minden egyes pozitív vélemény szinte váratlanul ért, mert nem számítottam ilyen „sikerre”. Volt egy hölgy, aki nagyon sokat olvas, és nagy kritikus, ő azt mondta, hogy egy nap alatt elolvasta, és hogy zseniális. Barátnőjének (őt ismerem személyesen) azt tanácsolta, hogy csak akkor fogjon bele az olvasásba, ha 1-2 napot rá tud szánni, nem szabad napokig elhúzni az olvasást, mert csak így fogja megérteni. Ennek a hölgynek a kérdése felém az volt, hogy mikor lesz másik könyv?
Volt, aki azt mondta, hogy minden spirituális könyvnek ilyennek kellene lennie. Többeket érzelmileg felkavart, s volt, akiben teljes lett a zűrzavar, de azt mondták, hogy néhány nap alatt sikerült helyére tenniük magukban az olvasottakat és megköszönték az élményt. Ami meglepő volt a számomra, hogy a könyv elolvasása után többen megkérdezték, hogy lesz – e folytatása a regénynek, mert szeretnék tudni hogyan alakul a szereplők sorsa. Illetve azt is kérdezték, hogy mikor lesz következő könyv?
Ami pedig mindig mosolyt csalt az arcomra, az az volt, hogy többen miután elolvasták a regényt, tovább adták az ismerőseiknek.
Mint említettem, voltak olyan mozzanatok, amiket kifogásoltam a történet és a kivitelezés kapcsán. Hogyan éled meg a negatív véleményeket?
Mivel magam is tisztában vagyok azzal, hogy lenne mit finomítani a regényen, hiszen nem esett át egy profi szerkesztői munkán, és hát maga a regény nem egy egyszerű dolgot akar bemutatni (egy valós cselekményt és lelki utat mutat be egyszerre), ezért a negatív véleményt mindig jól tudom fogadni, mert építő jelleggel bír. Nem utolsó sorban pedig azok a negatív vélemények, melyekre Te is kitértél nem degradálóak, hanem segítő szándékúak, ezért mindig tudom fogadni és nagyra értékelem, mert a segítséget látom meg bennük.
Ha lenne rá lehetőséged, kiadatnál egy javított verziót?
Mindenképpen!
Egyike voltál azoknak, akik Magyar Szerzők Könyvei Magazin „elhagyós” játékára jelentkeztek. Mit gondolsz erről a kezdeményezésről?
Amikor erről olvastam, azonnal írtam Nektek, annyira jó ötletnek tartottam. Bárcsak minél több ilyen vagy hasonló kezdeményezés lenne mások részéről is!
Hogyan éled meg a 2020-as évet? Mennyire érzed meg a világjárvány negatív hatásait?
Igyekszem pozitívan hozzá állni a jelenlegi helyzethez. A világjárványról megvan a magam személyes véleménye, de ennek most nem szeretnék itt hangot adni. Röviden annyit, hogy örülnék neki, ha már vége lenne.
Négy üzletben megtalálható a regényem, de tavasztól több üzlet is zárva volt, vagy éppen az emberek nem mozdultak ki, és az információim szerint a könyvpiac is nehézkesen ment, mint minden más. Többek között most az emberek félelmei miatt sem lett volna ésszerű akár egy könyvbemutatót megrendezni, szóval a jelenlegi helyzet az eddigi lelkesedésemet is visszább szorította.
Tervezel újabb regényt? Ha igen, milyen műfajban gondolkodsz, és mikorra várható a kiadás?
Már elkezdtem írni egy újabb regényt, de nagyon lassan haladok vele, mert munka mellet kevés időm marad az írásra.
Természetesen ennek is a spiritualitás lesz a témája, amelybe a komolysága mellett most sok humort is szeretnék belevinni. S hogy mikorra várható a kiadás? Mivel az elkészültét sem tudnám jelenleg meghatározni, így a várható kiadásának időpontja is még egy nagy rejtély.
Ezúton kívánok további sok sikert és lelkesedést az írónőnek! Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a szerző weboldalán leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
