Roberto Antic Monroe - A kislány és a kígyó

 A most következő mesekönyv nem volt betervezve, de jól esett az elolvasása. Kifejezetten valami könnyed történetet kerestem és mikor elővettem a könyvtáramból nem tudtam ellenállni ennek az aranyos illusztrációnak. Szerintem nagyon aranyos.

Történetünk két főhőse egy árva kislány és a kígyója. A kislány szüleit elkapta egy Szörny és nagyon valószínűsíthető, hogy meg is ette őket. Azóta ketten élnek együtt és vigyáznak egymásra.

Jó népmeséhez méltóan itt is útra kerekednek és pár próbát is ki kell állniuk. Ez az elején picit furcsa volt számomra, mert nem ilyen fordulatra számítottam. Azt hittem, picit nagyobb hangsúlyt kap a kiközösítés, így azonban tényleg egy mesét kaptam. 

Maga a könyv egyébként nem hosszú, húsz oldalas, így hamar a végére lehet jutni. Van pár aranyos rajz is benne, de szerintem a borítókép miatt érdemes beszerezni.

Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem a kígyókat, nagyon kötődnöm kell  ahhoz, aki a közelükbe akar vinni. Igaz még nem kísérleteztem, de ki tudja...

Az viszont tény, hogy minden élőlénynek meg van a maga helye az életben. Attól, mert személyes ellenérzéseink vannak valamelyik faj iránt, ő is ugyanolyan élőlény, mint mi.

Ez a kis könyvecske tökéletes az állatbarát gyermekeknek esti mese gyanánt, ha pedig olyan félős a gyerkőc, mint én egy délutáni olvasásnak is jó lehet, hogy utána beszélgethessetek róla.

Itt is köszönöm, pár éve kaptam ajándékba!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a DiBook kínálatában!

Írta: Isabel

Ysabella Mallows - Játék az élet

 Először is, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a könyvét és egyben bocsánatot is kérek, amiért eddig tartott! A történet nagyon tetszett az egyedisége és az összetettsége miatt, csupán csak mostanában kevesebb időm jut az olvasásra. De nézzük is a történetet!

Főhősünk Sophie, családjával éli mindennapjait. Iskolába, dolgozni járnak....teljesen átlagosnak mondható az életük - vagyis az lenne, ha nem egy párhuzamos dimenzióban élnének. Itt mindennapos a gondolatolvasás,  és nagyon fejlettek az intellektuális képességek is.

A lány nagynénje évek óta próbálja bebizonyítani egy másik dimenzió létezését, ezért kísérleteket folytat. Egy alkalommal Sophie és a nővére egy ilyen kísérlet közepébe csöppen, és ennek a következménye nem más, mint hogy a kislány átkerül hozzánk.

A hatéves gyerkőc nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel: egyre csak haza akar jutni. Természetesen a hatóságok és a gyámügy egy szavát sem hiszi, így a kislány rettenetes körülmények közé kerül. Ám az egyik nevelő az intézetben felfigyel a nem mindennapi képességeire és az örökbefogadó családdal együtt mindent megtesznek azért, hogy  biztonságban tudják őt és a titkát is. Ám a történet csak innentől válik igazán izgalmassá...

Most, hogy kellően kedvet csináltam a történethez - legalábbis remélem - elmondom, hogy belőlem mit váltott ki. 

Nagyon érdekesnek találom az alapgondolatot. Mindig is foglakoztatott, hogy vajon van-e élet a Földön kívül és ha igen, mi milyen formában találkozhatunk vele. Az írónő nem a legegyszerűbb módját választotta annak, hogy erre valamiféle választ kaphassunk, viszont nekem nagyon imponált a bátorsága. Végig az volt az érzésem, hogy nemcsak a fantázia volt a segítségére, de tudás és kutatómunka is állhatott a háttérben.

A kislány karaktere  - majd a felnőtt Shopie-é is - nagyon egyedi mégis olyan emberi érzelmeket hordoz, aminek hála könnyen tudunk azonosulni vele.

Őszintén szólva félve szoktam az ilyen cselekményeken alapuló törtetekhez nyúli, mert félek, hogy túl elvont lesz vagy én leszek túl kevés hozzá, ám itt ez most nem így lett. 

Az írónő nagyon ügyesen bánt a tudásával, ahhoz képest, hogy ez az első könyve becsületes munkát végzett. Az információ-adagolás pont elég ahhoz, hogy minden részt értsünk, mégsem lesz tőle száraz a regény. Az pedig, hogy több, mint 500 oldalas, számomra külön öröm volt! 

A borító is tetszett. Egyszerű letisztult, mégis van benne egy kis sejtelmesség, ami nagyon jól illik a könyv hangulatához.

Annyit azért még zárásképpen hozzátennék, hogy ez a könyv nem az amit egyszer elolvasol és leteszed, mert tudod miről szól. Sokkal inkább arra ösztönöz, hogy elgondolkodj és belemélyedj az olvasottakba, hogy a megfelelő információgyűjtés után újra elővedd azért, hogy észrevedd azokat az apró részleteket is, melyek felett esetleg elsiklottál. Számomra mindenképpen újraolvasós lesz, mert táplálja a fizika és a pszichológia iránti igényemet is! 

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, megrendelheted a Publioboox weboldaláról!

Írta: Isabel

Trapp Patrícia - Lélekben gazdag

Trapp Patrícia verseskötetét csak azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni saját lelkükben.

Ez a fiatal hölgy korát meghazudtolóan vájkált a lelkemben és akaratlanul is eszembe juttatott olyan emlékeket, melyeket legszívesebben elfelejtenék! Értem ezalatt a tiszta és önzetlen szerelmet, az önfeláldozást és a reményt. Azt a színtiszta vágyat a másik társasága iránt, amit még nem mocskolt be semmi.

De a költőnő versei nem csupán a szerelemről szólnak. Bárkit elérnek, akiknek fontos személy van az életében.

A versek öt csoportot alkotnak és ez nem véletlen.

Az első résben érződik a próbálkozás, mint fiatal költőként mint pedig fiatal nőként. Szeretne szeretni és szeretve lenni, megtapasztalni azt, ami az adott pillanatban elérhetetlennel tűnik a számára.

A második rész teljes egészében az édesanyjának íródott. Olyan erős gyermeki szeretet fűzi hozzá, melyet manapság már ritkán látni. Patrícia viszont jól tudja: egy anyát nem pótolhat senki. Lehet akármilyen boldog az életünk, nélküle valami megfoghatatlan űr tátong az ember lelkében.

A harmadik rész számomra az ábrándozást idézte meg. Amikor még nincs konkrét cél/érzés, csak fogalmazódik valami. Valami, amely megváltoztathatja az életünket. Ennél a résznél azt éreztem, hogy Patrícia az odavezető úton is megtalálta a szépséget.

A negyedik rész már egy értebb szerelemről árulkodik. Egy nőről, aki nemcsak magának, de mások előtt is képes felvállalni az érzéseit. Kevésbé engedi át magát a félelmeinek és engedi, hogy a világ gyönyörűsége átjárja a lelkét.

Az ötödik és egyben utolsó részben, pedig ez az egész összeáll egy egésszé. Minden a helyére kerül és belepasszol nemcsak a költőnő lelkébe, de ebbe a verseskötetbe is. Bár nem vastag könyvről van szó, mégis látom azt a nagy utat, amit Patrícia bejárt írás közben. Természetesen a fejlődés, mint opció itt és él, mégis igazán gyönyörű utazásban lehet része annak akik elmerül a világában.

Végül  jöjjön néhány költemény, amely kedvencemmé vált:

Téves út

Mondd, szerelem, merre jársz?

Szívemben tomboló vágy rád talál?

Fog érezni ajkam bódító csókot?

Tán hallani fülem hódító bókot?

Látni fog-e szemem remény-szikráját?

Vagy csak illúzió rebegteti majd pilláját?

Érint még kedvest két kezem?

Lesz még váll, hol nyugodhat fejem?

Futnak-e még gyönyör s öröm útjain lábaim?

Célt találnak régen titkolt álmaim?

Mi lesz velem, mondd, szerelem?

Válaszomat tán rossz helyen keresem?

 Ha igazgyöngy volna

Ha minden könnycsepp, melyet értem ejtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod csillogó ékszer volna.

 

Ha minden jó, melyet értem megtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod tündöklő gyöngypalota volna.

Ha minden fájdalom, melyet értem átéltél,

Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod mesebeli élet volna.

 

Ha minden nap, melyet együtt megélünk,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod igaz, s örök boldogság volna.

 

Ha a világon minden édesanya

Egy igazgyöngy volna,

Akkor sem lennének olyan ajándék, amilyen te vagy!

Első találkozás

 

Csendes léptekkel közeledett felém,

 S egyszerre megállt előttem a szerelem,

Bár még nem tudtam, valóban az enyém,

Furcsa tréfa vagy sors adta kegyelem.

Ritka galambpárként turbékoltunk naphosszat,

Egymás fülébe szégyenlősen mézédes bókokat,

S vártuk, az újra felkelő nap vajon mit hozhat,

Baráti öleléseket vagy tán szelíd csókokat.

Lelkem remegve szüntelenül csak azt sóhajtja,

Igaz szerelem te légy és örökké megmaradj,

Szívem minden dobbanásával óhajtja,

Álombéli valóság, lágy szellő hátán haladj.

S ha az időkerék forgásába beleszédülünk,

Mesebéli szép ruhában ünnepséget csapunk,

S egy díszes hintóba, mely álmunkhoz visz, beülünk,

 Fogadalmunkon csók a pecsét, hogy egymáséi vagyunk.

Láthatatlan, de mégis oly erős s drága aranyszál,

Mely gyengéden egymáshoz bilincsel minket,

Mint sűrű hálót szőtt veszedelmes pókfonál,

Többé el nem ereszti egymásért dobbanó szívünket.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, az alábbi linken megrendelheted a könyvet!

Írta:Isabel

Anita Gayn- Sütilány

Érdekes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert a fülszöveg és a borító alapján egy picit másra számítottam. Azt hittem, hogy a történet hasonlítani fog, Joanne Harris: Csokoládé című művére. Vártam, hogy tele legyen finom sütikkel és kipróbálásra való receptekkel, és kissé csalódott voltam, mikor rájöttem, hogy tévedtem.

Viszont annyira elmerültem az olvasásban, hogy egy idő után már nem is érdekelt.

A történet azzal indul, hogy Claire, a 17 éves lány a Pretty 12 valóságshow győzteseként térhet haza. Élete nagyon megváltozik, ugyanis celebként és magánemberként is meg kell birkóznia szerelemmel, hamis barátokkal és mindennel, amivel együtt jár a hírnévvel.

A lány már az első perctől kezdve szimpatikus volt, ugyanis megszegve a show szabályzatát, nem veti alá magát plasztikai műtéteknek, hogy még vonzóbb legyen a nézők számára és így több szavazatot kapjon. Azt mondja, természetességével is el tudja érni ugyanezt a hatást és ez be is igazolódik.

Azt kell mondjam, hogy ez az üzenet nagyon is példaértékű napjainkban!

Igenis fontos hangsúlyozni, nem feltétlen akkor lesz szép valaki, ha kés alá fekszik, bár elismerem, vannak olyan élethelyzetek, melyben ez a leginkább járható út. Ám biztosan nem egy tévé szereplés az!

Ami számomra egy picit zavaró volt, hogy a valóságshow előtti és utáni történéseket az írónő külön fejezetekként felváltva tárta az olvasó elé. Nem mondom, hogy rossz volt, csak meg kellett szokni.

Ennek ellenére valóban könnyed és szórakoztató olvasmány a Sütilány! Tipikusan az a könyv, melyet egy fáradt munkanap után veszünk kézbe, mert tudjuk, hogy ki fog minket zökkenteni a gondjainkból.

Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az utolsó!

Ha érdeklődnél a könyv iránt, többek között a Bookline-nál kereshetitek!

Írta:Isabel