Kőszegi - Arbeiter Anita - Fülöp, a strucc savariai kalandjai

Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.

El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.

Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni.  A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.

Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!

Írta: Isabel

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér - Ahogy Isabel látja

Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!

Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.

A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.

 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!

Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.

Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.

 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.

Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.

A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.

Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.

Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Sarah Maclean: Hozományvadászok kíméljenek!

A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.

Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.

Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is. 

Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos.  Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt. 

Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik.  Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.

Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.

Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait. 

Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben. 

Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét. 

Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.

A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!

Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát. 

A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.

Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.  

Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!

Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!

Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!

Írta: Isabel

Abby Hanlon - Dory fantáziája elszabadul

Köszönöm szépen NiKy-nek hogy felhívta a könyvre a figyelmem.

Nagyon aranyos, emellett elgondolkodtató történetet olvashattam.
A főszereplő egy kislány, Dory, akinek két nagyobb testvére van: Luke és Violet.
Nyári szünet lévén, a két idősebb gyerek nem igazán szeretnének a kicsivel lenni: dedós Pocoknak hívják őt, mert hisztis, képzeletbeli barátja van, és folyamatosan csak kérdezősködik. Egy percre sem tudja abbahagyni.

Azt azonban nem látják - nem is láthatják, hiszen még maguk is gyerekek -, hogy Dory minden kis csíntevése, dührohama és rosszasága azért van, mert nagyon vágyik a nagyobbak figyelmére. Szeretne velük játszani, és tanulni tőlük.

Ám testvéreit nagyon zavarja a kislány - hiszen ők már nagyok -, ezért úgy gondolják, ha megijesztik végre nyugtuk lesz. Kitalálnak egy mesét egy gonosz banyáról, aki az olyan dedósokra vadászik, mint Dory. Ám ahelyett, hogy a kislány megijedne a szörnytől, elkezd rá vadászni és nagyon izgalmas kalandokba keveredik, hogy elfogadtassa magát a körülötte lévőkkel.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos odafigyelni a környezetünkre, akár kicsik akár nagyok. Hiszek abban, hogy korosztálytól függetlenül mindenki a maximumot nyújtja, ha a szeretteiről van szó és ez csak személyiségben, illetve érettségben tér el.

Szóval, ha idegesít egy kistestvér/rokon/barát, akkor egy pillanatra álljunk meg és gondolkodjunk el azon, vajon miért teszi ezt? Valószínűleg nem az a célja, hogy kiakasszon minket, sokkal inkább velünk akar lenni. Hiányzunk neki, csak nem biztos, hogy rendelkezik azzal az érzelmi intelligenciával, hogy ezt a megfelelő módon tudatassa velünk. Vagy mi felnőttek vagyunk túl elfoglaltak és leterheltek ahhoz, hogy észrevegyük a hiszti előtti jeleket.

Ha hasonló helyzetben találtad magad és te vagy a nagyobb, akkor azt tanácsolom, hogy próbálj meg időt szakítani a fiatalabb szerzettedre: beszélgess vele, játszatok olyat, amiben ő is örömét leli, ha kérdez, válaszolj neki, tanítsd őt. Ha így teszel csökkented benne az újdonságoktól való félelmet és segíted, hogy egyedül is képes legyen boldogulni.

Ha viszont neked bátyád/nővéred van: próbáld meg megérteni azt, hogy neki sokkal több dolga van, mint neked. Máshol és máshogyan kell feladatokat megoldania, ezért nem játszik veled annyit, amennyit esetleg szeretnél. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem törődik veled!

Esetleg próbáld meg megkérdezni tőle, hogy segíthetsz-e valamiben (rendet rakni a szobájában, beágyazni, vagy bármiben, amit megengednek neked), mondd el neki, hogy te bármikor ráérsz, ha társaságra vágyik, esetleg néha kérdezd meg tőle, nincs-e kedve megnézni a kedvenc mesédet, vagy felolvasni egy új történetet. Lehet, először nemet mond majd, de biztos vagyok benne, hogy a szabadidejében jókat fogtok szórakozni!

És a végére hagytam a legfontosabbat: próbáljatok meg megértéssel és szeretettel fordulni egymás felé.  Mindenkinek vannak olyan dolgai, ami nem tetszik nekünk (igen a felnőtteknek is), de egy csomó jó dolog is összeköt titeket, igaz? És ha most mosolyogsz, akkor tessék erre gondolni, akkor is, amikor nehéz elviselni a másikat. 

 

És ha esetleg kedvet kaptatok egy közös meseolvasáshoz, az alábbi linken ingyenesen elérhetitek Dory történetét!

Írta: Isabel

Julianne Donaldson - Edenbrooke duológia

 
Nem is tartom már számon, hogy mióta tavaly nyáron megkaptam Nikitől a sorozatot, hányszor olvastam el. Azóta is sokszor mondom neki, hogy mennyire jó választás volt ez az ajándék! Ha csak egy kedvencet kell választanom, a tavalyi újdonságaim közül ez lenne az, mindjárt elmesélem miért!

A történet a XIX. századi Angliában játszódik. Középpontjában Edenbrooke, egy birtok áll, melynek tulajdonosa a szigorú elveket valló Philip Wyndham. A férfi korábban katona volt és nem ő, hanem az elhunyt testvére örökölte volna a családi vagyont - ez egyébként ki is derül az Edenbrooke örökségéből. Ám miután az élet más sorsot szánt neki, hazament és megpróbál a társadalom által elvárt életet élni. Feleséget és családot szeretne, ám a megfelelő neveltetésű hölgyektől kirázza a hideg.
Marianne ​Daventry nem egy hétköznapi lány. Műveltebb, ravaszabb és szókimondóbb a társainál és esze ágában sincs férjhez menni. Szabad szellemű: fára mászik, teheneket fej, nem zavarja, ha ziláltan látják, és úgy hárítja az udvarlói közeledéseit, hogy szegénynek felfogni sincs idejük a történteket.
Ám mivel nagymamája mindenképpen „rendes és tisztességes hölgyet” szeretni faragni belőle, és neki is szüksége van levegőváltozásra, reménykedve fogadja el húga meghívását a birtokra, ahol együtt vendégeskednek egy ideig.
Főhőseink itt ismerkednek össze és természetesen eleinte ki nem állják egymás társaságát. Nem is ez teszi számomra érdekessé és egyedivé a történetet, hanem a párbeszédek a két nagyon eltérő személyiség között. A férfinak megfelelő feleség kell, aki tudja hol a helye, a nő pedig minden, csak nem az. 
Mindketten nagyon értelmesek, ami csak még inkább növeli számomra a színvonalat. Vicces és érteles gondolatok sokasága található a regényben, mely intelligens kikapcsolódást ígér.

Az író stílusa hasonlít Charlotte Brontë-hez, tiszta, mégis egyszerű és könnyen követhető!
A borítók pedig egyszerűen meseszépek! Sokszor csak nézegetem, mert már ez megnyugtat!
Az értékelés végére szeretnék gratulálni a kiadónak, amiért a fordítás mellett döntött! Remélem, sok hasonló könyvekkel örvendeztetnek meg minket a jövőben is!

Ha téged is érdekel ez a lenyűgöző történet, keresd a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában!

Írta:Isabel

Jodi Picoult - Samantha Van Leer- Sorok között

A világjárvány okozta változások lehetővé tették számtalan magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni, ezt a nehéz időszakot!

  

Ebben a helyzetben NiKy és én is próbáljuk megtalálni az élet apró örömeit még inkább, mint eddig.

Nos, nekem sikerült megtalálnom az év könyvét.

Egyszerűen fantasztikus volt: pár óra alatt kiolvastam a majdnem 400 oldalt.

Mivel imádom a meséket, meseadaptációkat egyértelmű volt, hogy ami úgy kezdődik: „egyszer volt, hol nem volt…” nekem tetszeni fog. Ám, ez édes kevés lenne ahhoz, hogy megkapja tőlem az év könyve címet.

A történet három szálon fut: először megismerkedünk egy mesekönyvvel, melynek főszereplője Olivér herceg. Édesapját a féltékeny, gonosz fia születése napján megölte és a kisfiú élete is veszélybe kerül. A bátorság varázslata árán sikerül a tündéreknek megmenteni őt, de a herceg, mindig is érzi magában ennek hiányát.

17 évesen azonban, mégiscsak trónra lép kiemelkedő eszének és leleményének hála, ám egy nap egy titokzatos idegen téved a palotába és arra kéri, mentse meg a lányát.

Számomra már ez is elég izgalmasan hangzik, de ekkor jön a csavar és a második szál: a szereplők önálló akarattal és élettel rendelkeznek.

Olivér már nagyon unja, hogy minden napja ugyanúgy telik mióta csak él, ezért szeretne kijutni a könyvből.

Itt fut be a harmadik szál és vele Delila a gimnazista lány, aki imádja Olivér herceg történetét. Számtalanszor olvasta már, mígnem egy napon észreveszi, hogy valami megváltozott a könyvben. Szép lassan bontakoznak ki a szálakon a cselekmények, tudunk meg egyre többet a szereplőkről is és el kell, hogy mondjam nagyon szurkoltam azért, hogy egymásba szeressenek és együtt legyenek.

Őszintén: van olyan olvasni szerető ember, aki ne álmodozott volna már arról, hogy találkozik egy könyv főszereplőjével? Hogy elbeszélgetnek, netalán szerelmesek is lesznek egymásba?

Én bizony már eljátszottam a gondolattal, sőt odáig merészkedtem, hogy történetet is írtam róla.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cselekmény és a felépítés egy picit emlékeztet a Végtelen történetre - éppen együtt olvassuk NiKyvel, ezért emlékszem - de ezt hamar el is felejti az ember, mert pár oldal és teljesen eltér a két történet.

Bár egyik szerzőtől sem olvastam még semmit, nagyon tetszett ez a fantáziával átszőtt könnyed fogalmazásmód, ami a történetet jellemzi. Mint megtudtam a regény első lappjairól, anya-lánya párosról van szó, és igen, a mély összhangot, mely jellemzi őket, nagyon lehet érezni.

A borító pedig egyszerűen varázslatos. Egyszóval minden adott egy könnyed, de szórakoztató kikapcsolódáshoz. Az én kívánságlistámon már rajta van és bátran ajánlom, hogy ti is tegyétek rá, mert nem fogtok csalódni!

Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!

Amennyiben papírkötésben szeretnétek megvenni az Librinél megtehetitek!

Írta:Isabel