A szerző, aki minden ötletéből történetet ír - Interjú Jenei Andrással

 Jenei András szerzővel nem most találkozhattok először a blogon. Nagyon hálás vagyok neki, amiért olvashatok tőle és együtt dolgozhatok vele már hosszú idő óta. Így a szerző nap végén szeretném, hogy ti is jobban megismerhessétek őt és a munkásságát! Tartsatok velünk!

Mielőtt belemerülnénk a történetekbe, kérlek mutatkozz be az új olvasóknak!

Mindenki számára nyitott könyv vagyok és ezt értem mind az életemre, mind arra, amit írás alatt végzek. :D

Rólam( még az írói álnevek mögötti személyiségekről is )  bőven tájékozódhat bárki; a weboldalamon is van életrajz- amit igyekszek mindig frissíteni-, de ott vana Youtube csatornám és még vagy két másik platform, ahol én vagyok…

(Indulásképp a www.jeneiandras.hu oldalt ajánlom, azután lehet továbbugrani onnan. )

De dióhéjban a lényeg: Olvasni szerettem mindig, írni meg olyan módon és formában, ahogy ma teszem, több hullámban kezdtem el. Ám ez igazából valahol 2010 körül  lett az alapabb forma, azóta pedig igyekszem fejlődni.

 Több zsánerben immár több, mint 22 kötetem elérhető; vannak e-book, nyomtatott és még hangoskönyv formátumú írások is.

Kezdjük a Napszikrák gyűjteményeddel, ami idén jelent meg és ez a legfrissebb az olvasásaim közül. Húsz történetet tartalmaz, amelyek igazán az emberi lélekhez szólnak. Mennyire volt lelkileg megterhelő vagy éppen felemelő megírni őket?

A Napszikrák egy olyan  válogatás,  amibe olyan kisebb írásokat, novellákat raktam bele, melyek apróbb gondolatokból, álmokból, napi témákból, emlékekből jöttek. Ezek egy regényhez kevesek lettek volna, de én igyekszem semmit sem  kidobni, s ennek már évek óta ez a sorsa. Azaz hogy összegyűjtöm és huszasával megjelentetem egy novelláskötetben.

A Napszikrák, mint korábbi társai- Tengercseppek; Dűneszemek; Mezőszirmok – ugyanazt a formát követik: több zsánerben beleírom magamból ami a nagyobbakból kimaradhatott.

Ez sosem megterhelő, mindig feldob és ha épp egyet írok a húszból,  nem veszik el a téma sem. Ha mesélhetek, átadhatok és aztán még tetszik is, akkor tudom: megérte gyűjtögetni.

Az egyik lényeges momentum, hogy mindig apró írások vannak benne, s a cím is mindig ezért hasonló: A nagy egészből a sokkal kisebb részei a dolognak…

Miért döntöttél a különböző történetek papírra vetése mellett, az összefüggő regénnyel szemben?

Fentebb említettem, hogy semmit  nem engedek el a semmibe. Ha egyszer adott volt egy téma- független attól, hogy mi ihlette, hogy valós, vagy fiktív, hogy érzelmi, vagy szórakoztató- ,s leírtam, annak helye és tere van a világban. Amióta ezt vallom és gyakorlom, előbb-utóbb mindig összejön a húsz írás és onnantól meg jöhet az új gyűjtemény. Aztán ha ez úgy alakul, több zsáneressége okán több ember találhat benne neki tetszőt.

Egy regény hosszabb folyamat magában; jegyzetek, kutatás, olvasás és előkészítés órái, napjai mehetnek el amíg az ember nekiáll. Aztán ki tudja mennyi idő, amíg megszületik a témából a könyv. Ám ha közben van más szabad és nem odaillő gondolat, azt hagyjam elveszni? Főleg, ha jó a téma? Inkább írok egy kisebbet, így ezzel is adhatok az Olvasóknak.

  Milyen tapasztalataid vannak a kiadással kapcsolatban?

A hosszú évek alatt nem egy kiadóval dolgoztam, de valamiért a szerzői magánkiadás és a magánkiadás mindig előtérben maradt. A kiadókkal mindig másképp alakult, mint ahogy terveztem, viszont a szerzői magánkiadásban- ahol igyekszem mindent magam csinálni ( természetesen a megfelelő szakemberek bevonásával), mindig tudom mi miért és hova vezet. Az eredmények is és a csalódások is. Nekem kiszámíthatóbb az utóbbi forma de mindenki másra esküszik. Az biztos, hogy ma egy könyvet kiadni már nem nehéz, eladni viszont igen…

Ha már kiadás, akkor a Helma Kiadó gondozásában e-könyvként  megtalálható a Mindenki jó lesz, tesó! című műved, melyet ma szintén értékeltem. Finoman fogalmazva is ennek teljesen más hangulata van, mint a novelláskötetednek.  Súlyos téma a hitről és arról, hogy egy veszélyes környéken mekkora ára van a békének. Hogyan emlékszel vissza ennek a történetnek az írására?

A Helma Kiadó az egyetlen jelenleg, akikkel igen jó a kapcsolatom és az eddigi közös munkáink mind megfelelnek annak, amit én egy kiadótól elvártam. S ők ugye már nemcsak e-book, hanem nyomtatott formát is készítenek, ezért lett az, hogy a fent említett könyvem- ami jóval korábban már megjelent magánkiadásban- újrakiadást élhetett meg két formátumban is. Miért? Mert az első elfogyott, s keresték az Olvasók. :D

Amikor ezt írtam, még a főváros  VIII. kerületének a szívében éltem, ott meg több esemény hallása, megélése egyszerűen papírra kívánkozott. Ám mivel konkrét történést nem rakhattam ki az ablakba- még akkor sem, ha én az ihletet a nyitott ablakon át egyszerűen még éjjel is megkaptam-, a gondolatok összeálltak és megírtam a „tesót” így.

Élveztem írni, mert elég volt egy séta alkalmával csak két percet hallgatózni egy téren, s élveztem a hozzá való kutatást is, mert sokkal többet tudtam meg bizonyos kultúrák, törvényszerűségek, előítéletek felől, mintha csak kérdezősködtem volna. Mondanám, hogy „tesók lettek a tesók”, de ez azért így nem igaz. Viszont jóval közelebb kerülhettek így, sremélem, hogy a kisregénnyel talán másokhoz is ez az egész világ.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Helma Kiadóval és milyen a közös munka velük?

A Helma Kiadó vezetőjét Dvarieczki Bálintnak hívják és már jóval korábban is ismertük egymást. Akkor még egy látássérülteket-is- segítő céget vezetett, majd jött egy e-book könyvtár, s végül alapított egy kiadót is még. Nem is volt kérdés számomra, hogy megtaláljuk a közös hangot, aztán mire észbe kaptam, jöttek sorban a könyvek. 

( a Youtube csatornámon van egy friss kisfilm is, amit az idei Könyvhéten készítettek rólunk) 

A közös munka minden téren eddig a legkimagaslóbb és nem elfogultságomban mondom ezt. Ők amit kínálnak megadják, amit kérnek, megadható. Segítenek, az áraik korrektek, szerveznek és biztosítanak is amikor lehet és kell. Ha valami nem megy jelzik, ha hibáznak, vagy valamit nem értünk közösen, azonnal korrigálják, azonnal megbeszéljük.  Remélem még sokáig tudunk együtt dolgozni és bízom benne, hogysok jó könyvet és szerzőt mutathatnak meg a mai olvasóknak mind ők, mind a velük együtt létező MKMT-a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalommal. 

Az éjtükrös szelence ismét egy harmadik zsáner kedvelőinek kedvez, ugyanis egy gyermekszanatórium lakóival történnek megmagyarázhatatlan dolgok. Nekem nagyon tetszett az egész hangulata, sajnáltam, hogy ennyire rövid. Ki vagy mi adta az ihletet a történethez?

Ez a könyv is egy korábban magánkiadásban megjelent írásom, a Helma ezt is megfogta és újrakiadta. Mert keresték. :D

A téma életem első- s eddigi egyetlen- horrortörténete, melyet egy még ma is létező épületbeli szanatórium éltet. A valamikori, svábhegyi villa régen gyermekszanatórium volt, s egykori életemben bizony magam is betegeskedtem ott, kezeltek és járhattam ott iskolába.

A szanatórium bezárt, a komplexumot- mint megannyi társát megpróbálták az egész területtel eladni és máig is ott dőlöget össze-,nekem pedig egy kép ihletet adott. Egy bedőlt kerítésen egy varjú ücsörgött, s azonnal jött a téma.

A három főszereplő gyermek épp ott gyógyulgat, amikor furcsa dolgokat vélnek érezni és látni, aztán mire észbekapnak, felbukkan az árny…

 Számtalan emlék, régi történés segített, meg persze nem kevés horrorkötet és film , mire megírtam anno a kisregényt.

A Helma Kiadó jóvoltából hangos könyv is készült a regényhez. Milyen érzés volt elérni ezt a mérföldkövet?

Igazából nem ez volt az első regényem, amiből hangoskönyv is készült. Korábban már többet is felolvastak, ám amikor még- ma már a Helma sajnos kapacitás hiányában nem készít hangoskönyveket-feldolgozták a szelencét, örültem. Azért is, mert ma mintha kezdenék felkapni ezt a formát és ezért újabb teret kaptam, másrészt pedig mert aki felolvasta, kissé hangjátékosabbra vette a formáját. Így nem szimplán felolvasás történt, hanem… jóval több lett a kész mű.

Ezért is külön köszönöm a Helmának és Kerepeczki Csabának a munkáját!

Utoljára hagytam a Mítoszok ködében című novellásköteted, amibe több szerzővel együtt írtatok novellákat. Talán nem lep meg, hogy a fantasy zsáner miatt nekem ez hatalmas kedvencem lett. Mesélj, milyen volt a csapattal való közös munka?

A „csapat” nem más, mint a Facebook-on egy alkotócsoportunik: a Nyuszi-nyugger szövetség íróknak. Röviden a Nyuszik.

Ez régen alakult, sok szerző és érdeklődő csatlakozott, s nem titok az sem, hogy korábban is már több antológiát raktunk össze közösen. Jelent már meg reál, sci-fi,  horror, de fantasy és romantikus válogatás is, amibe aki akkor szeretett volna a csoportból, bekerülhetett. Ezek a kötetek mind ingyenesek, letölthetőek több platformról és az eddigi tapasztalatok alapján az olvasók jelentős részének tetszenek.

A Mítoszok ködében az eddigi utolsó is úgy született, hogy megadtunk egy témát, aztán aki akart, hozta a bármilyen zsánerben megírt művet. Közösen, vagy egy csoporttagunk által- átnéztük, javítottuk, szerkesztettük, végül összerakódott és megszülethetett a kötet.

A „közös munka” sosem egyszerű, főleg, hogy minden szerző ugye a saját írását védi, babusgatja. Ám minden írást át kell nézni, kell javítgatni, de még szerkeszteni is időnként. Aztán összehangolni több dolgozó munkáját, kitalálni a címet, a borítót, és folytathatnám. Én szerencsére a művem megírásán túl néhány átolvasásssal tudtam csak hozzáadni, remélem segíthettem, de voltak, akik napokon át olvastak, javítottak. Viszont amikor készen lett az egész, kikerült az Olvasókhoz, a nehézségek visszafelé mindig elhalványultak már. Bízunk benne, hogy itt is a több zsáner és téma okán lesznek kedvencek is.

Ha választanod kellene, melyik szerzőtársad műve számodra a kedvenc?

Nem fair a kérdés, ezért  nem is választok. Tudod mit? Szerintem az a Donath nevű ürge, vele szívesen dolgozok. :D

Az interjúban szereplő négy könyv közül melyik áll hozzád a legközelebb és miért?

Én minden könyvem szeretem, mert mind én írtam. Ráadásul az utolsóban (a Mítoszok ködében)  csak szerzőtárs vagyok. Amikor írtam a korábbiakat, megszületésükig ők voltak a favoritok, visszatekintve pedig azt mondom: az, hogy melyik jobb, döntsék el az Olvasók. Megírni mindet szerettem, újrakiadásuk meg azt hiszem valamit megmutat.

Milyenek az olvasói vélemények?

Mint mindig, van olyan  könyvem, ami tetszik, van, ami kevésbé az Olvasóimnak. Ami viszont igaz, hogy  nekem-még- nincs sokszázezres olvasótáborom; akik olvasnak, többen ismerősök és kevesebben idegenek. Aki ismerős, ő elfogultabb is egy kissé.

De az is igaz, hogy aki nem ismer és elolvasta, talán a szelencét és a tesót emelte ki. Másoknak meg éppen a novelláskötetbeli hangulat adott többet. 

Ami száz százalék, hogy én mindenkitől szívesen fogadom az olvasási véleményét akár tetszik, akár nem neki a könyv. Bátran nyilatkozzon az Olvasó, ez a jog az övé. Az persze nem baj, ha megfelelő stílusban teszi- volt már olyan, aki nem így tette-, ám én mindig megköszönöm…

Tehát buzdítok mindenkit: olvasson és írja meg a véleményét!

Milyen terveid vannak még az idén? Mikor jön az újabb megjelenés?

Tervek vannak, de idén elvileg csak e-book  megjelenés, azaz újrakiadás jön csak. Félbehagyott kéziratok vannak, ezeken kell-ene dolgozni, ám nyár van…még pihenek és ihleteket gyűjtök, olvasgatok.

Amit szeretnék, hogy a tesó folytatását elkezdtem és azt befejezzem-talán jövőre-, meg egy viking hangulatú fantasy van még a fiókban. Emellett pedig játszom egy életrajzi írással, de ez még csak ködös agyhullámok tömege jelenleg…

Köszönöm a lehetőséget!

A blog nevében is további sok sikert és ötletet kívánok!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát vagy a weboldalát további tartalmakért!

Írta: Isabel