Oldalak
- Interjúk
- Ifjúsági - és gyermeksarok
- Rímekben a világ
- Női sorsok a nagyvilágból
- Borzongás innen és határon túl
- Egy csokor kortárs szépirodalom
- Különlegességek
- Áramszünet, avagy ami kicsapta a biztosítékot
- Rövidekkel a nagyvilágból
- A lélek labirintusában - Mindent a pszichológiáról
- Regényes kalandok a képzelet világán is túl
- Ti választottátok nekem
- Határtalan szerelem- Amikor semmi sem választ el
- Vannak még meglepetések?! - Amikor egy sorozat más irányt vesz
- Amikor a képzelet az úr - Utazás a fantázia birodalmában
- Nyelvtanulás másként
- Üdvözöllek a Távol- Kelet birodalmaiban
- Sosem késő elkezdeni - A fejlődés világa
- Vallási kultúrák és népi hiedelmek
- Harmatcsepp - Minden apróság számít
- Hozzátesznek vagy elvesznek? - Adaptációk
- Kukkantsunk bele - Érdekes könyveim felolvasása
- Írjunk? Olvassunk? - Beszélgessünk!
- Interviews
2021. április 12., hétfő
Helena Marten - A kávé illata
2021. április 7., szerda
Almási Kitti - Angster Mária - Bagdy Emőke - C. Molnár Emma - Csernus Imre - Hevesi Krisztina - Mester Dóra - Pál Ferenc - Ranschburg Jenő - Szendi Gábor - Párkapcsolat klinika
Eme könyv szerzői, mind szaktekintélyek. Még nem volt alkalmam mindegyiküktől eleget olvasni ahhoz, hogy megfelelően kialakulhasson valamiféle vélemény bennem, de tény, hogy minél több szemszögből világítunk meg valamit, annál inkább megtaláljuk a számunkra megfelelő megoldást.
Az első egy fiatalemberről szól, akinek mindene megvan, ami csak kell, valahogy a párkapcsolatban azonban mégsem ér el sikereket. A doktornő elmeséli, hogy négy alkalommal ment el hozzá, de végig csak arról tudott beszélni, hogy ő mennyire tökéletes.
Ám amikor a doktornő megpróbált rávilágítani, hogy ez a hozzáállás talán nyomasztóan hathat a környezetére, a férfi közölte vele, hogy nem a megfelelő orvost választotta. ( Nem ilyen szépen fogalmazott, mint most én.)
Nagyon elgondolkodtatott a dolog, hiszen a napokban nekem is volt hasonló élményem. Én olyan neveltetést kaptam (ezáltal számomra ez a természetes), hogy nem szégyen nem tudni. Pláne nem az ezt elismerni. És soha de soha nem tartanám magam sem tökéletesnek, sem pedig felsőbbrendűnek másnál. Lehet azt mondani, hogy felnőttként tanultam meg ezt a leckét, de én mindig ilyen voltam. Néha sikerült néha nem, de mindig igyekeztem úgy kiharcolni a helyem, hogy más ne sérüljön.
Természetesen ebben nagyon sokat segített a megfelelő erkölcsi normák átadása, de azt gondolom, hogy ennek valamelyest belső késztetésként is része kell hogy legyen az ember életének. Ha nem bántanak nem bántok - elv nemcsak akkor kell hogy jelen legyen ha megtanítottak erre, hanem ösztönösen kellene előjöjjön. Mondom, nem tanultam (még) ezeket mélyebben, pusztán jelenleg így gondolom.
Aztán elment Kitti egyik csoportterápiájára, ahol egy bizalomgyakorlatot végeztek: hosszan egy idegen szemébe kellett nézni.
Mikor végeztek a nőnek azt mondta a partnere, hogy köszöni szépen, hogy ilyen hosszan ennyire gyönyörű szemekbe nézhetett.
A nő elsírta magát és elmondta a doktornőnek, hogy ilyen szép bókot még sose mondott neki senki, még a párja sem. Kitti megjegyezte, hogy akkor talán lépnie kellene ez ügyben, hiszen fontos, hogy nőként is el legyen ismerve egy kapcsolatban. A hölgy erre megijedt és nem kereste fel őt többet.
A doktornő ekkor ismerte fel, hogy nem akarhatja jobban egy betege javulását, mint ő maga. Hiába mozdult meg valami a hölgyben, hiába mutatták meg neki, hogy máshogy is lehetne (még ha csak egy pillanat is volt), amíg ezt ő maga nem volt hajlandó észrevenni, senki nem tehetett semmit.
2021. április 6., kedd
Szemán Zoltán - A tizedik démon
Az íróról már több alkalommal is áradoztam itt a blogon, így most csak azzal toldanám meg ezt, hogy szépen fejlődik. Mindig érdekes és nagyon egyedi ötletei vannak, amit szépen kivitelez. Ha tudja tartani ezt a fejlődési ütemet, nagy név válhat még belőle.
A borító nagyon illik a regény hangulatához, jó választás volt.
Amennyiben te is elolvasnád a Google Play-en megvásárolhatod!
Írta: Isabel
2021. március 31., szerda
A szerző, aki kamaszokról ír kamaszoknak - Interjú a Hűvösvölgyi Suli és a #bonyolult sorozatok megálmodójával
2021. március 30., kedd
A szerző, aki mesekártyákat készít azért, hogy méginkább kreativitásra ösztönözze a gyerekeket - Interjú Czirják Erika meseíróval
Kezdésként mesélnél egy kicsit magadról? Hogyan fedezted fel magadban az írás iránti vágyat?
A padlásunkon lapul egy régi bőrönd, ami telis tele van a tinédzser kori titkos naplóimmal. Talán itt kezdődött minden. Ki kellett írnom magamból a napi eseményeket, a gondolataimat, az érzéseimet. A naplóírás után a versek következtek, haikuk írásával is próbálkoztam.
Majd, amikor a gyerekeim megszülettek, mindegyikről kétéves korukig vezettem naplót. Azt gondolom, hogy mindezek előszobái voltak a meseírásnak. Két évvel ezelőtt érkezett az ötlet, hogy a fiaimnak karácsonyra egy nagyon egyedi ajándékot készítsek. Elhatároztam, hogy külön-külön kapnak egy-egy mesekönyvet. Itt érkeztem meg igazán a meseírás birodalmába. A fiaim rajongtak az ajándékért, és ők inspiráltak arra, hogy írjak másoknak is.
…most, ahogy végig gondolom, van egy még korábbi időszak, ami az írást illeti: rajongtam alsóban a fogalmazás órákért!
Honnan jött a mesék iránti szereteted?
Az első „szerelmem” a Csillagszemű juhász volt. A szüleim nagyon sok mesét olvastak nekem egészen kicsi korom óta. Hét évesen indultam egy mesemondó versenyen, ahol 15 perc alatt sikerült elmondanom a Csillagszemű juhászt. Belebonyolódtam a szövegbe, de besülni nem szerettem volna, ezért életem első rögtönzéseként olyan mesevéget kanyarítottam, amit a tanáraim nagyra értékeltek.
Ugorjunk egy nagyot az időben! A gyerekeim ismertették fel velem, hogy tudok ’fejből’ is mesélni, nem kellett az esti mesékhez mesekönyv, elég volt gondolni egy főhősre és már szőttük is a történeteket.
A mesék iránti szeretet nem volt elég számomra, mélyíteni is szerettem volna a tudásomat ezen a területen. Boldizsár Ildikó mesekutató számos képzésén sikerült igazán elmélyednem a mesék világában.
Vallom azt, hogy a mesék útja már elő volt készítve számomra, csak meg kellett találnom az ösvényét! A mesék elválaszthatatlan részei az életemnek, nem is tudnék más műfajban írni. Amint meghallom, hogy „egyszer volt, hol nem volt….” máris elrugaszkodok a valóságtól és szárnyra kap a képzeletem.
Első mesekönyved az Útravaló sütik címet viseli, mely annyira aranyosnak hangzik, hogy én is szeretném értékelni itt a blogon. Honnan jött az ötlet?
Egyszer a kamrában „megszólított” a fahéj és elmondta, hogy szívesen lenne egy mesém főhőse. Gondoltam miért ne? Komolyra fordítva a szót: szeretem a formabontó dolgokat az élet minden területén. Arra gondoltam, ha ma már ennyire érkezése volt az életemben egy mesekönyvnek, akkor az sem lóghat, ki a sorból és muszáj, hogy kövesse a formabontó stílusomat. Így született meg az egyedisége, ami tulajdonképpen 3:1-ben: mesék, kérdések, receptek.
Az alapkoncepció az értékátadás volt, olyan „útravalók” összegyűjtése, ami egy kisgyermek életének boldogulásához nélkülözhetetlen. Ehhez érkeztek a nem mindennapi főszereplők, a kamra lakói, a konyhai alapanyagok, akik képviselnek egy egy értéket, mint pl. a türelem, felelősségvállalás, szeretet, bátorítás, kitartás….Fontos szempont volt, hogy a könyv egy olyan értéket is hordozzon, ami által megvalósul a szülő gyerek közötti kapcsolódás a meséken túl is. Így volt érkezése az útravaló kérdéseknek, ami beszélgetést kezdeményez a mesékről, illetve a recepteknek, amik segítségével a mesékben szereplő sütiket el is lehet készíteni.
Mennyi ideig tartott az írás folyamata?
Az írás volt a legegyszerűbb része a könyvnek, egy hónap elegendő volt, hogy a mesék elkészüljenek.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Szeretik a gyerkőcök?
Ha csak röviden szabadna válaszolnom erre a kérdésre, akkor a válaszom a következő lenne: az Útravaló sütik gyerekkönyvem tavaly októberben jelent meg és jelenleg már a második kiadását éli.
Egy kicsit bővebben is: legnagyobb meglepetésemre rengeteg előolvasó jelentkezett. Első körben azt gondoltam, hogy korlátozom ezt a létszámot, de aztán nem volt szívem megfosztani,- a gyerekeket pláne nem,- az előolvasás lehetőségétől. Így közel 100 előolvasóm lett és ezen felül jó néhány elő-kóstolom is, akik néhány sütit el is készítettek otthon. A legértékesebb kritikákat természetesen a gyerekektől kaptam. A gyerekek szemüvege egészen másként működött elő-olvasóként is, mint a felnőtteké. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy minden apró részlet, ami valamiért nem volt a helyén, a segítségükkel és éles látásukkal a helyére került.
Hihetetlen sok bátorítást, pozitív véleményt, megerősítést kaptam a könyvemre vonatkozóan a felnőtt olvasóktól is, akik között voltak édesanyák, édesapák, pedagógusok, óvónők, pszichológusok stb. A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy felismerték a könyv valódi értékét az ’útravaló’ részét, valamint a könyv sokoldalú felhasználási színtereit. Az otthoni, családi légkörben történő felhasználás mellett, pl. nagyon sok alsós magyar tanár, etika, hittan tanár jelezte, hogy az óráinak része lesz majd a könyvem, vagy tábor tematikaként, illetve gyerekeknek tervezett gasztronómiai napok programelemeként is érkezett már igény a meséimre.
Mi az oka annak, hogy a magánkiadás mellett döntöttél?
Az Útravaló sütik a 4. gyerekem, így tekintek rá. Nem tudnám kiadni a kezemből, teljesen összetartozunk. Minden egyes lap, minden egyes miniméterén ott vagyok, nemcsak az írásban, hanem a grafikai munkákban, a kreatív tervezésben, a süti fotókban is.
A fentebb említett mesekártyák az „ÉN MESÉM” játékhoz készültek? Te tervezted őket és amit láttam belőlük igazán nagyon szépek. Mesélnél egy kicsit a játékról és arról hogyan vehetnek részt benne az érdeklődők?
Az „ÉN MESÉM” mesekártyák egy történetmesélős, vicces, fordulatos, szórakoztató kártyajáték az egész családnak, azoknak, akik rajonganak a mesék világáért, és azoknak, akiknek a munkájukban szerepet kapnak a mesék a mesei szimbólumok.
A visszajelzések alapján kiderült, hogy az alábbi területeken kiválóan megállja a helyét a pakli:
- családok, ahol a mesék mindennap jelen vannak, ahol a mesék értéket képviselnek
- coachok, trénerek, mentorok, akik eszközként használhatják a munkájukban
- tanítók, óvónők, akik történeteket színesíthetnek a mesekártyákkal
- meserajongók (kicsik és nagyok egyaránt), akik szívesen szőnek meséket

Fotó:Czirják Erika
A mesekártyák segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a bennünk lévő meséket megalkothassuk, miközben fejlődik a szókincs, a kreativitás, a kifejező képesség és az érzelmi intelligencia
.
Fotó:Czirják Erika
Segítenek a belső képi világot, a fantáziát a kreativitást gazdagítani. Azonosulásra ösztönöz egy egy szereplővel. Megmozgatja az érzelmeinket, ami jobban előhozható képek segítségével. Segít eligazodni a világban, szembeállít ellenfelekkel, próbákkal.
Alkotóként miért ennek a korosztálynak alkotsz?
A kártya kortalan, a könyv nem. Az Útravaló sütik a kisiskolás korosztályt célozza meg. Nap, mint nap gyerekek között mozgok, fejlesztőpedagógusként dolgozom. Nagyon szeretem fürkészni, figyelni őket. Szeretem a reakcióikat a működésüket „elfiókolni” magamnak és ha kell, akkor előhúzni és használni azt, amit tanítottak nekem egyes helyzetekben.
Milyen terveid vannak a 2021-es évre?
Soroljam? Zsong a fejem az ötletektől ….. Annyit elárulok, hogy most készül a könyvemhez egy kiegészítő 60 oldalas munkafüzet, ami …….
Ezúton kívánok további sok sikert az írónőnek!
Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy weboldalát a saját példányodért!
Írta: Isabel
2021. március 27., szombat
A szerző, akit a humor és a karakterközpontúság jellemez - Interjú a Főnix Könyvműhely egyik alkotójával, Imre Viktória Annával
Kezdésként mesélnél magadról a blog olvasóinak? Hogyan indult az írói pályafutásod?
Fantasy író és illusztrátor vagyok; több mint másfél évtizede foglalkozom komolyabban írással. Az egész úgy kezdődött, hogy gyerekkoromban faltam a könyveket, és egy nap támadt egy ötletem, amiből remek történetet lehetett volna írni. Addig bontogattam ki a fejemben, amíg már komplett cselekményem is volt hozzá… és aztán hirtelen ráébredtem, hogy bármennyire tetszik, nem fogom tudni elolvasni, mert még nem írta meg senki. A pillanatnyi csalódást követően jött az elhatározás, hogy na, majd akkor megírom én. Valahogy így indult az írói pályafutásom, bár kiadásra szánt történeteket csak később, tizenhat évesen kezdtem írni. Ahogyan az lenni szokott, nagy mellénnyel elküldtem az első regényem kéziratát pár kiadónak, majd az elutasítások után elhatároztam, hogy csiszolok még egy kicsit a művön. Időközben irodalmi pályázatokon is elindultam, hogy kiderítsem, érdemes-e egyáltalán írásba ölnöm az időmet, és mivel az ezekre a pályázatokra írt novelláimról szinte csak pozitív visszajelzést kaptam, ezért nem adtam fel. Végül a „kiadóvadászat” második körében a Főnix Könyvműhely érdeklődött a Kísértés Rt. iránt, így náluk jelent meg az első regényem.
A fantasy világa áll közel hozzád: melyik volt az a meghatározó mű, mely erre az útra terelt?
Talán A végtelen történet volt az első fantasy, ami olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy hónapokig foglalkoztatott. A filmet láttam először, és amikor végre a kezembe kaparintottam a könyvet is, rájöttem, hogy addig csak a történet felét ismertem. Később jött A Gyűrűk Ura, majd a Harry Potter is, természetesen – és minél több művet olvastam a zsáneren belül, annál jobban megtetszett a sokszínűsége. A fantasy műfajon belül az urban fantasy áll hozzám a legközelebb: az összes regényemben fontos szerepet kap a város, ahol a történet játszódik.
Eddig 4 könyved kapható a piacon, ebből három a Főnix Könyvműhely gondozásában. Miért őket választottad, amikor kiadásra került a sor és milyen tapasztalataid vannak velük kapcsolatban?
Ritka, hogy egy kezdő írónak sok választási lehetősége van: tíz elküldött e-e-mailre jó, ha két válasz érkezik a kiadóktól, és az esetek többségében azok is elutasítók. (Nem tudom, ez változott-e az elmúlt tíz évben, de amikor én 2010. körül kilincseltem, akkor még nem volt nagy keletje a magyar szerzőknek.) A Főnix volt az első kiadó, amelyik kíváncsi volt a Kísértés Rt.-re: akkoriban kezdtek szórakoztató irodalommal foglalkozni, szóval épp jókor érkezett be a kéziratom. A második regényemet az Ulpius-ház hozta ki, mielőtt csődbe mentek volna, de velük szinte csak rossz tapasztalatom volt, így aztán az Elveszett Napokkal visszatértem a Főnixhez. Kicsi, családias kiadóról beszélünk rendkívül barátságos légkörrel.
Sorozatot, illetve önálló regényt is írtál már. Számodra melyik jelent nagyobb kihívást és miért?
Egyik sem egyszerű, de különböző okokból. Hajlamos vagyok rá, hogy szabadjára engedjem a szereplőimet, ez pedig azzal szokott járni, hogy mire észbe kapok, már öt szálon fut a cselekmény, és háromszáz oldalnál tartunk, pedig még alig lendültem bele a történetbe. Az Elveszett Napokkal is ez történt: eredetileg egykötetesnek szántam, de szép lassan rájöttem, hogy muszáj lesz trilógiává bővítenem, különben a felét sem fogom tudni elmesélni annak, amit elterveztem. Itt persze felütötte fejét a könyvsorozatok buktatója; mégpedig, hogy nemcsak a köteteken átívelő sztorinak kellett kerek egészet alkotnia, de az egyes részeknek önállóan is meg kellett állniuk a helyüket. Különösen a második résszel gyűlt meg a bajom – el is kellett tolni a megjelenés eredeti időpontját, mert nem voltam hajlandó úgy kiadni a kezemből, hogy nem vagyok vele teljesen elégedett –, de most, hogy néhány hete befejeztem a harmadik (és egyben utolsó) kötet írását, úgy érzem, sikerült megfelelnem a kihívásnak. Ettől függetlenül a következő könyvem önálló regény lesz.
Melyik az a célcsoport, akiknek mindenképpen ajánlanád a műveidet? Melyikkel érdemes kezdeni? (Ezt magam miatt is kérdezem.)
Nehezen tudnék belőni hozzájuk egy korosztályt, mert én magam gyerekként és kamaszként is mindenevő voltam, ami a könyveket illeti, de talán 16 évtől felfelé ajánlanám az írásaimat, mert akad bennük némi vér és morbid humor is. Hogy melyikkel érdemes kezdeni? Nos, az attól függ, miféle olvasnivalóra vágysz. A Kísértés Rt. egy elborult hullámvasút angyalokkal és démonokkal, valamint a próbálkozásom, hogy egy magamfajta szkeptikus számára is emészthető formába gyúrjam a hit és a túlvilág kérdését. Az Őrült Hold alatt a két főszereplő kapcsolatára koncentrál a körülöttük megállás nélkül változó, különös városban; akadnak benne fausti alkuk és nem kevés varázslat. Az Elveszett Napok egy sötétebb, szövevényes történelmi fantasy, amiben végre elég teret adtam magamnak, hogy rendesen kibontsam a szereplőimet és a világot, ahol a történet játszódik. Minden regényemre jellemző a humor és a karakterközpontúság, de a három történet meglehetősen különbözik egymástól mind a hangulatát, mind a szereplőit tekintve.
Milyen olvasói visszajelzéseket kapsz? Az esetleges kritikákat hogyan kezeled?
Általában pozitívakat – szerencsére még nem esett meg velem, hogy valaki csak azért keressen meg, hogy megmondja, mennyire utálta a könyvemet. Magamtól nem vadászok értékeléseket, mert ahány olvasó, annyi vélemény, és onnantól, hogy a polcokra került a könyv, nekem nincs közöm hozzá, kinek hogy tetszett. Ha mégis szembejön egy kritika, akkor igyekszem tanulni belőle (feltéve persze, hogy építő jellegű, nem pedig rosszindulatú gúnyolódás, ami elvétve bár, de sajnos elő szokott fordulni), de nem állok neki vitatkozni az illetővel.
Miért döntöttél úgy, hogy magyar néven adod ki a regényeidet? Ért emiatt bármiféle hátrány íróként?
Eredetileg álnévben gondolkodtam, de egy kiadótól azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam a csudába, manapság már magyar névvel is meg lehet jelenni – és mint látjuk, ez valóban így lett. Időnként találkozom a jelenséggel, hogy van, aki elvből nem olvassa magyar szerző műveit, ezért nem elképzelhetetlen, hogy több olvasóm lenne, ha a sajátom helyett egy frappánsan megválasztott angolszász nevet biggyesztenék a cím fölé, de négy könyv után már nem töröm magam ezen.
Hogyan vélekedsz a koronavírus miatt kialakult válsághelyzetről, mely a könyvkiadást/eladást is súlyosan érintette? Véleményed szerint, miképp segíthetnek az olvasók abban, hogy enyhítsük a károkat?
Mint minden válságot, ezt is a kis kiadók sínylik meg a legjobban. A jelenlegi helyzetben – meg általában is – az lehet a legnagyobb segítség, ha az olvasó közvetlenül a kiadótól vásárolja a könyveket. A legtöbbjüknek saját honlapja és webshopja van, ráadásul így a könyv teljes ára a kiadóhoz kerül – míg, ha a nagy bolthálózatokból szerzed be az olvasnivalót, akkor a bevétel egy része a terjesztőt illeti.
Magánemberként hogyan töltöd ezeket a nehéz napokat? Van olyan tanácsod, ami számodra sokat segített és megosztanád velünk?
Szerencsére a munkahelyem viszonylag gyorsan kapcsolt, és lassan egy éve otthonról dolgozhatok, ami sokat segített benne, hogy átvészeljem a nehezét. A kreativitásom viszont megsínylette a dolgot: nagyjából fél évig egy sort sem tudtam írni, annyira nyomasztott a helyzet. Eleinte sokat küszködtem emiatt, és végül az segített, amikor elkezdtem tudatosan beosztani a szabadidőmet, listába és fontossági sorrendbe szedni a kreatív teendőimet – és időt adni magamnak a pihenésre is. Talán az lendített át igazán a holtponton, amikor végre beadtam a derekam, és kipróbáltam a Scrivener nevű programot: mintha megtáltosodtam volna tőle, úgy visszatért az ihletem. Alapvetően magukra a kreatív folyamatokra van egy örök érvényű jó tanácsom, de talán a mindennapokra is alkalmazható: az alkotás olyan, mint a légzés – előbb tele kell szívni a tüdőt levegővel, hogy kilélegezhessen az ember. Ha nem merülsz el időnként egy jó könyvben, filmben vagy sorozatban; ha nem töltesz időt olyasmivel, ami kikapcsol és örömet szerez, akkor nem lesz miből merítened, amikor alkotásra kerül a sor. Néha egyszerűen muszáj hátradőlni és kikapcsolni egy kicsit.
Milyen terveid vannak erre az évre?
Nagyon szeretném, ha az Elveszett Napok befejező kötete még idén megjelenhetne, de ez teljes egészében a Főnixen múlik, ezért nem ígérem, hogy így lesz. Időközben elkezdtem dolgozni egy új történeten is, és ugyan egyelőre még csak ismerkedem a szereplőkkel, úgy tervezem, az év nagy részét ennek megírásával töltöm majd. Persze a legjobb az lenne, ha végre ismét eljuthatnék egy könyves rendezvényre, de sajnos az a gyanúm, hogy ez csak jövőre jön össze.
Ezúton szeretnél további sok sikert kívánni Viktóriának! Remélem, hamarosan én is az olvasói közé tartozhatok!
Amennyiben szeretnél többet tudni, Keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy regényeit a Főnix Könyvműhely weboldalán!
2021. március 25., csütörtök
Maros Edit - Bonyolult egy banda (#bonyolult 2.)
Az írónő nagyon ügyesen utalt vissza a fontosabb részekre. Nem meséli folyamatosan, de amikor a cselekmény megköveteli, elmondja a lényeget és ez nekem nagyon sokat segített.
A másik pozitívum számomra az a világfelépítés és szereplőalkotás. Nagyon könnyen megértettem a gyerekek érzéseit, gondolatait, hiszen egyszerűek és egyediek. Kedvenc szereplőm is van: Kitti. Tipikusan az a lány, akit a főhős kerül és eleinte nekünk sem szimpatikus, aztán történik egy fordulópont és azonnal megszeretjük. Legalábbis én. Valószínűleg ez is sokat segített abban, hogy fel tudtam venni az események fonalát.
2021. március 24., szerda
Az írónő, akinél a karakterek alakítják a történetet - Interjú a Rózsaszirmok -sorozat és a Szerelempróba szerzőjével
M. G. Brown írónőt a fantasy zsánerrel tudtam eddig összekötni. A Rózsaszirmok-sorozatának első részét nagyon szerettem, így mikor felajánlotta legújabb könyvét, boldogan mondtam igent. Mivel a Szerelempróbát a napokban értékeltem a blogon, gondoltam felteszek egy pár kérést a szerzőnek, hogy megtudjuk merre is tart az írás útján! Tartsatok velünk!
Kezdésként mesélnél kérlek, mi történt veled azóta, hogy utoljára interjút készítettünk?
Hű, mikor is lehetett az? Talán egy éve? Nem tudnám megmondani pontosan, de ha az emlékeim nem csalnak, akkor tavaly tavasszal beszélgettünk utoljára. Szerintem ott körül, mikor megjelent a Szerelempróba. Nos, azóta nem sok minden történt; illetve semmi olyan, ami különösebben látványos lenne. A háttérben persze folynak a munkálatok. Jelenleg három regényen dolgozom, ebből egyet szeretnék mindenképpen még a nyár előtt megjelentetni. Ő lenne a Sorsok, a Rózsaszirmok egyik – legújabb – kiegészítő kötete. Szuper kis könyv lesz, mert visszarepít minket a ’90-es évek elejére, ami szerintem egy igazán klassz időszak lehetett. Ráadásul ebben a kötetben Vivien, Ludovica és George, a Rózsaszirmokból megismert – immár – szülők kapták a főszerepet, ami még izgalmasabbá teszi a történetet, mivel ezúttal az ő tinikorukba pillanthatunk be, és akár még a gyerekeik elől eltitkolt huncutságokkal is találkozhatunk…
A Kavargó Rózsaszirmok 2017 - ben jelent meg. Azóta milyen eszközökkel fejleszted az íráskészséged?
Ez egyszerű: Írok és olvasok.
Mik azok a számodra jól bevált technikák, melyeket minden új regény megszületésénél alkalmazol? Négy év alatt biztosan találtál olyan módszereket, melyek hozzád a legközelebb állnak!
Nos, most meg foglak lepni: Nincs ilyen „technikám”. Ösztönösen írok, nagyon spontán az egész. A karakterek teljesen szabad kezet kapnak a sztori alakításában, én csak a kéz vagyok, ami pötyög. Talán ezért is tűnhetnek annyira „élőnek”. Az én fejemben mindegyik egy önálló individuum, saját személyiséggel, célokkal, gondolatokkal stb. Habár, ezt talán nevezhetjük „technikának”. Ami viszont nálam fontos, hogy időt hagyok arra, hogy a karaktereim kiforrjanak és önálló személyiséggé fejlődjenek. Van, hogy hónapokig csak a fejemben él egy történet, a szereplők. Ezért is jönnek viszonylag lassan a könyveim. Szerintem butaság halomra gyártani a könyveket, úgy rohanni, mintha versenyeznénk az idővel. Jó munkához idő kell, és mint ahogy a való életben, a karaktereknek is szükségük van időre ahhoz, hogy kialakuljon a személyiségük, hogy „megérjen” a történet stb. Szóval mondhatom, hogy talán a türelem az a technika, amit alkalmazok.
A Szerelempróba nem tartalmaz fantasy-elemeket. Hogyan született meg a regény ötlete és mennyire okozott nehézséget a realitás talaján maradni?
Egy unalmas napon ültem az akkori munkahelyemen az irodában, és mivel épp nem volt semmi határidős munkám, azt csináltam, amit mindig is szoktam: Filmet néztem a lelki szemeimmel. A Szerelempróba Olaszországban játszódik, én meg ugye imádom az olasz miliőt, így arrafelé kalandoztam. Aztán bekúszott az agyamba pár jelenet, pár karakter. Láttam magam előtt néhány jelenetet, hallottam a párbeszédeket, néhány karaktert. De ekkor még csak semmiből kiragadott és semmihez sem kötődő jelenetfoszlányok voltak, amikkel elszórakoztattam magamat. Aztán nyáron elutaztam Rómába, kiálltam a szálláson az erkélyre, és bumm, berobbant az egész történet. Érdekességképpen megemlítem, hogy Nicole pont abban a lakásban él a regényben, ahol én megszálltam. Mivel imádok kutatni, és a Szerelempróba előtt megjelent Csak egy pillantás volt névre hallgató történelmi Rózsaszirmok spin-off regényem nagyon sok kutatást és utánajárást igényelt, a Szerelempróbánál már egyáltalán nem okozott nehézséget a realitás talaján maradni. Talán annyit éreztem belőle, hogy míg a fantasy esetében lehet olyasmivel játszadozni, hogy hipp-hopp egyik helyről a másikra kerülünk, ilyen-olyan problémákat, mint például egy halálos seb, mágiával megoldunk, addig itt bizony mindent a realitás medrében kellett tartani. De nem volt nehéz. Mivel a szereplők nem mágikus lények, nem is gondolkodtak mágikus lények módjára, én pedig ugyebár őket követtem, szóval nem okozott problémát.
Inspiráció gyanánt sok saját emléket használtál fel? Ha van ilyen megosztasz velünk egyet?
Mint ahogy írtam is, a karaktereim önálló személyiségek. Mivel tőlem függetlenek, nem rendelkeznek az én emlékeimmel, így nem is tudtam ilyesmit felhasználni. Olyan viszont nagyon sokszor előfordul, hogy én hasznosítom az ő tudásukat. A – remélhetőleg – idén megjelenő Megbűvölt Rózsaszirmokban például Ludovica olyan jókat főz, hogy csöpög a nyálam, miközben írom, és úgy megkívánom a főztjét, hogy rendre el is szoktam készíteni, hogy én is ehessek belőle, ne csak ők.
Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóktól? Tetszik nekik ez az új vonal?
Szerintem nem érzik „új vonalnak”. A visszajelzésekből legalábbis én így következtetek, mert eddig mindenki – aki korábban már olvasott tőlem – úgy nyilatkozott, hogy a Szerelempróba „tipikus M.G. Brownos”. Meg persze, a Csak egy pillantás volt történelmi és E/3, ami szerintem távolabb van stílusában a Rózsaszirmoktól, mint a napjainkban játszódó Szerelempróba, úgyhogy szerintem nem volt annyira éles a váltás, hogy ez különösebben feltűnjön bárkinek. Nekem ellenben feltűnt, hogy akik félnek vagy idegenkednek a fantasy vonaltól, emiatt pedig nem mertek belevágni a Rózsaszirmokba (ami egyébként low fantasy), azok bátran vették kezükbe a Szerelempróbát, ami aztán olyannyira megtetszett nekik, hogy a Rózsaszirmokat is elolvasták vagy éppen olvassák.
Melyik szereplődet kedvelted itt a leginkább ás a legkevésbé?
Hű, hát ez nagyon nehéz kérdés. Körülbelül olyan, mintha egy anyától megkérdeznék, hogy melyik a kedvenc gyereke. :D Mindegyiket más miatt szeretem, Zerinát viszont emellett még nagyon sajnálom is, mert szerintem minden szereplő közül az ő sorsa a legkeserűbb.
Mivel nem sorozatról van szó, amikor végeztél vele, nem hiányzott a folytatás?
Nem, mert tudtam, hogy bennük ennyi volt. Megtettek és megéltek mindent, ami egy olvasó számára érdekes lehet. Ennek ellenére lesznek olyan könyvek, amikben mellékszereplőkként jelen lesznek: A Bizalompróba és a Kapcsolatpróba.
Az értékelésemben kiemeltem, hogy a borító nagyon illik a történethez. Hogyan készült?
Vérrel és verejtékkel. Nagyon sokat agyaltam rajta, hogy milyen legyen, végül – mikor kitaláltam –, azon kellett törnöm a fejemet, hogy hogyan lehetne megvalósítani a terveimet. De szerencsére pont olyan lett, ahogyan elképzeltem.
A regény magánkiadásban jelent meg. Mennyire kifizetődő itt publikálni?
Semennyire, de nekem megéri, mert túlontúl csökönyös és határozott vagyok ahhoz, hogy másnak is beleszólást engedjek a „dolgaimba”. Én úgy gondolom, és ebben az évek során szerzett tapasztalataim is megerősítettek, hogy közös lónak mindig túrós a háta, és soha senkinek nem lesz olyan fontos az én munkám, mint nekem magamnak, épp ezért nálam precízebben és odaadóbban senki sem tudja és nem is fogja csinálni. Ez persze nem azt jelenti, hogy megírom és kiadom anélkül, hogy együtt dolgoznék másokkal, de az, hogy felettem legyen egy kvázi főnök, aki belekotyog a munkámba, számomra teljességgel elképzelhetetlen. Én nem a profit miatt írok. Ha így lenne, már rég bedolgoztam volna magam egy kiadóhoz – kétlem, hogy ne sikerült volna. De mivel elsősorban magamnak írok, így – egyelőre legalábbis – teljesen megfelelő ez a módszer.
Bár még mindig a koronavírus hatásait nyögjük, érdekelne, hogy mikor jön a következő regényed? Mik a terveid az évre?
A következő regényem a már említett Sorsok lesz, amit szeretnék legkésőbb nyár elején megjelentetni. Eleve úgy terveztem, hogy december környékén megjelenik, de sajnos az online oktatás (egyetemre járok), és az egyébként sem fényes lelkiállapotom ezt meggátolták. Nehezen viselem a bezártságot, ezt a természetellenes élethelyzetet, ami sajnálatos módon az írói munkásságomra is rányomja a bélyegét. Történetesen azzal, hogy még élni sincs kedvem, nemhogy írni. De végre megjött a tavasz, süt a nap, ébred a természet, melegedik az idő stb. Rám mindig jó hatással van a tavasz, tekintve, hogy gyűlölöm a telet és a hideget, ezért bízok benne, hogy a kedvem is kivirul, az olvasóim pedig gazdagabbak lehetnek egy újabb regényemmel.
Amennyiben szeretnél többet megtudni a munkásságáról, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit többek között a Google Play kínálatában!
Írta: Isabel
2021. március 22., hétfő
Csink Dorottya - Mutasd meg arcodat
Ha dalát zengi a sok madár,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.
Tavasszal ragyog a föld felett,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.
Könny égeti fáradt két szemem,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.
Most már a szemem meg se rebben,
Megszoktam azt, hogy magam vagyok,
Egyedül élek és meghalok.
2021. március 17., szerda
Az írónő, aki szerint a meséknek össze kell hozni a családot - Interjú Tóth Eszterrel, Pöttöm Pötty megálmodójával
Kezdésként bemutatkoznál a blog olvasóinak, kérlek? Mióta foglalkozol írással?
Már egész kiskorom óta találok ki történeteket, 4 évesen már anyukámnak diktáltam le a meséimet. Tudatosan 2015 óta foglalkozom az írással, akkor ismerkedtem meg a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájával, ahol több kurzust is elvégeztem. Sokáig kizárólag regényekben gondolkoztam, aztán egy nagyobb írói válságba kerültem és ekkor született meg Pöttöm Pötty. A kész mesekönyv 2019 karácsonyára jelent meg.
A mesekönyved alaptémája az egészséges táplálkozás. Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy erről fogsz mesét írni?
Dietetikusként végeztem, és már az egyetem alatt szöget ütött a fejemben, hogy milyen jó lenne eljuttatni az egészséges táplálkozás elemeit a gyerekekhez. Az elhízás nagyon nagy probléma napjainkban, nem csak Magyarországon, de az egész világon. És sajnos már a gyerekek körében is egyre gyakoribb. Nagyon sokáig nem körvonalazódott bennem, hogyan is lehetne úgy átadni az ismereteket, hogy ne legyen túl didaktikus, túl tankönyvszerű. Aztán mint egy varázsütésre megjelent előttem egy tündérke, aki kizárólag édességet eszik. Így kezdődött az egész.
Pöttöm Pötty egy első osztályos tündérlány, aki nagyon szereti a süteményeket és nem is igazán akar mást enni az édességen kívül. Honnan jött a karakter ötlete?
Bevallom, erre már nem emlékszem. Csak úgy megjelent, mintha végig az agyam egy rejtett zugában várakozott volna. Általában megálmodom a történeteim hiányzó részleteit, bármilyen furcsa is, és szerintem Pöttyel is hasonló történhetett.
Jómagam is édesszájú vagyok, viszont többféle egészségügyi problémával is küzdök, ezért próbálok odafigyelni arra, mit viszek be a szervezetembe. Természetesen ez egy gyereknél még fontosabb - és nehezebb is. Mit gondolsz, az ennyire aranyos mesék, mint a tiéd is, hogyan segítik a helyes táplálkozás kialakítását?
Úgy gondolom, a mese lényege, hogy összehozza a családot. A szülők és a gyerekek leülnek és együtt merülnek el a történetben, így pedig izgalmas beszélgetések alakulhatnak ki. A célom az volt, hogy a gyerekek ne idegenkedjenek az egészséges ételektől, például a zöldségektől. Hanem sikerüljön elültetni a fejükben, hogy egy zöldségleves nem is olyan rossz dolog, hisz Pöttynek is mennyire ízlett.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóktól? Esetleg szakemberek is véleményezték a könyved?
A megjelenés előtt elküldtem több dietetikus évfolyamtársamnak, illetve ismerőseim között volt alsó tagozatos pedagógus és egy pszichológus is, őket kértem meg, hogy véleményezzék a mesét és szerencsére mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam.
A megjelenés óta kaptam visszajelzést szülőktől és mesekedvelő felnőttektől, és úgy látom Pötty teljesítette a feladatát. Nagyon örülök a sok kedves visszajelzésnek, ezek mindig megmelengetik a szívemet.
Neked melyik a kedvenc fejezeted és miért?
Imádom Zöldségországot! Csak ha elképzelem azt a hatalmas veteményes kertet a sok élénk színű zöldséggel, már is megkívánok egy finom zöldség levest.
A kötet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertese volt, gyermekkönyv kategóriában? Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról?
Őszintén szólva, abban az évben már negyedszer vettem részt az Aranymosás pályázaton, így mondhatni veteránként jelentem meg. Ez annyiban volt szerencse, hogy már tudtam mire számítsak, de a várakozás így is nehéz volt, így ez egy elég stresszes időszak volt, de végül jól alakult.
Az illusztrációkat Imelda Green készítette. Meg voltál elégedve a munkájával?
Száz százalékig! Mikor megpillantottam az illusztrációkat azonnal olyan érzésem volt, mintha Imelda valamilyen módon bepillantott volna a fejembe, mert minden pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. Nem is kaphattam volna jobb illusztrátort.
Mi az a legfontosabb cél, melyet íróként el szeretnél érni?
A legnagyobb álmom, hogy egy nap valaki azzal lépjen elém, hogy: "A te könyvednek hála szerettem meg az olvasást." Ha ezt megélhetnem az igazi siker lenne.
Ezenkívül másik nagy célom, hogy a mesekönyvek mellett regényem is megjelenhessen, remélem, ez is hamarosan sikerülni fog.
Tervezel újabb mesekönyvet publikálni? Esetleg lesznek Pöttynek további kalandjai? Én nagyon szívesen elolvasnám!
Bizony, Pötty kalandjai koránt sem értek véget! A pandémia miatt sajnos csúszott a megjelenés, de nagyon remélem, hogy idén már az olvasókhoz is eljuthat Pötty következő kalandja, amelynek címe: Pöttöm Pötty és a Folyadékszörny.
Ebben a történetben Pöttyöt Folyadék Királyságba hívják, amelyet rettegésben tart a félelmetes Folyadékszörny. Én nagyon élveztem az írását, így remélem, hogy az olvasóknak is tetszeni fog.
A blog nevében további sok sikert kívánok az írónőnek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, blogját, vagy könyvét a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
2021. március 16., kedd
Madeline Miller - Akhilleusz dala
Számtalan könyv és film is foglalkozott Akhileusz történetével, de itt teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a szereplőt. Az eleje nagyon tetszett: megismerhetjük a gyermekkorát, nagy részletességgel a gondolatait és az álmait. Tetszik az írónő stílusa és az, hogy a legkisebb részletre is odafigyelt.
Ám jött a romantikus rész, és egy picit elment tőle a kedvem. Nem magával a vonzódással volt bajom, hanem a romantikával. Nekem sokkal kevesebb is elég lett volna bele. Valahogy az elején nem számítottam arra, hogy romantikus hangulatúvá válik a történet, és úgy éreztem meglettem volna nélküle.
Ettől függetlenül a világábrázolás és az írói stílus is nagyon tetszik. Biztosan fogok még olvasni tőle, ha módomban áll.
A végére még annyit, hogy a kiadó nagyon szép munkát végzett. A mű kívül belül igényes!
A szerző, aki szabadságot és pozitivitást talál a legendákban - Interjú Buótyik Dorinával
Buótyik Dorina neve nem lehet ismeretlen azok számára, akik szeretik a kalandregényeket és rajonganak Egyiptomért. Szeretnék bocsánatot kérn...
Népszerű bejegyzések
-
Kollár Betti – A vonzás törvénye című regényére az egyik közösségi oldal hirdetései között bukkantam rá és azonnal felkeltette az érdeklőd...
-
Ferger Annamária - Néma ölelés c. verseskötete a napokban jelent meg, és örömmel mondhatom, hogy nemcsak saját példányt kaptam, de előolvasó...
-
Csábítás Az élet kiszámíthatatlan. Sosem tudhatjuk, hogy a vak véletlennek köszönhetjük-e, ami velünk történik, vagy va...










