M.G. Brown - Szerelempróba

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy én is elolvashattam legújabb művét. 

A Rózsaszirmok-sorozatával ismerkedtem meg vele és jól emlékszem, hogy az első rész nagyon sokat segített nekem egy nehéz időszakban. Szókimondó, őszinte és nagyon vicces volt.

Talán a sors keze de ismét M. G Brown könyv miatt voltam képes ismét jóízűen és önfeledten olvasni. Az elmúlt hetekben nem a kikapcsolódás miatt vettem a kezembe könyvet, hanem mert dolgom volt velük; és bár jól szórakoztam rajtuk hiányzott a szabadság. Az, hogy azért olvassak, mert jól esik.

Ám most azt érzem, ez a jég kezd megtörni.

Az írónő karakterei mindig is egyediek és emlékezetesek voltak és ez most sincs másképp. Főszereplőink nagyon aranyosak voltak. El tudnék képzelni velük egy jó romantikus-vígjátékot is, szóval filmrendezők figyelem! Külön nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egyedi személyiség. Olyanok, akárcsak az emberek: tele vannak jó és kevésbé jó tulajdonságokkal. És ez az, amiben az írónő igazán erős. A realitás segítségével alkot egy olyan világot, ami kiszakít minket a mindennapok mókuskerekéből. 

Mondanivaló szempontjából legalább ilyen erős a könyv, így nem kell attól tartanunk, hogy egy sablonos romantikát kapunk. Kapunk mély sorsokat, szépen kidolgozott hátteret, egyszóval minden megvan ahhoz, hogy egy olyasvalaki mint én  - aki mostanában mellőzi a nagyon rózsaszín regényeket - is élvezze a történetet. 

A végére még csak annyit, hogy a borító nagyon cuki lett, mikor megláttam, azonnal megmosolyogtatott.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!

Írta: Isabel

Richard C. Atkinson - Ernest Hilgard - Pszichológia

 Ez a könyv a lehető legjobb időben talált meg engem. Nagyon magam alatt voltam és - miközben egy kedves barát próbált lelket önteni belém - szóba került a pszichológia. 

Bár nem volt alkalmam iskolapadban tanulni, komoly részét képezi az életemnek. 

A társas életem nagyon szegényes  -  a koronavírustól függetlenül jobbára csak az online kapcsolattartásra van lehetőségem, így igyekszem az embereket minél inkább megérteni. Ám nemcsak ez az oka,amiért fontos számomra, hogy ezen a területen fejlődhessek. 

Már gyermekkoromban is észrevettem, hogy nagyon empatikus személyiség vagyok - és ez az élettapasztalatok szerzésével arányosan nőtt. Nagyon képes vagyok átérezni mások fájdalmát - olyannyira, hogy sokszor a sajátomról el is feledkezem. Pont emiatt azonban mindig hajtott egy kérdés: miért bántják az emberek egymást? Miért okozunk tudatosan vagy véletlenül fájdalmat, egy olyan lénynek aki szinte olyan mint mi? Egy fajba tartozunk, ugyanazok az alapproblémáink, mégis, jelen van az életünkben az ártó szándék.

Számomra a pszichológiával való kapcsolat nemcsak a magam megismerését és megértését szolgálja, hanem másokét is. Azt, hogy egy picit csökkenthessem a negatív energiákat - legalább a környezetemben. Ez különösen fontos akkor, ha az ember gyerekekkel foglalkozik, mivel ő még nézetem szerint olyanok akár a szivacs - minden ingert magukba szívnak és ha nem vigyázunk a sok téves információ rossz irányba is terelheti őket az élet útján.

Bár ez a mű nem kifejezetten gyermekpszichológiával foglalkozik, mégis érdemes annak is olvasgatni, aki erre a pályára készül. Pontos ismeretanyagot közöl, igaz, nem pár száz oldalban. 
Véleményem szerint  - bár érdekes a fogalmazásmódja -  valóban tankönyvként érdemes kezelni és visszanézni bizonyos részeket, mikor már bőven benne járunk a sűrűjében. Találhatunk benne vázlatokat és összefoglalást is tehát mindenképpen hasznos lehet a diákok számára.

Mindazonáltal tetszettek az életszerű példák, és az, hogy minimális ismerettel is érthető az anyag. Világos, hogy olyan emberekhez szól a mű akik érdeklődnek a pszichológia iránt és kedvet szeretnének csinálni hozzá. Véleményem szerint ez maximálisan sikerült.

Engem az oldalszám sem riasztott el, igaz, kissé továbbtartott a feldolgozása, mint vártam. A több mint 800 oldal kissé riasztó lehet, de ha megfelelő a hozzáállásunk a témához, vagy ügyesen elosszuk az olvasnivalók között nagy segítségünkre lehet, hogy könnyebbé tegyük egymás és a saját életünket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Bookline-on még kapható a könyv!

Írta: Isabel 

J. R. R. Tolkien - Befejezetlen ​regék Númenorról és Középföldéről

 Nagyon érdekes volt számomra ez a könyv, bár nem vagyok nagy Gyűrűk Ura rajongó. Ettől függetlenül szeretem az író munkásságát - A Hobbit kifejezetten a kedvencem.

Nagyon szeretem a szerző fantáziavilágát, mely annyira egyedi és sokszínű, hogy sok író vágyálma megközelíteni a szintjét. 

Mindazonáltal ebben a könyvben rengeteg ismeretet halmozott fel és, mivel a A Gyűrűk ura nem igazán maradt meg bennem, néha elvesztem a részletekben.

Viszont az kifejezetten tetszett, hogy nagyon részletgazdag az egész írás. nemcsak apró morzsatöredékeket kapunk, de nyelvészeti kérdésekre is válaszokat kapunk. Igaz, ezek a részek picit lassították számomra az olvasást, de csodálattal szemléltem, hogy Tolkien ennyire mélyrehatóan alkotta meg a világát.

A több befejezetlen történetet egyébként mindenképpen úgy érdemes olvasni, hogy a főbb művekkel tisztában vagyunk - máskülönben arra a sorsa juthatunk, hogy bár a leírtak érdekesek, nem tudjuk hova kapcsolni őket. Ez pedig nagyon a kedvünket szegheti olvasás közben. (Én is így jártam.) 

Amit még kiemelnék, hogy számomra nagyon imponáló, hogy Christopher így megőrizte édesapja hagyatékát. Időt és energiát nem sajnálva szedte egy csokorba a meg nem jelentetett részeket, hogy mi olvasók mindinkább részesei legyünk ennek a varázslatos világnak. 

Szerintem egyszer az életben mindenképpen érdemes elolvasni - függetlenül attól, hogy mennyire szeretjük a szerzőt, mert sokat tanulhatunk belőle.

Amennyiben kedvet kaptál az elolvasásához, a Magvető Kiadónál megrendelheted!

Írta: Isabel

 

Sarah Perry - Az ​essexi kígyó

 Illene azzal kezdenem, hogy ez a könyv nagy meglepetés volt, de azt kell mondjam, nem így történt. Pontosan azt kaptam tőle, amire vártam: misztikumot és egy elgondolkodtató történetet.

Több értékelésemben is említettem, hogy szeretem a lassú folyású gyönyörűen lefestett cselekményt, és ez ennek a könyvnek kifejezetten jót tett. A témája nem egyszerű: főhősnőnk egy bántalmazó kapcsolatból szabadulva keresi a helyét a világban. 

Fiával Essex-be költöznek, ahol megismerkedik Marthaval. A két nő között nagyon mély barátság alakul ki, lelkük legmélyéből válnak fontossá egymásnak. 

Cora a XIX. század szemével nézve egy nagyon intelligens, modern gondolkodású és független nő, akit bár nem kímélt az élet, mégis volt bátorsága szembenézni vele.

Szereti a természetet, így amikor megismeri az essexi kígyó legendáját, azonnal a tettek mezejére lép. 

A történet másik fontos szereplője egy papa, aki úgy véli a kígyó csupán egy mítosz. William atya szerint ráadásul ezt a mítoszt az emberi félelem táplálja. Véleménye szerint a tudomány megbukott és nem ad biztonságot az emberek számára, amíg a vallás igen. 

A két karakter nézete szépen ütközik egymással és pont azért, mert ez a rész valóban ki lett fejtve, mindkét szereplőnek igazat tudok adni. Ha ez még nem lenne elég, magának a történetnek nagyon különleges hangulata van. Libabőrös lesz tőle az ember karja, de jó értelemben.

Összességében azt kell mondjam, hogy ilyen történetet még nem olvastam és ehhez az érzéshez csak hozzátesz a borító design-ja. Nagyon gyönyörű, számomra egy picit hipnotikus érzést is keltett.

Ha kíváncsi lettél, keresd a könyvet a XXI.Század Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Az írónő, aki nem ragad le egyetlen zsánerben - Interjú Tanila Jensennel, a Viveca-sorozat megálmodójával

 

A napokban alkalmam volt elolvasni Tanila Jensen -  Viveca sorozatának második részét, mely sokkal jobban tetszett az elsőnél. Mivel az írónő fejlődése nagyon látványos, ezért felkértem egy újabb beszélgetésre, a motivációról, a fejlődésről és természetesen a jövőbeli terveiről is!

Mesélnél nekünk arról mi történt veled azóta, hogy utoljára beszélgettünk?

Először is köszönöm a felkérését az interjúra, és a könyvre adott véleményt is. Ha jól emlékszem, körülbelül fél év telt el azóta, hogy beszéltünk. Legtöbb időmet a kisfiammal töltöm, aki két hét múlva lesz 3 éves. Ezen kívül a harmadik diplomám megszerzésén fáradozom, ami nagyon sok időmet elveszi. Írás szempontjából most egy éve, hogy elkezdtem a Levendulamező című regényemet, és az jelenleg már a javítás fázisában jár. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor ezen dolgozom. De már tervben van a soron következő történet megírása is.

Általánosságban véve, hogy fogadod a negatív véleményeket?

A véleményeket mindenképp meg kell hallgatni, még ha negatívak is, hiszen az építő jellegű kritikákból nagyon sokat tanulhatunk. A durva, lekezelő és nem megfelelő módon írt és elénk tárt véleményeket szerintem jobb figyelmen kívül hagyni.

Milyen visszajelzést kaptál a  Feloldozással kapcsolatban? Más is kiemelte a fejlődésed?

Igen. Számomra nagy sikerélmény, ha az olvasók egyre jobban elégedettek az írásaimmal, történeteimmel, mert ez visz előre.   A legtöbb olvasó kiemelte, hogy jót tett a történetnek egy kis humor, melyet egy karakteres szereplő bevonásával vittem bele, de kiemelték, hogy a hátborzongató részek jobban lettek megírva, ezáltal élethűbbnek hatott a történet.

Miket tettél annak érdekében, hogy az első rész hibáit a lehet legjobban kijavítsd? 

Egyrészt hagytam időt magamnak is a történet körvonalazódására, a fejemben lévő teljes történet összeállására. Valamint többször elolvastam, és javítás közben jöttek még hozzá ötletek. Az előolvasóimmal együtt megbeszéltük, miket lehetne még javítani benne, illetve mi az, ami nem hiányozhat a történetből. 

Hogyan telik nálad egy írással töltött nap?

Írói tevékenységemről se feledkezem el, de az életemben a legfontosabb a család és a kisfiam. Emellett, amikor sikerül gép elé kerülnöm, akkor teljes nyugalom van körülöttem, halkan zene szól, és akkor jöhetnek az ötletek. 

Melyik a kedvenc jeleneted a második részből és miért?

A második részből Viveca és Philip találkozásai ragadtak meg számomra legjobban, mert ezekben a találkozásokban benne van a bosszú, az átverés, de a reménnyel teli szerelem is. De azért jókat nevetek az új karakteren is.

Mesélted, hogy sokat olvasol mostanában. Mit gondolsz ez mennyire van hatással az írástechnikádra? 

Minden bizonnyal hatással van, hiszen minél több olvasással jobban bővül a szókincsem és könnyebben kifejezem azt, amit le akarok írni.

A regények a NewLine Kiadónál vásárolhatóak meg. Szoktál tőlük is tanácsot kérni a kézirat javítása érdekében?

Természetesen, a könyv megjelenéséig folyamatos kapcsolatban állok a Kiadóval, és annak a szerkesztőjével. Együtt rugalmasan meg tudjuk beszélni a vélt javításokat.

Hamarosan új könyvvel jelentkezel, de ez más zsáner lesz, mint a Viveca. Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad a romantikában is? Ha lehet, mesélnél nekünk a Levendulamezőről?

Én olyan írónak tartom magam, aki nem köti le magát egyetlen műfajnál. Én szeretem azt leírni, amit a fantáziám, a képzeletem és az álmaim elém tárnak, és papírra vetni, hogy egy kész könyv keletkezzen belőlük. Mindent megteszek annak érdekében, hogy az adott témában a lehető legjobbat írjam, és ez lehet sci-fi, fantasy, horror vagy akár romantika.

A Levendulamezőt is egy álom ihlette. A történet napjainkban játszódik Mexikóban. Főhőse egy fiatal levendulaárus lány, aki szigorú apjával él a farmon, és egy kínos szituációban találkozik a hegyi mentők német származású helikopterpilótájával. Ahogy egyre többet találkoznak, fellángol mindkettejükben egy rég elfeledett érzés, ami egy részről tiltott, hiszen a lány apjának teljesen más terve van, így titkos viszony alakul ki köztük. A pilóta mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a lányt, de ennek ára van. A történetben lesz humor, szerelem, és egy kis akcióval telített izgalom, mire elérünk a végkifejlethez. 

Ezen kívül milyen terveid vannak még erre az évre?

Szeretném sikeresen véghez vinni az egyetem első évét, valamint nagyon sok időt tölteni a családommal, majd papírra vetni a fejemben lévő ötleteket, gondolatokat, amelyek a jövőben könyv formájában meg fognak jelenni. Hogy milyen stílusban lesz, az egyelőre maradjon titok. 

Ezúton kívánok további sok sikert az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta:Isabel

A szerző, aki nemcsak Hófehérke, de más hercegnők életének is készíti a folytatását - Interjú L.J.Wesley-vel

 L. J. Wesley, nagyon érdekes színfolt a magyar írók között. Többféle zsánerben alkot, mindezt egy nagyon egyedi stílusban.

Legutóbbi műve a Hetedhét birodalom, ami számomra óriási meglepetés volt. Ennek kapcsán teszek most fel pár kérdést a szerzőnek, tartsatok velünk!

Kezdésnek elmesélnéd honnan jött a Hetedhét birodalom ötlete?

M. G. Brownnal beszélgettünk róla, hogy ezekben a régi mesékben rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Kicsit belemerültünk a témába, és írtam egy nagyjából egy oldalas kis szösszenetet, amiben Hófehérke volt a szereplő. Ma ennek a továbbfejlesztése gyakorlatilag a Hetedhét Birodalom prológusa.

Annyi népmese-adaptációból miért pont Hófehérkére esett a választás?

Igazából, teljesen véletlen. Ha nem róla írtam volna anno azt az egy oldalt, hanem mondjuk Hamupipőkéről, akkor ma jó eséllyel ő lenne a főszereplő. 

A történet egyedi és teljesen mellőzi a Disney – elemeket. Mennyi kutatómunka áll a háttérben?

Mivel alapvetően nem egy már meglévő történetet írtam újra, hanem folytattam azt amit megírtak, viszonylag egyszerű dolgom volt, ráadásul ismertem már korábban is az eredeti történeteket is. Persze, így is volt elég sok minden, aminek utána kellett járnom, de alapvetően nem a kutatómunka volt a folyamat legnehezebb része.

Mennyire volt nehéz elvonatkoztatni az ismertről és valami teljesen újat alkotni?

Néha belecsúszott egy-egy túlzottan Disney-s rész, de szerencsére a szerkesztőm ezeket kiszúrta és kiírtottuk őket. Alapvetően amúgy nem volt nehéz elvonatkoztatni, tudtam, hogy mit akarok.

Miképp fogadta a Mogul Kiadó a regény ötletét? Gördülékenyen ment a kiadás?

Mint eddig igazából mindig, most is nagyon könnyű dolgom volt a kiadóval. Szerencsém van, szeretik az ötleteimet, így nem kell győzködni senkit, hogy ez lesz a megfelelő történet. Ennek megfelelően, a kiadás is gördülékenyen ment, csak azt volt kissé nehéz belőni, hogy mikor adjuk ki, mert az elmaradó könyvfesztivál és könyvhét kissé megbonyolította a dolgot.

A könyv borítóját kivételesen nem te készítetted, hanem pályázatot írtatok ki. Mi alapján választottátok ki a véglegeset?

Az olvasók szavazhattak a borítókra, és végül nagy előnnyel nyert Ashley Redwood igazán fantasztikus munkája, de végül nem ezt használtuk fel, hanem felkértem egy ismerős grafikust, hogy készítse el számomra a borítót.

Milyen olvasói visszajelzéseket kaptál eddig? 

Nagyrészt pozitív visszajelzések érkeztek, szerencsére leginkább szeretik a regényt. Persze, az elkerülhetetlen, hogy ne legyen pár gyengébb értékelés is, de ezekből is csak tanulok.

Tervezel ezen a vonalon maradni és esetleg több mesehőst is továbbgondolni?

Még két rész fog készülni ebben a világban, az egyik Aranyhajra, a másik pedig Csipkerózsika és Hamupipőke kettősére fókuszál majd. Hogy utána lesz-e még ilyen, azt egyelőre nem tudom.

Mint említettem, több műved is jelent már meg; számodra melyik a legkedvesebb és miért?

Nekem a Brooke a kedvencem. Azt nem tudom miért, de ő áll hozzám a legközelebb. Időről időre el is gondolkodom rajta, hogy hallgatok az olvasókra, és írok hozzá egy folytatást.

Mit tervezel 2021-re? Mikor jön ki az újabb regényed?

A könyvhétre tervezem megjelentetni az O.N.S. – Egyéjszakás kaland című regényemet. Ez nagyjából a már megszokott L. J. Wesley recept alapján készül. Humor, egy problémával küzdő női főszereplő (mint tudjuk, a 12 első randiban depressziós, a Brooke-ban pedig kómás volt a főszereplő), némi romantika, és persze nem túl hosszú. 

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónak!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, keresd a szerzőt hivatalos Facebook - oldalán, vagy könyveit a shop.konyvmogul.hu oldalon!

Írta:Isabel

Abby Jimenez - Barátnak tartalak

 Őszintén szólva ez a történet nem az enyém. A blogra is azért kerül fel, mert egy szavazás keretében kértétek az értékelését. Nem véletlenül húztam eddig a dolgot, na de nézzük miről is van szó.

Bár a főhősnőnk szókimondó és ezt nagyon szoktam szeretni, most valahogy mégis idegesített. Általában a hozzá hasonló szereplőknek szokott egy bája lenni, de számomra ez most nem volt meg.  

A meddőségével kapcsolatos problémát értem és együtt is érzek vele, de ez az egyetlen olyan érzelem, amit pozitívként tudok elkönyvelni irányában. 

A történet elején párja van, várja, hogy eljegyezzék - ehhez képest szinte azonnal vonzódni kezd máshoz. Nevezzetek maradinak, de ha én az eljegyzésemet várnám eszembe se jutna más felé kacsingatni.

Ezután természetesen kialakul a a kémia, ami szerelemmé növi ki magát, legalábbis a férfi főszereplőnk részérél. Ezzel még semmi baj nem lenne, de itt jön a "szappanoperás" csavar - ugyanis amíg Josh nagy családot szeretne, addig Kristen sajnos meddő, így ezt nem tudja megadni kedvesének.

De ezt nem ám úgy oldják meg, hogy leülnek, a csaj megmondja mi a baj, aztán megpróbálnak megoldás találni vagy szépen elbúcsúznak...Kristen egymaga eldönti, hogy ő úgysem elég jó a férfinak és anélkül, hogy szerencsétlent bármibe is beavatná egyedül cselekszik.

Mégis miért? Egy kapcsolathoz két ember kell, nem egyedül hozunk döntéseket! Itt jött el az a pont, hogy azt mondtam, csak miattatok olvasom végig a történetet. 

Azért, hogy valami pozitívat mondjak, nekem a borító kifejezetten tetszett, nagyon kedves hangulata van.

Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!

Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel

Minnie Darke - Megmondják a csillagok

 

Véleményem szerint - mint sok mindenben az életben- az olvasásban is kellenek kellemes, lazább időszakok. Olyan könyvek, melyek lekötik a figyelmünket, mégsem világmegváltó a történetük - sokkal inkább kellemes akár egy tavaszi reggel. Számomra a Megmondták a csillagok pont ezt jelenti. Nincsenek benne nagy történések, óriási szerelmek vagy konfliktusok, csak egy egyszerű olvasmány egy nehéz nap végére.

A történet során több szereplővel találkozunk, melyek mindegyike más - más csillagjegyhez tartozik, mégis valamelyen módon a sors és az élet összeköti őket.  Egy laikus olvasónak - mint én -  teljesen érthetően van megfogalmazva a mondanivaló, lehet belőle újat tanulni, mégsem érzi úgy az ember, mintha egy előadáson ülne. 

Az én csillagjegyem Kos - és ennek minden tulajdonságát is magamban hordozom. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy a különböző csillagjegyek mennyire kompatibilisek egymással, igaz, a szakértője nem vagyok a témának. Hobbi szinten olvasgatok ezekről, ezért nagyon örültem, mikor ilyen könnyed csomagolásban találkoztam a témával. Igazából a jelenlegi szintemen azt gondolom, hogy az embert alapvetően nem a csillagjegye határozza meg (például engem lázba kellene hozzon egy jó vita, de én messziről kerülöm és ha mégis sorra kerül, nem érzem magam jól benne), mégis ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az embereket  - főképp a hozzánk közelállókat - nem árt feltérképezni a személyiségjegyeiket. Így könnyebb lehet a kommunikációt és megfelelő szeretetnyelv kiválasztása is. Mindenki könnyebben nyílik meg, ha azzal az eszközzel szólítjuk meg, ami hozzá közel áll. (Megint csak magamból tudok kiindulni, de én az őszinteséget mindénél többre tudom értékelni. Az érzelmekben és a kommunikációban egyaránt.)

A könyvből képet kaphatunk a csillagjegyek egyéni jellemvonásaira, ám észrevehetünk bizonyos hasonlóságokat is és ez engem nagyon megnyugtatott. Hogy miért? Mert a Kos (pláne ha nő az illető) nem éppen a legkönnyebben kezelhető jegy, így hajlamos vagyok nagyon sokáig magamat hibáztatni a kudarcaimért. Öntudatlanul is magamat vádolom minden sikertelenség miatt, viszont a könyv olvasása során rájöttem, hogy nekem is vannak értékes tulajdonságaim. (Például a makacsságom az emberek idegeire szokott menni - mivel nagyon nehezen engedek el dolgokat ezzel könnyen felidegesítem őket és ártok magamnak is. Viszont, ha nem lennék makacs, nem tudnék felállni a nehéz helyzetekből és haladni tovább az utamon.)Minden attól függ hogyan tekintek rájuk.

A lényeg, hogyha egy könnyű esti olvasmányra vágytok, vagy csak megismernétek a környezetetekben élőket, esetleg szeretnétek ha a kiszemeltetek felfigyelne rátok, jó szívvel ajánlom a regényt!

Keressétek a Libri Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

A szerző, aki felnőttként is imádja a meséket - Interjú Bodor Attilával, A tél menyasszonya meseírójával

Bodor Attila szerzővel A tél menyasszonya című mesekönyve kapcsán ismerkedtem meg és bár a könyvét egy ajánló miatt olvastam el, korántsem csalódtam. Visszarepített a gyermekkoromba, azok közé a mesék közé, melyek számomra értékesek továbbá maradandó élményt nyújtottak. Éppen ezért nagyon izgatottan várom a szerző válaszait és remélem, Ti is kedvet kaptok a műveihez!

Kezdésként pár szóban bemutatkoznál a blog olvasóinak? Mi vonzott az írásban?

Ha őszinte akarok lenni, akkor az írás csak véletlenül bukkant fel az életemben. Egy tanyán nőttem fel Kiskunfélegyháza határában, és rengeteg háziállat vett körül (meg néha felbukkantak vendégként nyulak, őzek, rókák, teknősök, sünök, stb.), így nagyon erősen kötődöm a természethez. Talán ezért is lettem főleg „reál” beállítottságú: gimiben biológia tagozatos voltam, az egyetemet környezettudományi szakon végeztem, most pedig épp biológiából készülök doktorálni. De valahogy emellett mindig ott voltak a könyvek, már egész kicsi koromtól kezdve. A szüleim is sokat olvastak, rengeteg könyvünk volt otthon, nekem pedig a mai napig természetes, hogy van nálam egy könyv (hátha lesz időm olvasni). Szóval a természettudományok mellett mindig volt helye az irodalomnak is az életemben, de sokáig nem nagyon vonzott az írás. Viszonylag kreatív embernek tartom magam, de ha alkotásról volt szó, akkor én inkább a csendben rajzoló-festegető fiú voltam. Írni csak pár éve kezdtem el, akkor is csak a magam szórakoztatására, poénból. Egy hosszú vonatút alatt fogalmazódott meg bennem egy édességet tüsszentő ló története, ami aztán pár nap alatt kéziratként öltött formát. Egy darabig csak néhány embernek mertem megmutatni, de végül – lesz, ami lesz alapon – beküldtem a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás nevű pályázatára, és náluk is jelent meg 2015-ben. Azóta próbálom magam képezni a témában: most már néha becsúszik egy-egy írástechnikai könyv, de elvégeztem például egy íróiskolai kurzust is (ráadásul nemrég jelentkeztem egy újabbra). És hogy mi vonz ebben? Egyrészt maga a folyamat, amikor egy ötletből kézirat csiszolódik. Ebből mindig sokat tanulok. Az meg tényleg elképesztő, ha kézzel fogható könyv lesz belőle, és jönnek rá a visszajelzések (jók és rosszak egyaránt, hiszen mindkettőből lehet fejlődni). Hihetetlenül jó érzés például azt látni, ha valakinek tetszett a történet, és sikerült vele egy kis extra vidámságot csempészni az életébe. Vagy ha annyira megérinti a mese mondanivalója, hogy utána még kicsit ott lesz vele a gondolataiban. Ezek mind-mind nagyon jó dolgok az írásban.

Már gyermekként is érdekelt a mesék világa? Emlékszel mi volt a kedvenc könyved?

Abszolút, és felnőttként sem eresztett. A mai napig rengeteg mesekönyvet olvasok. Egyrészt mert remekül kikapcsol: egyszerűen imádom a mesék kreativitását. Nem is csoda, hiszen az elmúlt években rengeteg nagyon jó gyerekkönyv jelent meg a magyar piacon. Meseíróként pedig igyekszem ezekkel valamennyire képben lenni. Másrészt pedig jól esik az embernek néha egy olyan világba visszavonulni a mindennapokból (még ha egy rövid időre is), ahol a jó és az igazság győzedelmeskedik, és végül minden baj megoldódik.

Egyébként óvodás koromból származik (és a mai napig megvan) az első olyan könyv, ami akkoriban abszolút kedvenc volt: A dzsungel könyve Disney-féle feldolgozása. Rajongva nézegettem a rajzokat, és annyiszor olvastattam fel a szöveget, hogy lapozáskor már fejből mondtam a történetet. Onnan nem volt megállás: a mesék, a Disney és a rajzolás a mai napig az életem részei. De imádtam még a Grimm fivéreket (persze nem az eredeti meséiket lapozgattam kisgyerekként, hanem egy sokkal gyerekbarátabb verziót), Benedek Eleket és a Hetvenhét magyar népmesét is.

Zelka királylány egy nagyon különleges karakter: nincs szíve mégis sokkal nemesebb a környezeténél. Az értékelésemben említettem, hogy emlékeztet egy kicsit az egyik kedvenc mesém főszereplőjére. Mennyire hatottak rád gyermekkorunk történetei?

Ez változó. A ló, aki édességet tüsszentett például egy olyan mese lett, ami szerintem egyszerre kortárs és nosztalgikusan régies hangulatú. Ráadásul ezt remekül közvetítik az illusztrációk is. Ezzel szemben A tél menyasszonyát szándékosan igyekeztem már-már népmeseire hangolni. Persze itt szintén felbukkan egy kicsit a modern szemlélet, hiszen a főszereplő királylány nem egy megmentésre váró karakter, hanem a kezébe veszi a sorsa irányítását. De ettől függetlenül sokat merítettem hozzá más népek mesei motívumaiból, mint például az orosz népmesék vagy épp a francia Kékszakáll, illetve a Világszépe és a szörnyeteg. Ezzel szemben a legújabb kéziratom egy napjainkban játszódó, modernebb történet lesz.

Azt is említettem, hogy ha valaki környezettudatosan olvassa a történetet, komoly mondanivalót fedezhet fel benne. Ez sem véletlen, hiszen számodra ez a téma nagyon fontos a Biotechnológia Tanszék hallgatójaként. A mindennapokban hogyan mutatkozik ez meg?

Mindig is nagyon érdekelt a természet- és környezetvédelem, így nagyon örülök, hogy Ph.D. hallhatóként ehhez kapcsolódó témán dolgozhatok. A kutatási témám a bioremediáció, vagyis a szennyezett területek biológiai úton történő kármentesítése. Ezen belül is az olajszármazékok okozta szennyezéseket igyekszünk „olajfaló” baktériumokkal megszüntetni vagy mérsékelni. Nagyon inspiráló ez a közeg, hiszen a tanszékünkön több kutatócsoport munkája is a környezetvédelemhez köthető. Vannak például, akik a hulladékokat mikrobiális úton alakítják át hasznos nyersanyagokká (ez az ún. biofinomítás), mások a mikroorganizmusok által termelt biogázzal foglalkoznak vagy a biohidrogén előállítását kutatják. Ezek mellett oktatunk is: a biotechnológia különböző ágait előadásokon és gyakorlatokon tanítjuk a biológia/biológus, illetve a bio-/környezetmérnök hallgatókat, a leendő tanároknak pedig előadásokat tartunk a biogeokémiai ciklusokról és a környezetvédelemről.

A másik mese, amit olvashatunk tőled, az A ló, aki édességet tüsszentett. Bár én még nem olvastam, az viszont érdekelne, hogy miért pont ez az alaptéma? Édesszájú vagy?

Azt hiszem, ez is a gyerekkoromra és az állatok szeretetére vezethető vissza (ami persze azóta is tart). Ráadásul az egyetem után egy ideig lovagolni is tanultam több – (de inkább) kevesebb sikerrel. Valószínűleg innen lopta be magát egy ló főszereplőként a mesébe. De egyébként igen, édesszájú is vagyok. Imádok kísérletezni a konyhában, és újabb recepteket kipróbálni. Tegnap például épp fánkot sütöttem, pénteken pedig babkát több ízesítésben (ezek elajándékoztam). De nemrég volt egy időszak, amikor egy pitereceptet próbáltam heteken át tökéletesíteni. Hogy a karácsony előtti sütésekről már ne is beszéljünk… 

Mindkét könyv a Könyvmolyképző Kiadónál kapható. Milyen velük együtt dolgozni?

A Könyvmolyképző Kiadó mögött egy rendkívül profi csapat áll. Nagyon sok remek és tehetséges embert ismertem meg rajtuk keresztül. A munka is nagyon simán és gördülékenyen megy a legtöbbször. Kiemelten igaz ez a szerkesztésekre: az első könyvemet Moskát Anita szerkesztette, míg a másodikat (és a készülő harmadikat is) Róbert Katalin. Mindketten aktívan írnak is, és rengeteget tanultam tőlük. De mellettük rengeteg tanácsot adott a kiadó főszerkesztője, Varga Bea is (akit sokan On Sai-ként ismernek). Hálás vagyok nekik a sok segítségért, és hogy a szöveg a lehető legjobb formában jelent meg. Az egyetlen „negatívum” talán az, hogy mivel a kiadó munkatársai többnyire más-más városokban laknak, csak viszonylag ritkán adódik lehetőség arra, hogy személyesen is találkozzunk.

Mindkét könyvedet Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Mennyire vagytok egy hullámhosszon? Viszontlátod a papíron az elképzeléseidet?

A kiadónknál az illusztrátor és a szerzők alapvetően külön-külön dolgoznak, és mi legtöbbször csak a végleges rajzokat látjuk. Hajni ettől függetlenül mindig jelezte, ha megkapta a szöveget, és segítséget vagy pontosítást is szokott kérni, ha valami nem egyértelmű. Ilyenkor természetesen örömmel segítek. Viszont az illusztrálás az a rész, amit íróként talán az egyik legnehezebb volt kezelni, mert nagyon furcsa látni, hogy egyes jelenetek vagy éppen a karakterek más fejében hogyan néznek ki. Ezt el kell engedni, hiszen nem is kell, hogy a kettő feltétlenül passzoljon. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Hajni illusztrálta az eddigi könyveimet, mert imádom a stílusát. Mostanra sokszor írás közben is úgy elevenedik meg a mese, mintha ő festette volna. Éppen ezért az az időszak, amikor elkészülnek a rajzok, olyan nekem, mint gyerekként a karácsony volt. Mindig tűkön ülve várom! Mert a figurák nem úgy festenek majd, mint ahogy elképzeltem őket, hanem még jobban is! Ráadásul a színekkel és a formákkal mindig remekül sikerül visszaadnia a mese hangulatát. Remélem, az új könyvemet is ő illusztrálja majd. Abszolút rajongó vagyok!

Jöjjön az egyik legfontosabb kérdés, amit egy írónak feltehetek: mit szóltak a gyerekek a könyveidhez?

Az interneten (pl. a molyon és különféle blogokon) ugye főleg felnőtt véleményekkel találkozom, de a dedikálások alkalmával is gyakrabban jönnek oda hozzám a szülők és a nagyszülők. Viszont mostanra többször volt lehetőségem részt venni író-olvasó találkozókon vagy éppen tematikus, a könyveimmel foglalkozó rendezvényeken is (pl. iskolákban vagy könyvtárakban). Itt a gyerekek olyan lelkesen osztják meg élményeiket és a véleményüket, hogy öröm hallgatni. Zsibongva várnak, aláírást vagy közös fényképet kérnek… Szóval azt hiszem, szeretik a meséimet. Amikor az édességet tüsszentő ló történetét először lejegyzeteltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus élményben lesz majd részem általa. 

Egy másik interjúban említetted, hogy szeretnél egy olyan könyvet is írni, ami beszélő zöldségekről szól, akik ellepik a világunkat. Nagyon tetszik az ötlet, így muszáj rákérdeznem, hogy hol tart a dolog?

Ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhatok: a kézirat kész és megjelenésre vár. Némi üröm az örömben, hogy Az elképesztő kelkáposzta-főzelék eredetileg tavaly karácsonyra jelent volna meg, de a vírushelyzet felborította a kiadói terveket. Viszont azt az ígéretet kaptam, hogy idén biztosan megjelenik, szóval hamarosan az olvasók is megtudhatják, hogy a főszereplőknek sikerül-e megakadályozni Őkelsége, a gonosz kelbimbó világuralmi terveit…

Addig is érdemes a Facebookon követni az írói oldalamat, ahol időről időre újabb részleteket árulok el a történetről! 

Zárásképp pedig mesélj egy kicsit a terveidről! Mikor olvashatunk tőled új történetet?

Az elképesztő kelkáposzta-főzelék után most egy ideig a doktori disszertációm megírására kell fókuszálnom, ami egyelőre minden energiámat leköti. De remélem, hogy utána hamarosan újabb mesék születnek majd! 

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy meséit a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

Tanila Jensen - Feloldozás (Viveca 2.)

 Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy gondolt rám és én is elolvashattam a Viveca folytatását. 

Az első részt nem itt értékeltem, és mi tagadást ott azért voltak apróbb gondjaim a sorozattal. Ám most a szerző nagyon meglepett, ugyanis nagyon sokat fejlődött! 

Az első részben számomra egy kicsit túl gyorsan történnek az események. Egy új, izgalmas világot kapunk ugyan, viszont túl hamar lesz szerelmes a főhősnőnk és számomra nem maradt elég idő megemészteni azt a sok információt, amit kapunk. Ezt az akkor írt értékelésemben meg is említettem.

Most azonban minden a helyén volt: megfelelő mennyiségű információ, romantika a kellő időben, varázslat és csavarok, ráadásul az írástechnika is sokat fejlődött.

A szereplők jellemvonásai is sokat fejlődtek az eltelt idő alatt - számomra sokkal emberibbé, ezáltal szerethetőbbé váltak. 

Külön tetszett, hogy most nem voltak elfinomkodva a durvább jelenetek - nagy rajongójává váltam a kiszámíthatatlan történeteknek és itt ezt is megkaptam. 

Trilógia révén még korán sincs vége szereplőink megpróbáltatásainak, de ha az írónő megtartja ezt a vonalat én nagyon boldog leszek tőle!

Ha nem ismered a sorozatot, mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, mert bebizonyítja, hogy a szorgalom és a kitartás nagy tettekhez vezethet!

Ritkán szoktam ilyet csinálni, de egy pár szót üzennék az írónőnek így az értékelés végén:
köszönöm, hogy felnőttként kezelte a nem teljesen pozitív kritikámat. Köszönöm, hogy elgondolkodott és amit igaznak érzett azon változtatott! Köszönöm, hogy rendületlenül és ésszel halad az útján!
Köszönöm, hogy adott egy újabb lehetőséget, hogy értékelhessem a munkásságát, ezáltal elismerhessem a fejlődését!
Ez a hozzáállás mindannyiunknak példaértékű lehet!

Ha téged is érdekel a sorozat, a NewLine Kiadó  várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Anna Starobinets - A ​farkaslak (Állati nyomozók 1.)

Soha nem olvastam még csak ehhez hasonló gyermekkönyvet sem.

Azt hittem egy aranyos mesét fogok kapni erdei állatokról, de korántsem ez történt

A Messzi-erdő lakói békében élnek egymás mellett-  ragadozó és növényevő állatok egyaránt. Ám egy napon borzalmas dolog történik, a Nyúl gyilkosság áldozatává válik. Nem marad más utána csak egy szőrcsomó. 

Azonnal megkezdődik a nyomozás  -  Főborz nyomozó és segédje mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék a bűnöst. Ám nem minden az, aminek látszik...

Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy a krimi rész ennyire ki lett dolgozva a történetben. Ha nem állatokról szólna a mű és egy kicsit hosszabb lenne megállná a helyét egy jobb regényben is. 

Megtapasztalhatjuk azt a feszültséget, amit ettől a zsánertől elvárunk és a csavar is egészen izgalmas színt visz a történetbe. 

Hangulata hozza a nyomozós regényekét: a karaktereknek megvan a megfelelő helyük és tudásuk az ügy felderítéséhez. Egyik sem buta, jól összerakják a részleteket. Mindegyik elkülöníthető egyedi személyiséget kapott így könnyen megszerethetjük őket.

Az illusztrációk nagyon szépek, sokat hozzáadnak a történethez és segítik a gyermeki gondolkodás fejlődését is. 

Összességében azt kell mondjam, hogy egy jó sorozatindító kötetet kaptunk. Kicsit a Zootropolis – Állati nagy balhé c. filmre emlékeztet, szóval ha azt szerette a gyermek, a könyv is jó választás lehet a számára.

Viszont egy dologra figyeljünk oda! Ha a gyerek nem szereti a nyomozós dolgokat, vagy még nem kész elfogadni az élet durvább oldalát, akkor ne ezt válasszuk neki. Nincs benne semmilyen véres jelenet vagy ehhez hasonló, mégis, azt gondolom, hogy nem minden iskolás képes még a helyén kezelni olyan dolgokat, mint például széttépett kisállat, ártatlanok megvádolása, kitervelt gyilkosság, stb. 

Mindenképpen mérlegeljük vásárlás előtt az életkort, a tudást és a lelki felkészültséget!

Ám ha a gyermekünk minden ponton átment, sőt, ha ő maga is rendőri pályára készül, bátran ajánlom a könyvet, hiszen nemcsak szórakozást, de kihívást is jelenthet a számára az ügy megoldása!

Köszönöm szépen a kiadónak, hogy én is elolvashattam a történetet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Könyvkiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

.