Gárdonyi Géza - Egri csillagok - Bornemissza Gergely élete

 Egri csillagok. Ha már legalább hat osztállyal rendelkezel, biztosan foglalkoznod kellett a művel. Még az én generációm is ódzkodott ennek a műnek az elolvasásától, pedig nekem nagy kedvencem, a mai napig. Mondom is, hogy miért.

A történet szerintem nagyon izgalmas. Két kisgyermeket, Gergőt és Évát elrabol a török,1533-ban Magyarországon. Bizony, akkor idegen egy idegen nép uralta a földjeinket.  Jumurdzsák a két kicsit el akarja adni, ám Gergely leleményességének hála, nemcsak magukat, de a falujukat is megmentik.

Útközben a kisfiú megismerkedik Dobó Istvánnal, akit annyira megszeret, hogy miatta szeretne vitézzé válni és a hazáért harcolni.

Telnek az évek és a Gergőből okos ifjú Vicából pedig szép és eszes leány cseperedik. Szeretetük és barátságuk szép lassan szerelemmé érik, noha az idő, a távolság és az anyagi helyzet is megpróbálja elszakítani őket egymástól. Természetesen a török tovább ostromolja az országot, meghódítva legerősebb várainkat. Vajon Eger képes ellenállni az óriási hadnak? A szerelmesek legyőzik az akadályokat? Kiderül, ha foglalkozol a történettel.

Nagyon próbáltam úgy felkelteni a kíváncsiságotokat, hogy ne legyek nagyon spoileres. Mint látszik,  ez  nem csak lányoknak vagy fiúknak szól. A romantika és a harcok hasonló erősségben uralják a cselekményt. így tökéletes mindkét tábor számára. 

A szereplők - még a mellékszereplők is - nagyon emlékezetesek, Török Bálint úrtól kezdve egészen a török szultánig. Nekem személyes kedvencem Sárközi, a cigány, aki Gergőéket segíti a történetben. Nem egy lángész, viszont nagyon humoros helyzeteket teremt, jókat lehet nevetni rajtuk olvasás közben. 

Ami gondot okozhat, az a nyelvezet. Gárdonyi nem a ma élő íróink közé tartozik, ezért idegen lehet a fülünknek. Viszont, ha pár oldal alatt megszokjuk, gyönyörű tájleírásokról és hatalmas tudásról kapunk tanúbizonyságot. Az szereplői nemcsak magyarul, de németül és törökül is folytatnak párbeszédeket - természetesen ezek le vannak fordítva a lábjegyzetben.  Történelmileg pontos eseményeket ír le, nagyon emberi módon. Tény, hogy nem pörögnek úgy az események, mint egy mai, felkapott ifjúsági regénynél, de  nem is az a cél, hogy pár óra alatt kiolvassuk. 

Többen is kérdezték már tőlem, miért jó ezeket a régi könyveket olvasni, hiszen a mai gyerekek talán nem is értik.  Mindig ezt válaszolom: fontos, hogy minden generációnk tisztában legyen a múlttal, hogy okulhassanak belőle. Olyan értékrendeket ismerhetnek meg, ami ma már nem...."divatos". Emellett én hiszem, hogy ezeknek a regényeknek a szókincs-fejlesztésre is nagy hatásuk van. Gárdonyi nagyon választékos, de éppen csak annyira, hogy még követhető a cselekmény. 

Mindazonáltal azt is értem, hogy a mai, rohanó világban nincs mindenkinek kedve a +300 oldalakat elolvasni. (Emlékszem én egy nyár alatt kétszer is kiolvastam, annyira szerettem, de akkor még nem érte ennyi inger a fiatalokat, mint ma.) Erre jók, a rövidített olvasmányok és a hangoskönyvek, viszont én azt gondolom, hogy nem árt odaadni a vastagabbat sem a gyerekeknek. Ki tudja, lehet annyira magával ragadja acsata Eger alatt, vagy Gergőék első csókja, hogy ez indítja el az olvasás útján. Vagy kihívásnak tekinti és rettenetesen büszke lesz magára, ha elolvassa. Ha pedig mégsem menne, van más mód is, hogy megismerje a történetet. Viszont szerintem a lehetőséget meg kell adni. 

És, hogy miképp került ez most a kezembe. A tanulómnak olvastam. De rá kellett jönnöm, hogy éppolyan szórakoztató, mint kamaszkoromban volt. Ugyanúgy szurkoltam, nevettem, és elgondolkodtam, mint akkor. Szóval bátran ajánlom felnőtteknek is (Újra)olvasásra! Sokat tud adni a léleknek!

Amennyiben érdekel, én a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján olvastam, de természetesen számtalan más formában és kiadásban jelent már meg!

Ha pedig megnéznétek a belőle készült filmet Várkonyi Zoltán rendezésében, itt megtehetitek! (Én előbb mindenképpen a regény feldolgozását javaslom, mert egy jó pár fontos részt nem említ a film!)

Írta: Isabel

Katarína Kerekesová - Katarína Moláková - Alexandra Salmela - Mimi &Liza

A mai történet, amit megosztanék veletek, nagyon megható a számomra.  Ennyi év blogolás és online jelenlét után talán már nem titok, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Nem szoktam ezt felhozni, sem pedig egyéb módon visszaélni vele, most is csupán csak azért teszem, hogy érzékeltessem mennyire átérzem a két kislány helyzetét. 

Főszereplőink, Mimi és Liza nem mindennapi barátságot kötnek egymással. 
Mimi nem lát, ennek következtében másképpen érzékeli a világot. Történetünk elején kicsit magányosnak képzelem el őt, dacára annak, hogy vidám gyermekkora van. Ám amikor a szomszédba új lakók költöznek, összebarátkozik a cserfes Lizával, aki megmutat neki olyan dolgokat is, amik teljesen újak a számára. 

De, nehogy azt higgyük, hogy Mimi nem tudja meglepni újdonsült barátnőjét, mert bizony csalódni fogunk. Segít neki legyőzni a sötétségtől való félelmét, és megmutatja, hogy nem csak szemmel lehet látni a színeket. Liza pedig  egyedi memóriajátékot készít a kislánynak, hogy együtt élvezhessék a játékot.  Mindeközben pedig együtt indulnak felfedezni a fantázia-birodalmát. 

Csak pár apró dolgot emeltem ki a könyvből, de talán ebből is látszik a lényeg: ha két lélek barátságot köt, olyan hogy "akadály", "nehézség", nincs. Csupán csak közös élmények vannak, amiket együtt, közösen élnek meg. 

Számomra nagyon megható volt, amikor a két kislány egymást segítve léptek túl egy-egy akadályon. Mikor Lisa olyan memória-kártyákat varratott Miminek, amiben térben vannak a motívumok, egyenesen elsírtam magam.  És ezt teszik úgy, hogy a legtermészetesebb a számukra.  Nem akarnak mást, csak a legtöbb időt együtt tölteni. 

Anélkül, hogy most nagyon belemennék az elemezgetésbe: ezt az értékelést a mese tanulságával zárnám. Mindig lesznek nehézségek az életben.Sokszor kapunk olyan dolgokat, amiket nem kértünk. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, aminél kényelmesebbet is választhatnánk. Az egyszerűbbet. De ha igazán szeretünk valakit, akkor nem számít mit kell kiállnunk, mihez kell alkalmazkodnunk, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Legyen az 10 perc vagy órák, örülünk a vele együtt töltött időnek, tanulásnak, kikapcsolódásnak. Amennyire tudunk, odafigyelünk a másikra, fényt árasztva egymás világába. 

Nagyon ajánlom családoknak, iskoláknak, baráti társaságok polcára érzékenyítésként! Nemcsak gyerekeknek...
Egyébként az illusztrációk nagyon szépek:D

 

 Amennyiben szeretnétek egy példányt, a Scolar Kiadó várja a rendeléseteket!

A Videa pedig tartogat egy aranyos, karácsonyi részt is!

Írta: Isabel

Kolozsi Angéla -Bódog ​és Szomorilla

 A most következő mesekönyv szerzője teljesen ismeretlen volt számomra. Kolozsi Angéla azonban annyira aranyos és tanulságos történetet alkotott, hogy alig várom hogy ismét olvashassak tőle!

Egyik főhősünk Bódog a kis királyfi, aki Nagy Útra indul, hogy találjon magának egy birodalmat - ugyanis nincs neki. Csak egy óriási bőröndöt visz magával, a vége-nincs országúton. Ám arra nem számít, hogy ezen az úton találkozik is majd valakivel. Pedig szembe vele érkezik Szomorilla, a tündérlány, aki nem tud varázsolni. Az ő találkozásukról és változásukról szól ez a történet.

Már az első benyomás is mosolyogtató: a kislány csak egyedül szeretne lenni a kosárkájával, mig Bódog teljesen fellelkesül, mikor megtudja, hogy Szomorilla egy tündér. Azt hiszi ajándékot kap majd, pusztán azért mert neki ez születéséből adódóan kijár. Nem tud viselkedni, vagy szépen kérni dolgokat, egyszerűen csak elvárja a tiszteletet másoktól.

A kis tündér pedig egyáltalán nem kedves, próbálja lerázni s fiút, nem akar vele foglalkozni. Ám amikor elkezdenek beszélgetni, valami mindkettőjükben megváltozik. Egymás fejére olvassák a hiányosságát, viszont a veszekedés után ráébrednek, hogy talán mégis van igazságtartalma annak, amit másik mondott róluk. Szomorilla megpróbál kedvesebb lenni és mindenféle trükköket bevetve megpróbálja megtanítani Bódogot, hogyan legyen jó király, az pedig igyekszik jó tanulóvá és önzetlenebbé válni.

Nagyon szép illusztrációk is tartoznak a műhöz, így igazán vidám hangulata van

A történetnek több fontos tanulsága is van, kezdve a magány és az elvárások megélésétől egészen a beismerésig. A változásig. Mindezt persze gyereknyelven, gyönyörű mesebeli motívumok mögé bújtatva. 

Azt gondolom, hogy ezek a típusú mesekönyvek azért nagyon fontosak, mert gyermekkorban fejlődik ki az érzelmi intelligenciánk, az empatikus képességünk és a készség, hogy másokkal miképpen alakítunk ki kapcsolatokat. Minél többféle ingerként, többféle módban kap ilyet egy kisgyermek, annál könnyebben szocializálódik majd. 

Az írónő nagyon jól ír, egy óra alatt végeztem a könyvvel, olvastatta magát. Jókat nevettem a gyerekek élcelődésén és a próbálkozásaikon, hogy jobban megértsék egymást. Igazán aranyos volt!

Jó szívvel ajánlom a családban közös olvasásra a kisebbeknél, de elsősöknek is bátran oda lehet adni. Nem sűrű a szöveg, alapok strapabíróak, szóval nyugodtan lapozgathatják!

Remélem, hogy a Pagony Kiadótól fogok még ilyen témában olvasni, mert jót tesz a lelkemnek, felnőttként is!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

A szerző, aki olyan világot szeretett volna alkotni ahol a legtöbb mese-és mitológia lény megfordul - Interjú Szilágyi Helénával

 Szilágyi Heléna írónő nem egy finom alkotó. Olyan mély gondolatokat fogalmaz meg, melyeket csak kevesen mernek. Eddig két regényt olvastam tőle és mindegyiket ajánlom bárkinek, aki szeretné maga mögött hagyni a cukormázat és belépni egy sötétebb világba.
A most következő beszélgetésben szó lesz az új történetekre való felkészülésről, írástechnikáról és persze a legújabb regényéről is! Tartsatok velünk!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasónak?

Szilágyi Heléna vagyok, írok, rajzolok, lelkeket gyógyítok. Komolyra véve a szót: hivatásomat tekintve gyermekpszichológusként tevékenykedek, mellette pedig sufni grafikus és amatőr író vagyok. Szeretek alkotni, új világokat teremteni, és sok esetben az alkotófolyamatot használom öngyógyítás, vagy terápiás célzattal is. 

Mint fentebb említettem, te nem az a szerző vagy aki rózsaszín világokat alkot. Miért választottad azt a sötétebb utat, amin jelenleg is jársz?

Talán érzékenyebb vagyok, mint mások, talán hajlamosabb vagyok melankóliára, viszont az is igaz rám, hogy mindig szerettem mások történeteit meghallgatni és a fantázia birodalmában kóborolni. Sok emlék, kép és gondolat kavarog a fejemben álló nap, és mióta a szakmámat is gyakorlom, sok esetben mások fájdalma és traumája is bennem ragad. Mindez kikéretszkedik belőlem. Regényekben, novellákban is azokat szeretem, amik elgondolkodtatnak, amik néha szíven ütnek, és szerintem a legtöbb író úgy van vele, hogy olyan történeteket ír, amilyeneket olvasni is szeret. Így hát ez a sötétebb atmoszféra jön belőlem.

Személyes tapasztalataid is a segítségedre lehetnek az alkotásban. Megosztanál velünk egy valós történetet az életedből, ami segítségedre van az alkotásban?

Az idén megjelent Reménysugár főszereplőjéhez hasonlóan én is átéltem a bullyingot, kétéven keresztül szenvedtem egy olyan osztályban, ahol csak bántottak és kihasználtak. Fiatalabb voltam Hajnalnál, csak 10 éves, amikor kezdődött. Azt hiszem, az ilyen sebeket az ember képes élete végéig magával hurcolni, de igyekszem ezt pozitív irányba fordítani, és segíteni azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, akik szenvednek azért, más mások, vagy mert nehezebben illeszkednek be egy közösségbe.

Legutóbb a Diabolikát olvastam tőled, de ismerem a Grimm: Sötét meséket is. Az előbbi teljesen a te gyermeked, az utóbbit több másik szerzővel együtt írtad. Számodra melyik jelentette a nagyobb kihívást szakmai szempontból?

Mindkettő kihívás volt a maga módján. A Diabolikát már egyetem alatt elkezdtem írni, évekig dolgoztam rajta, de a kiadók sorban elutasították, vagy figyelemre sem méltatták. Aztán jelentkeztem vele egy íróiskolába, ahol megtanultam rengeteg olyan fogást, amivel jobbá tehettem a kéziratot. Átírtam az elejét, a végét, egyes részeket meghúztam, míg másokat hozzáírtam, nem beszélve a stílisztikai és írástechnikai fogásokról, amiket korábban esetlenül alkalmaztam. Szóval a Diabolikán tanultam meg regényt írni (fogjuk rá), pedig előtte már két könyvem megjelent már. A Grimm sok szempontból mégis nehezebb volt a számomra, mert ott nemcsak a saját írásom ügyes-bajos dolgaival kellett foglalkoznom, hanem össze kellett tartanom egy egész írói csapatot: kommunikálni a szerzőkkel, illusztrálni, lektorálni, döntéseket hozni, a belső széthúzásokat és dilemmákat elegyengetni. Sokszor úgy tűnt, sohasem készül el, máskor olyan természetesen haladt minden, mintha előre így lett volna megírva. Sok munkám, fájdalmam és örömöm van abban a kötetben. És szinte biztos vagyok benne, hogy újra nem fogok ekkora terjedelmű, ennyi ember összefogó kötet szerkeszteni. Nagyon belefáradtam.

A könyv egy olyan világot tár elénk, amit mi emberek nem igazán szeretnénk megtapasztalni: démonok lepik el a földet, hogy kiirtsanak minket. Honnan jött az ötlet? Nem volt benned egy kis félsz a vallási tartalom miatt?

A Bibliát, mint irodalmi művet forrásként felhasználni nem újkeletű. Én meg, mint aki a Constatine, a démonvadászon és az Odaát sorozaton nőttem fel, már meg sem lepődöm, ha egy történet főhőse Lucifer vagy egy arkangyal. Felhasználtam a görög mitológiát és más fantasy történeteket is, hogy a Diabolika megszülethessen. Ez a történet nem a vallási tartalmat állítja a középpontjába, legalábbis nem ez volt a célom, hanem inkább a világvégétől való félelmünket, ami erősebb, mint valaha. Klímaválság, túlnépesedés, környezetszennyezés. Ez indította el bennem a Diabolika gondolatát is. Egy igazságos világban a bűnt büntetés követ. A valóság természetesen nem ilyen, de vegyük azt, hogy mégis. Az emberiség kizsigerelte a bölcsőjét, önző és kapzsi, mégis mi következhetne ebből? Mindemellett pedig szerettem volna egy olyan posztapokaliptikus világot alkotni, amelyben a lehető legtöbb meselény vagy mitológiai teremtmény megfordul. 

Mi a személyes véleményed: létezik Menny és Pokol, vagy csak az ember találta ki, hogy önnön lelkével békét köthessen?

Ebben nem szeretnék állást foglalni. Talán léteznek, talán nem. Nem vagyok vallásos, de megvan a magam hite. Ha már döntenem kellene, én a reinkarnációt tartom a leginkább elfogadható másvilági forgatókönyvnek. Írtam is ezzel kapcsolatban egy duológiát, de az még nem jelent meg, bár már került kiadás közelébe. Az Entrópia Ura egy olyan világban játszódik, amelyben Menny és Pokol, démonok és angyalok ellentétét a visszájára fordítottam, és belecsempésztem a szellemvilágból és a reinkarnáció elképzeléséből is egy keveset.

Hogy miért mozgatnak meg ezek a vallással kapcsolatos témák? Talán éppen azért, mert ezekben is testet ölt az emberi kreativitás. Annyi vallás, annyi isten létezik, de ha összevetjük őket, végülis a lényeg ugyanaz: hinni akarunk valakiben, aki igazságos, aki gyámolít és szeret minket. 

A regényben található rajzokat is magad készítetted. Az írás vagy a rajzolás igényelt itt több teret?

Az írás mindenképp, de nagyon szeretek a karaktereimről rajzokat készíteni, így megfoghatóbbakká válnak a számomra és jobban meg tudom ragadni a személyiségüket. A könyvben szereplő rajzok már akkor születtek, amikor tudtam, hogy a LittleFox Kiadó kiadja a regényem. Már számos vázlat, festmény és firka állt mögöttük, így az évek során kiforrott bennem, hogyan tudnám a legkarakteresebben visszaadni Asmodeus, Kején, Frimost és Édua személyét.

Mióta megkaptam a regényt, kijött a Reménysugár c. könyved is, amiben - ha jól tudom - a kamaszok depressziója, lelki bántalmazása adja a középpontot. Hogyan lehet hozzáfogni egy ilyen mély mondanivalójú történet megírásához? Érzelmileg mennyire terhelt meg?

Tizenhét évesen írtam. Öngyógyítás volt. Én is hasonló érzéseket éltem meg, még ha nem is olyan intenzíven, mint Hajnal. Négy hónap alatt elkészültem vele, mert egyszerűen kikívánkozott. Nem viselt meg, mert tulajdonképpen ezzel jöttem ki egy sötét veremből. Előtte voltam megviselt.

Mindkettő a Little Fox Kiadónál jelent meg. Mit szóltak a történetekhez és mit jelent számodra, hogy velük dolgozhatsz?

A LittleFox Kiadóra akkor találtam rá, amikor a [bekezdés] pályázaton shortlistre került a Kékvérűek című fantasy kéziratom. Előtte már kiábrándultam a könyvkiadásból, mert a Colorcom Kiadóval megváltunk egymástól, sorra jöttek a visszautasítások, négy évig nem is adtam ki új történetet. Aztán jött ez a hír, amitől újra úgy éreztem, talán van értelme annak, amit csinálok, nem csak a fióknak kellene írnom. Féltem, hogy a Twister Media mégsem az én regényemet választja, ahogy lett is egyébként, ezért egy másik alternatívát kerestem, mert tudtam, hogy nagyon mellbe fog vágni az újabb pofára esés. Magánkiadókat kezdtem nézegetni, hogyha már a pályázatokon nem jutok előrébb, ne porosodjanak évekig az írásaim a winchesteren. Jekkel Gabiék rögtön fogadták az írásom, és hónapokon belül meg is jelent a Diabolika. A Reménysugár piszkozatát már akkor megmutattam nekik kezdeti buzgalmamban, és bár néha elálltam volna a megjelenéstől, mert a Diabolika csak szűkkörben terjedt el és nagyon megviselt a marketinggel, a szereplésekkel kapcsolatos sokszor felesleges hercehurca, ők nagyon ragaszkodtak hozzá, mert hiánypótló műnek tartják. A támogatásuk nélkül még a Reménysugár most is csak egy Word doksi lenne, amit néha-néha elővennék, hogy csiszolgassak rajta.

Milyen véleményeket kaptál eddig az olvasóktól?

Többségében pozitívok a visszajelzések. Azok az ismerőseim, akik korábban nem igazán olvastam fantasy történeteket, kicsit zsúfoltnak, vagy követhetetlennek találták a Diabolikát, viszont a zsáner szerelmesei általában nagyon élvezték a történetet. Többen vannak, akik azóta többször is végigolvasták. A Reménysugárról is érkeztek már visszajelzések, amik szintén jók. Általában mindig rosszra számítok, és mindig meglepődök egy-egy olvasói levelen, vagy blogger értékelésén, aki másként látja.

Milyen jövőbeli terveid vannak? Mesélj nekünk!

Először is az, hogy végre legyen időm és terem írni egy kicsit, mert már lassan fél éve nem volt rá lehetőségem. Egyébként három novellám is megjelenik a közeljövőben. Kettő a Diabolika világában játszódik: heteken belül érkezik a C & H project halloweeni kötete, amelyben az Áldozati bárány c. novellám fog szerepelni Míra és Asmodeus főszereplésével, jövőre pedig a Muselière csapatának urban fantasy kötetébe került bele az Árvák című írásom, aminek a cselekménye abban az átnevelő táborban történik, amelyben Édua is felnőtt. Ebben teljesen új szereplőket ismerhet meg az olvasó. A harmadik novellám, A Holtak Birodalmában a görög mitológiára épül (vajon ki lehet a főhős? csaknem Hádész?), és november végén, december elején várható szintén a már említett C&H projects gondozásában. Jégvirágok címmel fog megjelenni! Hogy a számos kéziratból, ami már megírtam, vagy amit még írok, mi jelenik meg legközelebb, arról fogalmam sincs. Az Entrópia Urának és a Kékvérűeknek is kiadót keresek, talán előbb-utóbb célt érek velük. Talán.  

Ezúton szeretnék sok olvasót kívánni az írónőnek és alig várom regényeit!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit az alábbi oldalak egyikén:

Ahol a part szakad és az Utazás a múltba

Diabolika

Grimm: Sötét Mesék

Reménysugár ---Az írónőtől közvetlenül is megvehetitek!

Írta: Isabel

Amikor egy szerző nem fél tanulni, hogy elérje az álmait - Interjú Gáspár Virginia Olimpiával

 

Gáspár Virginia Olimpia a Lélekboszorka krónikák sorozat megálmodója egy izgalmas és egyedi fantasy-t alkotott az olvasók számára. A most következő percekben arról beszélgetünk, milyen felemelő pillanatai s mélységei vannak ennek a zsánernek és természetesen szó lesz a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról is!

Kérlek, mutatkozz be az Álmok útján blog olvasóinak!

Magyar-kommunikáció szakon végeztem, tanári diplomát szereztem, de az élet más pályára sodort, az ügyfélszolgálat felé. Férjemmel Újpalotán élünk, két macskánkkal.

Az írás kiskamaszkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, de már ovisként is ismert mesékkel szórakoztattam a nagyérdeműt bárhol. Metrón, boltban kérés nélkül is. :D

 Főleg verseket fabrikáltam, de született egy befejezetlen regény is, amin érződtek az akkori kor sorozatainak hatásai. Utólag vicces visszaolvasni. Valahol ott kezdtem el úgy érezni, hogy talán az írás az a tevékenység, amiben jó lehetek, amikor általános iskolai tanító nénim egyik fogalmazásomra annyit mondott: ez olyan Ginás fogalmazás. Megkezdtem szárnypróbálgatásaimat az írásban, és nem volt megállás. Először versek, aztán a regény. Mostanában gyakorlom a novellaírást is. 

Az olvasás szeretetét nagyrészt családomnak köszönhetem. Anyu és nővéreim is nagy könyvmolyok, állandó a cserebere és az ajánlás köztünk. Én tipikusan a bekuckózós, seképsehang olvasó vagyok. Nem is nagyon tudok olvasni buszon villamoson. Minden bizonnyal a világ másik végén térek magamhoz, jócskán elkésve a munkából (megtörtént eset). 

Miket olvasok? Nem meglepő, ha azt mondom sok fantasy történetet. Szívem csücske a Harry Potter, A gyűrűk ura például. Nagyon szeretem Ken Folett történelmi regényeit, de Stephen King, Agatha Christie, Wass Albert, Márai Sándor, Esterházy Péter, Umberto Eco, Daniel Keyes könyveit is imádom. 

Én A dühös tűz fellángolásával ismertelek meg, de ezen kívül van másik két versesköteted, antológiában is szerepelsz. Milyen érzés volt ezek után egy sorozatindító regényen dolgozni? 

Az antológiás megjelenésre azért vagyok büszke, mert pályázaton a harmadik helyezettként került bele Elizabeth című novellám. Két verseskötetem jelent meg még, az Esőcsók, amelyben főként kamaszkori verseim olvashatóak, illetve a Tűzmadár, ahol már későbbi alkotásokból válogattam.

A dühős tűz egy szintén kamaszkori álmodozásból született sorozat kezdő kötete. Már kamaszként formálódott bennem a történet. Nem emlékszem, mikor kezdtem el begépelni, de az biztos, hosszú utat kellett megtennünk együtt, mire kikerekedett a varázslatok világa. Az alkotás minden pillanatát imádtam, és nagyon furcsa érzés volt belegondolni, milyen sok olvasóhoz eljuthat, és bízom benne, hogy szeretik is Holdáék kalandjait. 

Fiataloknak szóló boszorkányos, mágiával teli történetet kaptunk tőled? Miért ezt a zsánert választottad? 

Először Holda alakja elevenedett meg előttem. Annyit tudtam róla: vörös hajú, boszorkány. Amikor kitaláltam, úgy kb 13 évesen, velem egyidős volt. Egy darabig nőtt velem, közben érkeztek hozzá a többi szereplő. Mivel boszorkányt álmodtam meg, így egyértelmű volt, hogy fantasy történet lesz belőle.

Helyszínünk Magyarország, aminek én nagyon örülök. Már az elején így tervezted, vagy felmerültek olyan helyek is, ahol a varázslat jobban megszokott?

Igen, első pillanattól kezdve egy budapesti panelbe képzeltem el. Újpalota akkor lett a végleges helyszín, amikor ideköltöztünk, bár korábban is gyakran jártam Palotán, mert a nagyszüleim itt éltek. Nem volt ismeretlen a környék.

Mi volt a legnagyobb nehézsége a világkép megalkotásának? Tudtad kamatoztatni az írói tapasztalataidat, vagy új útra kellett lépned?

Amikor belekezdtem a történetbe, még fogalmam sem volt az írástechnikáról, de szerencsére rátaláltam Nádasi Kriszre, akitől rengeteget tanultam. A világkép már benne volt az első verzióban is, de csak megcsillant. Krisz jelezte, hogy nagyon érdekes a világ, ami a háttérben felvillan, ezt dolgozzam ki. Leültem, és excelben elkészítettem a mágikus világrendszert. Mivel már a fejemben létezett, könnyen ment a pontosabb kidolgozása. A nehézség nálam talán az volt, hogy még bátrabban használjam a fantáziámat. Ebben pedig Darvas Petra barátnőmnek, írótársamnak volt/van nagy szerepe. Ő tett fel olyan kérdéseket, adott ötleteket, amik sokat segítettek, illetve segítenek a mai napig.

Számodra melyik volt az írás legfelemelőbb pillanata?

Azt hiszem, több ilyen is volt. Az érzés, amikor befejeztem, elmondhattam, hogy megírtam. Az első pillantásom a borítótervre, az első kép a nyomdából, amikor először foghattam a kezembe, később a visszajelzések, vagy amikor a boltok polcain látom a könyvem. Ezek mind olyan felemelő pillanatok, amik erőt adnak.

A NewLine Kiadónál publikáltál. Milyen velük együtt dolgozni?

Mimit, a kiadóvezetőt egy nagyon kedves, segítőkész embernek ismertem meg. A kiadó tényleg igyekszik támogatni, segíteni az íróit, noha már igen sokan vagyunk. Szerencsére 

Volt beleszólásod a borító elkészítésébe? Mit gondolsz a végeredményről? 

Igen, Ashley alaposan kikérdezett, és szerencsére kreatívan megalkotta a borítót. Én szeretem a végeredményt, szerintem illik a könyvhöz.

Mint említettem, hamarosan itt a Könyvfesztivál,  - 2022. szeptember 29. – 2022. október 2. között - hogyan készülsz rá? Találkozhatnak veled a kiadó standjánál?

Igen, október elsején, 14:00-15:00 óra között dedikálok a kiadó standjánál (K12). Várok mindenkit szeretettel. Lehet, dedikáltatni, kötetlenül beszélgetni, képet készíteni.

Milyen reményekkel mész? Egyáltalán van bármiféle elvárásod az eseménnyel kapcsolatban?

A Könyvhéten már volt szerencsém Petrával közösen dedikálni. Abból kiindulva ez is hasonlóan jó élmény lesz szerintem. Én nagyon várom a személyes találkozást az olvasókkal és más írókkal. Szombaton biztosan gazdagodom pár kötettel, illetve szeretnék személyesen is meglátogatni más írókat. Én úgy vélem, a könyvek szeretete már elég, hogy jó élmény legyen az esemény.

Mikor várható a folytatás, mire készüljünk?

A folytatáson már dolgozom, jövőre kerül az olvasókhoz, de egyelőre pontosabbat még én sem tudok. A cél persze a minél hamarabb.

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! Köszönöm, hogy beszélgetett velem!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyveit, a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Gyuricza Eszter (szerk.) - 100 ​magyar népmese - A Magyar népmesék sorozat teljes kiadása

 Már egész kislány korom óta rajongok a mesékért és ez alól a népmesék sem kivételek. Bár felnőtt fejjel olvasva, picit mást jelentenek, mint akkor. 

Kicsiként szurkolunk a vándorútra induló legénynek, vagy odaképzeljük magunkat a szép hercegkisasszony helyébe.  Egyszerű és tiszta lélekkel reménykedünk a boldog végkifejletben. 

Felnőttként már tudjuk, hogy nem mindig mennek ilyen egyszerűen a dolgok, ezért hajlamosak vagyunk ezt az ártatlanságot a háttérbe szorítani és el is feledkezni róla. Ám azt gondolom, hogy bizonyos mértékig nagyon fontos ezt életben tartani, ezért is van az, hogy ennyi mesét értékelek nektek. Szeretném, h ebbe a világba is csöppenne ebből  a fényből, hogy könnyebben megérthessük egymást. Hiszem, ha jobban működne a kommunikáció, több lenne a szeretet, ezáltal kevesebb szenvedéssel szembesülnénk a világban. 

Most, hogy végigolvastátok az agymenésem, térjünk rá a könyvre. Mint a címből is látszik, hagyományos népmeséket kapunk ha belelapozunk. Az összes mese benne van A sótól a A Kacor királyig. Sok régies, tájnyelvi kifejezés van benne, de én azt gondolom, hogy a magyar gyerekeknek nem árt ismerni ezeket a szavakat, legalább hallás szintjén. Nagyon változik a fiatalság szókincse, ami nem rossz dolog, mindazonáltal jó találkozni más nyelvezettel is. 

Nekik hathat az újdonság varázsa, nekünk pedig jó nosztalgiázni. 

Viszont,  amit kiemelnék az az illusztrációk. Pontosan olyan szépek, mint amit gyerekként néztünk a tévében.  Részletesek, szép színvilággal. Mikor ilyen igényességet látok, azért úgy érzem, hogy a magyar illusztrátoroknak nem kell elbújni az ismertebb kollégák mellett. 

Összességében nagyon szerettem az olvasást, még akkor is ha kölcsön kaptam  a könyvet.

Bátran ajánlom, kicsiknek és nagyobbaknak, vagy csak nekünk felnőtteknek, mert jó pár órányi kikapcsolódást biztosít!

Ha te is szeretnél egy példányt, keresd az Alexandra Kiadó kínálatában!

Ha pedig meghallgatnátok pár mesét, ez a csatorna nektek szól!

A rajzfilm-sorozatot pedig itt találjátok!

Írt: Isabel

..."kimozdulni a komfortzónánkból, új és új hangokkal kísérletezni üdvös, de csak annyira, hogy az ember még önazonos maradhasson." - Beszélgetés A rendszer ellensége írónőjével

 Tarja Kauppinen Bekezdés-díjas szerző, aki A nép igazsága című posztmodern regényével hívta fel magára a magyar olvasók figyelmét. Mióta én olvastam a művet, megjelent a következő regénye is, így most erről beszélgetnénk az írónővel. Ha szerettétek az első könyvét, s kíváncsiak vagytok a második kulisszatitkaira, tartsatok velünk!

Kérlek, mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?

35 éves, elsősorban szépirodalmat olvasó szerző vagyok, Candide- és Houellebecq- rajongó, a magyar nyelv és az abszurd kedvelője, lelkes formabontó.

Pár szóban elmondanád, mi is az a Bekezdés-pályázat?

A Bekezdés a Twister Media regénypályázata volt, melyre több kategóriában lehetett nevezni. A pályázatok nagy előnye, hogy záros határidőn belül garantáltan értesítik az embert, ezért beküldtem az első regényem akkortájt elkészült kéziratát, remélve, hogy belefér a kiadó profiljába. Mivel a szakmai zsűri részéről a szöveg egyöntetűen pozitív elbírálásban részesült, nyertem, ám a kötetet a kiadó arculatához kellett igazítani, ezért kapott némiképpen könnyedebb külsőt.

Milyen érzés volt megtudni, hogy nyertél?

Elhánytam magam az idegtől.

Most, hogy picit elevenítettük a múltat, térjünk rá A rendszer ellenségére. Hogyan láttál neki az alkotásnak? Azt a vonalat követted, ami A nép igazságánál bevált, vagy próbáltál eltérni?

A rendszer ellensége már egy szépirodalmi kiadónál jelenhetett meg, a Napkútnál, miáltal közelebb kerülhettem az önazonossághoz. A fantasy zsánere nem áll távol tőlem, eddig megjelent regényeimet azonban nem elsősorban fantasynek szántam, humoros kalandregénynek pedig végképp nem, mivel olvasni sem ilyen jellegű köteteket szoktam. Mindkét eddigi regényem posztmodern társadalomkritika, csak a második már hivatalosan is az. A rendszer ellensége letisztultabb, mint A nép igazsága, akinek az tetszett, annak ez is fog, ám aki nem olvasta még az első regényemet, az mindenképpen A rendszer ellenségével kezdje.

Mint nyertes szerzőre, mekkora nyomás nehezedett rád írás közben? Meg kellett felelned bizonyos kritériumoknak, vagy szabad kezet kaptál?

Az irodalomban is, akárcsak az élet többi területén, meg kell húznunk a határainkat. Tudnunk kell, hogy meddig vagyunk hajlandók elmenni, mennyire vagyunk hajlandók kilépni a komfortzónánkból. Ezen a határon belül az ember jól érzi magát, és az írás hozza az alkotói folyamat flow-élményét. A határ holléte azonban nincs kőbe vésve, élethelyzetektől függően, és a korral is változhat. Egyik legemlékezetesebb komfortzónából kilépős élményem, amikor pár éve elolvastam Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő című erotikus regényét, amely téma erőst idegen tőlem, a kötet mégis olyannyira kedvencem lett, hogy rögtön utána a teljes magyarul megjelent Jelinek-életművet felkutattam. Úgyhogy kimozdulni a komfortzónánkból, új és új hangokkal kísérletezni üdvös, de csak annyira, hogy az ember még önazonos maradhasson.

Azok számára, akik még nem olvasták, bemutatnád A rendszer ellenségét?

Egy színesbőrű kisebbséghez tartozó, hátrányos helyzetű fiatal fiú, miután szakít a párjával, a vidéki élet nehézségeit megelégelve felköltözik a nagyvárosba, hogy karriert csináljon. Mivel sem végzettsége, sem tartalékai nincsenek, lehetőségei nem túl rózsásak. Sorsán keresztül megismerjük a városi nyomort, drogokkal, alkoholizmussal, prostitúcióval, kilátástalansággal, megküzdési stratégiákkal együtt. A regény az emberi természet fonákságai elé tart görbe tükröt, és társadalmi problémákat mutat be, történelmi korokra és jelenségekre reflektálva.  A szerteágazó kulturális szimbólumrendszer miatt elsősorban a negyven év feletti olvasókat szólította meg, míg a fiatalabbak általában a humor felől szoktak kapcsolódni hozzá, és sokuk igen vonzónak találja a főhőst. A rendszer ellensége ajánlott mindenkinek, aki hajlandó szembenézni mindazzal, amivel nem szeretnénk, pedig kéne. Vagy aki egy sötétebb, fajsúlyosabb könyvet olvasna egy szerethetően gyarló férfival a főszerepben.

Mi volt a legemlékezetesebb része az írói folyamatnak? Hány álmatlan éjszakát töltöttél a piszkozatok felett?

A rendszer ellensége írási folyamatának legemlékezetesebb részei évtizedekkel ezelőttiek. Akkoriban hasonló helyen laktam, mint a főszereplő. Néha magam sem értem, hogy éltem túl.

Mostanában már nem töltök álmatlan éjszakákat semmi fölött. Idővel eljut az ember oda, hogy nagyra értékel minden, pihentetően átaludt éjszakát.

Volt részed szerkesztési folyamatokban, illetve a borítótervezésben?

Volt, igen. Mindkét regényemnek olyan szerkesztője volt, akinek a fő profilja a szépirodalom, ezért a szövegek megőrizhették formabontó nyelvezetüket. Mindkét szerkesztő fontos támaszom volt, akikkel gördülékenyen ment a közös munka. A rendszer ellensége borítója és illusztrációi is elég pontosan tükrözik az elképzeléseimet, készítésük során folyamatos levelezésben voltunk a grafikussal, Szabó Borkával, közel 1000 üzenetet váltottunk, hogy a könyv pontosan úgy nézhessen ki, ahogy elképzeltem.

Összességében mennyire vagy elégedett az eredménnyel?

Elégedett vagyok vele. A borítótervezésnél mérlegeltük, hogy mennyire távolodhatunk el az első kötet arculatától: a kiadó is, és én is minél szépirodalmibbat szerettünk volna, a túl nagy váltás azonban kontraproduktív lehetett volna. Ezért a kötet főbb vonásai – mérete, formátuma – az előző mintáját követi, ugyanakkor sokkal letisztultabb borítót kapott, melynek vörös alapszíne a regényben megjelenített autokratikus rendszerekre utal.

Mikor találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?

Jelenleg turnézom A rendszer ellenségével, vidéki könyvtárakban tartok bemutatókat. Legközelebb október 7-én 17 órakor lehet velem találkozni, Veszprémben, a Cholnoky Könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében. Kedvezményes könyvvásárlással, ajándékokkal és jó hangulatú beszélgetéssel várunk mindenkit.

Mivel készülsz ezután? Előreláthatólag mi publikus a terveidből?

A harmadik regényem más jellegű lesz, azonban ez is a felnőtt korosztályt fogja megszólítani, és a gyarló szereplők, valamint a komor, sötét tónusok is maradnak. A szemfülesebb követőim már találhattak néhány utalást az oldalaimon arra, hogy ezúttal merrefelé fogunk kalandozni.

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! 

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyvét, a Napkút Kiadó, a Líra, illetve a Libri  kínálatában!

Írta: Isabel

Walt ​Disney – Az Oroszlánkirály ( Az Oroszlánkirály)

Ki ne ismerné Az Oroszlánkirály című Disney rajzfilmjét? Természetesen ez csak egy költői kérdés volt, de tény, hogy világszerte ismert meséről van szó. 
A MiniMesék az egyik legfrissebb feldolgozása  az ikonikus rajzfilmnek.
A történet az, amit ismerünk, sőt, a képek is a mozifilmből származnak, így tökéletes a nosztalgiázáshoz. Mufasa Büszke Földe uralkodója, aki a fiára hagyja majd a királyságát, halála után. A kis Simba és barátnője  Nala kalandokba keverednek, mígnem egy tragikus napon a kölyöknek menekülnie kell és az uralkodást nagybátyja, a gonosz Zordon veszi át.

Az oroszlánkölyökre egy szurikáta Timon, és egy varacskos disznó, Pumba talál rá és nevelik fel. Felnővén újra találkoznak Nalával és Simbának döntenie kell: éli tovább a nyugodalmas életét, vagy szembenéz a múltjával?
Egyébként a rajzfilmet 1994-ben mutatták be és három része van. 

Nagyon tetszik ennek a sorozatnak az ötlete, hiszen maguk a történetek nem hosszúak, de lényegre törőek.Ideális a kisebbeknek esti alváshoz, anélkül, hogy a több mint egy órát végig kelljen néznie.
Kapható többek között a Hófehérke, a Bambi, illetve A Dzsungel könyve is. 
A rendelések mellé ajándékok is  járnak így mindenféleképpen érdemes előfizetni, akkor is, ha nincs kicsi a családban. Én is szemezek pár kötettel.

 Amennyiben elolvasnád a MiniMesék - sorozat első részét, az alábbi linken, a "További részletekért, kattintsd ide" gombra kattintva megtehetitek!

A rajzfilm első részét pedig megtaláljátok a Videa oldalán! Láttam az előszereplős változatot is, ám az számomra nagy csalódás volt, így inkább a klasszikust ajánlanám nektek!

Írta: Isabel

A szerző, aki könnyen átveszi a karakterei tulajdonságait - Interjú A Társalkodónő c. regény írónőjével

 Kristin M. Furrier legújabb regénye, A Társalkodónő egy olyan tanulságokkal és érzelmekkel teli alkotás, ami a fiatal és az idősebb korosztály számára is kincseket tartalmazhat. A most következő interjúban szó lesz a zsánerváltás nehézségeiről és bepillanthatunk az alkotás folyamataiba is!

Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem! Az új olvasók kedvéért mondanál magadról pár szót, kérlek?

Nagyon köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel. Néhány szóban: Kristin M. Furrier írói álnéven publikálok immár 8 éve.  Hat regényem és két novellám jelent meg eddig nyomtatásban. Leginkább családregény, és ifjúsági zsánerben találkozhatnak a történeteimmel az olvasók. 

Eddig két ifjúsági regényedet olvastam, ezért nagyon örültem, mikor megkérdeztél, lenne-e kedvem A Társalkodónőhöz. Mikor hozzátetted, hogy ez az első olyan műved, ami nem az ifjúságnak szól, picit meglepődtem. Miért döntöttél a zsánerváltás mellett?

Az alkotást mindig az adott életszakaszom befolyásolja. Eddig olyan külső hatások értek, melyek mind inkább a fiatalok felé szóló írásokhoz adtak kedvet, hangulatot. Az elmúlt két évben, azonban hatalmasat változott az életem, és ezáltal az engem ért ingerek is. Nem volt most indíttatásom ifjúsági regényhez. Sokkal erősebb érzelmi ingerek értek, amik más irányba terelték az írás iránti igényemet. 

Picit ellentmondtam neked az értékelésemben, hiszen azt mondtam, hogy a nagyobb kamaszoknak is bátran a kezébe adnám a könyvet útkeresési és tanulási célzattal. Mit gondolsz erről?

Semmi olyan nincs igazából a kötetben, ami miatt nem adnám oda egy fiatalabb olvasónak. Ezt jól látod. Ám érzelmileg érettnek kell lennie ahhoz a kedves olvasónak, hogy igazán át tudja érezni a történet lelki oldalát. Ezért mondom azt, hogy inkább 18 felett. De nyugodtan a kezébe veheti egy 15 éves is, ha úgy érzi, hogy őt elvarázsolja a 19. század kora. 

Te, mint alkotó hány éves kortól ajánlanád a regényt olvasásra?

Mint fentebb kifejtettem, nem húznék vonalat a korhatárban.  Azonban azt gondolom, a történet az a fajta, ami lehet, hogy mást nyújt minden életszakaszban. Kit, éppen mi érint érzékenyebben. 

Miben tért el az előkészítés és  az írás például az Elveszett múlt c. regényedhez képest? Érzelmileg is megterhelőbb volt? 

Teljesen más volt írni, mint az Elvesztett múltat. Az Elvesztett múlt, egy kalandregény, három pimasz fiatallal. 

Itt, A társalkodónőben eleve más korban vagyunk, és teljesen más a hangulat. Ami a legnagyobb kihívás volt számomra, az E/1- ben való írás. Ez volt az első regényem, ahol ezt a technikát alkalmaztam. Az elején nagyon megküzdöttem vele. 

A kutatómunka is teljesen eltért bizony. Itt egy történelmi kort kellett megjelenítenem. A társadalmi rétegek különbőzőségét. Ráadásul valós helyszínen játszódik, így ténylegesen sokat kellett kutakodnom, hogy abban az időben, 1871-ben, hogyan nézett ki Royal Leamington Spa.

Érzelmileg is más volt a munka, az tény. Ám kevésbé éreztem nehéznek, ezen oldalát. Nagyon könnyen fel tudom venni a szereplőim tulajdonságait írás közben, és onnantól kezdve az ő érzelmeikkel dolgozom. Vannak kis taktikáim, amivel hangolódom egy kicsit írás előtt/alatt, hogy könnyebben ott tudjak lenni a történetben.

Melyik az a szereplő aki hozzád a leginkább közel áll?

A főszereplőm: Emma. A legközelebb Emma van hozzám. Valamint Emma édesapja, Lord Watton is nagyon közel áll hozzám. 

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? 

Nagyon fantasztikus értékeléseket kaptam eddig, amikért iszonyatosan hálás vagyok. Sokkal jobbakat, mint reméltem. Jelenleg 99% - on áll az értékelés a moly.hu – n. Bár én biztos voltam magamban, mikor elkezdtem írni a történetet, nagyon sokan ugyanazon véleményt fejtették ki felém. Nem értették, hogy miután 4. helyen végeztem a Dugonics András Irodalmi díj Ifjúsági kategóriájában tavaly, miért lépek ki a zsánerből. Értettem miért kérdezik ezt, de azt is tudom, hogy én nem rendelésre írok. Abban vagyok hiteles, amiben van kedvem alkotni. 

Ahogy az értékelésemben is írtam a borító álomszép!  Volt részed a tervezés folyamatában vagy teljesen a kiadóra bíztad magad? 

Természetesen. Nem az az alkotó vagyok, aki csak ölbe tett kézzel várja az eredményt. Én kerestem az anyagot a borítóhoz, és a NewLine borítótervezője, Halasi Miklós tökéletesen megtervezte, ami az én kis képzeletemben megszületett. Egy fél éjjelen át küldte az instrukcióim alapján a terveit, mikor megérkezett eme csoda. Bíztam benne, hiszen az Elvesztett múltat is ő tervezte meg nekem. Tudtam, hogy „látni fogja” amit én látok magam előtt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert addig nem adja fel, amíg nincs meg a tökéletes eredmény. 

Összességében milyen érzéseid vannak a végeredménnyel és a fogadtatással kapcsolatban?

Azt hiszem, nincs okom, hogy negatívan lássam a kiadást és a fogadtatást. Egy dolog van, ami ellenem volt, az idő. Szerettem volna Emma teljes történetét megírni, de akkor nem tudtam volna a Könyvhétre megjelentetni a könyvet. Így Emma Watton sztorija ketté lett vágva. Tehát, lesz még egy kötete A társalkodónőnek. 

Mire számíthatunk tőled legközelebb? Lesz új regény az idén?

Nem tudom mi lesz a következő. Több projekt is van a fejemben, és úgymond a fiókomban. Hogy melyik ölt előbb könyvformát, nem tudom. Ez nagyon sok tényezőtől függ mindig. Nem tudok biztosat mondani ezzel kapcsolatban. Ám egy bizonyos: idén már nem lesz új Kristin M. Furrier regény. 

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! A könyvei újraolvasósak lesznek nálam!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd Kristin hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyveit, a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Szilágyi Heléna - Diabolika

 Először is szeretnék elnézést kérni a szerzőtől, amiért eddig tartott az olvasás. Be kell valljak valamit: mióta kézhez kaptam a regényt háromszor olvastam ki! Olyannyira nekem íródott, hogy még az olvasást is elfelejtettem jelölni molyon; csak levettem a polcról és újrakezdtem. Pár hete is mondtam valakinek mennyire imádom a történetet és....mindegy a lényeg, hogy nem azért nem értékeltem eddig mert nem szerettem, hanem mert nem volt kapacitásom a blogra. És hogy miért hagytam A szerzői hét olvasásai közül utolsónak? Mert  ebben a regényben egy picit önmagamra ismertem. De nézzük is, miről is beszélek.

A történetben az égieknek elegük lett a pusztításunkból és egyességet kötöttek Luciferrel: a Mennybe nem lehet már bejutni többé, így a démonok kiirthatják az emberiséget. Ők laknak Diabolikában: törvényeik szerint a démonok hatalma megkérdőjelezhetetlen, az eltérő fajba tartozók nem keveredhetnek egymással és csak egy az egy elleni küzdelmek érvényesek.
Ha szabályszegés történik, lett légyen bárki, számolhatja a perceit, mert nem sok marad neki hátra. 

A történet váltott szemszögben tárul elénk és rengeteg lénnyel találkozhatunk. Kiemelhetném a nagyszerű világfelépítést vagy a romantikus szálat is- de mivel tudjátok, hogy nagyon nem ezektől szoktam elájulni, mondom azt, ami miatt egy kincs lesz számomra ez a könyv. 
Lucifer alakja. Nagyon tetszett, ahogy megformálta a karaktert és az is, hogy milyen célt kapott - visszavenni a hatalmat a fiaitól. Egyszerűen végigfut rajtam a hideg, a szó legjobb értelmében.

A démonok ábrázolása sem az a "romantikus, megváltoztatható figura" hanem valóban gonosz lények. Elképesztő, ahogy Heléna megalkotta őket..... 

De hogy ne ijesszek el a könyv olvasásától senkit, mint mondtam van benne romantika, egy csipet erotikával fűszerezve, fekete humor, illetve olyan csavarok és összefüggések, melyeken emberként is érdemes elgondolkodni.

A borító nagyon egyedi, illik a történethez, az illusztrációk pedig csak fokozzák ezt a sötét hatást. 

Az írónő zseniálisan ír. Nem csak képes volt a figyelmét ennyi lény között felosztani, de minden szálat kézben is tartott egészen a történet végéig. Nem is értem, miért nem kapkodnak utána az országban, mikor tehetséget keresnek az irodalom palettáján.....Tudjátok, hogy nem szoktam így kiemelni senkit, de most nem fogom vissza magam.

Hatalmas gratuláció illeti őt, a munkájáért! Biztos vagyok benne, hogy  sokunkat...kikapcsol majd!

Ha te is szereted az ilyen történeteket, mindenképpen nézz el a Líra kínálatába, mert nagyon megéri!

Írta:Isabel

Gáspár Virginia Olimpia -A ​dühös tűz fellángolása (Lélekboszorka krónikák 1.)

 Először szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy lehetőséget biztosított a könyv elolvasására, és elnézést kérek, amiért várnia kellett. 

Hosszú és nehéz hét áll mögöttem, ezért nagyon jól esett ez a könnyed, mégis izgalmas fantasy.

A történet elején két kamasz lánnyal találkozunk. Mikor Laura elájul Holda nem tudja mi tévő legyen. Ám a rosszullét nem volt véletlen, hiszen a lány egy látó. Mikor hirtelen nyoma vész Holda a keresésére indul  Segítségére van egy alakváltó, és annak testvére Áron, aki félig vámpír, ám lány sem átlagos, hiszen boszorkányvér folyik az ereiben. 

Innen indulnak be igazán az események, amik rengeteg nehézséget és bonyodalmat okoznak a kis csapatnak. Találkozhatunk még démonokkal, és természetesen az ellenséggel is. 

Az első plusz pont számomra a Magyarországi helyszín és szereplők. Tetszett a "mágikus fátyol" ötlete, ami körbeöleli az országunkat.  Bár a természetfeletti jelenségeket valamiért még mindig könnyebben elképzeljük a határainkon túl,  itthon is van bőven elég rejtély ahhoz, hogy alapja legyen egy misztikus történetnek. 

A másik, amit nagyon szerettem, az a mágia. Az elején nagyon tinikönyvnek éreztem a regényt, de ahogy egyre haladtunk előre az időben, mindinkább lekötött és vártam a folytatást. 

A szereplők még elég fiatalok, ebből kifolyólag is érezhettem azt, hogy én már túl öreg vagyok ehhez,viszont a történések őket is elkezdik megedzeni. Jellemükben van még hova fejlődni, de gondolom, ez a következő rész egyik feladata lesz. 

Azt viszont sajnáltam, hogy a gonosz boszorkányról nem esett több szó. Mostanában nagyon szeretem azt megérteni, hogy a negatív karakterek miért viselkednek úgy ahogy,szeretem megérteni őket. Vagy legalább megpróbálni átérezni a helyzetüket, szerintem ez nagyon fontos. De lehet, hogy erre is választ kapok majd a folytatásban?

Az írónő egyébként ügyes:  egyedi világot teremtett olyan lényekkel, amit már mindannyian jól ismerünk. Természetesen van még hova fejlődnie a szereplőkkel együtt, de azt gondolom, éppen ezért izgalmas egy sorozatindító kötetet olvas - látjuk benne a folytatás lehetőségét. Akarjuk a folytatást, és szurkolunk azért, hogy minden a legjobban alakuljon. 

A borító szerintem egy picit lehetett volna figyelemfelkeltőbb, de így legalább meglepetés érheti az olvasót, mennyire izgalmas világot rejt.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a vonalat, akár már 13 éves kortól is! Előny, ha szeretitek a vaskosabb könyveket, ugyanis, itt ezt kapjátok. Egyébként az én szívem mindig a sok oldalszámos regényekhez húzott inkább, így számomra ez is pluszt adott az olvasás élményéhez. 

Ha titeket is kíváncsivá tett, keressétek a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel