Benedek Elek - A varjúkirály és más mesék

 Nagyon szeretem a régi meséket, szerintem nagyon jó alapot adnak az íróknak és az olvasóknak egyaránt. 

Benedek Eleknek különösen fontos helye van a szívemben, hiszen gyönyörűen fogalmaz. Meséi egyszerűek, letisztultak tele életigazságokkal. 

Szereplői mindenképpen képesek reakciót kiváltani a gyerekekből, ami nagyon jó. Szurkolnak nekik vagy utálják őket, ám ez nem is számít, hiszen mindenképpen vélemény alakul ki róluk.

Az illusztrációk igazán szépek; mindig is szerettem, ha ilyen stílusú képek kerültek a mesék mellé. (Remélem, egy nap nekem is sikerül hasonlókat alkotnom).

Mivel szerintem egy meseszeretőnek nem kell jobban bemutatnom a szerző munkásságát, ezért ez most csak ilyen picinyke értékelés lesz.

Annyit még hozzátennék, hogy bár a kötetet a GeneralPress Kiadó jelentette meg, én a Könyvudvar oldalán bukkantam rá. Remélem, több helyen is elérhetőek lesznek majd az író művei!

Amennyiben megrendelnéd, a Könyvudvar a te helyed!

Írta: Isabel

Tóth Eszter - Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma

Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvecskét, mert már a címe belopta magát a szívembe.

Mennyire aranyos lehet már az a karakter, akit Pöttöm Pöttynek hívnak! Nem is csalódtam, hiszen a kislány tényleg egy cukorborsó.

Pötty nagyon szereti az édességet,  - főleg a sütiket - és irtózik mindenféle egészséges ételtől. A duci kislányt, emiatt csúfolják az iskolában, ám barátnői mindig kiállnak mellette. Pötty kijelenti, hogy ő akár még a manóktól is megvédené őket- ám ezt meghallja Züzüke, egy nagyon komisz manó aki ezért elrabolja a kislány barátait. 

Pöttynek egy különleges helyre kell mennie és mindenféle feladatot elvégeznie ahhoz, hogy viszontlássa a lányokat.

Így ismerkedik meg a kislány a rozskenyérrel, a friss saláta és gyümölcsök finom ízével és további egészséges dologgal. 

Véleményem szerint a szerző nagyon fontos dologra próbálja felhívni a kicsik figyelmét. Sajnos egyre több gyerkőc küzd súlyproblémával és ez nem holmi divatmondat a részemről! 

Sok alapbetegséget ez okoz (pl. cukorbetegség, asztma vizesedés) és a felnőttek kötelessége megtanítani a gyermeket, hogy vigyázzon magára!

Azért, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hoznék egy saját példát: az egész családom nagyon jól főz. Minden héten finom, meleg ételek kerülnek az asztalra és legalább heti egy alkalommal házi sütemény is. Sokáig ezzel nem is volt gondom: nem mondom, hogy vékony voltam, de kordában tartottam a súlyom. 

Ám kiskoromtól kezdve aftával küzdök....sokáig úgy gondoltam, amíg tudom tűrni a fájdalmat nem lehet bajom...ráadásul 21 év kellett ahhoz, hogy egy szakértő elmagyarázza, hogy ez mitől alakul ki (túl fűszeres, cukros ételek, továbbá fehér liszt). Ekkor azért már jobban odafigyeltem arra, mit eszek, de azért a sütik azok sütik...

Viszont nem olyan régen kiderült, hogy emellé még hozzácsatolhatok egy glutén - és laktóz -érzékenységet is. Ez tömören annyit jelentett, hogy körülbelül minden olyan dologról le kellett mondjak, amit szeretek,  ha nem szeretnék hasmenést vagy kiütéseket, amik nemcsak csúnyák, de fájnak is és nagyon nehezen múlnak.

A hab a tortán, hogy falun hírét sem ismerik a glutén - és mindenmentes dolgoknak. Már nem a családomra értem, hanem a boltok nem árulnak semmi ilyesmit. (Még a legközelebbi pékség sem, bár a laktózmentes tejnél elértük, hogy legyen.) 
Ennek fényében marad az online rendelés: de ez is nagyon korlátozott. Kész terméket nem/vagy alig szállítanak vidékre - például a hűtést igénylő dolgokról (ideértve a tortákat túrót sajtot) teljesen lemondhatok. Szerencsére pékárút sikerül beszereznem, jobban mondva csak a lisztet hozzá amiért persze nem kevés árat kérnek.

Azt gondolom, hogy ha a problémáim egy részét már időben felismerik - aftám már 4 éves korom óta van havi szinten - akkor most nem lennék ennyire nehéz helyzetben az étkezések miatt. Megtanulhattam volna, hogy mi mivel helyettesíthető és a problémáim lehet, ma már nem is léteznének.

Erre egy jó alternatíva Eszter könyve: nemcsak azt mutatja meg, mi mivel helyettesíthető, hanem minden kérdésre igyekszik válaszolni, ami egy kisgyermek fejében megfordulhat a témával kapcsolatban. 
A nyelvezete nagyon aranyos, a gazdag illusztrálás pedig még izgalmasabbá teszi a történetet!

Nagyon nagy kedvencem lett, mindenképpen ajánlom olvasásra, nemcsak a kisebbek számára! Jó időtöltés lehet egy közös olvasás szempontjából is, de bátran a kezébe adhatjuk egy olvasni tudó gyermeknek!

Köszönöm a kiadónak a saját példányt!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

 

 

Az írónő, akinek az írásai nemcsak a kicsik szívét melengetik meg - Interjú Nagy Eszterrel

 

Emlékeztek még Nagy Eszter  - Tóth Gergely írópárosra? Áradoztam az Örök tűzről és mindkét íróról, mert nagyon tetszett, amit alkottak.

A mai nap Eszteré a főszerep, két önálló művét is elolvashattam. Mindkét művet értékeltem a blogon ám különlegességük, hogy az írónő képes előhozni a rég elfeledett emlékeket és értékeket.

Azért, hogy én is és ti is jobban megismerhessük az életútját jöjjön egy vele készült interjú!

Bár, Gergővel közös interjúban meséltél egy kicsit a kezdetekről , megtennéd, hogy pár szóban itt is bemutatkozol az olvasóknak?

Budapesten élek 3 kislányommal. Emlékeim szerint már 6 éves korom óta írok verseket, történeteket de ezeket általában nem nagyon mutattam meg másnak. Sose hittem volna, hogy egyszer majd író lesz belőlem. Egy rövid szünet után, miután megszületettek a lányaim, elkezdtem nekik verseket, mondókákat írni, ezzel motiválva őket az egészséges táplálkozásra vagy a fogmosásra. Később már meséket írtam nekik, ahol ők voltak a főszereplők. Hiszem, hogy ez volt a titka annak, hogy a későbbiekben is olyan jó volt kapcsolatunk, hiszen nekünk már egy külön kis „varázsvilágunk” volt, amit csak mi ismertünk.

2017-ben jelent meg „A barátság” című mesekönyvem, amit 2018-ban a „ Régi idők karácsonya” követett.

Szerettem volna kipróbálni magam a felnőtt irodalomban is ezért elkezdtem novellákat írni. Nagyon szeretem a történelmet, így nem volt kérdés számomra, hogy történelmi témájú regényt írok. Az „Életünk harcai” 2019-ben jelent meg a NewLine kiadó gondozásában. Ezt követte a Tóth Gergellyel közösen írt „Örök tűz” című könyvünk.

Mint mondtam mára két könyvedet olvashattam el: a Régi idők karácsonyát, illetve az Életünk harcait. Kezdjük az előbbivel. Honnan jött a karácsonyi történetek ötlete?

Éveken át kerestem olyan karácsonyi mesekönyvet, amiben a hagyományos magyar karácsonyi szokásokat ismerhetik meg a gyerekek. Láttam a kislányaimon, hogy nagyon megzavarta őket, hogy a mesék nagy részében a Mikulás karácsonykor érkezik, de nálunk meg nem. Mivel a kortárs irodalomban nem nagyon találtam ilyet, így írtam egyet. A történetek nagy részét valós események ihlették, nagyszüleim és anyukám gyerekkori karácsonyát elevenítem fel benne. Mint minden egyes könyvemnél, itt is végeztem kutatómunkát, hogy minél hitelesebben tudjam bemutatni a régi magyar karácsonyi népszokásokat.

Novellák és versek találhatóak a könyvben, általad készült illusztrációkkal színesítve. Melyik alkotói folyamatot élvezted a leginkább?

Nehéz lenne választanom, mert az írás és a rajzolás ugyanolyan közel áll hozzám.  Talán a rajzok készítése volt a legemlékezetesebb, mert azokat nyáron készítettem és ahhoz, hogy rá tudjak hangolódni az alkotásra, karácsonyi zenéket kellett hallgatnom Júliusban miközben a kislányaim fürdőruhában rohangáltak körülöttem. 

Te hogyan emlékszel vissza a gyermekkorod ünnepeire? Meghatározó volt számotokra a tél és a Szenteste?

Azt érdemes tudni rólam, hogy „Karácsony-mániás” vagyok, az az igazi megszállott, aki szíve szerint már Szeptemberben feldíszítené az egész házat. Kedvenc évszakom a tél, amit igazán édesanyám tudott megérteni, így mindig, amikor megérkezett az első hó, mindig örömünnep volt számunkra. Nálunk a családban megadtuk a módját az ünneplésnek. Nem is az ajándékok voltak fontosak számomra, hanem hogy együtt volt a család. Mivel szerencsére nagycsaládban nevelkedtem, így a hétköznapokban nehezen volt megoldható, hogy ennyien együtt legyünk. A Karácsony mindig jó hangulatban telt.

Több novelládban éreztem a személyes ihletettséget, esetleg visszanyúltál a saját emlékeidhez?

Mint már említettem, a történetek nagy része nagyszüleim és édesanyám története alapján íródott, ám van a kötetben egy mese, ami az én személyes emlékem. A „Nagymama pogácsát süt” című történetet az én Édesanyám elvesztése után írtam a gyermekeimnek, ezzel próbáltam nekik (és magamnak) feldolgozni a nagymamájuk elvesztését. Azóta is, amikor elkezd havazni odakint, mindig mondják a kislányaim, hogy „ Mama odafent szitálja nekünk a lisztet!”

Mint írtam az értékelésemben, kicsik és nagyok is találhatnak benne hozzájuk közelálló témákat. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a gyerkőcöktől?

A legnagyobb meglepetés az volt számomra, hogy nem csak gyerekek, hanem felnőttek és nagymama korúak is lelkesen olvasták a könyvem és azt mondták, hogy egy időutazás volt számukra. A gyerekektől azt hallottam legtöbbször, hogy ők is ilyen karácsonyokat szeretnének.

Ezzel szemben az Életünk harcai, már sokkal szívszorítóbb, a második világháborút vetted alapul. Mennyi kutatómunkát végeztél a hitelesség elérése érdekében?

Rengeteg kutatómunka előzte meg az „ Életünk harcait” is és ott éreztem már igazán, hogy szükségem lenne valakire, aki ellenőrzi a forrásaim hitelességét. Ebben a történetben leginkább az érzelmekre fektettem a hangsúlyt nem a történelmi háttérre.

Ki a kedvenc karaktered és miért?

Kedvencem Juliska karaktere, akit nagymamámról mintáztam. Egy olyan nő, aki tele van szeretettel, odaadással ám nehéz helyzetekben benne van egyfajta férfias erő. A lágyság és az erő ötvöződik benne. 

Anyaként hogyan szakítasz időt az írásra? Mennyi időt fordítottál a részletek megismerésére és kidolgozására?

Az anyaság az első és legfontosabb számomra így írni csak „lopott óráimban” tudok. Általában éjjel dolgozom, mikor már mindenki alszik. A részletes kidolgozás sajnos nem az erősségem, de azon vagyok, hogy fejlődjek ebben is.

A NewLine Kiadó vezetősége milyen tanácsokkal látott el annak érdekében, hogy a regény a legjobb legyen?

Szerencsére egy nagyon rugalmas kiadónál vagyok, akik csak akkor szólnak, ha valami komoly hibát követek el. Nagyon tetszik, hogy hagyják az írókat kibontakozni, nem korlátoznak benne semmilyen módon.

Mikor jelenik meg tőled új mű? Milyen terveid vannak erre az évre?

Idén két könyvön is dolgozom egyszerre, ebből az egyik a Tóth Gergellyel közös trilógiánk folytatása, aminek a címe Ikerláng- A harcos címen fog megjelenni. Jelenleg még a kutatómunka szakaszában vagyunk, de terveink szerint 2021 vége/2022 elejére várható.

A másik könyvemben visszatérek a magyar vidéki élethez, egy 50-es években játszódó történethez, érintve 1956 eseményeit is. Nagyon komoly lélektani mondanivalója lesz, egy olyan témában fogok részletesen írni, ami a mai napig generációs probléma. Felkavaró lesz ugyan a történet maga, de természetesen ebből sem maradhat ki a szerelmi szál, ami terveim szerint sokkal kidogozottabb lesz, mint az eddigi regényeimben.

Készülök a közel jövőben még gyerekeknek is egy mesekönyvvel és egy verses kötettel az óvódás korosztálynak.

Ezúton kívánok sok olvasót Eszternek!

Ha felkeltettük az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy a könyveit a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Nagy Eszter - Életünk harcai

Fotó: Nagy Eszter

Amikor olyan regényt olvasok, amely a második világháború idején játszódik, akaratlanul is azért kezdek el szurkolni, hogy a lehető leghitelesebb legyen. Véleményem szerint ez olyan korszak, melyről viszonylag pontos információkat lehet gyűjteni - és ezalatt nem csak a történelemórákat értem. 
A nagymamám számos történetet mesélt a fiatal korában átélt dolgokról, így nagyon szerettem volna, ha a könyv hozza ezeknek a történeteknek a hangulatát. 
Azt kell mondjam: teljesült ez a vágyam. (Bár itt jegyezném meg, hogy az Örök tűz után nem lep meg Eszter precizitása.)
Emiatt viszonylag lassabban tudtam haladni az olvasással. Meg kellett emésztenem az érzelmi részét a történetnek, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az olvasó teljesen át tudja adni magát a történéseknek.

Főhősnőnk Juliska, akinek a teljes életét nyomon követhetjük és bár nem mindig tudtam egyetérteni döntéseivel, tekintve a helyzetet amiben élt, nagy empátiát érzek vele szemben. Mint karakter, talán ő volt a legmaradandóbb számomra, mivel nagyon szépen és részletesen ki van dolgozva a személyisége.

A szerelmi szál azonban nagyon gyönyörű. Nincsenek felesleges drámák, körök, csak az őszinte és tiszta érzések Juliska és Ferenc között. Bár az emberek, és a sors is akadályokat görget eléjük, mégis ez egy percig sem szűnik meg kettőjük között. 
Lehet túl romantikus lélek vagyok - vagy csak naiv - de én így képzelem el az igaz szeretetet. Történhet bármi, ami igaz érzésekből fakadt azt nem lehet teljes mértékben kiirtani.
Hálás vagyok az írónőnek, amiért ezt megerősítette bennem.

Fogalmazás szempontjából nem fogok újat mondani: Eszter tud írni. A leírások nagyon szépek, a szöveg pedig élvezetes és gördülékeny. 

A borító pedig nagyon szép és letisztult, teljesen illik a regény hangulatához!

Zárásképpen még csak annyit: bár számomra eddig az Örök tűz a nagy kedvenc, az Életünk harcai a maga nemében egy igazi különlegesség! 

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

 

Nagy Eszter - Régi idők karácsonya

Fotó: Nagy Eszter

Nagy Eszter szerző - bár tudtam, hogy tehetséges - most hatalmas meglepetést okozott a Régi idők karácsonyával. 

A címéből sejtettem, hogy megható történeteket fogok kapni, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.

Novellákat és gyermekverseket is tartalmazó gyűjtemény valóban hű a címéhez. Végig olyan érzésem volt, mintha a nagymamám mesélt volna nekem a gyerekkoráról, az ünnepekről és azokról a dolgokról, melyek valóbban fontosak az életben. 

Nemcsak arról van sző, hogy visszautazunk abba az időbe, mikor még nyoma sem volt a technikának és teljesen más értékrenddel éltek az emberek, hanem a fogalmazásmódról és arról a szeretetről, mely süt a sorokból.

Számomra ennyi is elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek; viszont ha hozzáesszük, hogy az írónő nagyon fiatal még inkább kinccsé varázsolja a könyvet.

Mindegyik történetnek nagyon komoly mondanivalója van és megérintik az emberi lelket. 

A versek aranyosak, valóban gyermekeknek íródtak, a novellákban pedig az idősebb korosztály is elmélyülhet. 

Nekem az utóbbiak jobban tetszettek, de tekintve a koromat ez talán nem is meglepő. Véleményem szerint az írónő mesterien fogalmaz és valóban előhozza az elfeledettnek hitt emlékeinket.

Kedvenceim A varázs pokróc és Mari néni karácsonya; az előbbiben egy szegény, sokgyermekes család életébe pillanthatunk bele, az utóbbinál pedig megmutatják nekünk milyen a tiszta gyermeki szeretet és önzetlenség.  Mindkettő nagyon megható, nekem potyogtak a könnyeim.

Nem tudom, hogy Eszter mennyire ért velem egyet, de az a meglátásom, hogy ezt a könyvet nyugodtan lehet iskolások kezébe is adni: a kicsik örömmel tanulnák a verseket, a nagyobbak pedig megismernék nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorát és más forrásból is magukba szívhatnák a szeretet, és az emberség fogalmát.

Nem állítom azt, hogy ez kihalóban van, de korántsem fektetünk erre olyan nagy hangsúlyt, mint kellene.....pedig a gyermekeink jelentik a jövőnket! Mi pedig a jelenben tehetünk azért, hogy a lehető legjobb irányba tereljük őket!

Egy olvasni szerető gyerkőc számára ez a könyv igazi érték lehet a fejlődése szempontjából - akár ő olvassa, akár mi olvassuk neki! 

Nekünk pedig nosztalgiázást és átértékelést hozhat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

M.G. Brown - Szerelempróba

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy én is elolvashattam legújabb művét. 

A Rózsaszirmok-sorozatával ismerkedtem meg vele és jól emlékszem, hogy az első rész nagyon sokat segített nekem egy nehéz időszakban. Szókimondó, őszinte és nagyon vicces volt.

Talán a sors keze de ismét M. G Brown könyv miatt voltam képes ismét jóízűen és önfeledten olvasni. Az elmúlt hetekben nem a kikapcsolódás miatt vettem a kezembe könyvet, hanem mert dolgom volt velük; és bár jól szórakoztam rajtuk hiányzott a szabadság. Az, hogy azért olvassak, mert jól esik.

Ám most azt érzem, ez a jég kezd megtörni.

Az írónő karakterei mindig is egyediek és emlékezetesek voltak és ez most sincs másképp. Főszereplőink nagyon aranyosak voltak. El tudnék képzelni velük egy jó romantikus-vígjátékot is, szóval filmrendezők figyelem! Külön nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egyedi személyiség. Olyanok, akárcsak az emberek: tele vannak jó és kevésbé jó tulajdonságokkal. És ez az, amiben az írónő igazán erős. A realitás segítségével alkot egy olyan világot, ami kiszakít minket a mindennapok mókuskerekéből. 

Mondanivaló szempontjából legalább ilyen erős a könyv, így nem kell attól tartanunk, hogy egy sablonos romantikát kapunk. Kapunk mély sorsokat, szépen kidolgozott hátteret, egyszóval minden megvan ahhoz, hogy egy olyasvalaki mint én  - aki mostanában mellőzi a nagyon rózsaszín regényeket - is élvezze a történetet. 

A végére még csak annyit, hogy a borító nagyon cuki lett, mikor megláttam, azonnal megmosolyogtatott.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!

Írta: Isabel

Richard C. Atkinson - Ernest Hilgard - Pszichológia

 Ez a könyv a lehető legjobb időben talált meg engem. Nagyon magam alatt voltam és - miközben egy kedves barát próbált lelket önteni belém - szóba került a pszichológia. 

Bár nem volt alkalmam iskolapadban tanulni, komoly részét képezi az életemnek. 

A társas életem nagyon szegényes  -  a koronavírustól függetlenül jobbára csak az online kapcsolattartásra van lehetőségem, így igyekszem az embereket minél inkább megérteni. Ám nemcsak ez az oka,amiért fontos számomra, hogy ezen a területen fejlődhessek. 

Már gyermekkoromban is észrevettem, hogy nagyon empatikus személyiség vagyok - és ez az élettapasztalatok szerzésével arányosan nőtt. Nagyon képes vagyok átérezni mások fájdalmát - olyannyira, hogy sokszor a sajátomról el is feledkezem. Pont emiatt azonban mindig hajtott egy kérdés: miért bántják az emberek egymást? Miért okozunk tudatosan vagy véletlenül fájdalmat, egy olyan lénynek aki szinte olyan mint mi? Egy fajba tartozunk, ugyanazok az alapproblémáink, mégis, jelen van az életünkben az ártó szándék.

Számomra a pszichológiával való kapcsolat nemcsak a magam megismerését és megértését szolgálja, hanem másokét is. Azt, hogy egy picit csökkenthessem a negatív energiákat - legalább a környezetemben. Ez különösen fontos akkor, ha az ember gyerekekkel foglalkozik, mivel ő még nézetem szerint olyanok akár a szivacs - minden ingert magukba szívnak és ha nem vigyázunk a sok téves információ rossz irányba is terelheti őket az élet útján.

Bár ez a mű nem kifejezetten gyermekpszichológiával foglalkozik, mégis érdemes annak is olvasgatni, aki erre a pályára készül. Pontos ismeretanyagot közöl, igaz, nem pár száz oldalban. 
Véleményem szerint  - bár érdekes a fogalmazásmódja -  valóban tankönyvként érdemes kezelni és visszanézni bizonyos részeket, mikor már bőven benne járunk a sűrűjében. Találhatunk benne vázlatokat és összefoglalást is tehát mindenképpen hasznos lehet a diákok számára.

Mindazonáltal tetszettek az életszerű példák, és az, hogy minimális ismerettel is érthető az anyag. Világos, hogy olyan emberekhez szól a mű akik érdeklődnek a pszichológia iránt és kedvet szeretnének csinálni hozzá. Véleményem szerint ez maximálisan sikerült.

Engem az oldalszám sem riasztott el, igaz, kissé továbbtartott a feldolgozása, mint vártam. A több mint 800 oldal kissé riasztó lehet, de ha megfelelő a hozzáállásunk a témához, vagy ügyesen elosszuk az olvasnivalók között nagy segítségünkre lehet, hogy könnyebbé tegyük egymás és a saját életünket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Bookline-on még kapható a könyv!

Írta: Isabel 

J. R. R. Tolkien - Befejezetlen ​regék Númenorról és Középföldéről

 Nagyon érdekes volt számomra ez a könyv, bár nem vagyok nagy Gyűrűk Ura rajongó. Ettől függetlenül szeretem az író munkásságát - A Hobbit kifejezetten a kedvencem.

Nagyon szeretem a szerző fantáziavilágát, mely annyira egyedi és sokszínű, hogy sok író vágyálma megközelíteni a szintjét. 

Mindazonáltal ebben a könyvben rengeteg ismeretet halmozott fel és, mivel a A Gyűrűk ura nem igazán maradt meg bennem, néha elvesztem a részletekben.

Viszont az kifejezetten tetszett, hogy nagyon részletgazdag az egész írás. nemcsak apró morzsatöredékeket kapunk, de nyelvészeti kérdésekre is válaszokat kapunk. Igaz, ezek a részek picit lassították számomra az olvasást, de csodálattal szemléltem, hogy Tolkien ennyire mélyrehatóan alkotta meg a világát.

A több befejezetlen történetet egyébként mindenképpen úgy érdemes olvasni, hogy a főbb művekkel tisztában vagyunk - máskülönben arra a sorsa juthatunk, hogy bár a leírtak érdekesek, nem tudjuk hova kapcsolni őket. Ez pedig nagyon a kedvünket szegheti olvasás közben. (Én is így jártam.) 

Amit még kiemelnék, hogy számomra nagyon imponáló, hogy Christopher így megőrizte édesapja hagyatékát. Időt és energiát nem sajnálva szedte egy csokorba a meg nem jelentetett részeket, hogy mi olvasók mindinkább részesei legyünk ennek a varázslatos világnak. 

Szerintem egyszer az életben mindenképpen érdemes elolvasni - függetlenül attól, hogy mennyire szeretjük a szerzőt, mert sokat tanulhatunk belőle.

Amennyiben kedvet kaptál az elolvasásához, a Magvető Kiadónál megrendelheted!

Írta: Isabel

 

Sarah Perry - Az ​essexi kígyó

 Illene azzal kezdenem, hogy ez a könyv nagy meglepetés volt, de azt kell mondjam, nem így történt. Pontosan azt kaptam tőle, amire vártam: misztikumot és egy elgondolkodtató történetet.

Több értékelésemben is említettem, hogy szeretem a lassú folyású gyönyörűen lefestett cselekményt, és ez ennek a könyvnek kifejezetten jót tett. A témája nem egyszerű: főhősnőnk egy bántalmazó kapcsolatból szabadulva keresi a helyét a világban. 

Fiával Essex-be költöznek, ahol megismerkedik Marthaval. A két nő között nagyon mély barátság alakul ki, lelkük legmélyéből válnak fontossá egymásnak. 

Cora a XIX. század szemével nézve egy nagyon intelligens, modern gondolkodású és független nő, akit bár nem kímélt az élet, mégis volt bátorsága szembenézni vele.

Szereti a természetet, így amikor megismeri az essexi kígyó legendáját, azonnal a tettek mezejére lép. 

A történet másik fontos szereplője egy papa, aki úgy véli a kígyó csupán egy mítosz. William atya szerint ráadásul ezt a mítoszt az emberi félelem táplálja. Véleménye szerint a tudomány megbukott és nem ad biztonságot az emberek számára, amíg a vallás igen. 

A két karakter nézete szépen ütközik egymással és pont azért, mert ez a rész valóban ki lett fejtve, mindkét szereplőnek igazat tudok adni. Ha ez még nem lenne elég, magának a történetnek nagyon különleges hangulata van. Libabőrös lesz tőle az ember karja, de jó értelemben.

Összességében azt kell mondjam, hogy ilyen történetet még nem olvastam és ehhez az érzéshez csak hozzátesz a borító design-ja. Nagyon gyönyörű, számomra egy picit hipnotikus érzést is keltett.

Ha kíváncsi lettél, keresd a könyvet a XXI.Század Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Az írónő, aki nem ragad le egyetlen zsánerben - Interjú Tanila Jensennel, a Viveca-sorozat megálmodójával

 

A napokban alkalmam volt elolvasni Tanila Jensen -  Viveca sorozatának második részét, mely sokkal jobban tetszett az elsőnél. Mivel az írónő fejlődése nagyon látványos, ezért felkértem egy újabb beszélgetésre, a motivációról, a fejlődésről és természetesen a jövőbeli terveiről is!

Mesélnél nekünk arról mi történt veled azóta, hogy utoljára beszélgettünk?

Először is köszönöm a felkérését az interjúra, és a könyvre adott véleményt is. Ha jól emlékszem, körülbelül fél év telt el azóta, hogy beszéltünk. Legtöbb időmet a kisfiammal töltöm, aki két hét múlva lesz 3 éves. Ezen kívül a harmadik diplomám megszerzésén fáradozom, ami nagyon sok időmet elveszi. Írás szempontjából most egy éve, hogy elkezdtem a Levendulamező című regényemet, és az jelenleg már a javítás fázisában jár. Amikor van egy kis szabadidőm, akkor ezen dolgozom. De már tervben van a soron következő történet megírása is.

Általánosságban véve, hogy fogadod a negatív véleményeket?

A véleményeket mindenképp meg kell hallgatni, még ha negatívak is, hiszen az építő jellegű kritikákból nagyon sokat tanulhatunk. A durva, lekezelő és nem megfelelő módon írt és elénk tárt véleményeket szerintem jobb figyelmen kívül hagyni.

Milyen visszajelzést kaptál a  Feloldozással kapcsolatban? Más is kiemelte a fejlődésed?

Igen. Számomra nagy sikerélmény, ha az olvasók egyre jobban elégedettek az írásaimmal, történeteimmel, mert ez visz előre.   A legtöbb olvasó kiemelte, hogy jót tett a történetnek egy kis humor, melyet egy karakteres szereplő bevonásával vittem bele, de kiemelték, hogy a hátborzongató részek jobban lettek megírva, ezáltal élethűbbnek hatott a történet.

Miket tettél annak érdekében, hogy az első rész hibáit a lehet legjobban kijavítsd? 

Egyrészt hagytam időt magamnak is a történet körvonalazódására, a fejemben lévő teljes történet összeállására. Valamint többször elolvastam, és javítás közben jöttek még hozzá ötletek. Az előolvasóimmal együtt megbeszéltük, miket lehetne még javítani benne, illetve mi az, ami nem hiányozhat a történetből. 

Hogyan telik nálad egy írással töltött nap?

Írói tevékenységemről se feledkezem el, de az életemben a legfontosabb a család és a kisfiam. Emellett, amikor sikerül gép elé kerülnöm, akkor teljes nyugalom van körülöttem, halkan zene szól, és akkor jöhetnek az ötletek. 

Melyik a kedvenc jeleneted a második részből és miért?

A második részből Viveca és Philip találkozásai ragadtak meg számomra legjobban, mert ezekben a találkozásokban benne van a bosszú, az átverés, de a reménnyel teli szerelem is. De azért jókat nevetek az új karakteren is.

Mesélted, hogy sokat olvasol mostanában. Mit gondolsz ez mennyire van hatással az írástechnikádra? 

Minden bizonnyal hatással van, hiszen minél több olvasással jobban bővül a szókincsem és könnyebben kifejezem azt, amit le akarok írni.

A regények a NewLine Kiadónál vásárolhatóak meg. Szoktál tőlük is tanácsot kérni a kézirat javítása érdekében?

Természetesen, a könyv megjelenéséig folyamatos kapcsolatban állok a Kiadóval, és annak a szerkesztőjével. Együtt rugalmasan meg tudjuk beszélni a vélt javításokat.

Hamarosan új könyvvel jelentkezel, de ez más zsáner lesz, mint a Viveca. Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad a romantikában is? Ha lehet, mesélnél nekünk a Levendulamezőről?

Én olyan írónak tartom magam, aki nem köti le magát egyetlen műfajnál. Én szeretem azt leírni, amit a fantáziám, a képzeletem és az álmaim elém tárnak, és papírra vetni, hogy egy kész könyv keletkezzen belőlük. Mindent megteszek annak érdekében, hogy az adott témában a lehető legjobbat írjam, és ez lehet sci-fi, fantasy, horror vagy akár romantika.

A Levendulamezőt is egy álom ihlette. A történet napjainkban játszódik Mexikóban. Főhőse egy fiatal levendulaárus lány, aki szigorú apjával él a farmon, és egy kínos szituációban találkozik a hegyi mentők német származású helikopterpilótájával. Ahogy egyre többet találkoznak, fellángol mindkettejükben egy rég elfeledett érzés, ami egy részről tiltott, hiszen a lány apjának teljesen más terve van, így titkos viszony alakul ki köztük. A pilóta mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a lányt, de ennek ára van. A történetben lesz humor, szerelem, és egy kis akcióval telített izgalom, mire elérünk a végkifejlethez. 

Ezen kívül milyen terveid vannak még erre az évre?

Szeretném sikeresen véghez vinni az egyetem első évét, valamint nagyon sok időt tölteni a családommal, majd papírra vetni a fejemben lévő ötleteket, gondolatokat, amelyek a jövőben könyv formájában meg fognak jelenni. Hogy milyen stílusban lesz, az egyelőre maradjon titok. 

Ezúton kívánok további sok sikert az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta:Isabel

A szerző, aki nemcsak Hófehérke, de más hercegnők életének is készíti a folytatását - Interjú L.J.Wesley-vel

 L. J. Wesley, nagyon érdekes színfolt a magyar írók között. Többféle zsánerben alkot, mindezt egy nagyon egyedi stílusban.

Legutóbbi műve a Hetedhét birodalom, ami számomra óriási meglepetés volt. Ennek kapcsán teszek most fel pár kérdést a szerzőnek, tartsatok velünk!

Kezdésnek elmesélnéd honnan jött a Hetedhét birodalom ötlete?

M. G. Brownnal beszélgettünk róla, hogy ezekben a régi mesékben rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Kicsit belemerültünk a témába, és írtam egy nagyjából egy oldalas kis szösszenetet, amiben Hófehérke volt a szereplő. Ma ennek a továbbfejlesztése gyakorlatilag a Hetedhét Birodalom prológusa.

Annyi népmese-adaptációból miért pont Hófehérkére esett a választás?

Igazából, teljesen véletlen. Ha nem róla írtam volna anno azt az egy oldalt, hanem mondjuk Hamupipőkéről, akkor ma jó eséllyel ő lenne a főszereplő. 

A történet egyedi és teljesen mellőzi a Disney – elemeket. Mennyi kutatómunka áll a háttérben?

Mivel alapvetően nem egy már meglévő történetet írtam újra, hanem folytattam azt amit megírtak, viszonylag egyszerű dolgom volt, ráadásul ismertem már korábban is az eredeti történeteket is. Persze, így is volt elég sok minden, aminek utána kellett járnom, de alapvetően nem a kutatómunka volt a folyamat legnehezebb része.

Mennyire volt nehéz elvonatkoztatni az ismertről és valami teljesen újat alkotni?

Néha belecsúszott egy-egy túlzottan Disney-s rész, de szerencsére a szerkesztőm ezeket kiszúrta és kiírtottuk őket. Alapvetően amúgy nem volt nehéz elvonatkoztatni, tudtam, hogy mit akarok.

Miképp fogadta a Mogul Kiadó a regény ötletét? Gördülékenyen ment a kiadás?

Mint eddig igazából mindig, most is nagyon könnyű dolgom volt a kiadóval. Szerencsém van, szeretik az ötleteimet, így nem kell győzködni senkit, hogy ez lesz a megfelelő történet. Ennek megfelelően, a kiadás is gördülékenyen ment, csak azt volt kissé nehéz belőni, hogy mikor adjuk ki, mert az elmaradó könyvfesztivál és könyvhét kissé megbonyolította a dolgot.

A könyv borítóját kivételesen nem te készítetted, hanem pályázatot írtatok ki. Mi alapján választottátok ki a véglegeset?

Az olvasók szavazhattak a borítókra, és végül nagy előnnyel nyert Ashley Redwood igazán fantasztikus munkája, de végül nem ezt használtuk fel, hanem felkértem egy ismerős grafikust, hogy készítse el számomra a borítót.

Milyen olvasói visszajelzéseket kaptál eddig? 

Nagyrészt pozitív visszajelzések érkeztek, szerencsére leginkább szeretik a regényt. Persze, az elkerülhetetlen, hogy ne legyen pár gyengébb értékelés is, de ezekből is csak tanulok.

Tervezel ezen a vonalon maradni és esetleg több mesehőst is továbbgondolni?

Még két rész fog készülni ebben a világban, az egyik Aranyhajra, a másik pedig Csipkerózsika és Hamupipőke kettősére fókuszál majd. Hogy utána lesz-e még ilyen, azt egyelőre nem tudom.

Mint említettem, több műved is jelent már meg; számodra melyik a legkedvesebb és miért?

Nekem a Brooke a kedvencem. Azt nem tudom miért, de ő áll hozzám a legközelebb. Időről időre el is gondolkodom rajta, hogy hallgatok az olvasókra, és írok hozzá egy folytatást.

Mit tervezel 2021-re? Mikor jön ki az újabb regényed?

A könyvhétre tervezem megjelentetni az O.N.S. – Egyéjszakás kaland című regényemet. Ez nagyjából a már megszokott L. J. Wesley recept alapján készül. Humor, egy problémával küzdő női főszereplő (mint tudjuk, a 12 első randiban depressziós, a Brooke-ban pedig kómás volt a főszereplő), némi romantika, és persze nem túl hosszú. 

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónak!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, keresd a szerzőt hivatalos Facebook - oldalán, vagy könyveit a shop.konyvmogul.hu oldalon!

Írta:Isabel