Pár szóban szeretném, ha mesélnél magadról! Hogyan képzeljenek el téged az olvasók?
29 éves vagyok, és Budapesten élek a férjemmel. Egyforma szeretettel írok science fiction és realista romantikus történeteket, óriási szenvedélyem az olvasás, a könyvtárba járás, és úgy általánosságban véve könyvek között érzem magam a legjobban.
A kedvenc íróim közé tartozik J.K. Rowling – szerintem a Harry Potter az egyik legcsodálatosabb történet, amit valaha írtak. Rajta kívül Szabó Magda, Moskát Anita, M.C. Beaton, Meg Cabot, Stacey Halls, Agatha Christie és Gerald Durrell könyvei is közel állnak a szívemhez… és még rengeteg írót fel tudnék sorolni.
Az íráson és az olvasáson kívül nagyon szeretek társasozni a családdal és a barátokkal, színezni, horgolni és főzni. Élek-halok a kávéért, nélküle nem kezdődik nap.
Az életedben melyik volt az a meghatározó pillanat, mikor úgy döntöttél, hogy az írással szeretnél foglalkozni?
14 évesen, amikor az első novellámat megírtam. Akkoriban sok krimit olvastam, úgyhogy az lett a címe, hogy Egy gyilkosság története, és már nem emlékszem pontosan, hogy miről szólt, de egy amatőr írós oldalon olyan sok kedves hozzászólást kapott, hogy arra gondoltam, ez nekem megy, lehetnék író! Akkor persze még gyerek voltam, és sejtelmem sem volt, milyen hosszú út vezet a kiadásig. Életemben arra vagyok az egyik legbüszkébb, hogy ezt az utat végigjártam, és az ötvenedik, századik nemleges válasz sem tántorított el, amit a kiadóktól kaptam. A nem ugyanis mindig azt jelenti, hogy most még nem.
Érdekesség egyébként, hogy idén tavasszal, amikor a Noé című regényem továbbjutott az Aranymosás regénypályázaton, megkeresett egy úriember, és elmesélte, hogy ő még emlékszik az Egy gyilkosság történetére, és ugye én voltam az a kislány, aki írta? Szép pillanat volt, mert ezek szerint már tizennégy évesen tudtam akkora nyomot hagyni az írásaimmal valaki lelkében, hogy tizenöt évvel később is emlékezett rám.
Számodra miért a novella a legmegfelelőbb arra, hogy kifejezd önmagad?
Novellákat és regényeket is szeretek írni, a témától is függ, hogy melyik terjedelemben lehet jobban kifejteni. Novellázással azért is szerencsésebb eleinte próbálkozni, mert jól meg lehet rajtuk tanulni a szakma fogásait, és ezekre később, a regényeknél nagy szükség lesz. Illetve egy novellát sokkal könnyebb javítani, hiszen rövidebb, és eleinte, a pályája elején az ember rengeteget javít, mire eléri a megfelelő minőséget.
Főképpen a romantika és az űrfantasy kedvelőinek alkotsz: hogyan tudod ezt a két, alapvetően nem egymáshoz közeli műfajt a lehető leghitelesebben átadni az olvasóknak?
Az űrfantasy regényem és novelláim kifejezetten sötétek, azt mutatom meg bennük, ami szerintem rosszul működik a világban. Itt tényleg minden jöhet, az összes fájdalom, amit életemben átéltem, vagy aminek tanúja voltam. Azt hiszem, az írókban alapvetően rengeteg az empátia, át tudjuk élni mások szenvedését, és én például sokszor képtelen vagyok túllépni rajtuk. Ha olvasok a hírekben egy kisgyerekről, akit bántottak, akkor hetekig nem alszom jól, nem tudom kiverni a fejemből, ami történt, egyszerűen hiányzik belőlem az a képesség, hogy tovább lépjek, és úgy éljem az életemet, mintha mi sem történt volna. Nem értem a bántást, a kegyetlenséget, a közönyt. Ezekkel csak úgy tudok megbirkózni, ha megírom őket.
Ezzel szemben a romantikában az élet napos oldalát mutatom meg, sokat merítek például a saját házasságomból. Nagyon boldog feleség vagyok, és minden egyes romantikus történetem ennek a boldogságnak egy lenyomata. A mostani időszakban például hiszem, hogy mindannyiunknak szükségünk van olyan novellákra és regényekre, amik emlékeztetnek minket arra, hogy az életnek van egy csodálatos oldala.
A két műfaj váltogatása egyébként abban is segít, hogy ne égjek ki. Ha folyton szomorú, sötét űrfantasy-t írnék, valószínűleg egy idő után kimerülnének az érzelmi tartalékaim. Így viszont, hogy közbeékelek egy-egy romantikus történetet, fel tudok töltődni.
Nyomtatásban Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2020 című kötetben lehet tőled olvasni. Pályakezdőként is lehet jelentkezni és a Gabo Kiadó szerkeszti az antológiákat már három éve. Szerintem szerzőként ide bekerülni, egy nagyon szép eredmény. Mesélnél nekünk erről egy kicsit részletesebben? Hogyan találtál rá a pályázatra, miként zajlott az alkotás folyamata és milyen érzéseket váltott ki belőled, hogy bekerültél?
A Gabo kiadó tevékenységét folyamatosan figyelem, már csak azért is, mert náluk jelenik meg Moskát Anita, aki az egyik legnagyobb példaképem. Eddig három novellapályázatot hirdettek meg, és én már az elsőre is jelentkeztem, de nem sikerült bekerülnöm a kötetbe. Most, a harmadik alkalommal már elegendő volt a tudásom. Ne felejtsétek: a nem csak annyit jelent, hogy még nem. Ki kellett várnom az időmet.
Egyébként az értesítést arról, hogy idén nyertem a pályázaton, e-mailben kaptam meg, és az első reakcióm az volt, hogy biztosan tévedés. Napokig tartott, amíg felfogtam, hogy mi történt.
Ám a te sikertörténeted csak most kezdődik, ugyanis egy másik nagy kiadó is válogatott a novelláid közül. A Könyvmolyképző Szerelem a Corona idején c. novelláskötetében is megtalálható lesz egy alkotásod. Milyen érzés két nagynevű kiadónál szerző lenni?
Nagyon meglepődtem. Szeretek írni, ezt szeretem a világon a legjobban csinálni, de hogy mások is elismerik a tehetségemet, az egy teljesen új dolog. Megpróbálom azzal meghálálni a bizalmat, hogy minden egyes nap keményen dolgozom. Azt hiszem, még mindig úgy érzem, bizonyítanom kell, hogy helyem van ezeknél a kiadóknál.
A fentebb említett kötet karácsonykor fog megjelenni. Milyen fogadtatásra számítasz? A cím esetleg nem lehet riasztó az emberek számára?
Remélem, hogy senkit sem fog elriasztani a címválasztás. Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak-e olyan történetet, amiben szerepel a koronavírus, és végül arra jutottam, hogy szeretnék írni róla. A traumákat nekem mindig történetek segítettek feldolgozni. Ha az ember olvas arról, amin keresztülment, az már egy lépés a gyógyulás felé. Nagyon vigyáztunk rá a szerzőtársaimmal és a kiadóval, hogy senkit se bántsunk meg és kellően komolyan vegyük a témát. Én őszintén hiszek benne, hogy ezzel a kötettel segíteni fogunk.
Ha már Corona: te hogy éled meg ezt az emberpróbáló helyzetet? Nyilvánvalóan inspirálóan hatott az alkotói énedre, de hogyan éled meg magánemberként?
A könyvkiadókat is érinti a gazdasági válság, így sokkal kevesebb nyomtatott megjelenési lehetőséget fogunk kapni a következő egy-két évben. Nekem ez egyáltalán nem törte le a lelkesedésemet: sok új, online olvasható novellát tervezek idénre és jövőre is. Érdemes lesz figyelni a Facebook- és a moly.hu oldalamat, mindkét helyre ki fogom tenni az elérhetőségüket. Mindegyik ingyenesen olvasható lesz.
Magánemberként őszintén szólva nem sok minden változott. Én eddig is otthonról, egyedül dolgoztam: ültem a dolgozósarkomban, és gépeltem. Most is ezt teszem, annyi a különbség, hogy a családomat egy kicsit ritkábban láthatom. Ők nagyon hiányoznak, de bízom benne, hogy egyszer vége lesz ennek a helyzetnek.
A családod/barátaid hogyan fogadták a megjelenéseket? Támogatnak?
A férjem az első számú és leglelkesebb olvasóm, ő már akkor hitt bennem, amikor még senki más. A többi családtagom eleinte féltett egy ilyen bizonytalan pályától, úgy gondolták, egy irodában, ahol minden hónapban fix fizetést kapok, nagyobb biztonságban lennék. Mostanra szerencsére már látják az eredményeket, és remélem, megnyugodtak azt illetően, hogy boldogulni fogok. Mindannyian olvassák az írásaimat és nagyon szeretik őket. Apósom például néhány napja olyan büszkén mutatta, hogy már neki is megvan a sci-fi novelláskötet, hogy egészen meghatódtam.
Több, ingyenes novellád is van – ezeket megtalálhatjátok majd az interjú végén belinkelve – én mindet elolvastam és a kedvencem a Teaszertartás lett. Nagyon megható, én meg is könnyeztem. Személyes élmény ihlette?
Igen. Volt egy időszak, amikor nagyon féltem tőle, hogy a férjemnek valami baja esik, például beteg lesz vagy balesetet szenved. Teljesen egészséges, harmincegy éves, életerős férfi, mégis valahogy befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy ő és mindaz a boldogság, amit magával hozott az életembe, elveszíthető. Úgyhogy megkérdeztem, nem bánná-e, ha leírnám, hogy milyen lenne nekem a halála. Azt mondta, ha nekem ez segít, akkor nem bánja. Miután kész lett a Teaszertartás, sokkal könnyebben lélegeztem: kiírtam magamból azt, amitől rettegtem.
Mire számítsunk tőled legközelebb? Esetleg regényíráson gondolkodsz? Kérlek, avass be minket a terveidbe!
Sok-sok novellára számíthattok, ezen kívül dolgozom egy karácsonyi romantikus regényen, és van egy űrfantasy regényem, ami majdnem teljesen elkészült. Meg is tudom mutatni a fülszövegét.
Noé
A teremtés még javában zajlik, és nem tudni, hogy Isten valaha képes lesz-e befejezni.
Brett intergalaktikus nyomozó, és egy olyan teremtési hibával született, amibe hamarosan bele fog halni. Ha élni akar, rá kell vennie Istent, hogy gyógyítsa meg. Ez a teremtő azonban nem a könyörületességéről híres…
Eli és Mark szeretik egymást, de csak három évük van. Ha letelik az idő, meg fognak halni a Noé bolygó nagy részét elpusztító Özönvízben. Vagyis meghalnának, ha Eli nem talált volna egy kiskaput.
Brettet a Noéra vezénylik, és hamar rájön, hogy ezen a Földön Isten az emberek jövőjének szinte minden apró részletét előre kidolgozta. A tragédiákat is. Brett feladata, hogy Elit és Markot visszaterelje az Özönvíz és a haláluk felé vezető útra. Ha sikerrel jár, Isten talán hajlandó lesz meggyógyítani.
Csakhogy Eli és Mark legalább annyira élni akar, mint ő.
Az interjú végén pedig csatolom Tamara írásait, melyeket ingyenesen elolvashattok:
Ha felkeltettük az érdeklődésed, keresd a hivatalos Facebook-oldalát vagy megtalálhatod Molyon is!Ezúton kívánok a szerzőnek sok sikert és még több olvasót!Írta: Isabel
