A költő, akin keresztül üzennek - Interjú Gipi Tibivel a Gipeszes-versek szerzőjével

Gipi Tibi – Gipszes versek című kötete az Ágenda kiadó gondozásában jelent meg, 2020-ban . A szárnyát próbálgató tehetség, nagyon komoly érzelmek átadására és gondolatok kifejtésére képes, melyet jól tükröznek az alkotásai is.
A kötetet már értékeltem nálunk és most eljött az idő, hogy megismerjétek az alkotót is!

Hogyan ismerkedtél meg a versekkel? Megosztanád velünk az első élményed?

Szia, sziasztok. Üdvözlet minden kedves olvasónak.

Mielőtt belekezdenénk szeretném megköszönni a felkérést a beszélgetésre.

Természetesen, nagyon szívesen mesélek róla:

Általános 6. Osztályt jártam, amikor megismerkedtem a rímeléssel, az akkor kibontakozó underground hip-hop zene által.
Suhancok voltunk, amolyan telepi lázadók, bő, mély ülepű nadrágban, deszkás cipőben, vagy éppen korával a lábunkon. Ebben az időszakokban tetszett meg a rím faragás.

Rap szövegeket írtam, a fájdalom és harag szülte őket. Ahogyan bennem zajlott a változás, valószínűleg úgy lettek ezek elhagyva, elkavarva az idők folyamán. Állítólag meg állták volna a helyüket kiadott lemez formában is, de én szégyelltem felvenni az illetékesekkel a kapcsolatot, hogy zenei pályára lépjek.  18 évesen írtam először érzelmi töltetű verset, ami Édesanyámnak íródott, amolyan köszönet nyilvánításként, mindenért. Aki azt olvasta, az száraz szemmel nem bírta.   

Pedig csak írtam, amit éreztem, pont úgy, mint ahogyan ma is.

Volt példaképed a nagy költők között? Ha igen, ki?

Költők közül nem. Példaképnek, jobban fogalmazva, tanítónak azokat az embereket tartottam akikkel személyes beszélgetéseim alatt úgy éreztem, hogy előrébb visz amit szól, és ha hiteles is volt a  az illető. Valami csoda folytán, mindig éreztem kire kell nagyon figyelnem és kire nem.

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el verseket írni? Mindig ez volt az álmod vagy történt valami, ami erre az útra vitt?

Eme kérdésre már az első pontban, félig válaszoltam.

Kamasz fejjel még, az érzelmeim írásos formája volt minden szöveg illetve vers, amit költöttem. Egyfajta megkönnyebbülést nyújtott ha ki írtam magamból őket vagy ki rajzoltam jót, rosszat.

A Gipszes versek nagyon sokrétű témában íródott.  Hat rá a hazaszeretet, a vallás, az elválás fájdalma többek között. Mi segített rendszerezni önmagadban ezt a sokféleséget?

Nem akartam tudatosan költővé válni, és hozzá kell tegyem, ma sem tartom magam annak. Sokkal inkább definiálnám magam egy eszközként. Eszköz, akin keresztül írnak, üzennek.

Van olyan személy az életedben, akinek sokat köszönhetsz költőként?

Az írás az, ami önmaga elrendezi bennem a dolgokat, amit leírok, az részemmé válik, és helyére is kerül bensőmben. Kivéve, amit a sírig tanulnom kell nekem is, az a Cheiron tanítása.

Mit gondolsz arról a feltevésről, hogy költőként nehezebb érvényesülni, mint regényíróként? Mikor ezt a műfajt választottad, nem volt benned ilyen jellegű félelem?

Amint említettem, nem választottam minden kereszt nehéz, pont ezért csodálatos az élet.

„Ad aspera ad Astra. „ avagy: „Rögös az út a csillagokig. „

Az olvasók hogyan fogadták a művedet? Tudsz arról információt adni, hogy esetleg melyik versed örvend a legnagyobb népszerűségnek körükben?

Pár kivételével, a versek üzenetek az emberiség számára. Nagyon közeli hozzátartozók közül is csak 3 ember őszinte véleményét ismerem. Nem tudok erről bővebben információt adni.

Neked van személyes kedvenced? Ha igen, melyik?

Több is igen, pontosabban, amiket intuíció vezérelve írtam az mindegyik szívem csücske.

Hogyan indult el a szakmai kapcsolatod a kiadóval?

Iminek és kedvesének nagyon hálás vagyok, a munkájukért, segítségükért.

Jó pár kiadónak át küldtem részleteket versekből, mert úgy éreztem arra születtek, hogy segítő kezet nyújtson sokaknak. Az Agenda kiadótól másnap visszahívtak, hogy ők is érdemesnek találták arra, hogy megjelentessék. Így kezdődött gyümölcsöző kapcsolatunk az Agenda kiadóval.

Bár borítód színválasztása nagyon igényes, számomra mégis nehezen olvasható volt az a betűtípus, amit választottatok? Milyen szinten volt beleszólásod a borítótervezésbe?

Teljes egészében magam terveztem a borítót, a betűtípus pedig, az a gyors írásom amivel a füzetbe is írok.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Intuícióim vezetnek, ezért tervek nincsenek. Maximum annyi, hogy még inkább halljam meg ezeket es, hogy minél jobban megismerjem önmagam. Valamint emberségesnek lenni illetve holtig gyakorolni, hogy Emberként viselkedjek. Ez az a cél, és ez még nagyon hosszú út előttem.     

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!

Áldást, békességet és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Ha szeretnétek többet megtudni a szerzőről, látogassatok el az Ágenda Kiadó,  vagy GipiTibi oldalára!

További sok sikert és ihletben gazdag alkotásokat kívánunk!

Írta:Isabel

Tomor Anita - Az ovinak vége, irány az iskola!

Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő. 

Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!

Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását. 

Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez. 

Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.

Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.

Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól,  el tudok tőle tekinteni. 

Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.

Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.

A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni. 

Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó. 

Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Stephen King - Emelkedés

Stephen King legújabb regénye hatalmas meglepetés volt.  Bár ez a kisregény nem a megszokott borzongós hangulatot hozza, mégis méltó az író nevéhez!
 A történet Castle Rock kisvárosát mutatja be: társadalmát, rétegződését és az ott élők gondolatait. Főhősünk, a frissen elvált Scott Carey, aki egy nap érdekes tüneteket vesz észre magán: mindegy mit csinál vagy mennyit eszik, egyre csak fogy. Ez már önmagában is libabőrös érzetet keltett bennem, de ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ruhában is annyit mutat a mérleg, amennyit ruha nélkül, s mint tudjuk ez nem lehetséges. Ő az, akinek az életével először találkozunk a történet során, ám azt éreztem, hogy nem az ő történetén van a fő fókusz. Ez a szál amolyan kedvcsináló és nem tagadom, nekem nagyon tetszett.

King azonban egy mélyebb mondanivalóval készült: a városkába költözik egy leszbikus házaspár, akik vállalják, hogy egy párt alkotnak, ám a lakók nem tudják elfogadni őket.
A férfi bár igyekszik segíteni a párnak: próbálja meggyőzni a többieket, hogy sokkal több van egy emberben, mint a szexuális hovatartozása, ám nem egyszerű szembemenni azzal, amit mások helyesnek hisznek. Pláne akkor nem, ha ezt elvakultan is teszik!
A történet lényege ennek a két szálnak a megismerése és elgondolkodtatása. Őszintén bevallom, hogy az első pár oldal után egy jó horrora számítottam, de nem vagyok csalódott, amiért nem így lett. Bár kíváncsi lettem volna, mi lesz Scott sorsa, érdekes volt az írótól egy számomra ennyire szokatlan témát olvasni.
Hat fejezet után véget ér a történet és részletet kapunk: Az intézet című regényből is, melynek nagyon örültem, hiszen a terveim közt szerepel az olvasása. Köszönöm szépen a kiadónak ezt a döntést, mert így tudom, hogy a következő olvasásom a szerzőtől biztosan horror lesz!
Természetesen a véleményemet megosztom majd veletek, itt, a blogon!

Amennyiben kedved kaptál a könyvhöz, az Európa Kiadónál bátran leadhatod a rendelésedet!

Írta: Isabel

Gipi Tibi - Gipszes versek

Azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy köszönetet mondok az Ágenda Kiadónak, amiért biztosított egy példányt a verseskötetből.

Niky és én is szeretjük a verseket, hiszen teljesen más hangulata van, mint egy prózának. Elmerülhetünk benne, ízlelgethetjük  az ízét és a dallamát, valamint átgondolhatjuk azt a sok jelentést, melyet egyetlen egy vers magában hordozhat.

Nekem sokszor segítettek abban, hogy szembe nézzek a világgal és önmagammal is.

 Gipi Tibi -  Gipszes versek című kötete nagyon megérintett. A költő hazaszeretete, valamint mély gondolatai jelen korunk fontosabb eseményeiről nagy erővel bírnak. Megmutatnám az első olyan verset, mely e szempontból nagyon hatott rám:

 

A népnek

 Testvéreim, itt az idő! Halljátok?

Szavaimat, nem tartják vissza országhatárok.

Hódítók, s honfoglalók vére, folyik bennünk.

Magyarok, egy emberré kell gyúrnunk népünk és

mint egykoron, egymásért kell cselekednünk.

Záporesőt szórjanak újra, rettegett nyilaink,

nyílvesszőink legyenek, tetteink meg szavaink.

Talpra Fivérek! Számítanak ránk,

gyermekek, valamint a hölgyek,

elesettek ép úgy, mint az idősek.

Honfitársat, hátra nem hagyunk,

legyen inkább a túlvilágra is,

közös az utunk, minthogy

vérünk, veszni hagyjuk.

Több száz éve, mint idegenek,

egymás mellett úgy éltünk,

lehullt, a százados átok rólunk,

felszabadult népünk.

Egy szellemként, nincs mitől féljünk!

Erőre hát, lássa meg a világ,

kik vagyunk s mennyit érünk.

 

 

Mikor elértem az utolsó sorhoz, a Márciusi Ifjak jutottak eszembe. Az a tűz, amit Petőfi és társai képviseltek, mikor felszólaltak, hogy összefogják népünket.

Eddig nem sűrűn találkoztam olyan kortárs költővel, aki a szerelem és a csalódás mellett népe iránt való szeretetét ennyire egyenes és tisztán fejezné ki.

 

De nemcsak ezt a témát dolgozza fel Tibi a kötetben. Találhatunk benne gondolatokat a hitről, a szerelemről és az önmagunkkal való szembenézésről is.  Bölcsességgel és -  ami talán fontosabb - elfogadással -  nyúl mindegyikhez. Nem mutogat,ujjal senkire csak szembenéz az Élettel és ezeket gyönyörűen szedi rímekbe. Társának nevezi a művészetet és valóban azt az érzést kelti az olvasóban, hogy nem dolgozik vele, hanem kézen fogva együtt mennek azon a bizonyos úton.

Számomra ezt leginkább a következő vers adta át:

 

 Szavak

 Kezemet vezeti valami magasztosabb,

 valami égi, soraimban szeretne értetek tovább élni.

 Hogy elmondja, mire való a sok földi terhed,

 érted mormol imát, hogy találd meg lelked.

 Benned van fivérem, ki nem tud félni,

 benned ki nem hisz, hanem tud s

 az energiákat érzi, így

 a világegyetemet pontosan érti.

 

 

Maximálisan kedvenc, amit alkotott, de….

Szerzőként tudom, hogy a könyvnél is a belső érték a lényeg. Viszont a borító eladja azt. Kegyetlen, de így igaz.

A Gipszes versek borítójának színei nagyon elegánsak és tetszik a füstös megoldás is: engem az univerzumra emlékeztet. Viszont a betűtípus nem volt szerencsés választás, mivel nagyon nehezen olvasható! Mikor megnyitottam a kötetet először le kellett tekerjek a második oldalra, hogy biztosan tudjam a szerző nevét. Megértem, hogy fontos az egyediség és a design, de ezek nem mehetnek az olvashatóság kárára.

Emiatt egy kicsit csalódott vagyok, hiszen ha ezen kívül tényleg egy igényes, mély gondolatokat tartalmazó verseskötetről van szó.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Ágenda Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Hullócsillag az égből - Beszélgetés Novák Vica írónővel

Novák Vica - Minka és a felhőfoltozók c. mesekönyvét a születésnapomra kaptam meg Niky-től. Mivel eddig ismeretlen volt számomra a szerző neve, viszont a mesékért rajongok, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy, milyen történetet kapok majd.  Szerencsére nem kellett csalódnom, mert nagyon szerettem a történetet, ezért gyermeki lelkesedéssel kerestem fel az írónőt egy interjúra!

Kérlek, mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! Szeretted a meséket? Volt kedvenced?

Ó, igen, nagyon szerettem a meséket, a görög és egyiptomi istenekről szóló történeteket, de például volt egy Madame Pompadourról szóló könyv is a szüleim könyvespolcán, amit sokat lapozgattam, mert nagyon szép képek voltak benne Versailles-ról. Úgyhogy nem igazán voltam válogatós, szinte minden érdekelt, ami a kezembe került. Persze, azért voltak kedvencek.  Az Égből pottyant mesék tv műsorból készült könyvet még most is őrizgetem, egy tündéres és egy mackós könyvvel együtt. A klasszikusokat kevésbé kedveltem, Andersen meséi mindig elszomorítottak. (A kis gyufaárus lánytól a mai napig kiráz a hideg.)

 Mennyi idős voltál, amikor megfogalmazódott benned az írás gondolata?

Amikor konkrétan eljutottam addig, hogy regényeket akarok írni, akkor már tizenhárom éves voltam. De előtte is voltak próbálkozások, mesék, különféle történetszövések, csak korábban még nem sikerült megfogalmaznom, mi is ez, és mihez akarok kezdeni vele.

Minka, a címadó főszereplő egy kislány, aki fél egyedül aludni, így egy hullócsillaghoz fordul segítségért. Ez, véleményem szerint egy nagyon szép történet-indító gondolatsor. Saját élményekből táplálkozik?

Örülök, hogy tetszett, bár ebben a tekintetben nem volt személyes ihletésű, sosem féltem egyedül és igazán a vihartól sem. A viharos széltől már inkább. Illetve a Villámképész ötlete származik abból az emlékből, hogy gyerekkoromban többször az ablakhoz szaladtam, mikor villámlott, azt képzelve, hogy fényképeznek. De azt hiszem, ezt sok gyerkőc csinálja.

 Milyen érzésekkel ültél a történet megírásának?

Előtte volt egy néhány éves kihagyásom, amikor nem írtam semmit, legfeljebb verseket és novellatöredékeket, azokat is csak a fióknak. Úgyhogy nagyon izgatott voltam, hogy újra visszataláltam a történetmeséléshez, és próbáltam visszaemlékezni, milyen volt gyereknek lenni, hogy aztán Minkán keresztül átadhassam azt az érzést. De a mai napig nagyon izgatott vagyok, ha új történetbe kezdhetek. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, mikor először „találkozom” a karakterekkel.

Mennyi időt dolgoztál rajta és mennyire vagy kritikus önmagaddal szemben?
Volt segítséged a munka során?

Az első Minkán még több hónapot dolgoztam, azóta ez az idő jelentősen lerövidült, a harmadik rész már hét nap alatt született.
Nagyon kritikus vagyok önmagammal, de kezdem megtanulni, hogy van egy pont, ahol el kell engedni a történetet, mert sosem lesz tökéletes, viszont teljes is csak az olvasókkal lesz. Egy olyan mese vagy regény semmit sem ér, aminek nincs olvasója, mert olvasás közben az olvasó hozzáteszi a saját vágyait, reményeit, félelmeit és emlékeit, a sztori vele együtt lesz kerek.

Nem, az első könyv esetében még nem tartoztam a kiadóhoz, így azon teljesen egyedül dolgoztam. A későbbi írásoknál is a kész szövegen dolgozunk, de szerencsére olyan szuper jó fejek a szerkesztők, hogy mindig lehet kérdezni tőlük vagy kikérni a véleményüket.

 Hogyan lettél a Könyvmolyképző Kiadó szerzője és milyen velük együtt dolgozni?

Az Aranymosás Irodalmi Válogató keretében kerültem kapcsolatba velük, ahol lehetőséget kaptam a kézirat átdolgozására egy szerkesztő segítségével, majd pedig a megjelenésre. Nagyon szeretek velük dolgozni, nem akarok hazabeszélni, de tényleg csupa pozitív élményem van. Sokan azt gondolják, hogy a szerkesztés egy nagyon fájdalmas folyamat, de én már ott tartok, hogy alig várom, hogy együtt dolgozhassak a szerkesztővel, nagyon szeretem a gondolatébresztő kérdéseit, vagy azt, amikor rámutat egy-egy dologra, ami esetleg félrecsúszott.

 A mesekönyvet nagyon aranyos illusztrációk díszítik. Hogyan telt a közös munka a grafikusoddal?

 Nem dolgoztunk szorosan együtt Hajnival, mert már elkészültem a szöveggel és meg is szerkesztettük, ezt kapta meg végül, és ezt követően csak a kész munkákat láttam, de szerencsére elképesztően ráhangolódott a történetre és a karakterekre. Fantasztikus munkát végzett, nagyon hálás vagyok neki!                                                                    

Milyen visszajelzéseket kaptál Minkáról? Esetleg van lehetőséged arra, hogy személyesen is beszélgethess az olvasóiddal?

Többségében pozitív visszajelzések érkeztek, a szülők és a gyerekek egyaránt szeretik a Minka meséket, ami nagy boldogság nekem. És igen, igyekszem minél több rendezvényen, dedikáláson részt venni, mindig örülök, ha személyesen is találkozhatok olvasókkal. Bár bevallom, ilyenkor kicsit szégyellős vagyok, és ugyan legszívesebben lerohannám az olvasókat, hogy feltegyek vagy ezer kérdést az olvasás élményükről, inkább meg szoktam várni, hogy ők kérdeznek-e vagy szeretnének-e beszélgetni.

 Dolgozol esetleg egy újabb gyermekkönyvön? Milyen terveid vannak az írással kapcsolatban?

 Ha minden terv szerint halad, idén megjelenik a harmadik mesekönyvem, amelyben ezúttal Szélvész lesz a középpontban. Ezzel lezárul a Minka mesék sora, és egyelőre úgy érzem, a meseírást is pihentetem, mert jelenleg nincs megírásra váró ötletem ezen a téren. Most inkább a young adult korosztálynak szóló regények foglalkoztatnak, különösen fantasyt szeretnék írni, remélem, sikerül ezzel is utat találnom az olvasók szívéhez.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, a szerzőt az alábbi elérhetőségek valamelyikén felkereshetitek:

Facebook Instagram Blog

Írta: Isabel

Kőszegi - Arbeiter Anita - Fülöp, a strucc savariai kalandjai

Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.

El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.

Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni.  A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.

Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!

Írta: Isabel

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér - Ahogy Isabel látja

Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!

Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.

A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.

 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!

Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.

Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.

 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.

Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.

A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.

Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.

Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Sarah Maclean: Hozományvadászok kíméljenek!

A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.

Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.

Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is. 

Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos.  Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt. 

Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik.  Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.

Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.

Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait. 

Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben. 

Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét. 

Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.

A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!

Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát. 

A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.

Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.  

Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!

Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!

Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!

Írta: Isabel