Lackfi János - Szerelmi ​nyomozás

Érdekesnek  találtam az író stílusát és a regény mondanivalóját is. Tudom, illett volna előbb megismerkednem vele, de eddig nem volt rá alkalmam. 

Igazából eléggé vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Volt, ahol felnevettem, máshol viszont picit erőltetettnek éreztem. Persze, ezt be lehet tudni annak, hogy nem az én korosztályomnak szól a regény, de általában szoktam érteni a fiatalabbaknak szánt humort. 

Viszont az tetszett, hogy most a szerelmi ügyeket Bálint szemén át követhettük nyomon. Végre láthattuk, hogy nemcsak a lányoknak vannak ilyen gondolatai. Fontos, hogy a fiúk is tisztában legyenek azzal, hogy nem baj, ha ki merik mutatni az érzelmeiket a világ felé.  Tudatosítsuk, hogy ez nem a gyengeség jele, hanem azé, hogy valódi, érző emberek. 

Viszont azt kell mondjam, ahhoz képest, hogy Merítés-díjas műről beszélünk, nekem nem hozta azt a mércét, amit vártam. Aranyos, és mint fentebb írtam látom a nagy előnyét is az ifjúság számára, de ennyit tudnék kiemelni. Szerintem a cselekmény kissé lassú, néhol nem is láttam az összefüggéseket. . Lehet, hogy most népszerűtlen leszek a véleményemmel, de nem adott nekem sokat a könyv.  Maga a szerelmi nyomozás bőven a mű második felében kezdődik csak el és szinte már vége is.

Ráadásul szerintem kicsit lehetne hosszabb a terjedelme; 14 éves kortól ajánlják és 144 oldalas.

Mindazonáltal egy hétvégi kikapcsolódásnak megfelelhet, pláne ha a gyerkőc ezt a korszakát éli meg!

 Amennyiben téged is érdekel a regény, a Líránál beszerezheted!

Írta: Isabel

Tea Stilton - Szívből ​jövő üzenet (Tea angyalai 12.)

Még soha nem olvastam egy kötetét sem a szerzőnek, viszont a könyvtárba új könyvek érkeztek, így adtam neki egy esélyt. 

A történet egy egérlányról szól, aki egy álarcos bálon beleszeret egy szuperhősbe, ám fogalma sincs kit rejt a maszk. Hogy kövesse a szíve szavát felkeresi a lányok irodáját és felkéri őket találják meg a titokzatos fiút.

A történet szerintem nem kiemelkedő, bár azért vannak tanulságos részei: ne ítéljünk a külső vagy a körülmények alapján és, hogy bátornak kell lenni. Tekintve, hogy melyik korosztályt célozza a sorozat ez bőven elég ahhoz, hogy valami értékes csomagot adjunk a gyerekeinknek.
A kötet szerintem inkább a kislányokat fogja meg, hiszen a romantikus tiniszerelem áll a középpontban. A főszereplők is lányok, bár lehet van olyan kiskamasz fiú, akit ez nem zavar. 

A történet egyébként aranyoskás..... Nyomozós, krimis, szerelmes és persze barátnős. A nyomozólányok karaktere nagyon eltérő, mindegyik teljesen más személyiség, mégis nagyon jól tudnak együtt dolgozni. Ez igazán szimpatikus volt, hiszen így nemcsak a divatot szerető lányok, de a számítógépet kedvelők is megtalálják azt, akivel azonosulni tudnak. Ez azért fontos üzenet, mert így láthatják a gyerekek, hogy nyugodtan lehetünk jók nagyon eltérő dolgokban, mégis barátkozhatunk és alkothatunk valami különlegeset együtt.  

Az illusztrációk viszont nagyon szépek, semmiben sem maradnak el a borítón lévőtől!

Számomra egyszeri olvasásnak megfelelt. Nem volt rossz és nem mondom, hogy nem fogok még olvasni pár részt, de a kedvencem nem lett. Nekem ez már picit sok, hogy így szerelmi nyomozásról olvassanak a kisiskolások, de ez már a generációs eltérésen alapul.
Viszont gyorsan lehet haladni vele, így akár nyári maratonnak sem lehet rossz a 9-12 éves korosztálynak, feltéve, ha a sorozat többi része is ilyen.

 Ha kíváncsivá tettelek, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Jornorinn - Lunareth - Dreams ​of Nightfall

 

A most következő felnőtt színező nagyon izgalmas felfedezés volt a számomra, mert a borító alapján igazán érdekesnek tűnt.
Úgy éreztem, mintha valamelyik anime szereplőjével állnék szemben, akit még nem ismerek.  Ráadásul, ez az első, hogy hazai kiadók kínálatában válogattam e tekintetben, szóval van miről mesélnem nektek. 

Először nézzük meg a papír minőségét, illetve a színek áteresztését. A képen is látható, hogy vízfestéket, illetve akvarellceruzát (ez utóbbit nem fotóztam le) használtam, így valóban víznek tettem ki.
Szuper hírem van, kettő is: az egyik az, hogy nem dupla oldalasan vannak nyomtatva a lapok, így az a minimális vizesedés, nem tesz kárt a következő képben. A másik pedig, hogy a színek nagyon jól rétegezhetőek és ezek nem is eresztenek. 

Spirálos kialakításának köszönhetően nagyon praktikus, de azért felhívnám a figyelmet a balkezesekre: nekik azt hiszem, ez a kialakítás kevésbé kényelmes, mi9nt egy tűzött/ragasztott megoldás. A lapok színe hófehér, így a színek nagyon élénkek maradnak rajta.

Mutatom, mit alkottam 

Ennél a hollónál természetesen vannak sokkal fantáziadósabb képek is, de mivel a blog inkább gyermektartalomban erős, próbáltam ehhez mérten választani. Ehhez kapcsolódóan van egy megmosolyogtató történetem nektek. Mutattam egy képet a kiadványból egy barátnak. Egy fiatal hölgyemény volt rajta, lenge, de nagyon dekoratív öltözetben. Tényleg nagyon aprólékos és szép kép, csak nem takar túl sokat. A lányon ékszerek is voltak, mire a barát megkérdezte:

- Tudod mi van a bokáján?
Én nagy magabiztosan válaszoltam neki:
- Persze! Bokalánc!
- Hát...nem egészen...

Na már most ezen a téren nagyon hiányosak az ismereteim, de kiderült hogy az nem az, aminek én hittem, hanem egy felnőtteknek való ékszer. (Amúgy a nevét, ha akarnám se tudnám megmondani, mert a barátom ugyan megnevezte, én nem jegyeztem meg.) De remélem, most már értitek, hogy ez nem egy aprólékos, de gyerek kezébe odaadható színező.... Viszont, hölgyeim! Nagyon helyes tündék vesztették el benne a felső ruházatukat. 

Az alkotók lelkét viszont megsimogatnám, mert nagyon szép munkát végeztek. Mindegy egyes grafika annyira kidolgozott és tiszta vonalvezetés jellemzi, hogy egy olyan kezdő is, mint én, örömmel dolgozik rajta. 

Összességében, ha valaki szívesen foglalkozik felnőttesebb rajzokkal és még a fantasy-t is szereti, örömét lelheti a könyvben. Hobbiként én is szoktam más alkotók munkáit nézegetni és mondhatom, nem marad el mögöttük! Sőt! Az már más kérdés, hogy mennyire vagyok otthon ebben a világban. (De attól még egy lapot sem hagyok fehéren, csupán nem mutatom meg senkinek.)

Amennyiben te is kísérleteznél, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Maren von Klitzing - Pihe - puha mesék

 Őszintén szólva nem ez volt a legjobb mesekönyv, amit az idén olvastam, ám rossznak sem mondanám. 

A könyvecske tíz darab különálló történetet tartalmaz: boszorkányos, állatos és ezekhez hasonló témakörökben. 

Ami miatt nagyon tetszett az az, hogy interaktív történetekről van szó: egy-egy szót kiemeltek és ehhez kérdések, feladatok tartoznak. Különféle nehézségi szintről beszélünk és a picurkák és a kicsit nagyobbak is részt vehetnek a történetekben, Azért fogalmaztam így mert maximum negyedik osztály első feléig ajánlanám, hiszen olyan alapszavak jelentésére kérdez rá, annyira egyszerű feladatok vannak benne, hogy annál idősebbeknek már nem feltétlenül izgalmas. Igaz, a könyv elején található instrukcióknál írják, hogy ezt személyre lehet szabni, szóval elmehetünk akár az alsó tagozat végéig is.

Amit még kiemelnék, hogy minden mese végén kreatív feladat várja a gyerekeket: készíthetnek   például szélfogót, álomitalt és hasonló érdekességeket. A legtöbbet gond nélkül megcsinálhatják egyedük is, ám néhol szükség lehet felnőtt segítségére, kérlek,, erre figyeljünk oda!

 Egyébként a mesék szerintem átlagosak. Bőven jók lehetnek esti altatáshoz, de nagyon nagy különlegességeket ne várjunk tőlük.

Az illusztrációk azonban nagyon szépek, a lapok is vastagok, így nyugodtan nézegethetjük  együtt a kisebbekkel.

Önálló olvasásra is alkalmas lehet, csak néhol a feladatokhoz való színezett szó picit nehezen olvasható szerintem. De ezt lehet csak én érzékeltem így.

Összességében egy jó vétel lehet, főleg akkor, ha más-más korosztályban lévő gyermek is tudja olvasni. Így maximálisan ki lesznek használva a könyv lehetőségei és senki nem fog unatkozni!

Ha érdekel, a Pagony weboldala várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Velencei Rita - Tiramisu (Kávé és krémes 2.)

 Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Ezúton bocsánatot is kérnék, amiért eddig húzódott az olvasás, én is sokat voltam beteg illetve újra szerettem volna olvasni az első részt, a Kávé és krémest.

Főszereplőnk Annamari, aki boldog párkapcsolatban él, épp arra vár, hogy párja megkérje a kezét. Barátnőivel igyekszik fenntartani a kapcsolatot, ám ez nem könnyű, mivel mindenkinek van magánélete. És igyekszik helytállni a munkahelyén, ami egy maximalista főnök mellett nem is annyira egyszerű...

Egyszóval olyan az élete, amire azt hiszem, sokan vágyunk. Mégis, egy titok képes alapjában megingatni ezt az idilli képet.

Azt szeretem a szerző munkásságában, hogy könnyed kevésbé pörgős regényeket ír. Úgy gondolom, néha ilyen is kell az olvasás terén is: amikor csak előveszünk egy könyvet és a "lassú víz partot mos" elvet követve követhetjük nyomon a szereplők kalandjait. Bár, a Kávé és krémeshez képest ez talán picit még inkább érvényes, ezt azonban most nem bántam. 

Melegem is van, így kevésbé tudnám értelmezni a nyakatekert csavarokat, így most jól jött ez a pihenés. 

Most is szépen kidolgozott történetet kaptunk, szerelemmel, humorral fűszerezve. Noha az én kedvencem a kultúrák alapos ismertetése és a sok étel volt. Igen, nem tagadom meg magam: imádok más kultúrák ételeiről még olvasni is. Főleg a sütikért. Itt gratulálnék a szerzőknek ugyanis, azoknak is utánanéztem, amiket nem ismertem és az pontos volt. 

A borítót már az első résznél nagyon szerettem, de ezt legalább annyira. Ugyanolyan könnyedséget sugároz, mint ami a regényre jellemző. 

Azt mondom, ha olyan könyvre vágysz, ami ellazít, kikapcsol, de nem pörget fel nagyon a Tiramisu tökéletes választás. Önmagában is megállja a helyét, de a Kávé és krémes teszi teljessé az élményt. 

Ha kíváncsivá tettelek, a Book24-en megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

Kiss Judit Ágnes -Babaróka ​kövecskéi (Babaróka 7.)

A most következő mesekönyv annyira elvarázsolt, hogy egész délután mosolyogtam, ha eszembe jutott. Könyvtárból van és csak ez az egy rész volt bent, ráadásul még nem is igazán merültem el az írónő munkásságában. Viszont ezt a cuki borítót nem tudtam otthagyni, így hát pár napig nálam vendégeskedett. 

Azt kell mondjam, hogy nagyon aranyos az egész, úgy ahogy van! De nézzük is mire gondolok!

Főhősünk Babaróka és családja . A kis lurkó, - mint ahogy a neve is mondja és a képről is látni - egy róka, aki oviba jár, van egy kistestvére, Apróka, és nagyon szereti a szüleit. Azt sajnos ebből a részből nem sikerült megtudnom, hogy fiú-e vagy lány, de ha ez valahol már említve van, a hiányosságomért elnézést kérek. Mindenesetre én kisfiúnak képzeltem.

Több fejezeten keresztül követhetjük nyomon a kalandjait. Az oviváltást és az új helyre való beilleszkedést, Aprókával való kapcsolatát és a vírushelyzet megélését is. 

Itt jegyezném meg, hogy bár több írót is megihletett a világjárvány, szerintem a szerző mutatta be a leginkább gyermekbarátibb módon az eseményeket. Egy másodpercig sem volt ijesztő, ahogy erről beszélt. Sokkal inkább volt mérhetetlenül kedves, hogy Babaróka megismerte az arcmaszk használatát és annak miértjét. Az is nagyon tetszett, hogy bár egy kisgyerek szemében a home office nagyon jó, hiszen otthon lehet maradni anyáékkal, mégis a kis főhősünk megtapasztalhatta ennek az árnyoldalát is. Feszültebb légkör, több felelősség, a betegségtől megélhetés elvesztésétől való félelem lengte be az önfeledt játszás érzését. De az írónő ezt is annyira gyerekszemmel, elképesztően aranyosan írta le, hogy bár felnőttként tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű, mégis akkor és ott azt éreztem minden rendben lesz.

Azt is megtudtam, hogy a kölyöknek arany szíve van. Tanítgatja a baba Aprókát, és bár még ő is kicsi, sokáig nem tud haragudni testvérkéjére, illetve a kis barátjának is segít átvészelni a nehezebb időket. 

Az írónő nagyon szépen ír szerintem. A cselekmény és a fogalmazásmód is pont olyan, ami tökéletes esetlegesen az esti altatáshoz vagy egy közös programhoz, anélkül, hogy a gyerek túlpörögne. 

Az illusztrációk nagyon illenek a könyv hangulatához. Letisztult és minimalista, pont a megfelelő a a kisgyermekek számára.

Azt kell mondjam, számomra ilyen egy jó gyermekkönyv. Bátran ajánlom már ovisoknak is, de elsőtől önálló olvasásra is tökéletesen alkalmas. Ha valami igazán szépet és építőt kerestek a kicsinek, ezt nyugodtan vegyétek!
Én pedig nagyon igyekszem elolvasni a többi részt is!

Amennyiben érdekel titeket a Pagony Kiadónál megrendelhetitek!

Írta: Isabel

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors

 A most következő értékelés nagyon kedves a szívemnek, ugyanis ezt a könyvet egy hónap alatt négyszer is elolvastam. Hosszabbítani is kellett a kölcsönzést, ugyanis több idő és tudást kellett ahhoz, hogy megfelelően megértsem a benne leírtakat. 

Minden családnak megvannak a maga gyökerei, és óhatatlanul olyan múltbéli sebek, melyek meghatározzák a jövőbeli életképet. 

Igazából a transzgenerációs szavunkat egy barát szájából hallottam először, mikor a lelki problémák feldolgozása témakörében beszélgettünk. Akkor csak ámulva néztem őt és arra gondoltam, hogy hú de okos és hogy én ezt mennyire nem fogom érteni, mert én nem tanultam annyit mint ő.... persze, igyekeztem ezt nem nagyon mutatni, mert kissé kellemetlen lett volna számomra ha rájön a hiányosságomra. Na, de aztán feljött az írónő neve és tudtam, hol kell keresni.

A család az a közeg, amiben - jobb esetben - a legtöbb időt töltjük. Itt tanuljuk meg a jó és a rossz fogalmát, az érzelmeinket először itt mutatjuk ki és sajnos kapunk itt rengeteg bántást is. Legyen ez akár szóbeli, akár fizikai mindegyik olyan sérülést okoz, melyek hatással lehetnek a jövőbeni családunkra és gyermekeinkre.  

Nem egy példát tudnék én is említeni, de csak hogy világos legyen miről van szó: ha valakit folyamatosan arra neveltek gyerekként, hogy csak akkor szerethető, ha elég figyelmet kap, ha csak akkor értékes, ha bizonyos elvárásoknak eleget tesz, akkor ez a személy is ugyanígy fog állni a gyermeke teljesítményéhez.  Szerintem mindenki tud példát mondani erre, ezt is csak azért említettem meg, hogy könnyebben összefoglaljam a véleményemet.

Az írónő fantasztikusan bontja ki  a témát és mutat rá arra is, hogy azért nem szabad mindenért a felmenőket okolni.  Ugyanis, ha felismerjük, hogy valami nem jó, ha tudjuk, hogy mi az ami nekünk fájdalmat okozott, akkor megvan a jogunk arra hogy másképp cselekedjünk. Tény, ehhez többek között önismeretre és bátorságra van szükség, de nem muszáj a rossz mintákat követnünk. 

Azt gondolom, mi szerencsésebbek vagyunk, mint anyáink, nagyanyáink, hiszen az ő idejükben korántsem foglalkoztak annyit és úgy a lélek gyógyításával, mint manapság. Mivel több eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy jobban legyünk, használjuk ki. Soha nem késő változni és jobbá tenni a magunk és mások életét.

Az írónő nagyon alapos kutatómunkáját találhatjuk a könyvben. Kutatások eredményei, emberi sorsok elevenednek meg a lapon, mindezt közérthetően  az olvasó elé tárva. Alig várom, hogy további könyveit is olvashassam, mert ha azok is ennyire alaposak és emberiek, bizony új kedvenc íróm lesz a témakörben.

Ha valaki úgy érzi, olyan terheket cipel, mint a szülei/nagyszülei és ez negatív érzéssel tölti el, bátran vegye kézbe ezt a könyvet!

Többek között a Líránál megrendelhető!

Írta: Isabel

Liz Braswell - Egy új élmény

Bárcsak úgy tudnék áradozni erről a könyvről, amennyire vártam, de  egy picit csalódott vagyok. 

Azt már a sorozat felfedezésekkor megtudtam, hogy ne a klasszikus történeteket várjuk, hanem annak egy új, továbbgondolt verzióját is ez nagyon izgalmasnak is hangzott....

Aladdin története -  mint sokunknak - gyermekkorom meghatározó meséje volt. Nem csak  az egész estés filmet, de a sorozatot is nagyon szerettem. Szeretem Jázmint, mert bár nemesi család sarja és tele van elvárásokkal, mégis volt bátorsága a szívét követni és kiállni egy rangban nála jóval alacsonyabb származású fiú mellett. Mondjuk, azt sosem értettem meg, hogy Aladdin miért nem mondott már az elején igazat...de ez nem is lényeges.

Ha valaki azt várja, hogy teljesen mást kap ettől a regénytől, hasonló köntösben, mint a mese volt, nos, az nem téved. Sokkal több a kegyetlenebb jelenet. Kevesebb a humor is, hiszen  Dzsini és a fiú kapcsolata alig kap említést. Mivel ennyire megváltozott az alaphangulat, nem is igazán tudtam újraélni a kedves emlékeimet.

Viszont az nagyon tetszett, hogy Jázminra nagyobb felelősséget helyezett a szerző. Mindig is úgy gondoltam, hogy a lányban több van, mint amit a rajzfilmek láttatni engedtek. Ráadásul Aladdin múltjáról is megtudunk olyan dolgokat, amik ezekből nem derültek ki.

Viszont a történet felépítésével voltak gondjaim. Számomra a fejezetek kissé elkapkodtak voltak, nem éreztem kellő átmenetet és felépítést közöttük. Bevallom, néhol a logikát sem találtam. Továbbá, tekintve, hogy a regény maga a fiataloknak szól, a nyelvezet is lehetett volna egy kicsit...szebb.

A borító azonban meseszép!

    

Őszintén szólva, most azért vagyok bajban, mert ez az első Sorsfordító történet, amit olvastam és nem tudom, hogy akkor most ennél többet ne várjak, vagy ez csak egy számomra gyengébb része volt a sorozatnak?

 

A példány ugyan könyvtári, de nekem is vannak saját részeim a sorozatból, így még él bennem a remény!

Amennyiben tennél vele egy próbát, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Nógrádi Gábor - Segítség, állat! -- Ha nem bántasz, nem bántalak

 A most következő humoros gyerekkönyv olyan nagy hatással volt rám, hogy hetekkel az olvasás után is gond nélkül el tudom mondani róla a véleményemet!

Annyit kacagtam rajta, hogy a könnyeim is potyogtak olvasás közben.

A szerző állatokat mutat be kicsiknek és nagyoknak, de nem a megszokott formában.  Mindegyik önmagáról mesél szórakoztató történeteket, vagy egy olyan tulajdonságáról mesél, ami különlegessé teszi őt az állatvilágban. Humoros, fiatalos nyelvezete pedig felejthetetlenné teszi a szereplőket!

Találkozhatunk itt madarakkal, házállatokkal, kétéltűekkel, bogarakkal, hüllőkkel, háziállatokkal is, tehát mindenki megtalálhatja a kedvencét.

A tanítószándék kiemelkedő: nemcsak a külső tulajdonságait ismerhetjük meg az állatoknak, de szó esik a lakhelyükről és arról is, miképpen biztosíthatunk élhetőbb környezetet a számukra. 

A mai felgyorsult, egyre digitálisabb világban fontosnak tartom, hogy visszatérjünk a természetbe és megismerjük azt, ami körülvesz minket. Az iró humorral ugyan, de a szomorú valóságot tárja elénk, melyekre igenis figyelmet kell fordítanunk. Mi mindannyian együtt élünk ezen a bolygón és azt gondolom, hogy felelősséggel tartuzunk azért, hogy a körülöttünk lévőlnek - pláne a nálunk gyengébbeknek - a lehető legjobb életet biztosítsuk. Ez a könyv ebben is nagy segítség lehet - nemcsak gyerekeknek!

Gazdagon illusztrált, bár anélkül is tökéletes szórakozást nyújt. Gördülékenyen olvasható, akár egyedül is, mivel a történetek nem hosszúak.

Pár napja tudtam meg, hogy ez a folytatása a Segítség, ​ember! című regénynek, így amit lehetőségem lesz rá, mindenképpen el szeretném azt is olvasni! Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Könyvtündér kínálatában!

Írta: Isabel

A szerző, akinek az írás a kedvenc része egy könyv születésénél - Interjú Aurora Lewis Turner írónővel

 Aurora Lewis Turner az egyik legtermékenyebb magyar szerző, akit ismerek. Mint tudjátok, nagyon szeretem a műveit. Ez nemcsak a komoly mondanivalónak köszönhető, hanem az érdekes és kalandos tálalásnak.
A most következő percekben lesz szó a Bolygókeringő lezárásáról, illetve új sorozatának kulisszatitkairól is!

Mivel nem ez az első interjúd nálam, remélem, nem baj ha a bemutatkozást most kihagyjuk. Helyette inkább mesélj arról, milyen érzés volt lezárni Aurora és barátai történetét?

Persze, egyáltalán nem baj. Maga a lezárás már évekkel ezelőtt megtörtént, mivel egyben írtam meg a Bolygókeringő trilógiát. De tisztán emlékszem arra a napra, mivel érzelmileg eléggé katarktikus állapotban voltam: fáradt, izgatott, várakozásokkal teli. És ha akkor tudtam volna, milyen utat jár be a könyv, lehet, azt mondom, én ezt nem hiszem el. Ugyanis a trilógia megjárt két kiadót, egy újranyomást, jelenleg pedig ott tartok, hogy megjelenik belőle egy exkluzív könyvcsomag, új köntösben, és csak e-book formában – ha nem baj, hogy ennyit elspoilerezek. 

Hogyan készült a trilógia befejezése? Mit tudhatunk a munkálatokról?

A munkálatok nagyjából úgy zajlottak, ahogy korábban a másik két résznél. Mivel egyszerre írtam meg a részeket, tulajdonképpen arra kellett várnom, hogy teljen az idő. Úgy ütemeztem, hogy minden évben tavasszal jelenjen meg egy-egy rész. Közben lett új szerkesztőm is, és az első részhez képest új grafikusom, szóval elég sok változás történt attól a ponttól kezdve, hogy leírtam a trilógia utolsó sorát, most márciusig, hogy az olvasók a kezükben tarthatják. 

Összességében, a munkafolyamatokat tekintve, melyik volt a kedvenc részed?

Nálam mindig az írás a kedvenc rész. Általában az íróknak meggyűlik a bajuk a marketing tevékenységgel, mivel nem vagyunk szakemberek, mégis a „csináld magad, különben senki sem csinálja” elve érvényesül a magyar kiadóknál, és – legnagyobb döbbenetemre – a hagyományos jellegű kiadóknál is. A férjemnek mondtam is – aki szeret sporthorgászni –, hogy ez olyan, mintha te addig a pontig szeretnéd a tevékenységet, hogy a hal ráakad a horogra, aztán mondjuk, viszolyognál levenni róla és visszadobni a vízbe. De tulajdonképpen a marketing is tanulható, és azért kapok innen-onnan segítséget. Aztán beérkeznek az első vélemények, és persze azt is érdekes látni, hogy maga a sztori miként hat az olvasókra (akár negatív, akár pozitív a kritika). Az elején volt ugyan megfelelési kényszerem, de már túlléptem ezen. És éppen a Bolygókeringő segített ebben. Ugyanis még az első részben van egy reinkarnációs rész, ami nagyon megosztó. Van, aki azt mondja, hogy lassítja a történetet, és minek az bele, míg mások nagyon szeretik. Szóval nagy tanulság, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Persze, ha csak negatívat kapnék az olvasóktól, elgondolkodnék, hogy tényleg nekem való-e az írás, viszont így, hogy többségében pozitív, vagy kedvesen építő jellegű a kritika, van, ami továbblendít, ha esetleg el találnék keseredni. 

Milyen visszajelzéseket kaptál a Lepkeszárnyakról? Összehasonlítva az első két résszel mennyire térnek el egymástól a vélemények?

Még azért nem dúskálok annyira a visszajelzésekben. A vége eléggé változatos reakciókat vált ki az emberekből, ami nem baj. Szeretem sokkolni néha a népet.  Az már más kérdés, hogy az olvasóknak ez mennyire tetszik. Mindenesetre jó látni, hogy mennyire érzelemteljes a reakciójuk (akár dühöngenek, sírnak vagy nevetnek). És a Bolygókeringő végén vannak bőven érzelmek. 

Tervezel esetleg spin-off kötetet készíteni vagy ez a történet itt ért véget?

Nem. A történetnek határozottan nincs még itt vége. Lloyd, medve barátunk kapni fog egy előzménytörténetet, amit már megírtam. Jelenleg arra vár, hogy borítója legyen, és megszülessen valamelyik nyomdában. Ez szerintem leghamarabb jövő év tavasszal esedékes. Azért annyit elmondok róla, hogy a Bolygókeringőhöz képest ez jóval sötétebb hangulatú sztori, ahol Lloyd nem fogja vissza magát. Úgyhogy nagy eséllyel kerül fel rá +18-as karika, és szerintem ez lesz életem első ilyen jellegű regénye. Meg akartam mutatni, milyen volt Lloyd Auróra előtti élete, és „valódi természete”. Ettől függetlenül remélem, a Lloyd-rajongók szeretni fogják.

Térjünk át az új sorozatodra, amely Az ikerlángbűbáj címet viselni. Mondanál pár szót az alapcselekményről? 

Persze. Az ikerlángbűbáj egy urban fantasy történet. Egy titokzatos tűzeset után a főszereplőnek, Amajának el kell hagynia Japánt, ahol nevelkedik. Egész életében kívülálló volt, mivel küllemét tekintve európai, úgyhogy ez a lépés úgymond időszerű. A Vadász menekíti ki az országból és viszi Budapestre. Ha valaki ismeri, és kedveli Lloydot, szerintem a Vadász, vagyis Jack karaktere is közel fog állni a szívéhez – bár mondják, néha durvább egyéniség, mint medve barátunk. A világ kezdete óta háború folyik az őrzők és lelketlenek között. Amaja azért megy Budapestre, hogy az Akadémián tanuljon ezt-azt, ami az őrzői léthez szükséges (megint nem spoilerezek). Itt találkozik ikertestvérével, Alexanderrel, és barátságot köt néhány szintén elsős tanulóval, akikkel együtt próbálják kideríteni, milyen körülmények között haltak meg az ikrek szülei. És időközben még jó pár titokra is fény derül. 

Főhősünk Amaja, akinek el kell hagynia Japánt, majd Magyarországra érkezik…..és én már itt beleszerettem a történetbe. Miért pont ezeket az országokat választottad? 

Mert jó kontrasztot alkotnak. Japán az adott volt, és valamilyen nyugati, európai országban gondolkoztam még. Itt jegyezném meg, hogy Amaja és a Vadász is szerintem jó kontrasztot ad, ugyanis adott egy lány, akit szerénységre, alázatra próbáltak egész életében nevelni (az más kérdés, mennyire jött össze), és adott egy magas, tetovált, rendezetlen külsejű férfi, aki ráadásul flegma, és nemtörődöm is. Tehát teljes ellentéte a japánok életfilozófiájának, felfogásának, és ebből szerintem született pár viccesebb jelenet. Aztán arra gondoltam, hogy miért válasszam Párizst, Londont, Münchent vagy Bécset, ha itt élek Budapesten, és ezt a helyet ismerem? Ráadásul a Margitszigettel még korábban is voltak terveim, úgyhogy a korábbi ötletemet ebbe a történetbe ágyaztam, és így alapult meg az Akadémia, ahol Amaja és barátai tanulnak. 

Honnan ered a címválasztás?

Akkor itt most elválasztanám az alcímet a sorozat címétől, de annyi azért fontos, hogy ez is interaktív történetként született meg, úgyhogy bevontam az írói csoportomat is a munkába. Kértem, hogy küldjenek címötleteket, amiket megszavaztatok. És Inci küldte be A tűzrókát, ami a legtöbbeknek tetszett. Maga a cím szerintem csodálatos, bár azt azért hangsúlyozom, nemcsak a tűzrókáról olvashatunk a regényben, hanem vannak még benne más állatok, mint a hiéna, vámpírok, és még néhány bibliai alak is feltűnik. Az ikerlángbűbájt pedig a férjem találta ki, ami szintén szavazás útján nyerte el a jogot, hogy a sorozat főcíme legyen. Az ikerláng tulajdonképpen Amaja és Alexander – vagyis az ikrek – kapcsolatát jelképezi, az ikerlángbűbáj pedig a kettejük közötti mágikus összeköttetés. 

A borítód tükrözi a történet misztikusságát, hiszen két rókát találhatunk rajta az egységet szimbolizálva. Nekem nagyon tetszik. Eredetileg is ilyennek képzelted el?

Igen, ilyennek. Bár a férjem sokat segített ebben, mivel a borítókhoz különös érzéke van. Legalábbis az én könyveimmel kapcsolatban ezt tapasztalom. És a vele való beszélgetés során bontakozott ki, hogy lehetne egy, a jin és jangot idéző forma. A háttérben lévő két épület közül az egyik egy japán stílusú ház, míg a másik a margitszigeti víztorony, ami Amaja utazásának jelképe. A továbbiakban ezeket a motívumokat szeretném megtartani: a trilógia minden borítóján legyen rajta valamilyen állat és épület. Annyit elárulok, hogy a második rész borítója már kész, a harmadiké még csak most készül. 

Kinek ajánlanád a sorozatot? Mennyire tér el a Bolygókeringő hangulatától?

Mindenféleképpen tizenhat éven felülieknek ajánlom, egyrészt a Vadász karaktere miatt, aki eléggé nyers, és sokat káromkodik. Másrészt pedig az olyan témák miatt is, mint a bullying, vagyis iskolai zaklatás, de például az őrzők rendszerének felépülése miatt is. Sokszor elhangzik a könyvben (és nem véletlenül), hogy amint Amaja betöltötte a tizenhatot, már felnőtt. Mivel az őrzők korán halnak, ezért egy tizenhat éves lány vagy fiú már felnőttnek számít. Ezért a könyv megszólítja a tinik közötti szexualitást is. Persze ezt azért igyekeztem ízléses formában találni, és egyáltalán nem kell +18-as jelenetekre számítani – legalábbis ebben a részben biztosan nem. Volt, aki ezt nehezményezte a kritikájában, hogy másabb lett volna, ha már a szereplők elmúlnak tizennyolc évesek. De én úgy gondolom, hogy persze, ez így igaz, de attól, hogy nem veszünk bizonyos dolgokról tudomást, a való életben még léteznek. És ilyen a tinédzserek nemi élete is. Bár hozzáteszem pár évtizeddel, vagy száz évvel ezelőtt egy tizenhat éves lány már sokszor a többedik gyermekét hozta világra. Nem azt mondom, hogy ez rendben van így, egyszerűen más korban, más normák szerint éltek, akárcsak az őrzők. Nekik is megvannak a saját szabályaik.  Érzékeny téma, és számítottam is arra, hogy megemlítik, de ha újra írnám, akkor sem lenne másként.

Eddig milyen visszajelzéseket kaptál? 

Eddig többnyire pozitív a visszajelzés. Általában a Harry Potter sorozathoz szokták hasonlítani, ami persze az olvasók szíve-joga. De én úgy gondolom, hogy attól, hogy egy Akadémián játszódik, és többek között varázsolni is tanulnak a diákok, ezért még nem Harry Potter koppintás. Legalábbis nem ez volt a cél, főleg úgy, hogy én világ életemben inkább A gyűrűk ura párti voltam, mint Harry Potter – amennyiben létezik egy Star Wars vs. Star Trek jellegű versengés a kettő között. De persze mindenki azt gondol róla, amit szeretne, és tulajdonképpen megtiszteltetés egy ilyen híres műhöz való kapcsolódás. A Bolygókeringőt az X-menhez, A hatalom kövét a Vajákhoz, Az istenek játékát Az éhezők viadalához szokták hasonlítani. Tulajdonképpen egy Harry Potter analógia is elfér a polcomon. De persze titkos célom egyszer olyat írni, amit nem hasonlítanak semmihez. Persze nem biztos, hogy ilyen lehetséges, hiszen mondják, nincs olyan történet, amit még nem írtak volna meg. Akár a saját, akár más regényekre nézve, annak ellenére, ha Harry Potter vagy Vaják, vagy bármi más párhuzamot lehet is vonni, de bizonyos szempontból egyedi marad a történet, vagy legalábbis egyedien használja fel a fantasy eszköztárait, akkor meg vagyunk mentve – és szerintem ez számít igazán. 

A tűzróka már a NewLine Kiadónál jelent meg. Hogyan élted meg a váltást és milyen a velük való együttműködés?

Nagyon sok jót hallottam a NewLine Kiadóról. Vannak barátok, ismerősök, akik náluk jelentettek meg regényeket, és úgy gondoltam, hogy én is beállok a sorba, és én is ki szeretném próbálni ezt a kiadót. Úgyhogy kíváncsiságom vitt hozzájuk, és a sok jó kritika. Úgy érzem, nem bánom meg, hogy így történt, mivel egy nagy családba kerültem ezáltal. Mimi és Ashley is nagyon kedvesek, együttműködők, és nagyon sokat dolgoznak a magyar írókért. Úgyhogy le a kalappal előttük. 

Zárásképp mondanál pár szót a jövőbeli terveidről?

A jövőbeli terveim úgy oszlanak meg, hogy vannak publikusak és kevésbé publikusak. Nyilván az első csoportról szeretnék beszélni inkább. A Könyvhéten kint leszek én is, úgyhogy lesz lehetőség dedikálásra. A részletek szervezés alatt vannak, ezért nem kezdtem még lázas posztolásba az eseményről. A könyveket illetően pedig még idén szeretném megjelentetni Az ikerlángbűbáj második részét, jövő tavaszra tervezem a Lloydos előzménytörténetet, majd valamikor jövő nyár környékén, vagy ha minden jól megy, tavasszal jelentetném meg Az ikerlángbűbáj lezárását. Ezen a nyáron újabb interaktív történetbe kezdek, úgyhogy várok mindenkit a csoportomba szeretettel, aki részt szeretne venni egy fantasy történet alakításában. Szóval nincs megállás, nem fogok unatkozni. 

Köszönöm szépen az interjút, nagyon szuper kérdések voltak. 

Itt is szeretnék további sok sikert kívánni Aurorának!

Amennyiben további érdekességeket szeretnél, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, csoportját, vagy rendeld meg könyveit a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A ​tűzróka (Az ikerlángbűbáj 1.)

 Mint tudjátok, nagyon szerettem Aurora és Lloyd történetét, ezért, mikor előolvasója lehettem ennek  a történetnek kicsit skeptikus voltam. Akaratlanul is van bennem egy mérce, és nem voltam biztos benne, hogy a szerző meg tudja-e ugrani. Aztán elkezdtem az olvasást...

Főszereplőnk, Amaja egy titokzatos tűzesetből menekül Japánból.... én meg így...aha (imádom a kulturát és mindent, ami ezzel kapcsolatos). Bár, el kell hagynia az országot ez a misztikusság, ami rájuk jellemző, nem csökkent közben. Magyarországra kerül a Vadász szárnyai alatt és a feladata, hogy örző váljék belőle.

Itt aztán fény derül életének egy nagyon fontos mozzanatára: a Margitszigeten megismeri ikertestvérét, Alexandert és együtt nyomozásba kezdenek, azért hogy megértsék titokzatos és rejtélyes kilétüket.

Remélem, nem sértődik meg az írónő, de ahogy haladtam a lapokkal azt éreztem, hogy én is részese akarok lenni ennek a történetnek. Segíteni a teremtésben. A Bolygókeringőnél szívesen voltam olvasó. Szerettem követni az eseményeket. Na de itt részese akartam lenni az alkotásnak! A pörgős cselekmény, a humoros párbeszédek az én fantáziámat is elindították, és inspiráltak!

Történetfelépítés szempontjából Aurora ugyanolyan jót alkotott, mint eddig, bár, most inkább éreztem nála a sejtelmes vonalat. 

Könnyen lehet vele haladni, a sok érdekesség, meglepetés miatt olvastatja magát. 

Az talán picit furcsa lehet, hogy hazánk a történet központja, de sehol sincs az megírva, hogy csak külföldön történhetnek varázslatos és kiszámíthatatlan események. (Szerintem, ezért a kivitelezésért külön köszönet illeti a szerzőt.)

Ha olyan fiataloknak kerestek olvasnivalót, akik érdeklődnek a misztikum iránt ezt mindenképpen ajánlanám. Igaz csak 16 éven felülieknek!

A borító nekem nagyon tetszik, ugyanis imádom a rókákat!

Nem marad más hátra így a végén, csak egy köszönetnyilvánítás, amiért én is lehetőséget kaptam az olvasásra, illetve az a türelemjáték, amíg várok a folytatásra!

Amennyiben te is belekezdenél a sorozatba, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel