Amikor elég a virtuális kapcsolattartás ahhoz, hogy kiemelkedő regény szülessen - Interjú az Örök tűz szerzőivel

Nagy Eszter – Tóth Gergely – Örök tűz – A papnő című regénye nem csak az idei év nagy kedvence lett számomra, de a blogon értékelt könyvek közül is kiemelkedik, hitelességével és precizitásával. Ritkán van rám egy könyv ekkora hatással, így képzelhetitek mennyire örültem, mikor a szerzőpáros elfogadta az interjúfelkérésemet! Remélem, meghozzuk a kedveteket az olvasáshoz! (Egy személyes megjegyzés: rég voltam ennyire izgatott interjú készítése során.)

Mielőtt rátérnénk a regényre, mesélnétek egy kicsit arról, milyen háttérrel érkeztetek az írók világába? 

T.G.: Nekem semmiféle hátterem nincsen, teljesen kezdő vagyok. Igazából Eszter rángatott bele az egészbe, de furcsa mód, nem haragszom rá.

N.E.: Gyerekkorom óta írtam verseket, felnőttként gyerekverseket majd 2017-ben jelent meg az első ifjúsági regényem „A barátság címmel”. Ezt követte 2018-ban a „Régi idők karácsonya.” Szerettem volna magam kipróbálni más zsánerben is és mivel nagyon szeretem a történelmet, nem is volt kérdés, hogy történelmi regényeket fogok írni. 2019-ben jelent meg a New Line kiadónál az „Életünk harcai” aminek sikere engem is meglepett. 

Szerettek olvasni? Van kedven szerzőtök/könyvetek? 

T.G.: Nagyon szeretek olvasni, első sorban a fantasy a kedvenc műfajom. Külföldiek közül pl.: George R. R. Martin, magyarok közül John Caldwell (Nemes István), akik remélem, olvasni fogják ezt a cikket, és nagyon gyorsan hozzákezdenek a beígért könyvükhöz. Emellett Bán Mór, akitől történelmi regényt olvasok.

N.E.: Szeretek olvasni, hangulat függő, hogy éppen milyen műfajhoz van kedvem. Leginkább a krimi, történelmi és az önéletrajzi könyveket szeretem, de a romantika se áll távol tőlem, ebben Jane Austen a kedvencem. Történelmi témában Gergő cikkeit szeretem, bízom benne, hogy a jövőben sokat olvashatok tőle! 

Hogyan találtatok egymásra és miként született meg az Örök tűz gondolata?

 

T.G. : Eszter legidősebb kislányát tanítottam, szóval nem volt menekvés. 

Az Örök tűz Eszter fejéből pattant ki, miután elolvasta egy cikkemet. Elég gyanús is volt, hogy utána elég sok kérdést tett fel a témával kapcsolatban.

N.E.: Az Életünk harcai című könyvem írása közben szembesültem azzal, hogy hiába szeretem a történelmet, a tudásom nem elegendő, hogy hitelesen át tudjam adni a történelmi eseményeket. Szükségem volt lektorra és úgy tűnt, mintha Gergő értene a történelemhez (mosoly). Eredetileg egy másik regényhez kértem fel, de miután elolvastam az egyik cikkét, amiben a Vesta szüzekről írt gyorsan meggondoltam magam, mert megihletett! Ezt követően állandóan erről kérdezgettem, nem volt könnyű dolga velem.

Gergelyről tudom, hogy történelem tanárként dolgozik. (Eszter árulta el ezt az apró információt.) Ilyen szakmai tudással mennyi kutatómunkát igényelt pluszban a regény?

T.G.:Rengeteget kellett könyvtárba járni és a neten böngészni, mivel a részletek nagyon fontosak. Igazából azóta is vannak új információk, ötletek, ezért szeretnénk egy javított, bővített kiadást is.

N.E.: Nagyon sok kutatómunka volt, de így, hogy ketten végeztük, sokkal gördülékenyebben ment. Hatalmas segítség volt Gergő precízsége rengeteg esetben kellett, hogy kijavítsa, amit írtam. 

Mennyire volt nehéz hozzáférni anyagokhoz és hány órát töltöttetek keresgéléssel? 

T.G. : Nekem annyi szerencsém van, hogy egy régi professzorom, Dr. Németh György adott pár tippet, illetve az MTA Könyvtárból tudtam anyagokat szerezni, illetve tudom, mit merre találhatok. Mivel az ötletadó cikkhez amúgy is kellett kutatni, ez némi könnyebbséget jelentett, de az időt nem tudom. 30 óra biztosan.

N.E. : Nekem egyszerű volt, én csak megálmodtam, néhány dolognak utána néztem de Gergő volt az aki rengeteg információval látott el, amivel már könnyen tudtam dolgozni, így azért kevesebb időt kellett keresgéléssel töltenem.

Mennyire volt gördülékeny az együttműködés? Van olyan pontja a történetnek, ami ebből a szempontból nehézséget okozott?

 

T. G. :Egy rossz szavam nem lehet, nagyon jól ment minden, teljes összhangban tudtunk dolgozni és nem csak azért, mert félek Esztertől… (mosolyog)

N.E. : Teljes volt az összhang, többször előfordult, hogy elkezdtem egy gondolatmenetet, amit végül Gergő fejezett be. Mivel én hajlamos vagyok kevésbé odafigyelni a részletekre, jót tett nekem Gergő szigorúsága.  Olyan is volt, hogy egy fejezetet négyszer átiratot velem… 

Eszternek, ha jól tudom, több könyve is kapható. A tapasztalatod segített az alkotás során? 

N.E: Úgy gondolom, hogy igen. Bár ezt a történetet megírni nekem kihívás volt, néha úgy éreztem, hogy nincs még kellő tapasztalatom.

Hogyan nézett ki egy írással töltött napotok? Nehéz volt összeegyeztetni az időtöket?

T.G. :Kezdetben Eszter átküldte, amit írt, átnéztem, javaslatokat tettem, utána egyre többet beleírtam. Személyesen kb. kétszer kellett leülnünk és hosszabban beszélgetnünk, a többit megoldottuk e-mailben.

N.E. : E-mailben volt a legegyszerűbb kommunikálnunk, mert mind kettőnk időbeosztása elég kaotikus. Előfordultak olyan kérdések, amiket részletesebben kellett nekem elmagyarázni, hogy jobban megértsem akkor azt személyesen megbeszéltük. 

Kinek melyik karakter a legkedvesebb a könyvből és miért?

 

T.G. : Nem tudom, miért, de én Gazaniát tartom a legizgalmasabbnak, mert egy nagyon beteg személyiség, és mindig meg tudott lepni a gonoszkodásával.

N. E. : Nekem Marcus karaktere a kedvencem! Egyszerre férfias és gyengéd. 

A NewLine Kiadó szerzőiként milyen tapasztalatokat szereztetek? 

T.G.: Én semmilyet, csak annyit, hogy jó dolog írni.

N.E.: Mindig is bizalmatlan voltam a kiadókkal kapcsolatban, de a NewLine kiadónál megtaláltam a helyem. Nagyon emberségesek és segítőkészek.

Az értékelésemben említettem, hogy a borító nagyon illik a történethez. Hogyan készült? 

T.G.: Eszter műve teljesen.

N.E. : Ehhez nekem annyi közöm volt, hogy az én unokahúgom O. Nagy Noémi álmodta meg a borítót. Teljesen az ő elképzelése alapján készült. Mivel nem találtunk hozzá megfelelő képet, ezért megszervezett egy fotózást, ahol a modell Márki Kata volt és a fotókat Drótos Fanni Diána készítette. A végleges borítót Hegedűs Attila készítette el.

Nagy öröm volt számomra, mikor megtudtam, hogy várható a regény második része. Mikorra tervezitek a megjelenést és mit lehet tudni róla? 

T.G. : Remélhetőleg 2021 végén kész lesz, de még csak a kutató/anyaggyűjtő fázisban vagyunk, illetve munka és család mellett nagyon nehéz még írni is. Amit tudni lehet, hogy ez egy tükörképe (valamilyen szinten) az Örök tűznek, mivel itt Hannibál táborába nyerünk bepillantást. Itt Új-Karthágó városa, Hannibál személye, az Alpokon való átkelés megírása lesz nagyon nehéz. Az időpont is kb. ugyanaz: Kr.e. 220-216. Mivel kaptunk negatív (de jogos) kritikákat, próbálunk még inkább odafigyelni.

Ezen kívül számíthatunk más közös projektre? Esetleg külön utakon is szeretnétek publikálni? Kérlek, meséljetek az ez évi terveitekről!

T.G.: Ha a második könyv elkészül és sikeres lesz, szeretnénk egy harmadikat is, ami szintén ehhez a részhez kapcsolódik egy harmadik fél (azaz nem római, sem karthágói) szemszögéből. Az alaptörténet már nagy vonalakban itt is megvan.  Emellett persze szeretnénk külön is írni, de nem azért, mert nem jó együtt dolgozni. Eddig egy novellám született meg, de még nem jelent meg sehol. A fő projekt a második rész: Ikerláng – A harcos.

N.E. : Ahogy Gergő is említette, tervezünk 3. részt is, ezen kívül külön is fogunk írni, de én mindenképpen számítok Gergő véleményezésére is a további munkám során is.

Köszönjük a lehetőséget és az interjút!

Én köszönöm, hogy elvállaltátok és további sok sikert kívánok! Alig várom, hogy olvashassam a további közös munkáitokat!

Amennyiben felkeltettük érdeklődéseteket, keresd Eszter hivatalos Facebook - oldalát, vagy könyveit a NewLine Kiadónál!

Írta: Isabel

Nagy Eszter · Tóth Gergely - Örök ​tűz - A papnő

Mivel egy olyan ember dicsérte ezt a regényt, akinek a szavára sokat adok, nagyon vártam, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a NewLine Kiadó vezetőségének!

 Mindig izgalommal tölt el, ha egy szerzőpárostól olvashatok. Tapasztalatból tudom, hogy az írás elég izgalmas tud lenni egyedül is: milyen lehet akkor kettesben?

Nem egyszerű összeegyeztetni mással a terveinket - különösen oda kell figyelni akkor, ha az ellenkező nem képviselői fognak bele egy ekkora projektbe.

Féltem attól, hogy ez az ellentét érződni fog a művön, de szerencsére tévedtem! Bár (még) nem ismerem a mű keletkezésének körülményeit, mégis végig azt éreztem, hogy a szerzők egyenrangú partnerei voltak egymásnak!

Őszintén gratulálok ahhoz, hogy sikerült megtalálniuk egymást, és remélem, nem hagyják abba a közös munkát!

Nem szoktam különösebb kutatómunkát végezni olvasás közben, ám most kivételt tettem. A szerzők bevezetője annyira kíváncsivá tett, hogy rákerestem a fontosabb helyszínekre, tisztségekre és úgy egyébként a római történelemre.  (Egyébként szívesen olvasok ebben a témában is, igaz, eddig nem sok könyv akadt a kezembe.)

Szóval, pont az információk ellenőrzése miatt tartott kicsit tovább az olvasás, mint ahogy az általában megszokott tőlem. De jelentem megérte: hiszen itt tényleg azt kaptuk, amit ígértek nekünk. A történelmileg megjelölt információk hitelesek. Olyan boldoggá tett ez a felismerés, hogy csak na!
Eszter és Gergely nem sajnálták sem az időt sem pedig az energiát és egy hiteles világot hoztak létre. Olyan történetet írtak, ami akár meg is történhetett és ezt a legteljesebb mértékig hiszem! 
Ha lehetne online tapsolni, most hallhatnátok: büszke vagyok arra, hogy itt nemcsak a szórakoztatás, de talán az oktatás is fontos szerepet játszott. (Remélem, a szerzők nem sértődnek meg, de még a leíró részek is annyira szépen ki voltak dolgozva, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna!)

Ha valakit elriasztottam volna a soraimmal, megnyugtatom, hogy ez csak az egyik pozitív pontja a regénynek. Nem egy száraz adathalmazt kapunk, korántsem erről van szó! A szereplők nagyon szerethetők és bár egyikük sorsa sem egyszerű, mégis könnyű velük azonosulni. Jellemvonásaik egyediek, így mindegyiket lehet szeretni vagy utálni valamiért.

Az igaz szerelem kedvelői is bátran belekezdhetnek; megkapjuk azt is, ráadásul nem akárhogy!

A borító pedig annyira szép és illik a történethez, hogy keresve sem találhattak volna jobbat! Én amúgy is nagyon szeretem a fehér színt a tisztaságával és ártatlanságával.

Összességében mint tartalmilag, mint pedig felépítésében egy olyan könyvet kaptam, amit szerintem nem lehetett volna ennél jobban megírni!
Ritkán avatok kedvencet, de ez az idei év eddig legjobb olvasmánya volt és nagyon magasra tette a mércét, legalábbis a saját zsánerében biztosan!
Zárómondatnak pedig annyit: ha ez lenne az utolsó könyv, amit bloggerként értékelhetnék, örömmel zárnám le életem eme szakaszát! Soha semmilyen platformon nem írtam még ehhez hasonlót sem!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a regényt a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel