A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek,
melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.
Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába:
szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.
Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet
újdonságát vártam, de az írástechnikáét is.
Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos. Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye
nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az
egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt.
Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy
legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik. Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt
rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás,
mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő
lépés.
Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami
az övé.
Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek
szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem
tudja visszavenni a birtokait.
Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a
másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti
életben.
Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a
talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét.
Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen,
mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a
nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a
kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.
A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit
és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor
kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat
teljesen felháborított!
Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben
is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp
a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire
szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan
nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát.
A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar
és romantika található a regényben.
Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép
munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a
történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.
Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a
következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem,
mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!
Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem
szívesen megosztom majd veletek is!
Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál
leadhatjátok a rendeléseiteket!
Írta: Isabel
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés