Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus regények világával, egészen addig, míg fel nem hívták arra a figyelmem, hogy gyerekkönyvek területén is alkot az írónő.
Én Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvét értékeltem nálunk, és annyira felkeltette az érdeklődésem az írónő sokszínűsége, hogy mindenképpen szerettem volna interjút készíteni vele a blog számára. Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, vágjunk is bele!Biztosan sokszor válaszoltál már ehhez hasonló kérdésekre, de megtennéd, hogy egy picit mesélsz a kezdetekről? Cégvezetőként dolgozol, hogyan jut mellette idő és energia az írásra?
Nehezen. Az utóbbi egy év nem is tudom, hogy ment el ilyen gyorsan. Annyi tennivaló akadt, hogy az írásra maradt szinte a legkevesebb időm. Talán ezért is várom annyira most ezt a karácsonyt. Nagyon vágyom rá, hogy csend vegyen körül, hogy anélkül, hogy e-maileket kelljen nézni, egy picit leülhessek a családom körébe, vagy épp elbújhassak egy sarokba, kezemben egy bögre forró kakaóval és a laptopommal vagy épp egy szuper jó könyvvel. Sokan kérdezik tőlem üzenetben, hogy hogyan csinálom. Hogyan fér bele minden az időmbe. Erre sajnos az a válasz, hogy bármennyire szeretném, nem tudok mindig minden területen százszázalékosan helytállni. Én legszívesebben mindig csak írnék és csak hoznám és hoznám az újabb és újabb történeteket. De én más vagyok, mint a többi író. Nekem vannak vállalkozásaim, van egy könyvkiadóm. Sokan azt gondolják, egy író élete milyen könnyű, csak leül a gép elé és gépel, ez közel sincs így. Sokszor fordul elő, hogy hetek, sőt hónapok telnek el úgy, hogy hulla fáradtan fekszem le és a laptopom, amelyen a regényeimet és a mesekönyveimet írom, nem is volt a kezemben. Egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy megnyissam a kéziratokat és folytassam, amit elkezdtem.
Tanári végzettséged biztosan hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkönyvekkel is elkezdj foglalkozni. Hogyan született meg az Az ovinak vége, irány az iskola!?
A gyerekeknek szóló kiadványaim, csakúgy, mint Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvem először a saját gyerekeimnek íródtak. Nekik szerettem volna segíteni azzal, hogy olyan meséket mesélek vagy épp olyan játékos feladatokat készítek nekik, amelyek nem csak szórakoztatnak, de fejlesztenek is. Ebben a mesekönyvben egyfajta átmenetet képeztem az ovis évek és az iskola, az első osztály között. Ahogyan a felnőtteknek, úgy a kisgyerekeknek sem olyan egyszerű a váltás, mint ahogyan mi azt elképzeljük, igenis félhetnek az iskolától, az újdonságtól, a változástól. Viszont, ha mesélünk nekik az iskoláról, arról, hogy mi vár rájuk és elmondjuk, nincs mitől tartani, mert egy nagyon klassz időszak kezdődik, amelynek során a sok-sok új tapasztalás, tanulás mellett igaz barátokra is lelhetünk, lehet, hogy könnyebben veszik az akadályt.
Mit gondolsz, az iskolára való felkészítésben mennyire hatékony módszer az, ha ebben a témában olvasunk a kicsiknek?
Fontosnak tartom, hogy beszélgessünk velük róla. Hogy mi vár rájuk majd az iskolában. Akár a saját tapasztalataink megosztása is hatásos lehet. Én például mindig azzal nyugtatom a gyerekeimet, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szerették volna, hogy majd legközelebb jobb lesz, és elmesélem, nekik, hogy bizony velem is számtalanszor előfordult, hogy valami nem úgy sikerült, ahogyan előtte elterveztem. De az élet nem fehér vagy fekete. Mindig mindenen lehet fordítani, mindig minden lehet jobb, csak kitartónak kell lenni és akarni kell. A mesék, a könyvek világa mindenben tud segíteni. A legnagyobb varázslat az bennük, hogy kiszakítanak minket a jelenből és elrepítenek bennünket egy-egy, messzi-messzi tájra, egy másik világba. Így, amíg olvasunk, vagy hallgatjuk a meséket elfelejtjük, milyen nehézségeink is vannak, milyen feszültségek is rejtőznek bennünk, az olvasás, a mesélés és a mesehallgatás mind-mind pihentetnek, kikapcsolnak, segítenek összeszedni magunkat, segítenek megnyugodni, újra megtalálni a belső harmóniánkat. Felnőttként is, amikor nagyon-nagyon elfáradok, csak a kezembe veszek egy könyvet és olvasok, néhány órára jó megállítani az időt, hogy aztán flottul, flottabbul menjen a munka, és a hétköznapok egy picit színesebbé váljanak.
Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől? Azt a célt érted el a gyerekeknél, amit szerettél volna?
Szerencsére csupa pozitív visszajelzés érkezett eddig hozzám. Van, hogy óvodák, intézmények rendelik meg a foglalkoztató füzeteimet. Én magam azt szeretem nagyon bennük, hogy színesek, egyáltalán nem tankönyvszagúak, tehát az ovisok számára inkább szórakozást jelentenek, mintsem tanulást és mégis észrevétlenül is fejlesztenek. Igen, én úgy gondolom, ha csak egy vagy két kisgyereknek is örömet tudok okozni a játékos feladataimmal, és a pedagógusok részéről is pozitív visszajelzések érkeznek, én már elértem a célomat.
Az értékelésemben kiemeltem, hogy nagyon tetszenek az illusztrációk a könyvben? Volt részed a megalkotásukban?
Igen, nagyon is volt részem benne, ugyanis mind a mesekönyvek, mind a foglalkoztató füzetek tekintetében valamennyi illusztrációt én magam készítettem. Az első mesekönyvemnek, a Nyúl Benő, Csiga Bandi és a Sün Testvéreknek még ezen kívül annyi a bája, hogy abba a könyvbe a saját, kézzel készített, fekete-fehér rajzaim kerültek bele. A többi kiadványhoz már a digitálisan készített illusztrációim lettek felhasználva. A feladatokat is mind én magam találtam ki a foglalkoztató füzetekben, így a mesekönyveket is és a foglalkoztató füzeteket is nagyon magaménak érzem, szívem-lelkem bennük van.
A mesekönyvek mellett foglalkoztató füzetek is jelennek meg a neved alatt. Esetleg volt alkalmad szakmabeli (pedagógusok, óvodai dajkák,) véleményét is kikérni? Ha igen, ők hogyan nyilatkoztak a könyvekről/füzetekről?
Igen, rá is írtuk a kiadványokra, hogy pedagógusok ajánlásával kerültek kiadásra. Mielőtt nyomdába küldtük volna a foglalkoztató füzeteket átolvastattuk és átnézettük óvoda pedagógusokkal és tanárokkal. Nekik is nagyon tetszett az ötlet, hogy piacra kerüljenek ezek a színesen, gazdagon illusztrált kiadványok.
Térjünk egy picit át a felnőtteknek szóló regényeidre. Én azok közül eddig még egyet sem olvastam, ezért érdekelne, hogy melyiket ajánlanád kezdésnek és miért?
Én romantikus regényeket írok, ha szereted ezt a műfajt, akkor nyugodt szívvel ajánlom neked őket. Bármelyik könyvemmel is kezdjél, remélem, bele fogsz szeretni a történetbe. Én mindet nagyon szerettem írni. Nem tudom, hallottad-e, de én imádok utazni, és mindig olyan helyszínekről írok, ahol már jártam. A regényeimben írtam már Baliról, Kambodzsáról, New Yorkról, Los Angelesről, San Francisco-ról és még sorolhatnám. A visszajelzések alapján nagyon szeretik az olvasók, hogy úgy írom le a helyszíneket, hogy amikor olvassák a regényt, szinte ők is úgy érzik, ott járnak. Képzeletben ők is velem utazhatnak. Ha kedveled a fantasyket, akkor az Álmodtam már rólad sorozattal is kezdhetsz, ebben a regény-sorozatban Kambodzsába és egy fiktív világba, Indorába kalauzolom el az olvasókat. Egy csipet régészet, a történész énem erősen megjelenik benne. Ez egy nagyon összetett és kifejezetten izgalmas történet, és még nincs vége, mert hamarosan jön a Még mindig rólad álmodom, és a Most már együtt álmodunk után a negyedik rész, az Újra veled álmodom. Ha igazi romantikus regényre vágysz, akkor azt javaslom, kezd időrendi, megjelenési sorrendben az olvasást: Helló újra, kedves exem!, Nyolc éjszaka, Sugar Daddy, Irány Hollywood!, Veled egy szigeten. Remélem, ha egyszer elolvasod bármelyik regényemet, nagyon fog tetszeni!
Szerzőként mennyire nehéz váltani a felnőtt - és a gyermek-irodalom között? Melyiket írod szívesebben, már ha van ilyen?
Kezdetben szinte minden pillanatom és gondolatom a gyerekeim körül forgott, ezért akkoriban csak nekik készítettem kiadványokat, most, hogy már nagyobbak és van egy pici időm magamra, előjött a régi hóbortom, a regényírás. Még egyetemista koromban kezdtem el írni az első regényemet, és amint újra visszataláltam ehhez a világhoz, tudtam, hogy ez az, amit a világon a legjobban szeretek csinálni. Leírni és megalkotni azokat a történeteket, amelyek megfogannak a fejemben, amelyek megtalálnak. Romantikus regényeket szeretek írni a legjobban.
Van olyan romantikus regényed, aminek az írása nagy kihívást okozott?
Az Álmodtam már rólad sorozat nagyon összetett, hihetetlen összpontosítást igényel, és mivel nem egymás után írtam az egyes részeket, köteteket, hanem köztük mindig más regényeken dolgoztam, így mindig nehéz visszazökkennem és pontosan átlátnom a történet szálait és számon tartanom a szereplőket. Most épp a negyedik részen dolgozom. Remélem, nemsokára elkészülök vele és meglephetem az olvasókat.
Gondolom, a te terveidet is felborította a világjárvány. Hogyan töltöd a 2020-as éved? Van pár olyan jó tanácsod az olvasóid számára, ami segít átvészelni ezt a helyzetet?
Egy jó könyv, vagy egy-egy szuper film mindig jó kedvre derít, bármennyire is szürke világot élünk. Ha úgy érzem, most nagyon-nagyon zord körülöttem minden, akkor én is előkapok mindig egy jó könyvet. Ezt bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Hogy milyen volt a 2020-as év? Hát, őszintén, egy kicsit valóban nyomasztó. Tele munkával, kihívásokkal. Számomra márciustól a digitális oktatás is nagy kihívás volt a két általános iskolás gyerkőcöm miatt. Aztán nyáron jött egy kis nyugalom, akkor tudtam megírni a nemrégiben megjelent, új regényemet, a Veled egy szigetent, amelybe belecsempésztem egy kicsit ezt az aktuális világot. Úgy éreztem, muszáj ezt az élethelyzetet kiírnom magamból. Muszáj írnom róla. Aztán azóta, hogy szeptemberben elkezdődött az iskola, és ahogyan közeledtünk az év végéhez, egyre csak gyűltek a napi feladatok. Ezért is mondtam a beszélgetésünk elején, hogy most valahogy sokkal-sokkal jobban várom a karácsonyt, mint a korábbi években. Talán nem szégyen bevallani, hogy egy picit elfáradtam és nekem most az kell, hogy újra belefeledkezzek az egyik történetembe és írhassak. Az írás egy pillanat alatt fel tud dobni és életet tud lehelni belém.
Milyen műfajban várhatunk tőled legközelebb művet? A kicsik vagy a nagyok reménykedjenek jobban?
A nagyok. Várhatóan regényeket fogok hozni a következő évben. Romantikus, szenvedélyes, tűzzel teli történeteket, és képzeletben olyan messzire fogunk utazni velük, amilyen messzire csak tudunk. Jön Kambodzsa, Indora, Los Angeles. Nem folytatom. A többi legyen inkább meglepetés.
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, ha pedig a könyvei érdekelnének, weboldalán megtalálhatod őket a foglalkoztató füzetekkel együtt!
Ezúton szeretnék boldog karácsonyt és sok olvasót kívánni Anitának!
Írta: Isabel
