Nekem is hamar elment az őszi szünet, és igazság szerint jól esett a pihenés, Olvastam, sorozatot néztem, és próbáltam lazítani. Ennek apropóján jól esett egy kis versolvasás is, ugyanis mostanában nem igazán veszek kézbe ilyesmiket.
Tóth Krisztina kötete nagyon érdekes mondanivalóval rendelkezik. Modern hangzású, ugyanakkor mély tartalommal bír, melyeken többször elgondolkodtam. Olvashatunk az idő múlásáról, eltávolodásról, fájdalmakról.
A Világadapterrel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy egy időszakot ölel fel. Szembenéz és összegez egy nagyobb lélegzetvételű időt az életében. Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor megáll és számot vet eddigi életével. Ez kell is ahhoz, hogy feldolgozzuk és tanuljunk a hibáinkból. Hogy elengedjünk és fejlődhessünk. Jól esett most nekem is lassítani egy kicsit.
Meg is mutatnám a kedvencemet:
KÖRNYÉK
Átérsz egy hídon, és odaát mindenki fiatalabb nálad:
a járókelők, a biciklisták, a fák, a szobrok.
Lehet, hogy ez az idő, csak eddig sose láttad.
Valahogy nem akadt ezen a környéken dolgod.
Visszafordulsz, de a hídon szédülni kezdesz.
Sima tükör helyett ez az örvénylő vizű kétely,
hogy mivel is kéne hazamenni, és kit találsz ott,
ahogy magadat hagytad ezelőtt néhány évvel.
Picit szégyellem magam, mert a szerzőtől ez volt az első olvasásom, viszont ennél sokkal több mindent letett az asztalra. Viszont örülök is neki, mert a kíváncsiságomat őszintén felkeltette a munkássága iránt.
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése