Bodzás Szilvia - Mindent tudok Rólad

 

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Megvallom őszintén, hogy a most következő történeten nagyon sokat gondolkodtam. Bodzás Szilvia – Mindent tudok Rólad c. regénye pár órás olvasásra lett megalkotva. Napokig gondolkodtam ezen az értékelésen, hiszen nem egyszerű egy olyan könyvről írni, amely ennyire mélyrehatóan boncolgatja az életet, a halált és az emberi lelket is egyaránt.

Főhősnőnk Mira, aki édesapja halála után mély depresszióba esik. A lány nagyon erős érzéseket táplált iránta és az, hogy végignézte a haldoklását, csak súlyosbította a fájdalmát. Édesanyja, testvére és barátai próbálják kirántani ebből, de ő hosszú ideig beszélni sem hajlandó senkivel.

A munkát és az írást is hanyagolja, pszichológushoz jár, azonban egyvalami segít neki: naplót vezet.

Egy reggel azonban ez a mély szomorúság hirtelen oszlani látszik, hiszen Mira úgy érzi, apja a közelében maradt egy pillangó képében.

Az egész történetet áthatja a spiritualitás. Érezni, hogy ez mennyire fontos az írónő számára. Nemcsak mély gondolatokat, de kemény tapasztalatokat is éreztem az írás mögött és hálás vagyok neki, mert minél több ilyen könyv születik, annál kevesebb az esélye annak,  a depresszió áldozatokat követeljen!

Viszont: mint tudjátok, mindig őszintén megírom a teljes véleményemet egy könyvről, így most sem tudok csendben maradni.  A kivitelezésen lett volna még javítanivaló. Olvasóként az elütések, vesszőhibák engem nem szoktak zavarni, viszont az ismétlések (szavak, mondatrészek) igen. Lassítja az olvasást, ezáltal kizökkent abból a világból, amit a szerző teremteni akar. Ez külön igaz az olyan regényekre, mint Szilviáé; a fajsúlyos mondanivaló miatt amúgy sem lehet vele gyorsan haladni, mert meg kell emészteni  a történteket. A legnagyobb jó szándékkal mondom, hogy ezek a hibák egy előolvasóval is kiküszöbölhetőek.

A másik, amit említenék az a borító. Tudom, ízlések és pofonok és igen nem  ez teszi a könyvet! Viszont tetszik vagy sem, ez éri el, hogy levegyük a polcról, és megnézzük a tartalmát. Szerintem sokkal ütősebbet is lehetett volna készíteni a jelenleginél (más színekkel és hatásokkal), de ha ettől el is tekintek  - mint fentebb említettem, ízlések és pofonok -, egy valami felett nem tudok elmenni: kézben tartva a könyvet, a női arc nagyon pixeles. (Rossz a felbontása és emiatt homályos!) Mindegy, milyen képről, designról van szó, legyen nekünk akármennyire tetszetős, ha ilyen probléma áll fenn, teljesen elveszíti azt a célt, amiért létrehoztuk.

 Remélem, a szerző legközelebbi könyvénél picit több figyelmet fordít ezekre, mert az ilyen fontos gondolatok megérdemlik, hogy a megfelelő tálalást is kölcsönözzünk neki!

 A végére pedig egy személyes megjegyzés: mindannyian éltünk már meg nagyon fájó és mély veszteségeket, melyből úgy éreztük, soha nem fogunk talpra állni. Ilyenkor mindent sötéten látunk, és hiába próbálnak meg segítő szándékkal közeledni felénk, egyszerűen vagy nem értjük, mit akar mondani a másik, vagy meg sem halljuk, annyira benne vagyunk a saját gödrünkben.

Nehéz ebből kikecmeregni, de az igazság az, hogy csakis mi magunk állhatunk talpra. Természetesen kérjünk segítséget (család, barátok, vagy akár szakember személyében) de dönteni és cselekedni senki nem fog és nem is tud helyettünk. Fontos ilyenkor, hogy a legapróbb pozitívív dolgot is észre vegyük az életben  - a napsütéstől kezdve egészen addig, hogy valaki akkor is a társaságunkat keresi, ha éppen nem tudunk kedvesek lenni hozzá, mert ezek az apróságnak tűnő dolgok segítenek abban, hogy nap-nap után egyre szerethetőbb embernek érezzük magunkat és fel tudjuk dolgozni a saját tragédiáinkat.

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a könyvet megtalálhatod az írónő szerzői oldalán!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel

Benina - Farkasok nemzettsége 1. - Megsebzett szabadság

Az írónő nevére NiKy hívta fel a figyelmem. Születésnapom egyik ajándéka volt tőle a Megsebzett szabadság és látva azt a lelkesedést, amit mutatott, tudtam: valami nagyon jót kaptam. Arról fogalmam sem volt mit is várhatok pontosan, de azt tudtam, hogy jó.
Sajnos, időbe tellett értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.

 Kezdjük az elején: már általános iskolásként is szerettem az Ősmagyarság történetét, szívesen tanultam a történelmünkről. Mikor megláttam, hogy történelmi romantikus regény került a kezembe népünk főszereplésével, azonnal kutatásba kezdtem a témában. Pláne, mikor a főhőseink kezdtek közelebb kerülni egymáshoz. Kíváncsi természetemből adódóan szerettem volna tudni, valóban hasonlókat kellett-e átélnie a rabszolgasorsba került nőknek.
Sajnos sehol nem találtam a könyvben szereplő tényekhez hasonlót, bár azt hozzátenném, hogy csak érdeklődője vagyok az adott kornak. Nem ástam magam annyira mélyre a témában, csupán csak a bennem felébredő gyermek kérdezgetett nagyon sokat és szerettem volna válaszolni neki.

Azt ugyan nem tudom, hogy a szerző milyen ismeretekkel rendelkezik a témával kapcsolatban, de azt szeretném elmondani, hogyha egy történelmi kort használunk fel egy írás során, jó azt minél hitelesebben visszaadni. Kevés nagyobb csalódás van annál, mint hogyha az olvasó olyan részekre bukkan, melyekről kiderül, hogy nem egészen így történtek. Legalábbis számomra így szokott lenni.

De ha ettől eltekintek, akkor egy igen csak esemény gazdag és jól megírt könyvet kaptam. Kaland, szerelem, felejthetetlen szereplők és minden oldalra jutó izgalmat kaptam! Az írónő nagyon tehetséges és jól vezette a történet szálait. Akár a párkák a fonalat.
Flavia, a főszereplő hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük. (Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket, akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe veszik életük irányítását.

Férfi főszereplőnk viszont nagyon nem volt szimpatikus, igaz, ez javuló tendenciát mutatott a történet vége felé. Értem, hogy fővezérként tekintélyt kellett parancsolnia, de akkor sem szerettem a felesleges megaláztatásokat, amiket hajlamos volt elkövetni a nő ellen, akit állítólag szeretett.  Ám ez csak az én véleményem. Mint mondtam, több jó pontja is van a történetnek, amik miatt érdemes elolvasni. Csupán csak ne vegyük készpénznek a történelmi részeket.

Azt kell mondjam, hogy bár rajongója nem lettem a történetnek, Benina munkássága iránt felkeltette az érdeklődésem. Szívesen olvasnék majd még tőle, mert érdekel, hogy esetleg más műfajban, mit és hogyan alkot!

Amennyiben kedved kaptál, ahhoz hogy kialakítsd a saját véleményed a történetről a Könyvmolyképző várja a rendelésedet! 

Írta: Isabel

A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással voltak rám a versei. Többek között ezért is öröm számomra, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.

Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Elsőként mesélnél magadról, kérlek? A költészet, mint kifejezésforma, mikor költözött be az életedbe?

Első verseimet 2003/2004-ben írtam a gyötrődő és elérhetetlen kamasz-szerelem jegyében. Ez segített kifejezni magam, feldolgozni az érzelmeket… és megmaradt ez a szokás… 2019-ben eldöntöttem, hogy kezdek valamit ezekkel az alkotásokkal.
Azóta is, az írás olyan mindennapi természetességgel érkezik, mint az étvágy.

Sokan azt vallják, hogy verseket nehezebb írni, mint regényeket. Neked mi erről a véleményed?

Regényt még nem írtam, nekem ebből a szemszögből így az tűnik nehezebbnek  Én egyenlőre a líráról tudok nyilatkozni. Tény, hogy más az intenzitásuk, a költészet szenvedélyes forma, tömör, boncolgatható metaforákkal, tele lehetőséggel épp a rövidsége-tömörsége miatt. Asszociációs játék, fantáziadús kapcsolódásokkal... de hogy nehéz volna…? Nem tudom, mert jön, én csak engedem, hogy kijöjjön. Akarattal valóban nehéz. Hogy leülök és akkor most írok... az… nem megy. Illetve csak ritkán, nagyon ráhangolódva.

Az elsők között voltál, aki jelentkezett a Magyar Szerzők Könyvei Magazin felhívására, melynek keretein belül hozzám is eljuthatott a köteted. Mi motivált arra, hogy jelentkezz a játékra?

Ezúton is köszönöm nektek a lehetőséget! Első kötetes szerzőként szeretnék minél több felületen megmutatkozni, és nagyon tetszett az ötlet, hogy sorsára bízzuk a könyveket értékelés után, ki tudja milyen izgalmas kalandban lesz részük! (Na meg annak is aki megtalálja őket! Hiszem, hogy minden okkal történik, s talán pont az fedezi fel, akinek szüksége van rá.)

A Szívtükrözés 5 nagyobb csoportot alkotva gyűjti egybe a verseidet. Nehéz volt megalkotni ezeket a kategóriákat?

Nem. De csak miután a kiadó vezetőjével átbeszéltük a lehetséges tematikákat. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy szedjük majd szét őket. Elképzelésem sem… Amikor már meghoztuk a döntés, hamar meglett.

Több olyan mű szerepel a könyvben, melyeknél azt éreztem, nagyon mélyre kellett ásnod a lelkedben, ahhoz hogy a megfelelő érzelmeket közvetíteni tudd. Melyiknél kellett ezt leginkább alkalmaznod írás közben?

Nem tudnék egyet kiemelni. Mind a legeslegmélyéről lett kibányászva, sokszor keserves (ön)munkával. Megszámlálhatóbb azoknak a verseknek a száma, amik csak egy-egy apró benyomás által születtek vagy kevésbé jelentős tartalommal bírnak… Vannak viszont „kölcsönvett érzések” is, melyek vagy elképzeltek, vagy mások által megéltek, esetleg teljesen fiktív (pl. film/könyv élmény) de bele tudtam élni magam így végül mégis csak a lelkem mélyéről kerültek elő ők is.

A fülszöveg egy részét egy számodra kedves barátnőd írta, aki egykor a tanárod volt. Szabad tudni valamit arról milyen voltál diákként illetve hogyan lett ebből a kapcsolatból barátság?

Diáknak úgy emlékszem kíváncsi, közvetlen természet, szeleburdi, kreatív és folyton csacsogó voltam mikor megismerkedtünk. Ő támaszom volt, először a szüleim válása alatt mikor én még csak kisiskolás voltam, később is fordulhattam hozzá bármilyen dolgommal. Sokkal többet jelentett(jelent) számomra, mint magyar nyelv és irodalom tanár. Akkoriban már megmutattam neki egy két alkotást is bizalmasan. Voltak kihagyások, időszakok, mikor kevesebbet találkoztunk, de felnéztem rá továbbra is hiteles felnőtt mintaként, majd folytattuk a beszélgetéseket ott ahol...
Az érzelmi szálakon és az irodalom utáni rajongásunkon túl, mai napig kíváncsi vagyok; számít az ő őszinte véleménye az újabb versekkel kapcsolatban, gyakran együtt sétáltatjuk a házi kedvenceinket, tartalmas beszélgetéseket folytatunk közben… nem tudom igazán, az elmúlt húsz évben melyik pillanat volt az, amelyikben kapcsolatunk barátsággá vált, csak azt tudom, hogy még sokáig így lesz.

Az idén olvasott verseskötetek közül a tiédnek van a legszebb borítója, és tudom, hogy az alapötlet a tiéd volt. Hogyan álmodtad meg a designt?

Nagyon örülök, hogy tetszik, sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban is. A grafikát a kedvesemmel együtt alkottuk, de főleg az Ő érdeme! Grafikus lévén számára nem jelentett nagy kihívást maga a kivitelezés, talán az én csapongó ötleteimet volt a legnehezebb elviselnie, mikor óráról órára újabb elképzelésekkel álltam elő.
Igen sokat töprengtem mielőtt meglett a terv. Szerettem volna az egyetlen közös vonást kiemelni a versekből, ami nem más, mint, hogy ezek szinte „kirobbannak” belőlem. Volt pár variáció, skicc, ennek a vizuális megvalósítása lett végül az a borító, amit ti is láthattok.

 Az érdeklődők többek között a Papirusz Book Kiadónál kereshetik a köteted. Hogyan találkoztál velük és milyen a közös munka?

Igen, a Papirusz Book kiadó által bekerült a Libri, Líra, Bookline stb üzleteibe, online is számtalan weboldalon megrendelhető, nagy öröm, hogy ilyen sok helyen elérhetővé vált. Egy barátnőm által ismerhettem meg Kemény Andrást, a kiadó vezetőjét. Bennem nagy volt a "félsz", (őszintén szólva az első telefonbeszélgetésünk során annyira izgultam, hogy azon se csodálkoztam volna, ha nem megy bele a találkozóba, mert egy épkézláb mondatot alig tudtam kinyögni), de mint utóbb kiderült, semmi okom nem volt rá, mert a legjobb kezekbe kerültem, segítőkész mindenben. A Szívtükrözés kötet kapcsán felmerülő ötleteimet (ötletáradatot) is szívesen fogadta, és a kérdéses esetekben hatalmas tapasztalatával könnyen dűlőre jutottunk. Úgy hiszem gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. 

Egy picikét kutakodtam és tudom, hogy 2020. augusztus 15-én könyvbemutatód lesz Székesfehérváron. Hogyan készülsz rá? Egyáltalán izgulós típus vagy?

Hát igen... áprilisra volt tervezve, de sajnos a járvány miatt el kellett halasztani. Azelőtt rettenetesen izgultam, féltem, aztán a vírushelyzet kapcsán átértékelődött bennem sok minden és áprilisban már azt kívántam, bár inkább ott izgulhatnék... de most is izgatott vagyok! Ez olyan komfortzónán kívüli helyzet lesz, valami új, valami más, majd csak megbirkózok vele.

 Mikor tervezed az újabb publikálást? Megengeded, hogy belepillantsunk a terveidbe?

Mostanában az önfejlesztésen, tanuláson és a pályázatokon van a fókuszom, de pár éven belül tervezek újabb kiadás(oka)t. (Addig remélhetőleg több antológiában is helyet kapok, pl most augusztus 5.én jelenik meg a Holnap Magazin 2020-as Antológiája, amiben 2 oldalnyi terjedelemben új verseim közül is páran olvashatóak lesznek). Annyit elárulhatok a jövőre nézve, hogy mély lelki témákon kívül szeretnék a kisebb korosztály részére is értékeset; érdekeset alkotni, ami teljesen új számomra, mint műfaj mint téma tekintetében, de hiszem, hogy jó lesz. 

Amennyiben nem szeretnétek lemaradni Tímea újdonságairól, bátran kövessétek szerzői oldalát! Azt hiszem NiKy nevében is mondhatom, hogy mi oda fogunk figyelni rá!

Írta: Isabel

Amikor az összhangból gyönyörű mese születik - Interjú Csete Dórával és Kőszegi - Arbeiter Anitával a Lillen, a tünde szerzőivel

A napokban volt alkalmam olvasni és értékelni Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita közösen írt mesekönyvét, ami az idei évem egyik kedvence is lett!

Most pedig jöjjön a szerzőkkel egy közös interjú, melyben nemcsak a könyvükről, de egyéb érdekességekről is mesélnek nekünk!

Csete Dóra: Anitától már volt alkalmam megkérdezni ezt egy másik interjú kapcsán, de téged mi vonzott a mesék világába?

Dóra: Tanító néni vagyok, így elég korán sok gyerek vett körül, ezért egyértelműen a  tanulmányaim, illetve az ott megszerzett tudás után kezdett igazán foglalkoztatni. Gyakorlatok során is sok mesével találkoztam így elkezdtem gondolkozni saját témákon,  illetve a fórumos szerepjátékok során szőtt történetekből is sokat merítek.

Kőszegi Arbeiter – Anita: hogyan ismerkedtetek meg egymással? Mi adta a szikrát a közös munkához?

Anita: Tavaly szeptemberben indult egy közös projekt. Horror Herót címmel szerettünk volna készíteni egy horror paródia novellás kötetet. (Úgy tűnik, szeptemberben meg is jelenik.) Mindketten tagja vagyunk egy  csoportnak és itt ismerkedtünk meg. Aztán januárban egy másik írói csoportban újra együtt dolgoztunk ezúttal meséket írtunk és Dóri megkérdezte, hogy  lenne - e kedvem egy közös meséhez. Elmesélte az ötletét, megírta az első mesét és annyira megtetszett, hogy rögtön írtam egyet én is. Innen aztán nem volt megállás.

Csete Dóra: mennyire volt nehéz/könnyű megosztani Anitával az ötletedet? Tapasztalatból tudom, egy könyv születése az író lelkének legmélyebb darabkája, ezért ahhoz hogy beengedj oda mást nagy bizalom és bátorság szükséges.

Dóra: Nem tudom miért, de elég korán úgy éreztem az Anita által említett csoportban, hogy vele egy hullámhosszon vagyok. Aztán tök véletlenül januárban Anita meseírós oldalán volt egy játék, amit én nyertem meg, és ekkor kezdtünk el úgy igazán beszélgetni. Elég sok mindent hasonlóan látunk, így nem volt nehéz ezek után megosztani a gondolataimat vele.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  kérlek, mesélj egy kicsit a munkálatokról! Milyen beosztással dolgoztatok? Voltak nehezebb pillanatok, mikor nem értettetek egyet? Nyugodtan ossz meg személyesebb részeket ha gondolod!

Anita: Meglepő, de egyáltalán nem. (pedig nem vagyok egy könnyű eset ). Meg volt az első két mese, aztán kicsit bekiabálós alapon lestoppoltuk a kedvenc fantasy lényeinket, és amikor elkészült egy mese már mutattuk is egymásnak. A kiadás lépései is zökkenőmentesen mentek; mivel nekem volt már tapasztalatom, ezt nagyjából én irányítottam, de Dórinak is voltak / vannak jó ötletei amit beépítettünk a marketingbe. Esküszöm,  én is meglepődtem milyen simán ment minden.

A következő kérdés mindkettőtöknek szól: : kinek melyik a kedvenc fejezete?

Dóra: Nekem kettő van. Az egyik a kentauros a másik a tündéres. Nem tudok dönteni.

Anita: Nekem a Sellős, mert  ebbe sikerült egy kis humort is beépíteni. Nagyon szerettem írni a huncut sellőlányt.

Csete Dóra: első könyves íróként milyen tapasztalatokat vontál le a közös munkából? Tetszik ez a világ, amibe belecsöppentél?

Dóra: Sikerült megismerjek szerkesztőt, tördelőt, korrektort., akiket ezelőtt egyáltalán nem is ismertem. Anita segített ebben is. Jó érzés úgy dolgozni, hogy tudom már előre, kik lesznek a munkatársaim, és tudom, hogy igényes szép munka lesz belőle. Nagyon tetszik ez a világ, általános iskolás korom óta az volt az álmom, hogy kezembe foghassam a saját könyvemet.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  említetted a marketinget. Mesélnél egy kicsit az olvasókkal való kapcsolattartásról?

Anita: Először lett facebook oldalunk, főként itt informáljuk az olvasókat arról,  hogy mi zajlik a mesevilágunk háza táján, és persze minket is itt ismerhettek meg. Később elkészült a weboldalunk is , amit egy nagyon kedves író barátnőm (és egyben mentorom) készített el nekünk. Csináltunk online könyvbemutatót, és már megvolt az első rendes bemutató is, ami egyébként nagyon kalandosra sikerült, mert az időjárás kibabrált velünk. De végül összejött és végre tudtunk személyesen is találkozni Dóri pedig már szervezi a következő bemutatónkat.

Csete Dóra: jöjjön számomra a legizgalmasabb részhez tartozó kérdés: az illusztrációk. Szavakat sem találok annyira gyönyörűek. Mesélnél a keletkezésükről?

Dóra: Sándor Anita készítette, vele is a Horror Herót antológia kapcsán találkoztunk. Emlékeztem rá, hogy láttam Anita  facebookos művész oldalán a tündés -  fantasy képeit és egyből rá gondoltam a könyvünk kapcsán.  Anitának is mondtam és beleegyezett,  így ahogy készen lett egy mese máris ment az illusztrátornak és ő már rajzolta is a képet hozzá, amit meg is osztott velünk. A borítót is ő csinálta. A hamarosan megjelenő mesefüzetem képeit is ő tervezte.

Csete Dóra: mit szabad tudni a mesefüzetedről?

Dóra: Nyári Mesék címet viseli, 5 kis nyári, tanulságos történetet tartalmaz, amiben hat, hét  éves lányok és fiúk a főszereplők. Így adott is a korosztály kiknek szánom, főként suli kezdésre a nyári élmények visszacsatolására , de év közben is beiktatható bárhova, vagy csak úgy mesélni.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  te milyen érdekes dologgal készülsz?

Anita: Én most a Flórián és a Tegola város titkai c mesén dolgozom. Ez kicsit más lesz, mint a többi: nyolc – tíz  éveseknek szól. Főszereplője  egy kisfiú aki focitábor helyett kénytelen a bogaras nagynénihez menni a nyáron. Nagyon kalandos és vicces lesz  és mielőtt megkérdezed mi az a tegola mindjárt mutatom:

 

Felirat hozzáadása

Na, hát ezek a tegoláim: ebből lesz egy város a főszereplő kisfiú pedig ide kerül büntetésből. Saját kezűleg készítettem mindegyiket.

Mivel mindketten anyukák vagytok, eláruljátok  mit szóltak a gyerkőcök Lillenhez?

Dóra: az én kislányom még csak 20 hónapos, így csak a képeket nézegeti, illetve készült egy horgolt Lillen figura is, na azzal szeret játszani.

Anita: Flóra lányom még csak két éves, ő még nem érzett rá az ízére, de Csenge már 6 esztendős, ő imádja. Hetekig ezt olvastuk esténként, és a térkép is nagyon tetszett neki, annyira, hogy le is rajzolta.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  van egy másik nagy terved /tervetek: a Meseróka Kiadó. Megosztanál erről egy bármit, amit tudni lehet?

Anita: Igen, a MeseRóka az idei nagy tervem még. Szeretnek lehetőséget adni a kezdő meseíróknak, hogy kiadhassak a könyveiket, hiszen annyi a tehetséges író, aki így lehetőséget kaphatna. Készülök egy könyvvel is, ami a kezdeti lépésekben segítene a szerzőknek és megmutatja, hogyan lehet mesekönyvet kiadni és lényegében az írásból élni.

Összességében nézve hogyan értékelitek a közös munkát? Milyen élményekkel tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Anita: Nagyon örülök, hogy belevágtunk, hiszen lett egy fantasztikus és izgalmas mesevilágunk és nekem egy jó barátnőm.

Dóra: Szerintem nagyon jó volt Anitával közösen dolgozni és ahogy már említette, lesz még közös projekt. Nekem is lett egy nagyon jó barátnőm.

Ha szeretnétek többet tudni Lillenről, keressétek fel Lillen, az elf weboldalát! Megéri, mert sok igényes dolgot találhattok rajta!

Én pedig, az Álmok útján nevében további sok sikert kívánok Dórának és Anitának!

Írta: Isabel

Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita - Lillen, a tünde

Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam három mesekönyvet is olvasni, ám a most következő azért olyan különleges, mert nem egyedül írta meg. Csete Dórával közös könyve, a 2020-as év egyik legédesebb alkotása volt számomra és mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

Lillen, a  tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.

A fejezetek külön-külön kalandokat tartalmaznak, melyeket felváltva írtak a szerzők, mégis egy teljesen  egységes történetet kapunk.  Őszintén szólva, ha nem jelezték volna, hogy ki melyik fejezetet írta, észre sem vettem volna a különbséget. Ritka az ilyen mértékű összhang a szerzők között, így ehhez csak gratulálni tudok!

Ám, ami számomra a leglenyűgözőbb volt, az a grafika. Ki merem jelenteni, hogy ilyen harmonikus és szemnek tetsző illusztrációkat nagyon ritkán látok. Hiszem, hogy egy illusztrátor legfontosabb feladatainak egyike, hogy kihangsúlyozza a történetet, támasza legyen. Ezt ebben a könyvben maximálisan sikerült kivitelezni.

Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!

Ha rendelnél, megteheted a Lillen, a tünde hivatalos weboldalán!

Írta:Isabel

Schilli Tímea - Szívtükrözés - ahogy Isabel látja

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Az első ilyen könyv, amiről mesélnék nektek, egy verseskötet Schilli Tímea tollából. NiKy már értékelte nálunk a művet, és már akkor eldöntöttem, hogy ha lehetőségem lesz rá, én magam is szeretnék elmerülni a költőnő soraiban.

Köztudott, hogy nagyon szeretem a verseket, mert másképpen tud hatni rám, mint egy regény. Mindkettőnek más hangulata van, és másképp segít feldolgozni az érzelmeket. 

Tímea kötete is rengeteg érzelmet képes előhozni az emberből. Olyan szinten képes voltam azonosulni vele, hogy nem is tudtam hamar végigolvasni. Felkavaró őszintesége a lelkemig hatolt.

A könyv 5 nagyobb részből áll, melyek mindegyike a lélek szilánkjait tükrözi vissza.  Nem mennék bele mindegyik taglalásába, mert ahányan csak olvassuk, mindenkinek más jelent majd; ehelyett inkább megmutatnám az egyik olyan költeményt, ami hatalmas kedvencemmé vált. Mióta nálam van a Szívtükrözés, nem telt el olyan nap, hogy ne olvastam volna el, ezért mindenképpen meg szeretném mutatni nektek. A vers az első fejezetben található, ami a Lármázó lelkek címet viseli:

Lánc és szárny

Minden ember lánccal születik, 

legtöbben azzal is halnak.

Lázadó életed mit sem ér,

Ha nem adsz hangot a dalnak.

Van olyan ember, számtalan,

Ki súlyától majd összeroskad,

Mégis hajtja valami érthetetlen,

Mikor fojtogatja akaratát a tudat.

Szabad szellem hadd szárnyaljon…

Csak az a baj, hogy mindig van,

Van egy mézes, könnyed érzetű,

Madzagocska, bár néha láthatatlan.

Bármennyi láncot szakíthat az ember,

Szabadnak ugyan nem született,

De azzá válni már nem mer,

S mulasztani nem tudja a tünetet.

Van olyan ember – fehér holló,

Aki könnyedséggel szárnnyal,

Messze a mindennapi gondolatoktól, 

De szabadságot csak egyedül vállal.

Nem itt van, s nem lehet vele senki,

Hogy ő mit érez, mit gondol,

Hogy van, mit keres, nem értheti,

Magányba mártva, lánctalan tombol.

De mire jó, kérdem én ha

Szárnyad van s egyedül szállsz,

Mire jó, ha boldog vagy,

Kedves mosolyt sem találsz?

Azt hiszem, ezek a sorok nem igényelnek különösebb magyarázatot. Olyan életigazság és erő rejtőzik bennük, amik azonnal felébresztik a tudatot és a tenni akarást.
Hiszem és vallom: ha egy kötetben csak egyetlen egy vers van, mely képes valamit adni, ami által több lesz az ember, már megérte az árát.
Itt több ilyennel is találkozhat olvasó és csak az adott lelkiállapota fogja meghatározni, hogy mely részek szólítják meg a leginkább.
A magam részéről köszönöm szépen Tímeának, hogy lehetőséget biztosított az olvasásra, mert könnyebbé tett számomra egy igazán emberpróbáló időszakot.

Ha te is elmerülnél ebben a világban, keresd a kötetet a Libriben!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel

Aradi Péter - Orbán, az oroszlán

A most következő mese nem napjaikban íródott, mégis úgy érzem, érdemes beszélnem róla.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!

Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.

Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.

A második történetben egy baromfiudvarban találjuk magunkat, ahol a kakas már nem él, így az egész udvar felbolydul. A tyúkok nem tojnak, a kiscsibék nem járnak iskolába és folyamatos a zűrzavar. Ezt megelégedvén, Cézár, a kutyus veszi át az irányítást.

Az ebben rejlő tanulságot is nagyon fontos megismertetnünk időben a gyermekeinkkel: fontos, hogy legyen a környezetükben valaki, akire felnézhetnek, és aki meghúzza azokat a bizonyos határokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli életük a megfelelő mederben folyhasson. Ez akkor is igaz, ha éppen nem értünk vele egyet.

Az egész könyv tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, melyeket bevallom többször is megnézegettem olvasás után. Színesek és rendkívül édesek.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.

Összességében kellemesen meglepődtem, kedvenc lett számomra a könyv. Mindazonáltal a beszerzése picit nehézkes, mivel a legtöbb helyen csak előrendelhető. Ám én addig keresgettem nektek, amíg találtam egy oldalt, ahol még megvásárolható!

Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!

Írta: Isabel

A költő, akin keresztül üzennek - Interjú Gipi Tibivel a Gipeszes-versek szerzőjével

Gipi Tibi – Gipszes versek című kötete az Ágenda kiadó gondozásában jelent meg, 2020-ban . A szárnyát próbálgató tehetség, nagyon komoly érzelmek átadására és gondolatok kifejtésére képes, melyet jól tükröznek az alkotásai is.
A kötetet már értékeltem nálunk és most eljött az idő, hogy megismerjétek az alkotót is!

Hogyan ismerkedtél meg a versekkel? Megosztanád velünk az első élményed?

Szia, sziasztok. Üdvözlet minden kedves olvasónak.

Mielőtt belekezdenénk szeretném megköszönni a felkérést a beszélgetésre.

Természetesen, nagyon szívesen mesélek róla:

Általános 6. Osztályt jártam, amikor megismerkedtem a rímeléssel, az akkor kibontakozó underground hip-hop zene által.
Suhancok voltunk, amolyan telepi lázadók, bő, mély ülepű nadrágban, deszkás cipőben, vagy éppen korával a lábunkon. Ebben az időszakokban tetszett meg a rím faragás.

Rap szövegeket írtam, a fájdalom és harag szülte őket. Ahogyan bennem zajlott a változás, valószínűleg úgy lettek ezek elhagyva, elkavarva az idők folyamán. Állítólag meg állták volna a helyüket kiadott lemez formában is, de én szégyelltem felvenni az illetékesekkel a kapcsolatot, hogy zenei pályára lépjek.  18 évesen írtam először érzelmi töltetű verset, ami Édesanyámnak íródott, amolyan köszönet nyilvánításként, mindenért. Aki azt olvasta, az száraz szemmel nem bírta.   

Pedig csak írtam, amit éreztem, pont úgy, mint ahogyan ma is.

Volt példaképed a nagy költők között? Ha igen, ki?

Költők közül nem. Példaképnek, jobban fogalmazva, tanítónak azokat az embereket tartottam akikkel személyes beszélgetéseim alatt úgy éreztem, hogy előrébb visz amit szól, és ha hiteles is volt a  az illető. Valami csoda folytán, mindig éreztem kire kell nagyon figyelnem és kire nem.

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el verseket írni? Mindig ez volt az álmod vagy történt valami, ami erre az útra vitt?

Eme kérdésre már az első pontban, félig válaszoltam.

Kamasz fejjel még, az érzelmeim írásos formája volt minden szöveg illetve vers, amit költöttem. Egyfajta megkönnyebbülést nyújtott ha ki írtam magamból őket vagy ki rajzoltam jót, rosszat.

A Gipszes versek nagyon sokrétű témában íródott.  Hat rá a hazaszeretet, a vallás, az elválás fájdalma többek között. Mi segített rendszerezni önmagadban ezt a sokféleséget?

Nem akartam tudatosan költővé válni, és hozzá kell tegyem, ma sem tartom magam annak. Sokkal inkább definiálnám magam egy eszközként. Eszköz, akin keresztül írnak, üzennek.

Van olyan személy az életedben, akinek sokat köszönhetsz költőként?

Az írás az, ami önmaga elrendezi bennem a dolgokat, amit leírok, az részemmé válik, és helyére is kerül bensőmben. Kivéve, amit a sírig tanulnom kell nekem is, az a Cheiron tanítása.

Mit gondolsz arról a feltevésről, hogy költőként nehezebb érvényesülni, mint regényíróként? Mikor ezt a műfajt választottad, nem volt benned ilyen jellegű félelem?

Amint említettem, nem választottam minden kereszt nehéz, pont ezért csodálatos az élet.

„Ad aspera ad Astra. „ avagy: „Rögös az út a csillagokig. „

Az olvasók hogyan fogadták a művedet? Tudsz arról információt adni, hogy esetleg melyik versed örvend a legnagyobb népszerűségnek körükben?

Pár kivételével, a versek üzenetek az emberiség számára. Nagyon közeli hozzátartozók közül is csak 3 ember őszinte véleményét ismerem. Nem tudok erről bővebben információt adni.

Neked van személyes kedvenced? Ha igen, melyik?

Több is igen, pontosabban, amiket intuíció vezérelve írtam az mindegyik szívem csücske.

Hogyan indult el a szakmai kapcsolatod a kiadóval?

Iminek és kedvesének nagyon hálás vagyok, a munkájukért, segítségükért.

Jó pár kiadónak át küldtem részleteket versekből, mert úgy éreztem arra születtek, hogy segítő kezet nyújtson sokaknak. Az Agenda kiadótól másnap visszahívtak, hogy ők is érdemesnek találták arra, hogy megjelentessék. Így kezdődött gyümölcsöző kapcsolatunk az Agenda kiadóval.

Bár borítód színválasztása nagyon igényes, számomra mégis nehezen olvasható volt az a betűtípus, amit választottatok? Milyen szinten volt beleszólásod a borítótervezésbe?

Teljes egészében magam terveztem a borítót, a betűtípus pedig, az a gyors írásom amivel a füzetbe is írok.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Intuícióim vezetnek, ezért tervek nincsenek. Maximum annyi, hogy még inkább halljam meg ezeket es, hogy minél jobban megismerjem önmagam. Valamint emberségesnek lenni illetve holtig gyakorolni, hogy Emberként viselkedjek. Ez az a cél, és ez még nagyon hosszú út előttem.     

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!

Áldást, békességet és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Ha szeretnétek többet megtudni a szerzőről, látogassatok el az Ágenda Kiadó,  vagy GipiTibi oldalára!

További sok sikert és ihletben gazdag alkotásokat kívánunk!

Írta:Isabel

Tomor Anita - Az ovinak vége, irány az iskola!

Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő. 

Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!

Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását. 

Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez. 

Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.

Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.

Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól,  el tudok tőle tekinteni. 

Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.

Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.

A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni. 

Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó. 

Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Stephen King - Emelkedés

Stephen King legújabb regénye hatalmas meglepetés volt.  Bár ez a kisregény nem a megszokott borzongós hangulatot hozza, mégis méltó az író nevéhez!
 A történet Castle Rock kisvárosát mutatja be: társadalmát, rétegződését és az ott élők gondolatait. Főhősünk, a frissen elvált Scott Carey, aki egy nap érdekes tüneteket vesz észre magán: mindegy mit csinál vagy mennyit eszik, egyre csak fogy. Ez már önmagában is libabőrös érzetet keltett bennem, de ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ruhában is annyit mutat a mérleg, amennyit ruha nélkül, s mint tudjuk ez nem lehetséges. Ő az, akinek az életével először találkozunk a történet során, ám azt éreztem, hogy nem az ő történetén van a fő fókusz. Ez a szál amolyan kedvcsináló és nem tagadom, nekem nagyon tetszett.

King azonban egy mélyebb mondanivalóval készült: a városkába költözik egy leszbikus házaspár, akik vállalják, hogy egy párt alkotnak, ám a lakók nem tudják elfogadni őket.
A férfi bár igyekszik segíteni a párnak: próbálja meggyőzni a többieket, hogy sokkal több van egy emberben, mint a szexuális hovatartozása, ám nem egyszerű szembemenni azzal, amit mások helyesnek hisznek. Pláne akkor nem, ha ezt elvakultan is teszik!
A történet lényege ennek a két szálnak a megismerése és elgondolkodtatása. Őszintén bevallom, hogy az első pár oldal után egy jó horrora számítottam, de nem vagyok csalódott, amiért nem így lett. Bár kíváncsi lettem volna, mi lesz Scott sorsa, érdekes volt az írótól egy számomra ennyire szokatlan témát olvasni.
Hat fejezet után véget ér a történet és részletet kapunk: Az intézet című regényből is, melynek nagyon örültem, hiszen a terveim közt szerepel az olvasása. Köszönöm szépen a kiadónak ezt a döntést, mert így tudom, hogy a következő olvasásom a szerzőtől biztosan horror lesz!
Természetesen a véleményemet megosztom majd veletek, itt, a blogon!

Amennyiben kedved kaptál a könyvhöz, az Európa Kiadónál bátran leadhatod a rendelésedet!

Írta: Isabel

Gipi Tibi - Gipszes versek

Azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy köszönetet mondok az Ágenda Kiadónak, amiért biztosított egy példányt a verseskötetből.

Niky és én is szeretjük a verseket, hiszen teljesen más hangulata van, mint egy prózának. Elmerülhetünk benne, ízlelgethetjük  az ízét és a dallamát, valamint átgondolhatjuk azt a sok jelentést, melyet egyetlen egy vers magában hordozhat.

Nekem sokszor segítettek abban, hogy szembe nézzek a világgal és önmagammal is.

 Gipi Tibi -  Gipszes versek című kötete nagyon megérintett. A költő hazaszeretete, valamint mély gondolatai jelen korunk fontosabb eseményeiről nagy erővel bírnak. Megmutatnám az első olyan verset, mely e szempontból nagyon hatott rám:

 

A népnek

 Testvéreim, itt az idő! Halljátok?

Szavaimat, nem tartják vissza országhatárok.

Hódítók, s honfoglalók vére, folyik bennünk.

Magyarok, egy emberré kell gyúrnunk népünk és

mint egykoron, egymásért kell cselekednünk.

Záporesőt szórjanak újra, rettegett nyilaink,

nyílvesszőink legyenek, tetteink meg szavaink.

Talpra Fivérek! Számítanak ránk,

gyermekek, valamint a hölgyek,

elesettek ép úgy, mint az idősek.

Honfitársat, hátra nem hagyunk,

legyen inkább a túlvilágra is,

közös az utunk, minthogy

vérünk, veszni hagyjuk.

Több száz éve, mint idegenek,

egymás mellett úgy éltünk,

lehullt, a százados átok rólunk,

felszabadult népünk.

Egy szellemként, nincs mitől féljünk!

Erőre hát, lássa meg a világ,

kik vagyunk s mennyit érünk.

 

 

Mikor elértem az utolsó sorhoz, a Márciusi Ifjak jutottak eszembe. Az a tűz, amit Petőfi és társai képviseltek, mikor felszólaltak, hogy összefogják népünket.

Eddig nem sűrűn találkoztam olyan kortárs költővel, aki a szerelem és a csalódás mellett népe iránt való szeretetét ennyire egyenes és tisztán fejezné ki.

 

De nemcsak ezt a témát dolgozza fel Tibi a kötetben. Találhatunk benne gondolatokat a hitről, a szerelemről és az önmagunkkal való szembenézésről is.  Bölcsességgel és -  ami talán fontosabb - elfogadással -  nyúl mindegyikhez. Nem mutogat,ujjal senkire csak szembenéz az Élettel és ezeket gyönyörűen szedi rímekbe. Társának nevezi a művészetet és valóban azt az érzést kelti az olvasóban, hogy nem dolgozik vele, hanem kézen fogva együtt mennek azon a bizonyos úton.

Számomra ezt leginkább a következő vers adta át:

 

 Szavak

 Kezemet vezeti valami magasztosabb,

 valami égi, soraimban szeretne értetek tovább élni.

 Hogy elmondja, mire való a sok földi terhed,

 érted mormol imát, hogy találd meg lelked.

 Benned van fivérem, ki nem tud félni,

 benned ki nem hisz, hanem tud s

 az energiákat érzi, így

 a világegyetemet pontosan érti.

 

 

Maximálisan kedvenc, amit alkotott, de….

Szerzőként tudom, hogy a könyvnél is a belső érték a lényeg. Viszont a borító eladja azt. Kegyetlen, de így igaz.

A Gipszes versek borítójának színei nagyon elegánsak és tetszik a füstös megoldás is: engem az univerzumra emlékeztet. Viszont a betűtípus nem volt szerencsés választás, mivel nagyon nehezen olvasható! Mikor megnyitottam a kötetet először le kellett tekerjek a második oldalra, hogy biztosan tudjam a szerző nevét. Megértem, hogy fontos az egyediség és a design, de ezek nem mehetnek az olvashatóság kárára.

Emiatt egy kicsit csalódott vagyok, hiszen ha ezen kívül tényleg egy igényes, mély gondolatokat tartalmazó verseskötetről van szó.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Ágenda Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel