Jenei András - Az enyém

 A változás gondolata mindig is rémisztő volt a számomra.  Természetemből fakadóan rettegéssel tölt el, ha amit megszoktam, hirtelen eltűnik az életemből. (Bár, szerintem sokan vagyunk ezzel így.)

Az egészségemet tekintve, illetve a a magánéletemben is hasonló dolgokkal küzdöm, így az első reakcióm erre a könyvre a sírás volt. úgy sírtam, mint egy kisgyerek és nem bántam. 

A szerző gyönyörűen adja át gondolatait életének egy nagyon nehéz szakaszáról és valljuk be, ehhez óriási lelki erő kellett. Ám ha eltekintek a személyes érzelmektől, számomra íróként is ez a legmaradandóbb mű amit tőle olvastam. Legalábbis eddig.

Talán pont az érintettség miatt, de itt mutatkozott meg igazán a szerző írói vénája. Gyönyörű, lényegre törő mondatok, melyek úgy írják le a történéseket, hogy az ember azonnal bele tudja képzelni magát. 

Ebből a műből is van felolvasás, bár bevallom, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy végighallgassam. Viszont tény, hogy az olvasó kellemes hangszíne csak fokozza az élményt!

Egyetlen problémám van csupán: a terjedelem. Miért nem lehetett erről hosszabban írni, kedves szerző? Tapasztalatból tudom, hogy ez az út nem könnyű: de ha már elindultunk rajta boncoljuk szét teljesen, mert fontos teljes valójában megmutatni.

Így az értékelés végére illene odaírnom, hogy kitartást, de inkább azt kívánom, hogy ez a könyv sok emberhez eljusson, így adva reményt mindenkinek, aki nem látja a fényt a sötétségben!

Ha olvasnál, a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Mogul Kiadó a te helyed! Ha pedig hallgatnád a Youtube vár rád!

Írta: Isabel