Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét?
Anita: A Museliére egy többféle zsánerben alkotó, kezdő és már publikált írókat összefogó közösség. Annak ellenére, hogy többen most „találkoztunk” először, a közös munka gördülékenyen és flottul ment, a Bújj-bújj pedig egy olyan kötet lett, amire mindannyian büszkék lehetünk.
Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?
Anita: Az alapkoncepcióról Gergőt kellene megkérdezni, az én személyes motivációm az volt, hogy kipróbáljam magam olyan zsánerben is, amiben nem sűrűn szoktam írni, vonzott a kihívás, hogy tudok-e valami élvezhető thrillert letenni az olvasók elé.
Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?
Anita: Engem Gergő hívott, olvasta egy korábbi novellámat és ismerte a már megjelent könyveimet. Átbeszéltük, mi az elvárása, átgondoltam, menne-e és arra jutottam, mindenképp megpróbálom. Nagyon örülök, hogy így döntöttem.
A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?
Anita: Én bárhonnan tudok ihletet meríteni. A Trip című novellámnál elkezdtem gondolkodni, ötletelni, és akkor eszembe jutott a repülőgéptemető, a katonaság, onnan meg adta magát a többi. Nem tagadom, vért izzadtam írás során, alaposan utána kellett néznem mindennek, de úgy érzem, maximálisan megérte a ráfordított energia.
Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?
Anita: Minden meglepően gördülékenyen ment. Mindenki időre elkészült a novellájával, Gergő biztos kézzel fogta össze a csapatot. Mi Remy Dalmore-ral rendszeresen bétázunk egymásnak, most se volt ez másképp, nagyon szépen köszönöm neki és a többi bétámnak is, hogy segítettek kigyomlálni a hibákat az írásomból. Minden munka során izgalmas kérdés, hogy az író és a szerkesztő egymásra tud-e hangolódni, ezen nagyon sok minden áll vagy bukik. Jelen esetben Gergővel abszolút megtaláltuk a közös hangot, élveztem vele a szerkesztést.
Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?
Anita: A novellák és én… még mindig csak barátkozunk egymással. Nagyon örültem a lehetőségnek, mindig megragadom az alkalmat, ha tanulhatok az írás során. Úgy álltam neki, hogy a thriller/horror nem az én zsánerem, mondtam Gergőnek, ha nagyon nem megy, nem haragszom meg, ha kihagy a kötetből. De ő kezdettől töretlenül hitt bennem, amiért nem lehetek elég hálás neki.
Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?
Anita: A Bújj-bújjban rejtélyes, nyomozós, misztikus, torokszorító hangulatú történetek vannak. Remekül kiegészítik egymást, változatosak és arra késztetik az olvasót, hogy többször végiggondolja őket. Bátran olvassa el mindenki, aki szereti a thriller és horror zsánert, de azok is megkockáztathatják az olvasást, akik az írókat eddig más zsánerekből ismerték, mert nem okoznak csalódást.
Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?
Anita: Az éjszakába nyúló beszélgetések, a korrektúrázás és amikor először olvashattam el a többiek novelláját.
Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?
Anita: Az írók egy részét ismertem korábbról, Remy Dalmore a legjobb barátom, Szemán Zolival szintén nagyon jóban vagyunk, rájuk bármikor bármiben számíthatok. Gergőt emelném ki azok közül, akikkel a Museliére kapcsán ismerkedtem meg, úgy érzem, vele túlléptünk az író-szerkesztő kapcsolaton, sőt, a haverságon is, avagy „this is the beginning of a beautiful friendship”.
Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?
Anita: A Museliére legközelebb romantikus antológiával jelentkezik, a munka már folyik. Az én időmbe egyelőre úgy tűnik, nem fér most bele a novellázás, a végső simításokat végzem az egyik regényemen, amit aztán adok le a kiadónak, illetve nekiálltam egy új regénynek, amivel nyárra el szeretnék készülni. Ezek mellett család, munka, állatmentés – ha egy nap 48 órából állna, nekem az se lenne elég, de kezdek rájönni, nem szabad kizsigerelni magunkat, szóval, próbálunk kikapcsolódni is, járunk túrázni a családdal. Természetesen a Museliére tagjai bármikor bármiben számíthatnak rám, legyen szó bétázásról vagy pár lelkesítő szóról, és nagyon remélem, a romantikus antológia fogadtatása is a Bújj-bújjhoz hasonlóan jó lesz.
Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Anitának!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek az írónő hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit többek között a Bookline oldalán!
Írta: Isabel
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Én is sok sikert kívánok Neked a továbbiakban! :)
VálaszTörlésAnita
Köszönöm szépen
Törlés