2021. január 14., csütörtök

A költő, akiknek versein egy generáció nőtt fel és akitől még ma is szívesen szavalnak a gyerekek - Interjú Tóth Annával



Tóth Anna gyermekverseire a Facebook - on találtam rá.  A költőnő előszeretettel osztja meg oldalán az alkotásait, így nekem is volt alkalmam jó párat elolvasni belőlük. Véleményem szerint nemcsak tanulságosak, de valóban a kicsikhez szólnak tartalmilag és nyelvezetben is. Mivel nagyon fontosnak tartom, hogy a lehető leghamarabb megszeressék a gyerekek az irodalmat, ezért interjút készítettem Annával. Fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról! Mióta foglalkozol versírással?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutathatom magamat.

Már egészen kicsi koromban úgy éreztem, hogy minden lehetőséget meg kell adni a gyerekeknek ahhoz, hogy ezekre a kiskorban történt eseményekre szívesen és boldogan emlékezzenek vissza. Már akkor eldöntöttem, hogy óvónő szeretnék lenni (és énekesnő meg taxisofőr is), de szülői nyomásra aztán ez az út másfelé terelődött.

1998 karácsonya alkalmából unokámnak vettem egy leporelló mesekönyvet. Gyönyörű volt a grafika, elolvasni viszont ott nem tudtam, sokan voltak az üzletben. Otthon aztán elképedtem, de nagyon… Ezek a kis könyvek 2-4 éves korosztálynak szólnak. Egy olyan kiskutya volt a történetben, aki elveszett és bánatában „elaggott”.  Nem értettem, miért kell kétségek között tartani egy ilyen pici gyereket egy ilyen történettel?

Reggel első dolgom volt a kiadó vezetőjével beszélni. Ő mondta: - Ha tud, írjon jobbat!

Megfogadtam, írtam, és 1999 nyarán már megjelent az első könyvem. Úgy jelentkeztem be egy kiadóhoz, hogy még soha két sort nem írtam rímben. Pontosan tudom, pénteki nap volt. Hétfő délre kaptam időpontot. Sem témám, sem versírási ismeretem, de még írógépem sem volt. 

Azért vasárnap délután már rendesen leizzadtam.  Bámultam a felhőket eldőlve az ülőgarnitúrán. 

Arra gondoltam, vajon 3. évében levő unokám minek örülne? Megpróbáltam az ő fejével gondolkodni. Akkor jutott eszembe az „Afrikai mese”. Még vasárnap este megírtam, reggel rohanás legépeltetni, délre már a kiadónál voltam.

Szeretném azért ehhez azt is hozzáfűzni, hogyha gyerekekkel foglalkozunk, le kell menni agyilag is az ő szintjükre, és nem elég, ha leülünk melléjük a földre. Az ő fejükkel kell mindig gondolkodni és úgy menni fokozatosan előre, fejlesztve tudásukat, ügyességüket. Jó alapozással lehet felépíteni mindent.

Így kezdődött… 

Hogyan szeretted meg ezt a műfajt? Emlékszel még a legelső versre, ami nyomott hagyott benned?

Szegények voltunk, könyvekre nem nagyon telt. A Szabó Ervin Könyvtárból vittem haza olvasnivalót. Meséket, mindig meséket… még tizenkettő, tizennégy éves koromban is, míg rám nem szólt a könyvtáros, esetleg mehetnék már az ifjúsági könyvekhez is keresgélni… 

Az első nyomot József Attila verse hagyta bennem, a „Mama”. Abba beleszakad a szív.

Miért pont gyerekeknek írsz? Véleményed szerint könnyebb vagy nehezebb nekik alkotni, mint a felnőtteknek?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megszeressék az irodalmat, a könyveket. Legtöbb könyvem verses leporelló, mert ezzel találkoznak először a kicsik . Érdekesnek, kedvesnek kell lenni a témának, muszáj, hogy legyen dallama, ritmusa, rímje. Hogy kérjék a mesét, aztán mikor már sokszor hallották, mondják ők is… örömmel. Aztán ezt vigyék tovább egész életükben, a könyvek, az  irodalom szeretetét.

Kérdezed, hogy könnyebb vagy nehezebb-e gyerekeknek írni, mint felnőtteknek.
Erről most az jutott eszembe, hogy a kicsiknek fognod kell a kezét, vezetni, irányítani a legjobb út felé. Óvatosan, hogy ne sérüljön. A mesén keresztül is rengeteget tanulnak, ezért mindig belerejtem a tanulságot. Jó a radarjuk, megjegyzik. 

Felnőtteknek is szoktam írni. Egyperces novellákat, kisebb szösszeneteket. Egészen más.
Szerencsésnek tartom magamat. Ha gyerekeknek írok, akkor átalakulok. Például érdekes, hogy Nyúl apó 7 részből álló sorozatánál sosem voltam még az anyó… mindig csak az apóka. 

Viszont mikor megírtam a „Magány” című „egypercesemet” még viszonylag fiatalon, végig zokogtam, én voltam az öregasszony, és majdnem belehaltam, mire befejeztem…
Tehát nem tudok erre a kérdésre válaszolni, csak ismételhetem magamat, MÁS…

Honnan merítesz ihletet? Sokat vagy gyerekek társaságában?

Akkor vagyok könnyebb helyzetben, hogyha munkacímeket kapok, ha elmondják a terjedelmet, a határidőt. Akkor csak arra koncentrálok. Kikapcsolom a telefonokat, nincs tévézés, semmi, csak az átalakulás, akkor abban élek gondolatban… aztán amit látok, leírom.

Gyerekek társasága: Több mint húsz évig voltam hivatásos bébiszitter. Volt, hogy egy napon belül három családnál. Volt, ahol 12 évig. Életem egyik legszebb időszaka volt. 

Most is szívesen foglalkozom gyerekekkel, rajongásom feléjük örök! 

Több kiadónál is megjelentek könyvecskéid. Melyikkel volt a legemlékezetesebb a közös munka és mikor publikáltál utoljára?

Hét kiadónál jelentek meg eddig írásaim. Ebből közel 3 év volt, mikor rendszeresen írtam a Dörmögő Dömötörbe, de volt, hogy társszerzőként óvódai, iskolai ünnepségekre készült könyvben jelent meg több versem, mesém.

Talán a legemlékezetesebb írásom „A titokzatos hóember”.  Mikor megírtam, nagy kritikusomként úgy éreztem, nem elég jó. Majdnem kuka lett a vége. Gondoltam, talán tetszeni fog másnak, így leadtam Dörmögő Dömötör felé. Megjelent, aztán megkerestek a debreceni T.K.K.-tól, szeretnék betenni az egyik könyvükbe. Pár évre rá észrevettem, hogy a Batyuszínház bábelőadásként szerepelteti nem csak Magyarországon, hanem határmenti kisvárosokban is.

Később felkeresett a Műszaki Könyvkiadó, hogy szeretnék 3. osztályos olvasókönyvben megjelentetni. 

Most az erdélyi online iskolásoknak tették fel tananyagként ugyan ezt a kis történetet a youtube-n 4 héttel ezelőtt. 

Utolsó könyvem a Pro Junior gondozásában jelent meg 2020 februárjában „Őserdei maszkabál” címmel.  Akkor még nem gondoltuk, hogy a maszk a legfontosabb ruhadarabjaink közé fog tartozni.

Az illusztrációk szép színesek és segítik a képzelőerő fejlesztését. Te készítetted őket, vagy grafikussal dolgoztatok együtt?

Megérzéseim jól működnek már nagyon rég óta. Ez sokszor nagyon jó. Ritkán tévézek, de mielőtt elkezdtem volna gyerekirodalommal foglalkozni talán 2-3 évvel előtte a helyi televízióban láttam egy riportműsort, egy grafikus hölggyel. Nem értettem, miért nézem, de TUDTAM, hogy nekem valaha „dolgom” lesz a festőművésszel.

Természetjáróként elmondtam meseírási szándékomat egyik csoporttársamnak, aki ismerte Somos Zsuzsit, és összehozott minket. Mikor kinyitotta Zsuzsi a kaput, rögtön megkérdeztem, hogy őt láttam-e a riportműsorban pár évvel azelőtt. 

Sok könyvünk együtt készült.

Hogyan fogadták a gyerekek a verseket? 

Csak az ismerős gyerekekről írhatok. 

Vannak, akik videót készítenek a gyermekükről, ahogy szavalják a verseimet, és átküldik.

Van, aki mondta (nevet nem írnék, híres énekesnő az illető), hogy kislánya még 6 évesen is az én leporellóimat kérte esti mesének. 

Sajnos ritkán van visszajelzés azoktól, akik megveszik a könyvet, amiben a verseim vannak.  

Óvodákban, iskolákban volt esetleg lehetőséged felolvasni őket? 

Én nem olvastam fel, de meghívtak már olyan óvodai ünnepségre, ahol gyerekek mondták el a verseimet. 

Volt, hogy könyvtárba kaptam meghívást, ahol felolvasták az egyik mesémet, és a gyerekek az abból hallottakból rajzoltak. 

Youtube-n találtam pár éve a karcagi helyi TV műsorát, ahol a mesemondó versenyen egy kisfiú az én mesémmel nyert. Nagyon lélekemelő.

Melyik a te kedvenc versed magadról?

A „Mackómalom az erdőben”. Ezt is csak félve mondom ki. Hatalmas kritikusa vagyok magamnak. 

Ha visszagondolsz a pályafutásodra, elégedett vagy? Van valami, amin ha lehetne, változtatnál?

Nem vagyok elégedett, tudom, sokkal többre lennék képes. 34 megjelent könyvem van, de sokkal több is lehetne.  

Változtatnék-e valamin? Nagyon vonz a dalszöveg írás. Igaz, senkinél nem jelentkeztem evvel a szándékkal, de azért megint hivatkoznék a megérzésemre.

Jó pár évvel ezelőtt egy nálunk nagynevű kiadó vezetője felhívott, hogy a külföldi anyacégnél van 2 olyan könyv, ami abban az országban bestseller volt. A könyv borítójában cd lemez volt, csodálatos grafika, szép kivitelű könyv. A rajzokon látottakra kellett volna annyi versszakot írnom, mint amennyi a könyvben volt, és egy színész mondta volna fel a verseket. Nem kértem nyersfordítást, ehhez ragaszkodtam. Itthon betettem a cd-t, kiderült, hogy tündéri gyerekdalok. Felhívtam a vezetőt, és mondtam, hogy erre dalszöveget kell írni. Megkérdezte, hogy meg tudom-e oldani… Ez október közepén volt, mondtam, hogy én már februárban megvettem a gitárt, mert tudtam, hogy lesz egy ilyen felkérésem.

13 dalszöveg 6 hét alatt. Altatós, fantasztikusan jó gyerekdalok voltak. Határidőre készen lettem, imádtam foglalkozni vele. Sajnos az anyacég nem engedélyezte a kiadását (pedig jól jártak volna, nem kellett volna a dalszerzésért és a háttérzenéért fizetniük, mert az már meg volt). Ehhez azért hozzátartozik, hogy engem rendesen megfizettek a munkámért, de akkor is keserű maradt a szám íze, mert a gyerekeknek sokat nyújthatott volna.

Várható esetleg egy újabb megjelenés a közeljövőben? Milyen terveid vannak? 

A járvány miatt sajnos a kiadók is bajban vannak. Nekik be kell fektetniük a pénzüket az íróba, grafikusba, a nyomtatásba, a raktározásba, az üzemanyagba és a munkájukról még nem is beszéltem. A terjesztők átveszik bizományba a könyveket, és a kiadó még mindig nem lát pénzt csak akkor, ha eladják a terjesztők a könyveiket. Szóval nagyon nehéz a helyzet mindenhol.

Újabb könyv megjelenés? Ha jelentkezik valamelyik kiadó, hogy szeretne tőlem megjelentetni valamit, állok elébe. 

Terveim mindig vannak, elvégre addig van értelme az életnek.

Sokan buzdítanak, írjak felnőtteknek regényt… vagy több „egyperceset”, egy könyvre valót. Van már pár belőle, szeretik, akik olvasták.

Azért hozzáteszem, a gyerekek az elsők, mint mindig. Minden tudásunkat át kell adni, hogy jobb és tartalmasabb életet élhessenek.

Ezúton szeretnék egészségben és alkotásban gazdag éveket kívánni a szerzőnek!

Amennyiben felkeltettük érdeklődéseteket, keresd Annát Facebook-on, könyveit a *Bookline webáruházban!

* megjegyzés: A találatok között Tóth Anna - Zenei életünk fejlődése című alkotása egy másik szerzőé! Mivel mindkét alkotónak a neve ugyanaz, ezért ezt nem tudhattam. A hibáért elnézést kérek!
Írta: Isabel

3 megjegyzés:

  1. Csak GRATULÁLNI tudok Tóth Anna verseihez! Egyszerűen IMÁDNI VALÓK! Tartalmas, gyerekeknek is érthető, DALLAMOS, már eleve ezért is nagyon könnyen leköthető a gyerek figyelme! ÉN NEM TUDOK BETELNI VELE! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok Annának!!! Lehet olvasgatni,mesélni este a gyerekeknek! Minden kisgyermekesnek ajánlom Tóth Anna írásait! A való életben is egy tüneményes nő! :-)

    VálaszTörlés
  3. Tóth Anna az a költőnő, aki szívvel, lélekkel, teljes odaadással ír a gyerekeknek. Ezt tapasztalatból tudom, mert az én kis unokámat is elvarázsolja a könyveivel. Az unokám még egész pici volt mikor felolvastam a mesekönyvéből, láttam, hogy mennyire figyel minden szóra.
    A mai napig is imádja a könyveit. Nagymamaként nagyon örülök,hogy ilyen csodálatos,tartalmilag gazdag, tanulságos, érthető könyvek kerülhetnek gyermekeinkhez.Mindehhez Köszönet, és csak Gratulálni tudok!!!

    VálaszTörlés

Liz Kessler - Emily, a sellőlány (Emily 1.)

Mostanában több ifjúsági regényt van alkalmam olvasni, amitől nagyon boldog vagyok. Ilyen jó időben jól esnek a könnyed olvasmányok. A törté...

Népszerű bejegyzések