Beszélgetés az ország egyik legnevesebb írójával

Böszörményi Gyula az egyik legismertebb írója kis hazánknak. Többek között József Attila-díjal rendelkezik, publikált könyveinek száma meghaladja a ötvenet és ez a termékenység még korántsem merült ki.
A következőkben megpróbálok olyan kérdéseket feltenni, mely az olvasótáborát nemcsak meglepetésként érheti, de növelni is fogja azt!

Az élet utad nem indult a legkönnyebben: az írás jó terápia volt számodra ahhoz, hogy átvészeld a betegséged okozta korlátokat?

Az írás utazás messzi tájakra, a fantázia birodalmába, így segít elszabadulni a valóság sokszor nyomasztó, terhes, fájdalmas mindennapjaitól. Ilyen értelemben terápiának is nevezhetjük.

Az áttörést a Gergő és az álomfogók c. ifjúsági regényed hozta el, ami 2003-ban IBBY-díjat (az év legjobb gyermekkönyve Európában) kapott. Hogyan emlékszel vissza erre a pillanatra?

A díjat Békés Páltól vehettem át, aki – bár már nincs közöttünk – a legkiválóbb magyar író, így nagy megtiszteltetés volt, és kicsit meg is lepett. Akkoriban még nem volt olyan nyilvánvaló, hogy a Gergő mekkora siker lesz, és kicsit kapkodtam is fejemet, nem értve, mi történik.

 
Gergő-regények után nem volt megállás több díjat és elismerést is kaptál. Ezek közül melyik a legkedvesebb a szívednek és miért?

A legrangosabb közülük a József Attila-díj, és mivel akkoriban még a szakma, tehát az írószervezetek, a kollégák döntöttek róla, hogy ki kapja, így az a legfontosabb díjam, elvégre a magyar írók szavazatai alapján kaphattam meg. Azóta elnyertem (többek között) a Zsoldos Péter-díjat is az adott év legjobb sci-fi novellájáért, ami meg azért kedves a számomra, mert valaha sci-fi íróként kezdtem, tehát kicsit olyan, mintha hazatértem volna.

Ha jól tudom publikálsz a Magyar Hírlapnál és tagja vagy a Szépírók Társaságának is. Hogy érzed magad ezekben a körökben?

A Magyar Hírlapnál már vagy harminc éve nem publikáltam. A Szépírók Társasága egy szakmai szervezet, számos remek, a hazai irodalmi élet legjobbjait felsorakoztató alkotóval – természetesen nagy megtiszteltetés közéjük tartozni.

A megismerkedésem a munkásságoddal az Ambrózy-báró esetei sorozatoddal indult és, bár nem vagyok kifejezetten krimi-rajongó, azonnal megszerettem a történeted. Engem kicsit a Monk, a flúgos nyomozó c. tévésorozatra emlékeztetett a hangulata. Humor szempontjából mindenképpen. Mik azok a művek, melyek hatottak rád a sorozat megírása közben?

Elsősorban a BBC Sherlock Holmes-sorozata, de valóban „bekukkant még az ablakon” a Monk, Colombo, az Elementary, de még a Dr. Who is. Poirot pedig mind közül az első.

Richárd az egyik kedvenc karakterem, jelleme nagyon vonzó lehet sok olvasó számára. Már a nevéből is kicseng, hogy egy jól nevelt arisztochrata. Mi segített a névválasztásban?

Hát, erre már nem emlékszem, de tény, hogy a nevek kiválasztása mindig nehéz – jól kell csengenie és főleg ki kell fejeznie a karakter jellemét.

A másik kedvenc karakterem Mili: hasonló lelki úton megyek most át, mint ő. Véleményem szerint nagyon jól beleláttál egy fiatal lány lelkébe. Hogyan sikerül ilyen élethűen megformálnod a lelkivilágát?

Mindig szerettem a lányokat, asszonyokat és sokat figyeltem őket.  Talán így.

Neked ki a kedvenc szereplőd az Ambrózy-sorozatból?

Márika... és a többiek.

Pár héttel ezelőtt megvettem az Időkút sorozatod első részét: a Rontásűzőket. Hamarosan hozom az értékelést is róla; de azt már tudom, hogy kalandban és tündérekben nem lesz hiány. Pár szóban mesélnél erről a sorozatról is?

Ezt a sorozatot Hankiss Elemér egyik kötete inspirálta, melyben számos magyar hírességet, írókat, sportolókat, tudósokat kért fel rá, hogy írjanak rövid esszét, novellát arról, szerintük mi történne a világgal, ha eltűnnének belőle a magyarok, Magyarország. Nagyon izgalmas írások születtek, és miközben olvastam a könyvet, rájöttem, hogy ez remek regénytéma. A Rontásűzők-trilógiában háromszor, három különböző okból és módon törlődünk ki a történelemből, és a főszereplők háromszor próbálnak minket, a magyarokat megtalálni.

Mivel készülsz nekünk olvasóknak legközelebb? Lehet erről valamit tudni?

Aki olvassa a karcaimat, FB-bejegyzéseimet, az tudja. Többet meg nem árulhatok el, de várhatóak fordulatok.

A végére egy személyes kérdést hagytam: hogyan telnek Böszörményi Gyula bácsinál az ünnepek?

Remélhetőleg csendesen. Összejön a család, beszélgetünk, sztorizgatunk, finom borokat iszunk, élvezzük egymás társaságát.

Nagyon nagy megtiszteltetés a  blogunknak, hogy a szerző vállalta az interjú elkészítését, ezáltal segítve munkánkat! Ezúton is sok sikert további kívánunk! Én mindenképpen olvasni fogom!

 Én köszönöm a lehetőséget!

A szerző Facebook oldalán még több érdekességet találhattok!

Írta: Isabel