Hullócsillag az égből - Beszélgetés Novák Vica írónővel

Novák Vica - Minka és a felhőfoltozók c. mesekönyvét a születésnapomra kaptam meg Niky-től. Mivel eddig ismeretlen volt számomra a szerző neve, viszont a mesékért rajongok, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy, milyen történetet kapok majd.  Szerencsére nem kellett csalódnom, mert nagyon szerettem a történetet, ezért gyermeki lelkesedéssel kerestem fel az írónőt egy interjúra!

Kérlek, mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! Szeretted a meséket? Volt kedvenced?

Ó, igen, nagyon szerettem a meséket, a görög és egyiptomi istenekről szóló történeteket, de például volt egy Madame Pompadourról szóló könyv is a szüleim könyvespolcán, amit sokat lapozgattam, mert nagyon szép képek voltak benne Versailles-ról. Úgyhogy nem igazán voltam válogatós, szinte minden érdekelt, ami a kezembe került. Persze, azért voltak kedvencek.  Az Égből pottyant mesék tv műsorból készült könyvet még most is őrizgetem, egy tündéres és egy mackós könyvvel együtt. A klasszikusokat kevésbé kedveltem, Andersen meséi mindig elszomorítottak. (A kis gyufaárus lánytól a mai napig kiráz a hideg.)

 Mennyi idős voltál, amikor megfogalmazódott benned az írás gondolata?

Amikor konkrétan eljutottam addig, hogy regényeket akarok írni, akkor már tizenhárom éves voltam. De előtte is voltak próbálkozások, mesék, különféle történetszövések, csak korábban még nem sikerült megfogalmaznom, mi is ez, és mihez akarok kezdeni vele.

Minka, a címadó főszereplő egy kislány, aki fél egyedül aludni, így egy hullócsillaghoz fordul segítségért. Ez, véleményem szerint egy nagyon szép történet-indító gondolatsor. Saját élményekből táplálkozik?

Örülök, hogy tetszett, bár ebben a tekintetben nem volt személyes ihletésű, sosem féltem egyedül és igazán a vihartól sem. A viharos széltől már inkább. Illetve a Villámképész ötlete származik abból az emlékből, hogy gyerekkoromban többször az ablakhoz szaladtam, mikor villámlott, azt képzelve, hogy fényképeznek. De azt hiszem, ezt sok gyerkőc csinálja.

 Milyen érzésekkel ültél a történet megírásának?

Előtte volt egy néhány éves kihagyásom, amikor nem írtam semmit, legfeljebb verseket és novellatöredékeket, azokat is csak a fióknak. Úgyhogy nagyon izgatott voltam, hogy újra visszataláltam a történetmeséléshez, és próbáltam visszaemlékezni, milyen volt gyereknek lenni, hogy aztán Minkán keresztül átadhassam azt az érzést. De a mai napig nagyon izgatott vagyok, ha új történetbe kezdhetek. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, mikor először „találkozom” a karakterekkel.

Mennyi időt dolgoztál rajta és mennyire vagy kritikus önmagaddal szemben?
Volt segítséged a munka során?

Az első Minkán még több hónapot dolgoztam, azóta ez az idő jelentősen lerövidült, a harmadik rész már hét nap alatt született.
Nagyon kritikus vagyok önmagammal, de kezdem megtanulni, hogy van egy pont, ahol el kell engedni a történetet, mert sosem lesz tökéletes, viszont teljes is csak az olvasókkal lesz. Egy olyan mese vagy regény semmit sem ér, aminek nincs olvasója, mert olvasás közben az olvasó hozzáteszi a saját vágyait, reményeit, félelmeit és emlékeit, a sztori vele együtt lesz kerek.

Nem, az első könyv esetében még nem tartoztam a kiadóhoz, így azon teljesen egyedül dolgoztam. A későbbi írásoknál is a kész szövegen dolgozunk, de szerencsére olyan szuper jó fejek a szerkesztők, hogy mindig lehet kérdezni tőlük vagy kikérni a véleményüket.

 Hogyan lettél a Könyvmolyképző Kiadó szerzője és milyen velük együtt dolgozni?

Az Aranymosás Irodalmi Válogató keretében kerültem kapcsolatba velük, ahol lehetőséget kaptam a kézirat átdolgozására egy szerkesztő segítségével, majd pedig a megjelenésre. Nagyon szeretek velük dolgozni, nem akarok hazabeszélni, de tényleg csupa pozitív élményem van. Sokan azt gondolják, hogy a szerkesztés egy nagyon fájdalmas folyamat, de én már ott tartok, hogy alig várom, hogy együtt dolgozhassak a szerkesztővel, nagyon szeretem a gondolatébresztő kérdéseit, vagy azt, amikor rámutat egy-egy dologra, ami esetleg félrecsúszott.

 A mesekönyvet nagyon aranyos illusztrációk díszítik. Hogyan telt a közös munka a grafikusoddal?

 Nem dolgoztunk szorosan együtt Hajnival, mert már elkészültem a szöveggel és meg is szerkesztettük, ezt kapta meg végül, és ezt követően csak a kész munkákat láttam, de szerencsére elképesztően ráhangolódott a történetre és a karakterekre. Fantasztikus munkát végzett, nagyon hálás vagyok neki!                                                                    

Milyen visszajelzéseket kaptál Minkáról? Esetleg van lehetőséged arra, hogy személyesen is beszélgethess az olvasóiddal?

Többségében pozitív visszajelzések érkeztek, a szülők és a gyerekek egyaránt szeretik a Minka meséket, ami nagy boldogság nekem. És igen, igyekszem minél több rendezvényen, dedikáláson részt venni, mindig örülök, ha személyesen is találkozhatok olvasókkal. Bár bevallom, ilyenkor kicsit szégyellős vagyok, és ugyan legszívesebben lerohannám az olvasókat, hogy feltegyek vagy ezer kérdést az olvasás élményükről, inkább meg szoktam várni, hogy ők kérdeznek-e vagy szeretnének-e beszélgetni.

 Dolgozol esetleg egy újabb gyermekkönyvön? Milyen terveid vannak az írással kapcsolatban?

 Ha minden terv szerint halad, idén megjelenik a harmadik mesekönyvem, amelyben ezúttal Szélvész lesz a középpontban. Ezzel lezárul a Minka mesék sora, és egyelőre úgy érzem, a meseírást is pihentetem, mert jelenleg nincs megírásra váró ötletem ezen a téren. Most inkább a young adult korosztálynak szóló regények foglalkoztatnak, különösen fantasyt szeretnék írni, remélem, sikerül ezzel is utat találnom az olvasók szívéhez.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, a szerzőt az alábbi elérhetőségek valamelyikén felkereshetitek:

Facebook Instagram Blog

Írta: Isabel