Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét?
Sz. Z.: Én úgy vélem, a Museliére is olyan, mint bármely más alkotói közösség. Habár én csak úgy belecsöppentem a csoportba…
Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?
Sz.Z.:A koncepció már készen volt, mire én csatlakoztam a csoporthoz, szóval, csak igazodtam a többiekhez. Személyesen csupán egyetlen motivációm volt: szeretek írni. Ja, és igyekszem minden lehetőséget megragadni az írásra.
Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?
Sz.Z.: Engem egy aktív csoporttag hívott meg. Kérdezte, hogy nincs-e kedvem írni egy horrornovellát. Naná, hogy igent mondtam. Én úgy tudom, hogy nem tilos a tagfelvétel, viszont, azt hiszem, az admin igyekszik kordában tartani a taglétszámot. Sajnos, manapság gyakran megesik, hogy éppen a túl sok tag miatt úgymond „felhígul” a csoport, elindul a széthúzás, és ezáltal egy idő utána a csoport funkcionálisan befejezi a pályafutását.
A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?
Sz.Z.:Őszinte leszek: sejtelmem sincs. Amikor értesültem erről a lehetőségről, egyszerűen csak beugrott a novellám alapsztorija, és két nappal később már küldtem is bétázásra a kéziratot.
Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?
Sz.Z.:Szerintem ebben a kérdésben én leszek a fekete bárány, mert én bizony csak elkezdtem írni, nem törődve se királlyal, se huszárral…
Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?
Sz.Z.:Megtudtam magamról, hogy nem vetem magam a tengerbe, ha a szerkesztő belejavít a munkámba. Oké, a viccet félretéve: viszonylag ritkán dolgozom együtt másokkal. Én kicsit amolyan magányos farkas vagyok, de határozottan tetszett, hogy ezúttal nem csak az én nevem szerepel minden novellacím felett, és hogy átengedhetem valakinek (a szerkesztőnek) a kormányrudat a publikálás és marketing terén. Hiszed vagy sem, egy nem kiadónak dolgozó szerző esetében e két dolog sokszor legalább annyi időt, energiát emészt fel, mint a mű megírása.
Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?
Sz.Z.:Nehéz kérdés, mert éppen a novellák vegyessége az, ami miatt azt mondanám, hogy egyszerre ajánlanám a zsánerrel még csak ismerkedőknek és a már rutinosabb olvasóknak. A kötetben akad olyan mű, ami inkább a véres jelenetekre koncentrál, míg a másik a pszicho-thriller felé hajlik.
Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?
Sz.Z.:Nekem az a rész tetszett leginkább, amikor már a borítóról folyt a vita. Oké, igazából nem volt vita, mert a tervezeteket látva, legfeljebb olyanok hangzottak el, hogy: „Hú!”, „Azta!”, „De tök jó!” és hasonlók.
Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?
Sz.Z.:Sok szerzőt már ismertem, de például Gergővel, a szerkesztővel még sosem dolgoztam együtt. Részemről kicsit nehézkes az ismeretségkötés, már csak a távolság miatt is, mivel lassan tizennyolc éve, hogy Új Zélandon élek.
Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Zoltánnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése