2020. július 22., szerda

Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni...Interjú Buótyik Dorina írónővel




Buótyik Dorina első könyves írónő, akinek 2020 első felében jelent meg III. Amenemhat rejtélye című regénye. Rólam köztudott, hogy mennyire szeretem Egyiptomot és nagyon kevés alkotónál éreztem ezt a hitelességet, így nagy örömömre szolgált, mikor elfogadta az írónő az interjú felkérésemet. Személy szerint nagyon szerettem a könyvet, mert egy rendkívül mély kutatómunka mutatkozott meg előttem és a történet mindvégig izgalmas, akciódús eseményekkel szórakoztatott. Erről és sok más érdekességről fogom őt kérdezni. Vágjunk is bele!

 Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mit érdemes rólad tudni?
Buótyik Dorina vagyok, 25 éves, csorvási. Van egy lány ikertestvérem, akivel sok mindent csinálunk együtt, bár egy kicsit más a stílusunk és nem hasonlítunk annyira – noha ezt kívülállók nem így gondolják. Már óvodás korunk óta érdekeltek a zászlók, az országok, a földrajz. Általános iskolában voltunk a legjobb tanulók az osztályunkban, sőt az iskolában földrajz tantárgyból. Ezért is szerettünk volna ezzel tovább foglalkozni, így megtaláltuk a megfelelő iskolát a számunkra. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában tanultunk, ahol az érettségi bizonyítvány mellé megszereztük a geológiai végzettségünket is. Azután külön váltunk, én pénzügyi és számviteli ügyintéző szakot választottam, ő pedig elment a divat iránya felé. Már Budapesten élünk immár 3 éve a testvéremmel és a barátommal. Nagyon szeretek olvasni és sorozatokat nézni.

Ilyen fiatalon igen nehéz témakört választottál első könyved alap tematikájául. Honnan jött az ötlet, hogy Egyiptomról és ezen belül is egy létező, de kevésbé ismert fáraóról írj?
Sokaknak mondogatom ezt a sztorit. 13 éves koromban testvéremmel néztük a Született kémek animációs mesét, amiben éppen egy múmiás rész ment. Ez adta az ihletet. Utána azt mondtam, én most megyek és írok egy regényt. Tudtam, hogy Egyiptomról fogok írni, de már előre leszögeztem magamnak, hogy semmiképp nem írok ismert fáraóról – hiszen abból már dögivel van. Így elővettem egy Egyiptomról szóló könyvet, böngésztem a fáraók nevei közt és egyszerűen csak ráböktem III. Amenemhat nevére, mert ez volt a szimpatikus.

Mennyi időt szántál a kutató munkára és mennyi időbe telt megírni az első regényedet?
Amikor tudtam, hogy III. Amenemhat rejtélye lesz a könyvem címe – igen, először a címet találtam ki és utána a történetet hozzá, akkor előkaptam az összes Egyiptomról szóló könyvemet és utána olvastam. Apukám barátjától kaptam őket, így csak azokat a lapokat tudtam a kezembe venni – és mindig III. Amenemhat-nál. Abban az időben nekünk nem volt internet, még számítógép se. Így kénytelen voltam könyvtárba menni iskola után, kiírogattam egy füzetbe szinte az egész könyvet, ami az ókori Egyiptom kultúrájáról szólt. Onnan megtudtam hogyan éltek a fáraók, milyen volt a társadalom, hogyan kellett elképzelni az akkori élet mindennapjait.

Volt segítséged az írás közben, ha esetleg elbizonytalanodtál? Ha igen ki és milyen módon segített átlendülni a felmerülő nehézségeken?
Ha voltak is nehézségeim, sosem kértem segítséget. Próbáltam egyedül megoldani, és ezt a mai napig így teszem. Most már Nádasi Kriszre tudok számítani, hiszen ő a szerkesztőm.

III. Amenemhat rejtélye című regényed két idősíkon játszódik. Melyiket szeretted jobban írni és voltak-e esetleg felmerülő problémák, vagy keltett –e zavart a múlt és a jelen párhuzamos ábrázolása?
Mondhatni két idősíkon, ugyanakkor a múlt, az ókori emberek is pont a jelenbe tértek vissza. Most játszódik. Ettől függetlenül úgy kellett írnom, mintha tényleg 3000 évvel ezelőtt éltek volna. Bevallom, nem sikeredett teljesen hitelesnek az ő nyelvezetük, az elején próbáltam figyelni rá, de aztán elvesztem. Remélem ez nem szegi kedvüket az olvasóknak. Erre kellett nagyon figyelnem, meg ugye a körülöttük lévő emberekre, környezetre – hogy néztek ki, milyen a táj. Ez különösebben nem okozott problémát. Azt kell, hogy mondjam, én a jelent szerettem írni, vagyis a nyomozást.

Négy fő karaktert ismerhetünk meg a regényedben. Kihez milyen érzések fűznek? Kivel tudtál igazán azonosulni és ki volt az a személy, aki kevésbé állt közel hozzád? Mennyiben befolyásolja egy szereplő sorsának alakulását az a tény, hogy kedveled-e vagy sem?
Gracie és David karakterét már korábban megalkottuk testvéremmel, amikor szerepjátékot játszottunk. Louis karaktere egy sorozatból jött, valahogy őt tudtam elképzelni. Adam pedig már az én képzeletemből pattant ki, egy egyszerű régész, majd ahogy haladt a történet, úgy formálódott. Mindegyik szereplőben egy kicsit magamat látom, ezért is szeretem őket. Mindegyik közel áll hozzám, már csak azért is mert én alkottam meg olyanná, amilyenek a történetben – azzal, ahogy leírtam, megszólaltattam őket. Így nem befolyásolja semmi sem. 

Én többnyire nagy figyelmet fordítok olvasóként a negatív karakterekre. Mint író, milyen érzésekkel álmodtad meg ezen szereplőket és végül azt a sorsot adtad számukra, amit eredetileg szántál, vagy az írás folyamán ez megváltozott?
Nekem konkrétan Lara, mint negatív karakter – ha lehet őt így nevezni -, ő a kedvencem. Végül is azt adtam nekik, amit szántam. Azt elárulom, hogy az első változatomban Neuszer karaktere volt a kedvencem, aki nagyon negatív karaktere volt a történetnek, na annak a sorsa teljesen megváltozott, szinte jó lett!

Beszéljünk kicsit arról, hogy hogyan fogadta a környezeted az első regényedet! Család, rokonok, barátok esetleg munkatársak támogattak-e az írás során? Hogyan fogadták az első regényedet? Olvasták –e és milyen visszajelzéseket kaptál?
Amikor először írtam a könyvet, csak tesómat unszoltam, hogy olvassa el. Azonban nagyon unta, hogy mindig kérleltem őt az olvasásra. Rajta kívül senki sem olvasta, de mindenki tudta, mivel csakis erről beszéltem. Apának, vagy néhány barátnőmnek felolvastam belőle. Amint elkészült a második változat - még lektorálás és szerkesztés előtt – elküldtem barátnőimnek, akik már tudtak erről a regényről. Sőt, még nevelőapám lánya teljesen elolvasta, elmondta mi tetszett és mi az, ami nem. Amikor pedig megjelent a könyv, mindenki csak gratulált, persze a Csorvásiak anyának és mamának adták át. Az akkori munkatársaim is csak meg-meglepődtek, hogy ilyen fiatalon megjelenik a könyvem. 


Mint alkotó sokszor azt tapasztalom, hogy vannak időszakok, mikor nehezen tudok leülni dolgozni. Számodra volt-e ilyen időszak, és ha igen, mivel motiváltad magad? Van-e olyan plusz kikapcsolódás vagy akár inspiráló tevékenység, amitől jobban érzed magad és átlendít ezen az holtponton? Ha igen megtudhatjuk, hogy mi az?
Ez igaz, van, amikor nem jön az ihlet vagy az írni akarás. De ez leginkább most mutatkozik meg. Amikor írtam, szinte minden hét kitette az időmet. Volt, hogy munka után hozzákezdtem, vagy olyan is, hogy csak hétvégén, noha, akkor egy fél napot vett igénybe. Ha csak pár óra maradt a napomból, nem fogtam hozzá, mert kellett minimum egy óra, hogy belerázódjak és még nem írtam. Közben mindig hallgattam arab zenéket - Hakim és ókori egyiptomi ihletésű zenét-, zene nélkül pedig nem tudok írni. Ha csak elképzelem a történetet, egyből elfog az érzés, hogy írnom kell.

Mint író, mennyi beleszólásod volt a borítókép kinézetébe? Azt a végeredményt kaptad, amit szerettél volna?
Első tervem az volt, hogy kézzel készül a borító, aztán kerültem a NewLine kiadóhoz, ahol már adott volt a grafikus. Tudtam, hogy csak jogmentes platformokról lehet letölteni képeket, ahonnan majd a grafikus összeállítja a borítót. Ami nekem a fejemben volt: sivatag, piramis és teve. Ez lett belőle. Nekem így tetszik, még ha nem az a piramis, ami a történetben szerepel. A füst pedig jól ki lett találva, szemlélteti a rejtélyességet.

A kezdeti pozitív visszajelzések milyen érzéseket indítanak el benned? Sarkallnak-e arra, hogy még ebben a tematikában írj tovább? Vagy más témakört várhatunk?
Meglepődtem, mennyi embernek tetszett a regényem. Volt egy-két ember, akinek nem, no de nem tetszhet mindenkinek, ezzel már elsőre tisztában voltam vele. Nem szeretnék más témakört választani. 

A regényed low fantasy és kalandregény egyben. Miért ezeket a témaköröket választottad?
Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni. Ahol a szereplők mindenféle akciókba, fordulatokba és izgalmakba kerülnek. Ezért is mondható, hogy low fantasy, hiszen a jelennek találkoznia kellett a múlttal.  

Hogyan élted meg az idei év kaotikus időszakát? Mennyire befolyásol az írásban? Inspirál vagy inkább félelmet generál benned?
Ha mondhatjuk, nekem jól jött ez a szabadság, mert lett plusz időm az írásra. Inspirált is, hogy minél többet írjak, hogy kihasználjam ezt az időt. Így nagyon hamar megírtam, már majdnem be is fejeztem a második könyvemet. Nem sok kellett, hogy teljesen befejezzem, az új munka lassította ezt.

Milyen érzés a NewLine Kiadóval együtt dolgozni? Hogyan kell elképzelnünk a kiadóval való közös munkát? Volt-e esetleg folyamatos visszacsatolás, kaptál-e esetleg egyéb szakmai segítséget?
Elsőre rábólintottak, utána elküldték a szerződés-tervezetet, amire elsőre nemet mondtam. Mivelhogy önköltséges, megtorpantam. De aztán csak igent mondtam, mert nem bírtam tovább várni, hogy megjelenjen a könyvem. Így is majdnem fél évet vártam egy kiadóra. Egyébként könnyű a kiadóval a munka, nagyon segítőkész és igazán talpraesett a vezetőnk.

Szerinted mennyi esély van arra, hogy a mostani országos viszonylatokban egy első könyves író a későbbiekben csak alkotóként dolgozhasson? Van-e reális jövedelem és megélhetési lehetőség Magyarországon íróként jelen pillanatban?
Amit eddig láttam, biztos, hogy első könyvből nem lehet egyből megélni. Több könyvből már lenne valami haszon. Ebben az esetben, jó, ha a ráfordított költségem visszajön és tovább tudom fordítani a bevételt az utánnyomásra.

És végezetül milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mikor várhatunk újabb történetet?
Úgy voltam vele, hogy ezt kiadom és kész. De utána eszembe jutott egy régi ötlet, amit tovább gondoltam, így már készül a második része. Most megint úgy vagyok vele, talán még tudom folytatni. Illetve lenne egy másik kötet, ami csak az ókorban játszódna. 

Isabellel együtt további sok sikert kívánunk az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó írói oldalát hiszen sok érdekességet olvashattok!

Írta: NiKy




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással vol...

Népszerű bejegyzések