2020. június 30., kedd

Buótyik Dorina - III. ​Amenemhat rejtélye





Nem is olyan régen találkoztam az írónő nevével egy másik munkám kapcsán.
Akkor még nem is sejtettem, hogy Egyiptomról írt egy könyvet.
Mint első könyves író merész témát választott, elvégre ez a történelmi időszak nagyon kemény kutató munkát igényel, és bizony könnyen el lehet veszni a fáraók világában.

Az első, amit mindenképpen meg kell, hogy jegyezzek, az a borító, mely színekben nagyon összemosódott hatást kelt. Nekem sok az arany árnyalat és főleg a betű színezése miatt morgok. Egy kicsit mélyebb tónussal varázslatos is lehetett volna. Tudom, hogy sokan nem értitek ezt a rögeszmémet, de egy könyv a külső és belső alapján ítéltetik meg. Legtöbben már a borító láttán eldöntitek, kell-e, anélkül, hogy a fülszöveget elolvastátok volna.

Annak nagyon örültem, hogy egy valóságban létező uralkodó lett a fő témája a történetnek.
Fikcióként van feltüntetve, amivel semmi bajom nincs.
A kezdetleges félelmem a negyedénél füstté vált, ugyanis rajongásom időszakát az alkotó szépen kidolgozta. A sok különleges név megnehezítheti egy kevésbé Egyiptomot szerető ember olvasását, de mivel én pont az ellenkezője vagyok, nagyon élveztem ezt a kis pluszt.

Történetünk főhősei három férfi és egy nő.

Hősnőnk, Gracie egy múzeum egyiptológusa. Független fiatal hölgy, aki a szakmájában elismert.
Határozott, maximalista és kissé pörgős alkat.
Asszisztense, Louis, aki szintén szakmabeli egy cseppet szétszórt, de helyén van az esze és mikor kell, lehet rá számítani. Nem utolsó sorban vonzódik hősnőnkhöz.
A harmadik férfi, egy ex - riporter, David, aki nem éppen a türelméről híres, de szintén jó rálátása van a helyzetekre és remek kiegészítője a fent említett karaktereknek.
És utoljára hagytam egy hol feltűnő, hol eltűnő idősebb férfit, akinek kilétét titok fedi, mégis az egész kalamajkát és a nyomozást ő indítja el.

A történet részletesebb leírását a fülszövegben olvashatjátok, erről most itt bővebben nem írnék.
Ellenben el kell, hogy ismerjem a cselekmény nagyon izgalmas, oldalról oldalra kellemesen csalódtam. Bár az eltűnt mellékszereplőről sejtettem, hogy mi történhetett vele, mégis tudott meglepetést okozni egy csavarral az alkotó.
A történet félig a mi korunkban, félig pedig III. Amenemhat uralkodásának időszakában játszódik. Összemosódik egy idő után ez a két világ és bizony nagyon figyelnem kellett, hogy hol tartok és ki kivel van éppen.
A naplós megoldás nagyon érdekes volt, tetszett a részletesség, ahogy az alkotó arra is odafigyelt, hogy lassan vezesse be olvasóját ebbe a világba.
A negatív karaktereket végre én is utálhattam, ez nagy szó, mert általában inkább mellettük, sem mint ellenük vagyok.

Viszont lenne itt egy – két apróság, ami engem zavart az olvasás folyamán.
Először is ne használjunk már ilyen szavakat, mint „vakkantot”, annyira komolytalanná teszi az egész történetet, arról nem beszélve ezt személyhez fűzni nagyon nem stílusos, főleg, hogy tudós emberről van szó.
Aztán, mégis minek kellett egy szerelmi szálat beleerőltetni a történetbe? Az, hogy egy selyemszálnyi romantika meghúzódik a háttérben még érdekessé is tette a könyvet, de a végére nagyon lüktetett az ér a halántékomon. Teljesen felesleges volt oda, anélkül is remek történetet alkotott volna az írónő.
És végezetül a karakterek részletes kidolgozását nagyon hiányoltam a könyvből. Tudom, hogy nem egy szépirodalmi mű, de ahhoz, hogy jobban befogadjam a szereplők gondolatait, cselekedeteit, meg kell értenem és át kell éreznem, hogy mi folyik bennük. És nem, most nem a vérre gondolok.
Egyik szereplő sem változott, mindegyik „eljátszotta” a maga szerepét, de semmilyen árnyaltságnak vagy személyiség fejlődésnek nem lettem tanúja.
Ezt sajnos én nagyon hiányoltam.

Ezektől függetlenül viszont kellemesen csalódtam.
Izgalmakkal teli, korhű történetet olvashattam.
Összességében el kell ismernem, hogy tetszett és ha a fenti apróbb hibákat kiküszöböli a kedves írónő, még jobban fogom kedvelni.
Egy élmény volt.


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a NewLine Kiadó oldalán meg tudod rendelni a könyvet.

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással vol...

Népszerű bejegyzések