Így született meg a Camelia - Interjú Velencei Ritával



Velencei Rita legújabb könyve a Camelia, amely a Gwendolyn folytatása. Nemrégen volt alkalmam elolvasni mindkét részt és nagyon tetszettek. A romantikus stílus kedvelőinek mindenképpen kötelező darab.  A most következő interjúban az írónőt kérdezem a regény születéséről, kulisszatitkokról és jövőbeli terveiről is! Tartsatok velünk!

Kezdjük az elején.  Pár szóban összefoglalnád, miről is szól a Camelia?
Ez egy angol faluban, 1870-ben játszódó történet, amelynek főhőse Camelia Woods, egy tizenhét éves, nevelőszülőknél élő lány. Tüdőbetegsége miatt viszonylagos elzártságban kénytelen élni, de ő ebbe nem igazán nyugszik bele. Elszántan kutat a nővére után, akiről nevelőszülei nem sokat árultak el róla. A véletlen a kezére játszik ugyan, bizonyos okok miatt mégsem élhet a vér szerinti családjával, miközben a mindennapjaiban komoly nehézségekkel néz szembe, amikor rá hárul italozó nevelőapjának a gondozása. Úgy tűnik, elveszít mindent és mindenkit, ami és aki fontos a számára, mígnem sorsdöntő fordulat következik be: titokzatos látogató érkezik Londonból, és alaposan felkavarja a közösség életét.
Egy romantikus naplóregényről van szó, mely Angliában a 19. században játszódik. Miért pont ezt a korszakot és helyszínt választottad?
Nagyon szeretem ezt a kort és miliőt. Van egy varázslatos, semmihez sem hasonlítható hangulata. Valahogy távol van a mai zajos hétköznapoktól, a napi közélettől, a globális problémáktól... Jó belemerülni olvasóként, de talán még jobb írni róla, mert így én alkotom meg a történet egész világát. Szívesen írnék még hasonló regényt a jövőben.
Végeztél kutatómunkát a regény írása közben?
Igen, elég sokat. A Gwendolynt ilyen szempontból még ösztönösen írtam, a Camelia azonban kicsit más eset volt, a történetmeséléshez és a bonyodalmakhoz szükségem volt arra, hogy pontosabban tudjam, milyenek lehettek az akkori hétköznapok. Így például utána kellett járnom, mennyibe kerültek egyes élelmiszerek, hogyan nézhetett ki az emberek étrendje, mit énekeltek karácsonykor, milyen érdekességekkel találkozhatott valaki, ha felutazott Londonba, vagy éppen milyen lehetett Lyme Regis városkája, a történet egyik helyszíne - szerencsére a neten és a könyvekben sok hasznos információt találtam.
Camelia személyiségének megalkotásakor mennyit merítettél saját magadból?
Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy az író megjelenítse magát valamelyik szereplő karakterében, többé vagy kevésbé mindenképpen hasonlítani fog rá... Ilyen szempontból persze tagadhatatlan, hogy Camelia alakjának megalkotásához önmagamba is néztem, a saját lánykori énemre emlékeztem vissza, amikor a reakcióit elképzeltem a különböző helyzetekben. De azt is meg kell vallanom, hogy ő bevállalósabb és érettebb, mint én voltam tizenhét-tizennyolc évesen, de hát a körülményeink teljesen mások.
Nem szeretnék nagyon poéngyilkos lenni, ezért a tartalomba nem kérdeznék bele: viszont az érdekelne, hogy melyik karaktereddel volt a legtöbb munka és miért?
Tulajdonképpen mindegyikkel. :) Fontos volt, hogy az ikertestvérek különbözzenek egymástól, a pozitív szereplők elég szerethetőek legyenek, az antihősök pedig kellően ellenszenvesek, miközben elkerülöm a sablonok csapdáját: mindegyik karakter legyen egyedi és valamiért különleges. Szeretném hinni, hogy sikerült jól megoldanom ezt a feladatot.
A regény a Szív-titkok könyv kiadó gondozásában is megjelent. Hogyan találtál rájuk és milyen volt a közös munka?
Az egyik írócsoportban találkoztam egy magánkiadásban publikáló szerzőket összefogó egyesület nevével (azóta már EZ-Könyv Kiadó a nevük). Úgy gondoltam, nincs veszítenivalóm, ha a könyveim elektronikus kiadását rájuk bízom, mert ez sok terhet levesz a vállamról, miközben minden lehetséges fórumon kaphatóak lesznek a könyveim e-bookként. Egy jó kis csapat tagja lettem ezáltal, egymást is segítjük a marketingben, és remélem, hogy így több olvasóhoz eljutnak az írásaim.
A borítóid gyönyörűek, nekem főképp a zöld tetszik. Milyen koncepció alapján készültek?
Két részre kell osztanom a könyveket borító szempontjából. A Kávé és krémes és a Levendulaméz külső megjelenését Mayer Gabriella, a mydentity.hu tehetséges designere tervezte meg. A Gwendolyn és a Camelia borítójához egy ingyenes képmegosztó oldalon találtam a fotókat és a hátteret, az összeállítás pedig a nyomdai gyártás-előkészítőmet, Szabó Katalint dicséri, aki az elképzeléseimet a nyomdai megvalósíthatósághoz szabta. (Az e-könyvek borítóit én magam alkottam meg egy ingyenes és nagyon kreatív netes programmal.)
Azt tudod, hogy első betű leütésétől kezdve addig, amíg az Olvasók kezébe került a műved, hány óra munka van benne?
Huh, hát fogalmam sincs, még sosem számoltam ki, de az biztos, hogy rengeteg. Talán több ezer óra. Az első szövegváltozat elkészülése egy átlagos hosszúságú regény esetében kb. egy évet vesz igénybe, napi 1-2 óra munkával számolva, amit a szerkesztés, vagyis az átírás, javítgatás követ, ez is általában 2-3 hónap. Amikor úgy érzem, elkészültem (de sokszor írás közben is) szeretem pihentetni egy ideig az írásokat, mert amikor újra előveszem, friss szemmel tudok rájuk nézni, és könnyebben kiszúrom a nyilvánvaló hibákat. Természetesen szívesen veszem igénybe próbaolvasók és lektor segítségét is, hiszen több szem többet lát.
Azt tudom, hogy jelenleg is dolgozol a Kávé és krémes folytatásán. Ezen kívül mit várhatunk tőled a közeljövőben?
A Mogul kiadó pályázatára írtam egy romantikus ponyvaregény-epizódot, talán 2019-ben lát majd napvilágot egy izgalmas sorozat részeként, angol írói név alatt. A napokban készültem el egy karácsonyi témájú könnyed, romantikus kisregénnyel, aminek Édes meglepetés a címe, ennek a megjelenéséről viszont még nem tudok nyilatkozni. Számos új ötletet is feljegyeztem az utóbbi időszakban, ezek közül kettő olaszországi történet, amelyeknek a főhősnője új életet akar kezdeni (az már biztos, hogy ezekhez komoly kutatómunkára, felkészülésre lesz szükség), és van egy magyar könyvtárban játszódó sztorim: az ifjú főhősnő az igaz, már-már idealisztikus szerelmet keresi, miközben kapcsolódást keres a múltjához, a még élő felmenőihez. Mindegyik nagyon a szívemhez nőtt, és egyelőre nem tudok dönteni, melyikkel foglalkozzam előbb.
Mindenkinek felteszek egy kérdést, aki az ünnepek előtt beszélget velem. Itt jön a Tiéd: hogy viszonyulsz a hideghez és a hóhoz? Szerintem ez az év legromantikusabb időszaka. Te hogy vélekedsz erről?
Őszintén szólva én nem sok romantikát látok benne, mert nagyon nem szeretem a hideget. Volt idő, amikor előre rettegtem a hideg évszaktól, annyira rosszul éreztem magam ilyenkor. Talán éppen ennek ellensúlyozásképpen írtam meg az Édes meglepetést, ki tudja... Most már könnyebben fogom fel a  tényt, hogy télnek is kell lennie, ebben, azt hiszem, a családom segít nekem legtöbbet, a férjem és a két gyermekünk, akik el tudják vonni a figyelmemet a zord időjárásról. Ha romantikáról van szó, akkor inkább a tavaszra szavazok - az pedig mindig eljön a tél után...

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, az írónőt az alábbi elérhetőségek valamelyikén megtalálhatjátok:
http://www.velenceirita.hu/
https://www.facebook.com/VelenceiRita/

Az első közös interjúnkat itt érhetitek el:
https://ujalmok.blogspot.com/2018/04/velencei-rita-3-konyv-holgyeknek.html
Ha az érdekel nekem hogyan tetszettek az írónő könyvei, itt elolvashatod:https://ujalmok.blogspot.com/2018/11/olvasnivalo-3-hazai-regeny-romantikat.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések