Skolik Ágnes - 4 könyv 4 korosztály



Skolik Ágnessel először a Pető Intézet könyvtárfrissítésének alkalmából beszéltünk. Már az első percben kiderült számomra, hogy egy nagyon kedves, segítőkész emberről van szó. Az írónő már több kötettel is büszkélkedhet, és ez remek alapot szolgáltat nekem a kérdezősködéshez.

Bemutatkozna a blog olvasóinak? Mi az, amit szívesen megoszt a külvilággal az életéből?
56 éves vagyok, egy 18 hónapos kislány (Viola) büszke nagymamája. Jelenleg Németországban élünk, de rövidesen vissza fogunk költözni Magyarországra, azon belül is egy Zala megyei kis faluba. Meséket, verseket írni 40 éves korom körül kezdtem, persze akkor még nem gondoltam, hogy valaha ezeket a meséket, könyvekben fogom viszontlátni.
Eddig 4 kötettel büszkélkedhet, melyet az érdeklődők megtalálhatnak a http://www.skolikagnes.hu/ weboldalon.
Az Első verseskötetem című a legkisebbeknek szól; 3 éves kortól ajánlja, a Csibemese már az ovisokat célozza meg,  A csodatermő fa pedig 6-10 éves gyerekeknek íródott. Honnan jött az ötlet, hogy ennek a korosztálynak alkosson?
Nagyon szeretem a gyerekeket, és szeretek mesélni. A saját (három) gyermekemnek is nagyon sokat meséltem, amikor még picik voltak. Mivel az írás kezdetekor falun laktam, adott volt az ötlet, hogy állatokról, növényekről írjak. Emellett van néhány önéletrajzi ihletésű mesém is.
Milyen visszajelzéseket kapott? Szeretik a gyerekek és a szüleik a verseit/meséit?
Igen, szeretik. Sok visszajelzést kapok arról, hogy könnyen olvasható és érthető, érdekes témákat boncolgató meséket írok.
Mit gondol, mitől jó egy gyermekkönyv?
Egy jó gyerekkönyv sokféle lehet. Van amelyik a természetről, állatokról, növényekről szól, van amelyik egy mai kisgyermek mindennapi életével kapcsolatos meséket tartalmaz. Aztán vannak ma is sárkányos, királylányos mesék is, és szerintem erre is van kereslet, a mai modern világban is.
Van olyan verse, amelyik a kedvencévé vált? Megosztaná velünk?
Van több is. A legkedvesebb mégis  az, ami az első volt azok közül, amit az unokámnak írtam:

Baba-mutogató

Itt a lába, itt a feje,
ez meg itt a kicsi keze,

itt a talpa, a bokája,
elől öt kis ujjacskája

itt a térde, itt a combja,
pocakja, és kettő karja.

Kettő füle, kettő szeme,
középen az orra hegye.
 
Itt a haja, itt a szája,
sosem marad neki tátva.
csak mikor az ételt várja,
akkor tátja óóóriásra!

Kicsi lába lépeget,
kicsi keze símogat,
Tapsol egyet, ha azt kérem,
s okos fejet mutogat.

Kicsi baba nőjjél nagyra,
mássz fel a lócára, padra,
onnan kiálts a világba,
Nagymaminak rózsaszála!


A 4. egy novelláskötet, Olasz vacsora címmel; ez már felnőtteknek szól. Milyen érzés volt a váltás a gyerekkönyvekről és hogyan reagáltak rá az olvasói?
Ez a kötet sok éves munka eredménye. Pontosabban a sok év alatt felgyülemlett érzések, emlékek, gondolatok gyűjteménye. Az első részében a gyermekkoromról mesélek, a végén pedig a mai életem vicces-szomorkás élményeiről. Miután alapjában véve vidám ember vagyok, a könyv hangvétele is vidám, könnyed, szórakoztató.
Melyik könyve áll a legközelebb a szívéhez és melyiken dolgozott a legtöbbet?
Hát…nehéz kérdés. Az első azért kedvenc, mert az volt az első. A második azért, mert sok színes illusztrációt is tartalmaz, ezért még inkább tetszik a gyerekeknek. A harmadikat pedig az unokámnak készítettem.  A novellás meg azért, mert szórakoztató olvasmány.
Mi az, ami segíti az írásban?
Nekem az íráshoz csend kell, és nyugalom. Nem tudok például úgy írni, hogy szól a zene közben. Általában a mese cselekményét kigondolom, és csak utána állok neki papírra vetni. Szoktam "megrendelésre" is írni, amikor néhány kapott támpont alapján írok egy személyről. Ezt is szeretem, mert elég nagy kihívás jót, érdekeset, szerethetőt írni valakiről, aki egy élő ember, de igazából nem ismerem, csak néhány dolgot tudok róla.
Biztos vagyok abban, hogy már sok kortárs író/költő műveit elolvasta. Van közülük olyan, amit kiemelne?
Velencei Ritát említeném meg, bár tényleg, többet is olvastam. Az ő stílusa és könyvei állnak legközelebb hozzám. Szerintem fantasztikusan jól ír.
Hálásan köszönöm, hogy rögtön igennel válaszolt a felhívásomra. Máskor is volt már példa a pályafutásában, hogy ilyen módon támogatott egy ügyet/intézményt?
Igen, több alkalommal vettem részt adománygyűjtésben, betegek, rászorulók segítségében, szóval ez a "műfaj" sem áll tőlem távol. Könyvtáraknak, óvodáknak is ajándékoztam már el sok könyvemet.
Vannak tervei a jövőre vonatkozóan? Ha igen, mire számíthatnak az olvasók: inkább a gyerkőcök örülhetnek, vagy a szüleiknek készül egy újabb regénnyel?
Szerintem a gyerekek. Körvonalazódik már a következő meséskönyv tartalma, de még sokat kell dolgoznom rajta. Talán a jövő év vége felé megmutathatom már.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket az írónő és munkássága, itt elérhetitek őt:
https://www.facebook.com/agnes.skolik?ref=br_rs
vagy:
http://www.skolikagnes.hu/
Ezúton szeretném megköszönni, hogy lehetőségem nyílt eme interjú elkészítésére és további termékeny pályát kívánok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések