Hestia Potter - Legendary - Lázadás




Mutatkozz be az olvasóknak, légy szíves! Mit érdemes tudni rólad?
Sziasztok!
Író, anya, könyvelő vagyok.
Ebben a sorrendben.
Hestia Potter álnéven publikációk immáron több mint 15 éve, de a személyi igazolványomban a Sebők Viktória név áll.
Ez egy kamasz koromban rajtam maradt becenév. Sokunk kedvenc fantasyjának és egy boszorkány névnek az összemixeléséből.
Mielőtt rátérnék magára a regényre, érdekelne egy pár dolog; hogyan is indultál el ezen a pályán?  Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy neked írnod kell?
Azóta írok, mióta csak írni tudok.
Pontosan emlékszem rá, hogy az első leírt szavam a ló volt. Édesapám megdicsért és azt mondta. hogy csak így tovább. Én pedig az óta is folyamatosan igyekszem fejleszteni ezt a tudományomat. Írónak lenni egy életforma. Egészen alsó iskolás korom óta rendszeresen naplót vezetek, ami sokat segített abban, hogy megtanuljam magam írásban kifejezni. (Mai napig jobban megy, mint szavakban.) Az olvasás szeretete az első mesekönyvemmel kezdődött és akkoriban indult el az is, hogy én meséljek. Édesapám gyakran éjszakás műszakban dolgozott és munkába indulás előtt ő mondta nekem az esti mesét, amikor pedig reggel hazaérkezett akkor cseréltünk és én állítottam el őt a meséimmel. Mindig is faltam a könyveket koromnak megfelelő érdeklődési körrel. A mesék világával kezdve, az ifjúsági irodalmon át, az önfejlesztő könyvekig. A tanulás iránti vágy egyszerűen kiölhetetlen belőlem. Hatalmas örömömre ezt a fiam is örökölte. Viszonylag fiatalon 22 évesen lettem édesanya. Fiammal gyakran mondogatják, hogy mi együtt növünk fel. A fantasy az a világ amit soha nem nőttem ki! (soha nem is fogok! Bem akarom!) Nem gondoltam, hogy valaha fantasy regényt fogok írni. Alex szépen lassan cseperedett mellettem és az örökmozgó ovist nehezen lehetett lekötni utazás közben vagy orvosi rendelőkben várva.
– Anya mondj egy mesét – nógatott örökké.
Így indult az első Legendary történet majd hamarosan ez váltotta az esti meséket is. Nappal írtam 4-5 oldalt és este előadtam kritikus főnökömnek, aki 90%-ban a szereplőim nevének is a kitalálója. Nagyon ért a halandzsához. Ha olyan helyen meséltem neki ahol több gyerek volt azok mindig körén gyűltek és Alex boldogan osztotta meg a történetét velük. Így jött az ötlet, hogy kerüljenek fel részek a netre, hogy a Legendary mindenkihez eljuthasson, akinek csak tetszik ez a képzeletbeli világ, ami napról napra egyre csak nőtt. Rohamos gyorsasággal nőt a követőinek tábora is, akik hamarosan a kész könyvet követelték. Olvasói nyomásra először csak 500 darabban jelent meg, de mára már a második 500 darab utolsó darabjait viszik a polcainkról. Az „írnod kell” egy érdekes kifejezés, mert néha valóban így érzem, hogy egyszerűen nincs is választásom.  Ez az én utam és az élet folyton errefelé terel. (Még akkor is, ha néha nehéznek érzem és egy időre félre tenném, valami nálam nagyobb akkor sem hagyja.) Ráadásul a Legendaryt, mint egy önálló életre kelt világ folyton bugyog az agyamban és amikor felszínre tör, akkor nincs megállás könyörtelen megköveteli a megszületését. Ilyenkor írok éjszaka, nappal, buszmegállóban vagy fogorvosnál várva, étteremben, kávézóban akár szalvétára el sem tudjátok képzelni. Egyszerűen muszáj elmesélni, a karakterek, pedig önálló életre kelnek miközben én csak az író vagyok. Valójában néha úgy érzem, én vagyok attól a toll az ő kezükben. Mindeközben számomra egy áldás, hogy a részese lehetek és elhozhatom nektek.
Miért a fantasy műfaját választottad? Van olyan mű, ami nagy hatással volt rád?
Sose növök fel! Éppen ezért kell a fantasy! Kell a mese! Kell a varázslat!
Egyszerűen lételemem. Magát a személyiségemet is gyakran nevezik kissé elvarázsoltnak, többnyire az örökös szórakozottságomból adódóan. De hát rám lehetne írni, mint Gárdonyi sírjára, hogy „csak a teste” ugyanis a lelkem az idő nagy részét a peremen sétálva tölti.
J. K. Rowling Harry Potterét a barátnőmtől kaptam kölcsön 15 évesen és 22 éves voltam az utolsó rész elolvasására. 10:00 kor befejeztem az utolsó Harry Potter könyvet és másnap reggel fájásokra ébredtem és még aznap megszületett a fiam. Ám olyan világot, amely annyira elvarázsolt volna egészen Cassandra Clare árnyvadász történetéig nem találtam. Feltehetőleg ez a magyarázat arra is, miért kezdtem saját fantasy a világot építeni a fejemben.
Édesanya vagy, ezért biztos nem egyszerű időt szakítani az írásra. Hogyan sikerül megfelelően beosztani az idődet? Van valami bevált trükk a tarsolyodban?
Többnyire éjszaka írok. Ehhez a munkához sok összefüggő magányos óra szükséges, idő, míg ráhangolódom és idő még ki tudok mászni belőle. De ha ezt megkapom, akkor ömlenek belőlem a sorok. Napközben minden szabad percemben bugyog a történet a gondolataimban, –  időnként ha valamiért hosszabb ideig nem tudok leülni írni – szó szerint kitör és papírra veti magát általam. Ilyenkor szokott az este 22:00 és hajnali 4:00 közötti idő csupán csak 5 percnek tűnni.
A családod mennyire támogat téged az alkotásban?
Maximálisan támogatnak. Büszkén mesélnek róla, hogy író van a családban, de hiába élnek benne, mellettem, ez az életforma akkor is felfoghatatlan a számukra.
A legtöbb író a saját életéből meríti az ötleteit. Nálad ez mennyire dominál?
Minden karakteremben ott a személyiségem nyoma, de ezen kívül semmiben nem egyezik a történet az én életemmel. Az érzelmeik egy része még az enyém. Például az, ahogyan a szerelmet élik meg. Igen! Én valóban ilyen szélsőséges vagyok. Egyszer a pokolban egyszer a mennyországban típus.
Az első, ami megfogott az olvasáskor, hogy olyan meseszerű az egész, gyönyörű nevekkel. Lilien neve (a főhősnődé) annyira nagyon szép. Mennyire hatott rád a mesék világa? Vagy ez csupán véletlen lenne?
A nevek Alex művei a legtöbb esetben.  Kivéve 3-t a főhősök közül. Axiánt Alex nevéből lett.  Sebtyánt és Lillient, pedig az iker keresztgyerekeim neveiből kreáltam.  Imádom a meséket, de próbálok még soha nem hallott neveket használni a történetemben.
A borítódról láttam képeket és feltűnt rajta valami különleges; legalábbis ilyennel még nem találkoztam. Mégpedig az, hogy az elején nincs sem cím, sem pedig szerző feltűntetve. A személyes véleményem az, hogy ez is eléggé egyedivé tette a könyvet, nekem tetszik, hogy „nem rondít bele semmi” az összképbe. Viszont, nem ez a jellemző. Az egész mű ennyire eltér a megszokottól?  Mesélj egy kicsit róla! 
Semmiben nem szeretem a szokványosat. A borító képét a vőlegényem találta és mindketten tudtuk elsőre ez a farkas lesz a tökéletes. Nem volt szívünk „összefirkálni” és tudatosan szeretek is eltérni a megszokottól. Nem szeretem a szürke dolgokat. Az, hogy maga az egész mű mennyire tér el a megszokottól, azt az olvasók véleményére bízom. Aki már olvasta az érdemben tud erről nyilatkozni. Semmiképpen nem szokták sémásnak mondani magát a művet. ;)
u.i.: Készüljetek, a Szövetség borítóján sem lesz szöveg!
Volt/van olyan személy az életedben, akiről a karaktereid mintáztad?
Egyszerre mindenkiről és egyszerre senkire sem. Nincs konkrét a valóságból átemelt karakterem maximum csak karakter jegyek.
A nagyközönség hogyan fogadott téged? (Művészek és olvasók egyaránt.)
Amiben még a Legendary egészen eltér az átlagos könyvektől, és ami mai napig még mindig megdöbbent engem is, az az, hogy vagy nagyon szeretik, vagy tiszta szívből utálják a művem. Én még nem láttam ehhez foghatóan megosztó könyvet. Itt térhetünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy én magam mennyire vagyok benne a könyvben? Ugyanis a saját személyiségem szokott még ennyire megosztóan hatni az emberekre. Kíváncsian várom, hogy melyik tábor fog nyerni és végül elkaszálják vagy felemelik-e a könyvet. De eddig megdöbbentően fej-fej mellett haladnak már több mint egy éve.
Mi volt a legszebb dolog, amit neked mondtak eddig a műved kapcsán?
Az, hogy a könyvem megérdemelne egy vörös pöttyöt. De mint tudjuk, én semmit nem vagyok hajlandó a borítójára tenni ;)
Durván 30 oldalt olvastam el, de nyugtass meg légyszi…folytatod ugye? Akik ismerik a történetet (nespoilerezzenek :D) biztosan jobban várják nálam erre a kérdésre a választ.
Érkezik a folytatás, az utolsó oldalakat írom a szövetségből. Májusban már mindenképpen olvashatjátok.

Azt lehet tudni, hogy hány kötetesre tervezed?
Igen! 4 kötetből fog állni. A Lázadás és a Szövetség folytatólagos. Ez után fog érkezni a Kezdetek, ami az egész nagy háború a kirobbanásának a történetét dolgozza fel. Tehát a történet ¾ részénél jön a hogyan kezdődött rész.
Mire számíthatnak a rajongók a második részben?
Ebben a részben már megkapják a Peremen (az ezen a peremen) élő összes nép leírását. Még nem teljes mélységükben, még nem fognak minden világban járni. Viszont mindegyikbe kapnak betekintést, hogy nagyjából el tudják képzelni, el tudják őket helyezni, mind a térképen mind a szívükben. Nóra viselkedése a Legendary első részének végében hatalmas fordulatot vett, ezt a szálat a legnagyobb örömmel vittem tovább és hoztam ki belőle képességeimhez mérten, amit csak lehetett. Meg fogjátok látni, azt is, hogy Sebtyán mit képes kezdeni Nora új énjével. A napokban vittem haza Axiánt a szüleihez és azt szokták mondani, amit sírva írsz sírva is olvasnak. Ez májusban kiderül, mert csak most attól, hogy írok róla is könnybe lábad a szemem. Lillient, pedig megnézzük, hogy mit tud kezdeni az uralkodás súlyával.
Van olyan célközönség, akiknek kifejezetten ajánlod a Legendary-t?
A statisztikák szerint 13-35 éves korig van a legtöbb olvasóm, még is a legaktívabba e fölött a kór fölött vannak. Ők gyermek lelkű felnőttek és szerintem megtalálták a könyv sorozat mély mondanivalóját, ami az elfogadásról és az egyén szabadságáról szól.
Olvastak már fel a könyvedből? esetleg van arra valamiféle terv, hogy kiadasd, például hangos könyv formájában? Mit tudsz erről; lenne rá igény?
Braille írásra ajánlottam fel a teljes művet. Édesapám vak volt, szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért fontos ez nekem.  Hangos könyvről eddig még soha nem volt szó, de biztosan ez is sokakat megörvendeztetne. Amin a legtöbbet gondolkodom mostanában,  az e-book formátum.
A kettő megjelenése után úgy gondolom, kész leszek elengedni annyira az első rész kezét, hogy kiengedjem a világba. Te is író vagy tudod, hogy ezzel azt a veszélyt vállalom, hogy tele lesz a net a letölthető ingyenes kalóz formátumával. De bízom az olvasóim hűségében, hogy ez nem vagy csak nagyon lassan fog csak megtörténni. Rengetegen keresik már most a neten pdf formátumban… Illetve sokan nem gyűjtögetnek ma már papír alapú magán könyvtárat és szívesen olvasnak e-book-t.
Lenne még egy pár személyesebb kérdésem, ha nem haragszol. J Szoktál esetleg írói pályázatokra jelentkezni? Mi a véleményed erről?
Igen korábban többre is jelentkezetem és volt, hogy főként novella pályázatokon sikereket is értem el. Ilyen volt például az Őszi varázs pályázat, ahol nyertem a Hulló őszi falevelek című novellámmal. Szerintem ezek a pályázatok versenyek kivallóak arra, hogy kipróbáld magad szakmai berkekben, de az olvasók szívét és szeretetét megnyerni egészen más tészta. Sokkal nagyobb kihívás és számomra nagyobb elismerés is.
A könyvedbe itt tudnak beleolvasni az érdeklődők: www.hestiapotter.hu beszerezni a teljes művet, pedig a  www.hestiapotter.hu/megerendeles linken keresztül tudják. A weboldalad is te magad vezeted?
Nem! Abszolult nem! Antikocka vagyok! A vőlegényem a teljes informatikai háttér mögöttem. Ötletezek, de a megvalósítás, az, amikor testet öltenek ezek az oldalak, az teljesen az ő munkája.
Most éppen átdolgozás alatt van a teljes honlap, nem kis munka, de gyönyörű lesz. Megéri rá várni. 
Mennyire személyes a kapcsolatod az olvasóiddal? Esetleg voltál már könyvfesztiválon vagy ilyen (számomra elérhetetlennek tűnő) rendezvényen? Ha igen, milyen élményekkel gazdagodtál? Egyáltalán milyen ismeretség kell ahhoz, hogy az ember helyet kapjon ott?
Nagyon jó kapcsolatom van az olvasókkal (szerintem). De erről igazán őket kellene megkérdezni. Gyakran rám írnak a könyv elolvasása után. Ezeket úgy imádom. Hozzák az építő észrevételeiket, az érzelmeiket, amit kiváltott belőlük a könyv. Imádom, a hogy tehetted ezt Norával? Című üzeneteket.  Gyakran tippelgetnek a beleolvasós rész utáni folytatásba. Egyszer voltam felolvasni a könyvemből Debrecenbe egy könyvfesztiválon. Hatalmas élmény volt. Nagyon kedvesek voltam vele. Utoljára érettséginél izgultam ennyire. Megküzdöttem a könnyeimmel időként. Találkozni veletek az egyik legnagyobb élmény a világon. De alapjában véve az idei Budapesti könyvfesztről még idén is lebeszéltem magam. Én még nagyon kicsinek érzem ehhez magam az első „nagyobb” sikerű könyv után és az első 800 darab eladott könyv után. Ezek még nem fognak engem a nagyok közzé emelni így én ezt meghagyom nekik. Egy két levél jön, hogy ott leszek e tartok e író olvasó találkozót, de én még kicsinek érzem hozzá magam. Egyébként tapasztalataim szerint maguk a rendezők nagyon kedvesek és nyitottak minden íróval szemben.

Köszönöm a kérdéseket! Imádtam őket, jó kis színesek voltak. Próbáltam én sem sablonosan válaszolni, remélem sikerült. Májusban érkeznek többek között a sárkányok a könyv folytatásában, addig is hozok nektek részleteket a könyvből. Kitartás és köszönöm, hogy vagytok nekem és, hogy általatok létezhetek, mint író.
A pici anyu, aki a semmiből jön, de a csillagok felé tart. Hestia Potter
Ha tetszett az interjú, csatlakozhattok az írónő oldalához itt:

https://www.facebook.com/HestiaPotterLegendary/
Én is tagja lettem az olvasói táborának és biztosíthatlak titeket, hogy fantasztikus könyvről van szó! Írtam róla ajánlást is, amit az Olvasnivaló menüpont alatt találhattok meg:
https://ujalmok.blogspot.hu/2017/03/olvasnivalo.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések