Áprilisi naplóm


Ebben a bejegyzésben 30 napon át nyomon követhetitek a mindennapjaimat. :) A kép egy iránymutató: segít nekem is és nektek is, hogy átlássuk a fontos teendőimet.
Minden egyes nap végén hozok egy összegzést arról, mikor mire jutottam, ám nem csak ennyiből áll majd a dolog; megosztom majd veletek az érzéseimet, gondolataimat az éppen aktuális szarságaimról:) Remélem, érdekesnek/tanulságosnak találjátok majd! :)


Eljött az első bejegyzés ideje. Ma nem sikerült úgy tartanom a tervet, ahogy fenn láthatjátok, ami rögtön az első nap kicsit gáz; de jó okom volt rá. :) Ám, mielőtt kifejteném, elmesélek valamit:
Írtam reggel Velencei Rita írónőnek, mert tetszenek a könyvborítói és felajánlotta, hogy adegy-egy példányt a helyi könyvtárnak. :) Ezt azért egy apró sikernek könyveltem el. :)
Délelőtt előhalásztam az összes angol cuccom (könyveket, füzeteket, szótárakat, feladatlapokat) és szükségem volt egy mély levegővételre. Azt hiszem, ez az az eset, amikor túl sok információt tudsz elérni és ez megnehezíti a választást közülük. de egy fél perc után rájöttem, ez nem akkora baj, mint hittem: magolós típus lévén bármennyi mennyiséget meg tudok tanulni, csak idő kérdése.Ezen felbuzdulva meghallgattam egy Húsvét eredetéről szóló szöveget, kitöltöttem egy egyszerű online tesztet és angolul kezdtem vezetni a kézzel írott Bullet Journal-m. :) Az anyag 40%-a ismétlés lesz, hiszen nem most kezdtem a nyelvvel foglalkozni. Azt viszont már most tudom, hogy a szókincsbővítés nem lesz egyszerű feladat :)
A torna és az olvasás ma elmaradt két okból: egy barátomnak rossz napja volt, ezért vele maradtam beszélgetni. Fantasztikus érzés volt, hogy hozzám fordult, holott még nem rég ismerjük egymást. (Nem évek óta vagy ilyesmi.) Nem sűrűn fordul elő, hogy az emberek az én társaságomra vágynak és csak remélni merem, hogy sikerült picit elterelnem a gondolatait.  (Egyébként pár perce végzett az Angyalok Krónikáival és fantasztikusnak nevezte:) :D )
A másik, ami kizökkentett a koncentrációmból, hogy megtudtam mikor lesz életem első könyvbemutatója. Április 12. 17:00, de a héten találkozom a szervezővel, aki elmondja a részleteket. Nagyon izgatott lettem, mert ez egy teljesen új és ismeretlen terület a számomra. Remélem, egy pár kolléga ad majd tanácsot ez ügyben.
Pár perce fejeztem be egy interjú összeállítását; de hogy kitől és mit kérdeztem, az maradjon titok még. Annyit azért elmondok, hogy ezt a kérdéssort írtam a legvidámabban eddig.
Azt hiszem elég eredményes Húsvét Hétfőt hagyhatok magam mögött, ám egy valami mégiscsak beárnyékolja... Szerettem volna megosztani valakivel a velem történteket, akivel nem lehet. Valószínűleg sokszor olvastok tőlem majd ilyen utalást, főleg, ha jó élmény ér majd, de ha már 'napló' legyen benne minden, amit leírnék.
Szép álmokat és holnap jövök az új hírekkel :)

Ma nagyon nehéz napom volt; amilyen jól indult, olyan rosszul ért véget. Délelőtt interjúkat írtam, illetve beszélgettem a volt magyar tanárnőmmel. Nagyon kedves volt, felajánlott könyveket a jótékonyságba, amit szerveztem.
Angoloztam egy kicsit, majd jött az unokahúgom, vele beszélgettünk. Aztán jött a hideg zuhany és egy kicsit haszontalannak kezdtem érezni mindazt, amit sikerült elérnem. Egyszerűen eltűnt a lelkesedésem és tele lettem kérdőjelekkel. Szerencsére a tegnap említett barátnőm (a továbbiakban legyen a neve Mary Anne) megengedte, hogy felhívjam, dacára hogy tanult. Beszélgettünk egy kicsit, amiért nagyon hálás vagyok :) De nagyon hiányzott valaki, aki ilyenkor mindig helyre tudott rakni lélekben: róla beszéltem már tegnap. Hívjuk őt M-nek (mint a Sötét zsarukban az ügynökök, csak egy betű) :D Szóval M-mel álmodtam az éjjel, ami annyira érdekes volt, hogy megosztanám veletek:
Otthon voltam és készülődtem. Egy meseszép ruha volt rajtam: orgona lila volt az alja, a tetejét pedig ibolya lila csipke dísz tette varázslatossá. Az i-re a pontot pedig a sok strassz tette. Mikor elkészültem, egy estélyen találtam magam (szó szerint ott termettem), ahol számtalan színész, doktor és egyéb híresség volt jelen, M-mel egyetemben. Mondták nekem, hogy ne legyek olyan látványosan szomorú, amiért nem foglalkozik velem, ettől azonban  olyan kisegérnek éreztem magam. Azért, hogy ne lássák a könnyeimet bementem a mosdóba ám az ablakon át narancs színű villanást láttam. Tudtam mi az: aszteroida készült becsapódni. A mellettem álló takarítónőnek csak ennyit mondtam:
- Mind meg fogunk halni. Kérem mondja meg M-nek, hogy az utolsó gondolatom is ő volt.
Visszakérdezett, hogy megőrültem-e. Aztán csapódás.
Azt hittem meghaltam de meglepetésemre az az épület ahol mi voltunk sértetlen marad; körülötte azonban iszonyatos pusztulást láttam. Lassan kimentem a romok közé és megláttam, hogy a megpróbáltatásoknak még korántsem volt vége; éppen egy tornádó volt születőben. Ám a következő pillanatban megérkezett M az autójával és felém nyújtotta a kezét; tudtam segíteni akar nekem. Viszont hirtelen elárasztották a hozzá vezető utat az emberek és nekem már nem maradt hely az autóban. Azt hittem M magamra hagy és elmegy, de kiszállt a kocsiból átadta a kulcsokat a nővérének azzal, hogy ő velem marad. Visszamentünk az épületbe menedékért, ám ez sem jött össze: egy farkas várt ránk. Gyönyörű szürke bundája volt: az ezüstszürkétől kezdve a sötétszürkéig minden árnyalat megtalálható volt benne. Viszont az állat nem volt barátságos, azonnal rám támadt. M megpróbálta magára vonni a figyelmét nem sok sikerrel. A nővérének azonban sikerült, és együtt kicsalták az épületből. Nagyon féltem, mert közben kialakult a tornádó alakja. De végül M visszajött értem és a kezét nyújtotta, hogy biztonságos helyre vigyen, mire én...felébredtem.
Bízom benne, hogy ma nyugodtabban fogok aludni és holnap eredményesebb napra virradhatok. Vagy legalábbis stresszmentesebbre :)

 Eljött az este, így eljöttem én is. :) Elég sok dolog történt ma, bár lélekben talán rosszabbul vagyok, mint tegnap voltam. De erről majd a végén.
Délelőtt ismét interjú kérdéseket írtam, fotómontázsokat készítettem az eljövendő beszélgetőpartnereimnek. Ezt a részt nagyon szeretem, mivel folyamatosan újabb technikákat próbálhatok ki a képszerkesztőm segítségével, így szórakozva tanulok. Az csak plusz előny, hogy a program nyelve angol, így egy csomó új szót tanulok meg; továbbá a segítő videókat is angol nyelven nézem.
Napok óta szavakat kellene tanulnom, de semmi energiám, hogy leüljek magolni. Mentségemre legyen szólva, hogy az esetek 90%-ban angol zenét hallgatok (jelenleg Within Temptation szól, de nagy Evanescence rajongó is vagyok), tehát szinte egész nap kapcsolódom valahogy az angolhoz. Ám ez édes kevés lesz a sikeres vizsgához, bármennyi gyakorlatom is van: sokat felejtettem, szóval nagyon kéne az ismétlés, csak...
Ha már "munka", ma megkeresett egy blogger, aki megemlékezést szeretne tartani a költészet napja alkalmából és ehhez keresett amatőr költőt. Szám szerint még egyet és hála egy kedves Kolléganőmnek én lettem a +1:) Nem jellemző, hogy a verseimet nyilvánosan mutogassam, bár, azért már előfordult; most mégis boldogan mondtam igent a megkeresésre.
Este durván másfél órát beszélgettem a sráccal, mint magánember és kiderült, hogy rendelkezik a német mellett angol nyelvvizsgával is. Mivel nem igazán beszélgetnek velem ilyesmiről, nagyon jól esett egy kicsit ezt a témát is átrágni valakivel.  :)
Mary Anne is szívesen segítene, ebben biztos vagyok, csakhogy ő németet tanult. Szegény lány egész nap próbálta tartani bennem a lelket és rávenni, hogy normálisan egyek, de valahogy ma még az sem esett jól. Jobban mondva nem hiányzott az étel...
Délután, mikor háttérzajként szólt a tv, egy filmben a következő mondat hangzott el (csak ez ragadt meg, a címet nem tudom):
" Kell a remény, hogy legyen miért felkelni és továbbfolytatni; ám ha a dolgok nem a vágyaink szerint történnek, akkor változik az életünk."
Szép álmokat mindenkinek!
Ma megírtam az önéletrajzot a tegnap említett bloggernek a költészet napja alkalmából. Bár csak két verset kért, én hármat adtam és megkértem, válasszon ő.  Három napja elfogyott az antibiotikumom, így visszatért az influenzám. Köhögök, tüsszögőm és minden van, ami ezzel jár. kereken fél éve vagyok beteg folyamatosan, ráadásul még aftám is lett (gondolom, közrejátszott a legyengült immunrendszerem a kialakulásában), mindjárt 4 db. Már megszoktam őket, bár most jobban fáj, mint szokott.
Próbáltam egy kicsit angolozni, filling graps és listening feladatokat csináltam, de nem tudtam 100%-ban odafigyelni.
Tegnap nem gondoltam volna, hogy érezhetem rosszabbul magam, mint eddig, de ezt is megéltem. Úgy gondolom, megtapasztaltam már ezt az az életemben, de az emberek hozzáállása, vagyis inkább hozzámállása még mindig meg tud lepni. Egy számomra kedves személy mondta egyszer: "Te mindig mindenkiben csak a jót látod meg és ezért bántanak."  Mi következik ebből? Ne lássam csak a jót mindenhol. Lehet így kéne tennem, vagy legalábbis megpróbálhatnám.
Ám egy valamiért mégiscsak jó ez az állapot: minél szomorúbb vagyok annál jobban bele tudok temetkezni a munkába. Ma kaptam egy angol könyvet, amiben vizsgafeladatok vannak és holnaptól nekiülök. És az írásnak is. A fogyókúra miatt nem aggódom, mert ha aftás vagyok szinte alig tudok enni a fájdalomtól, szóval ez most megoldja a dolgot. Csak az emberek hagyjanak most egy kicsit. Nem lennék jó társaság senkinek jelenleg, főképp mert beszélni is fájdalmas, illetve artikulálási problémát okoz, hogy ennyire sok van. (nálam az ismert nyelvtörő most így hangozna: Sájga bögje, göjbe bögje :D)
Holnap van a hivatalos blogfrissítésem és ha nem keres meg senki semmilyen anyaggal, az Olvasnivaló bejegyzésemet fogom gyarapítani. Figyeljétek, mert nem regényt fogok hozni :)


Sziasztok kedves Olvasóim!
Eljött a péntek este, hivatalosan is vége a hétköznapoknak. Örömmel jelentem, hogy a mai napom nem volt teljesen haszontalan. :)
Reggel visszakaptam Sz.L. Netala író/költő interjúját, amit kis is tettem, hogy elolvashassátok. Ezután belevetettem magam a tanulás szépségeibe: passive voice, reported speech, reported question volt a száraz anyag, majd lefordítottam egy B2 szintnek megfelelő újságcikket. Nagyon nem volt egyszerű; rengeteg volt benne az ismeretlen szó, bár olyan is amit tudom, hogy ismerek, csak nem ugrik be, mit jelent. Szókincsbővítés kellene biztos alapnak, tudom én...Nem keresek több kifogást, holnaptól nekiülök egy megfelelő szintű szólistának.Biztos van használható a neten; ha találok egy jót ideteszem a linkjét, hátha kell valakinek.
A nátha és az afták persze ma is kikészítettek; egy órát aludtam is délután. Kiolvastam 4 romantikus füzetkét szabad fél óráimban a fontos teendők között, illetve megnéztem 4 részt a Luie élete című rajfilmből. Egyszer még M. ajánlotta, azt mondta  jó és igaza lett. Szerethető karakterek, komoly mondanivaló humor mögé bújtatva; szeretem az ilyen jellegű műsorokat. A 3. rész (mikor a tóhoz megy a család horgászni) nagyon megragadt; főképp mikor Luie megpuszilja a csúnya kislányt, akit mindenki csúfol. Tetszett, hogy a kisfiú kiáll amellett akit kedvel, dacára annak, hogy ezáltal ő is célponttá válik.
Most pedig vár az ágy és nagyon remélem, hogy két tüsszentés között fogok tudni aludni is egy keveset. Ám előtte megnézem az Egyszer volt, hol nem volt következő részét. :) Elég fáradt vagyok ahhoz, hogy hamarosan elaludjak és ne kezdjek elgondolkodni...:)
 A mai nap sem múlt el teendők nélkül. Néha annyi mindent kellene megcsinálni, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Szerintem, aki külső szemlélőként van jelen az életemben, azt hiszi, semmi nehézség nincs abban, amit csinálok. Úgy gondolják, könnyű. Pedig ma is majdnem egész nap írtam. Nézzük is, hogy mit:
Délelőtt terveztem két borítót, amit felteszek majd ide és bárki, akinek tetszik felhasználhatja. Mary Anne és már kolléga is azt mondja, van tehetségem a dologhoz; ráadásul sok írónál látom felmerülni ezt a kérdést. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan vannak, akik tehetségesebbek ebben nálam, ám hátha valakinek megtetszenek a munkáim. Mary Anne-nek is készítettem már pár verziót a hamarosan megjelenő könyvéhez és legutóbbi annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, megvan az Ő borítója. :) Ezen felül, délelőtt még hallgattam az interneten angol szócsokrot;  B2 szinthez valót. Olvasva és hallgatva jobban rögzültek a szavak.
Ebéd után  The Simpsons-t néztem, miközben a barátnőmmel beszélgettem. Az unszolására elkészült Az utolsó kalóz 3 D borítója. :) Mikor végeztem vele, elolvastam Petőfi János vitézét, (amit még most is imádok), illetve sikerült normálisan haladnom A vándorló palotával is. Még sosem olvastam, csak a rajzfilmet ismerem és szeretem, legalábbis eddig így volt, mivel a könyv is fantasztikus. 20 oldalt olvastam és ha nem lennének feladataim, le se tettem volna. Írok majd erről is ajánlót. :)
Ám a nap megtisztelő része az volt, hogy elolvashattam Mary Anne készülő regényének első pár oldalát. Kikérte a véleményem és bár, nem akarok még a történetről semmit mondani, de nekem nagyon tetszik :)
2 órával ezelőtt felhívott az a hölgy, aki a helyi könyvbemutatómért felelős, hgy hétfőn délelőtt találkozni szeretne velem, hogy megbeszéljük a részleteket; remélem, csütörtökre már normálisan fogok beszélni, legalább arra a pár órára.
Ám mivel a hétfő délelőttöm és a csütörtöki napom teljesen erre fog rámenni, arra gondoltam, hogy holnap megpróbálok előre dolgozni. Nem szeretnék lemaradást semmiben, ráadásul 6 interjút  kellene megírjak a közeljövőben.
Csak ne lennék ennyire fáradt. Lehet, hogy ez nem is fizikai okokra vezethető vissza, hanem lelkiekre...? (Vagy a lassan 6 hónapja tartó náthámra..) :D
 Eljött a vasárnap este, egyúttal a 7. része ennek a bejegyzésnek.
Délelőtt engedélyeztem magamnak egy kis kikapcsolódást, és megnéztem A vándorló palota című anime-t. Talán, nem volt éppen bölcs döntés, hiszen a könyv olvasása folyamatban van, de szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni. Valami könnyed, nem annyira csöpögős filmet kerestem; ráadásul majdnem 2 órás volt, szóval tudtam rendesen lazítani. Ezután megírtam egy interjút, illetve megszerkesztettem két fotót is; közben jött a nővérem, az unokahúgom és a barátja.
Apunak pár napja volt a születésnapja és mikor anya végigkínált minket martinivel, én jelentkeztem. Nem szeretem az alkohol, tényleg csak elvétve próbálkozom vele. Mindazonáltal nagyon rosszul éreztem magam: egyrészt rettenetesen fáj a szám belseje az aftáktól (és mint tudjuk a tiszta alkohol a legjobb fertőtlenítő), másrészt az elmúlt idők eseményei megviseltek. Mikor a kezembe vettem a stampedlis poharat, ami 1/3-ig volt megtöltve, nem tudtam eldönteni, mi fáj jobban. Mikor lehúztam, kirázott a hideg, ám a halk kuncogás a hátam mögül még inkább zavart. Rákérdeztem, és a fiatalok mosolyogva mondták, hogy bizony ezt kortyolgatva kellett volna meginni, nem pedig lehúzni. :) Ennyit az alkohol-etikettemről. A fájdalmaimat egy picit tompította ugyan, (a fizikait talán jobban)de még most is azt mondom, hogy nem fogok barátságot kötni a dologgal. Mondjuk az még előny lehet jelenleg, hogy kb. fél óra után rendesen kivert a víz; remélem a bennem lévő vírus ellen is hatott valamit az alkohol, mert a gyógyszerek teljes csődöt mondtak.
Fél 6 környékén vacsoráztam és már épp ültem volna vissza megírni egy újabb kérdéssort, mikor megérkezett egy rokonunk egy csomó ruhával. Nagyon szép felsők illetve kardigánok voltak a méretemben, ami pont jókor is jött; arról beszélgettünk anyával reggel hogy mit fogok felvenni csütörtökön... Hála Istennek ez a gond most már megoldódott. 6 órától fél 20:30-ig tartott átnézni. Bár, bennem még kérdőjeles, hogy el tudok-e majd menni, és nem kizárólag az afta miatt: mikor október végén lebetegedtem, sokáig nem volt gyógyszerem, így karácsony előtt azt éreztem, nem csak a bal tüdőm, fülem fáj, de a bal térdem is. Az ünnepek úgy teltek el, hogy az alapvető szükségleteimet is nagyon kínkeservesen tudtam elintézni, mivel nem tudtam a lábamra állni. Azóta, persze többször kaptam antibiotikumot, ám most, hogy egy jó pár napja elfogyott ismét elkezdtem érezni, hogy fáj a bal térdem...
Meglátom, hogyan ébredek reggel és ahhoz viszonyítva beszélek a szervezővel, bár őszintén szólva nagyon nem szívesen mondanám le. Ez egy elég nagy lehetőség az Angyalok Krónikái népszerűsítése szempontjából és nem biztos, hogy kapok majd az életben egy második lehetőséget.
Most van időm hajat mosni menni, így mára ennyi lenne. Köszönöm szépen, ha van olyan, aki végig követi a napjaimat és mindenkinek eredményes hét kezdést kívánok! :) Este találkozunk. ;)
 A ma legfontosabb eseménye az volt, hogy beszéltem a csütörtöki könyvbemutatóm szervezőivel.  12-én megemlékeznek a költészet napjáról és ennek keretében kapok 10-15 percet a könyvem bemutatására. Ebbe az időkeretbe kell belesűrítenem egy bemutatkozást, egy ajánlót, sőt egy versemet is vinnem kell majd. Felajánlották, hogy segítenek, amiben tudnak; például kiadatni a verses-kötetemet. 1 órát beszélgettünk és tényleg nagyon kedvesek voltak.
A kérdés csak az, hogyan fogok elmenni; olyan nagyon gyengének éreztem magam egész nap. Nagyon fáj a hátam és semmihez nem volt erőm egész nap. Arra gondoltam, a elkövetkezendő két és fél napot ágyban, illetve a levegőn töltöm, hátha össze tudom kaparni magam az indulásra. A doktornőnk azt mondta, már nem írhat fel több gyógyszert, mert már annyit vettem; de őszintén szólva már képtelen lennék a számba venni őket.
Este nézelődtem; nagyon szeretném elolvasni A Silla királyság ékköve c. regényt, ám most nem engedhetem meg hogy 4000+ft-os vásárlásokat. De nem adom fel, hátha egyszer megismerek valakit, aki kölcsönadná, vagy kapok munkát, hogy megvehessem. :)

 Ma tombol az aftám. Olyannyira, hogy délután fél háromtól hatig aludtam. Borzasztó, hogy semmi nem múlik, ráadásul akkor, amikor az embernek fontos teendői lennének. Nehezebben beszélek, mint valaha, így anya azt mondta próbáljuk ki azt az új készítményt, amit reklámoznak; Anaftin a neve. Van belőle kenőcs, spray, illetve szájöblögető is és abban maradtunk hogy a kenőcsöt vegye meg először. Az a legkisebb kiszerelés, viszont a legolcsóbb is.
Voltam ey kicsit kinn a levegőn illetve felfedeztem, hogy az Egyszer volt, hol nem volt c. filmből könyv is készült...Fogalmam sincs, hogy valaha el tudom-e olvasni, de ezt is szeretném legalább annyira, mint A Silla királyság ékkövét :)


Kedves Mindenki!
A tegnapi bejegyzés elmaradt, mert írás közben gondok voltak az áramellátással, ezért azzal kezdeném, hogy leírom az elmaradottakat.
Tegnap a magyar költészet napja alkalmából kikerült a bemutatkozásom a Read&Speak blogon. Ha szeretnétek elolvasni, íme: https://ujalmok.blogspot.hu/2018/02/interjuk-2.html
Térjünk át a mai napra. Mint tudhatjátok, ma volt életem első könyvbemutatója. Egész nap készültem rá és nem csak a gondolataim összeszedésére gondolok; próbáltam a lehető legtöbb dolgot bevetni, hogy az aftám okozta fájdalmat a lehető legelviselhetőbbé tegyem.
Nagyon izgultam, még Mary Anne-nek is megmutattam, mit szeretnék mondani, szóval készültem rendesen...Ehhez képest szépen belebakiztam..ráadásul a saját versembe: :D Ám ennek ellenére egész jól sikerült a dolog, és még nem is tüsszögtem bele. Megtapsoltak, megdicsértek, sőt, még felajánlást is kaptam a Petős könyvtár felújításához.
Ami, mint magánembernek nagyon nagy élmény volt, hogy megismertem a volt boltosunkat. Őt nyugodtan hívhatom az első számú rajongómnak, mert mindent elolvasott és értékelt, amit írtam. Bár kb. 5 éves voltam mikor utólag láttam, sokszor gondolt rám és kaptam tőlük gyümölcsöt, bonbont vagy valami apróságot ingyen. Hiába csak azt tudtam róla, amit üzent, vagy amit anya elmondott, nagyon megszerettem és mindig rágtam anyu fülét, hogy kérdezzen rá valamilyen elérhetőségére. Na most elébe mentem a dolognak: megadtam neki a számom. :) Ne érje szó a ház elejét; először ő akarta odaadni a sajátját, csak nem jutott az eszébe, így megmentettem a helyzetet! :)
Az biztos, hogy holnaptól kezdve rengeteget fogok aludni és megpróbálni végre meggyógyulni, habár nem fűzök ehhez sok reményt. Azt hiszem kicsit belázasodtam, így estére... Természetesen, azért a mindennapi élménybeszámoló nem maradhat el (kivéve, ha a technika közbeszól), szóval holnap ismét találkozunk. ;)

 Sziasztok!

Sűrű bocsánatkérések közepette pótolnám az elmaradt két napot. :)
Tegnapelőtt este nagyon belemerültem az olvasásba; bizonyára ti is hallottatok az újabb világvége jóslatról...Az angol hallott szövegértés gyakorlása közben bukkantam rá egy ilyen videóra: április 23-án elméletileg a Niburu nevű kisbolygóval fogunk ütközni. Tavaly ennek 4x kellett volna bekövetkezni, mégis itt vagyunk...
A legújabb elmélet szerint már látnunk kellene az égbolton; az, hogy ez még sincs így, azért van, mert a Nasa és egyéb ilyen nagy hatalmú szervek úgynevezett "hologram-hálót" vontak a Föld köré még az 50-es években. Ez akkor azt a célt szolgálta, hogy elrejtsék az emberek elől a bolygó körül keringő földönkívülieket: így azok könnyebben beépülhettek a magas rangú vezetőség  közé, továbbá így kerülték el a pánikot. Ám hiba csúszott a gépezetbe, ugyanis ezeket a vetítő berendezéseket, azóta senki sem javította meg (hiszen akkor be kellett volna avatni embereket és ez mindenképpen ártott volna a tudatlanságban tartás tervnek), így mostanában egyre többször látni "félrecsúszott"égboltot, földönkívülieket és egyéb ismeretlen dolgot az égen. (Nem hoztam erről képeket, de akit érdekel a téma, nyugodtan keressen rá, tele van velük az internet. A hitelességükről egyáltalán nem vagyok meggyőződve...:) ).
Visszatérve a halálos becsapódásra, a háló miatt nem látjuk a bolygót. Ám ezek a "jóslások" azt is kimondják, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak a szemünk elé tárul majd, ugyanis a vezetőség  kikapcsolja a berendezéseket, így mi is megcsodálhatjuk majd a Niburu szépségét...
Természetesen a hivatalos álláspont az, hogy maga a bolygó még csak nem is létezik; igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy ezeket az infókat honnan szedik az emberek?  Valahonnan, valahogyan ez csak elindult, nem?
Mindegy, a személyes véleményem az, hogy nem fogunk összeütközni 23-án semmivel. Tudományosan nincs rá bizonyíték, hogy ez bekövetkezne; ráadásul már annyi világvége terv fulladt kudarcba...Nézzétek csak a listát:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gv%C3%A9g%C3%A9vel_kapcsolatos_j%C3%B3slatok#Be_nem_teljes%C3%BClt_j%C3%B3slatok
E szerint ne aggódjunk, ha most nem jön el, van még jó pár kijelölt időpont. :) Például ez év május 20-a. (Lehet, hogy a világvége is szeret késni? :D )
***
Tegnap kiolvastam A kis herceget. :) Sokat voltam levegőn, ami jól esett, bár még mindig ugyanolyan náthás és aftás vagyok.
Délután elkezdtem leírni az Angyalok Krónikái - Vezeklés első oldalait egy füzetbe; egy kedves olvasóm felajánlotta, hogy elvégzi a korrektori munkákat; ám mivel nem rendelkezik számítógéppel, én pedig nyomtató festékkel, abban egyeztünk meg, hogy leírok egy pár oldalt kézzel, aztán ha el tudja olvasni, írhatom tovább.
Szerettem volna leadni  kérdéssort egy jövendőbeli interjúvoltam számára és frissíteni a naplós részt is, ám elment az áram. Este visszajött,  akkor már viszont belekezdtem egy új tervem megvalósításába: Szeretnék két hetente feltölteni videót a csoportomba, ahol különböző témákról mondom el a véleményem. A szónoki beszéd, mint a héten kiderült, nem az erősségem így ezáltal szeretném egy kicsit gyakorolni.
Miután legalább másfél órát várakoztam, hogy feltöltse a videót, kissé elfogyott a türelmem és elmentem aludni; így ez a dolog mára maradt.
Remélem, nem sok tagot fogok emiatt veszíteni, igaz, erre is fel vagyok készülve. Megyek is elindítani a feltöltést, illetve ebédelni és este, igyekszem jönni :) Mindenkinek jó étvágyat kívánok!

 Sziasztok!
Vasárnap este van én pedig fáradt. Nagyon.
Délután itt volt a nővérem és az unokahúgom; viszont nekem muszáj volt lefeküdni, annyira fájt a fejem. Az alvás azonban nem jött össze, mert elkapott a köhögés, aminek az lett a vége, hogy viszont láttam az ebédemet...
A sok teendő azonban nem végzi el magát, így pár perce megírtam egy interjú kérdéssort; még úgy is hogy szerintem belázasodtam.
Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy a délelőtt említett videót sehogyan sem sikerült feltöltenem (jelen pillanatban is azt próbálom), pedig már másodszor gyürkőztem neki. Ám ez nem azt jelenti, hogy feladnám, csak akkor meg kell keressem a probléma okát, ami lehet időbe fog telni, szóval a türelmeteket kérem :)
Mára ennyi lenne, mindenkinek szép álmokat és sikeres hét kezdést kívánok! :)

Eljött az idő, hogy összegezzem a napomat. :)
Délelőtt kaptunk egy értesítést, miszerint szerdán előreláthatólag 10:00-16:00-ig nem lesz áram. Ezután megírtam egy interjút, ami más lesz, mint az eddigiek, ugyanis nem egy művész adta. Remélhetőleg, holnapra vissza is kapom, így megmutathatom nektek.
Délután készítettem a moly. hu-ra egy kihívást: olyan könyveket kell elolvasni, amiknek a borítóján virág van.Talán tudjátok, hogy ezekhez kellenek fotók is, szám szerint kettő: az egyik egy egyszerű dísze a kihívásnak, a másik pedig egy kitüntetéskép; ezt kapják meg azok, akik teljesítik a leírás feltételeit. Mindkét képet megszerkesztettem és a kihívás már csak jóváhagyásra vár.
Kora este elkezdtem olvasni, több könyvet is egyszerre. :) Továbbá pár perce fejeztük be a beszélgetés az általános iskolai magyar tanárnőmmel, aki elmondta, hogy nagyon tetszett neki az Angyalok Krónikái.
Mary Anne-nel is beszélgettünk és nagyon izgulok érte, ugyanis szerdán szóbeli vizsgát fog tenni. Bár nem sok ideje volt felkészülni, hiszem hogy sikeresen veszi majd az akadályt. :) Nagyon szurkolok neki és kíváncsian várom az eredményeit. :)

 Ma nagyon érdekes napom volt, sok történéssel. :) Közben, ha nem bánjátok, eszem egy téliszalámis szendvicset;)
Délelőtt megkeresett a Pető Intézetből az a hölgy, aki a gyermeknapot szervezi: május 31-én délután mehetek, bár még órára pontosan nem tudom mikor. Ebéd után elkészítettem egy interjút az egyik olvasómmal, aminek nagyon örültem, hiszen csupa jót mondott az Angyalok Krónikáiról és nyilvánosan is felvállalta. :)
Délután elkészítem egy fotót, de, hogy miért az egyenlőre legyen még titok. :) Elöljáróban annyit, hogy köze lesz a facebook-os írói oldalamhoz. ;)
A két esemény között valamikor, megérkezett édesapám új tv-je is, amit be kellett állítsak. Nagyon szép képpel rendelkezik, egyetlen kis kivetnivaló van benne: alacsony talpa van. A képe viszont gyönyörű. :)
Késő délután, eljött az unokahúgom, kihozta a helyi könyvtárból a Hürrem- Szulejmán ágyasa c. kötet és megbeszéltük, hogy segítek neki holnap, illetve jövőhéten hétvégén felkészülni a közelgő matekérettségire.
Mielőtt idejöttem volna, együtt apuval megnéztük a híreket, miközben ő megmasszírozta a lábam. Annyira jól esett, hogy majdnem elaludtam; ennek okán mondtam neki, hogy majd holnap is jövök :D
Szóval, összegezve, egész jó és tartalmas napom volt.

 A mai nap 3/4 része áram nélkül telt, ami azt jelentettem, hogy olvastam. :) Harry Potter és az Azkabani fogoly c. könyvből több, mint 200 oldalt. Mindazonáltal rettenetesen fáj a hátam és a bal térdem, továbbá egyre csúnyábban is köhögök.
Képzeljétek, Mary Anne felhívott délelőtt és örömmel újságolta el, hogy sikerült a szóbeli vizsgája, így a barátnőm hivatalosan is mérlegképes könyvelő lett! :) (Baromira okos, nem? :D)Azt mondta, tudta hogy izgulok érte, és így szerette volna elmondani, nem pedig írogatni. :) Nagyon örültem a hírnek és rettenetesen büszke vagyok rá!:)
Kértem a kiadótól egy fogásjelentést és vett valaki könyve. :) Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy M. volt, bár nem hiszem, hogy ezen törte volna magát. Tudom, a könyvem nem 500 Ft, és őszintén bevallom, hogy neki szeretem volna ingyen biztosítani egy példányt, hiszen nélküle Angyalok Krónikái sem lenne... De sajnos erre sem volt alkalmam. Ahogy sok minden másra sem. Több ismerősöm hüledezett azon, hogy végső soron M-et "hallhatatlanná" tettem és akár generáció is megismerhetik személyének egy részét. Ezt a kijelentést legtöbbször az a kérdés követte, hogy olvasta-e M. a könyvet és hogy mit szólt ehhez; mert szerintük biztos örült és büszke erre.
Az én véleményem az, hogy nem váltott ki belőle pozitív érzéseket; pusztán csak annak örült, hogy írtam. Az ő főszerepének gondolata, szerintem zavarba hozta és nagyon feszélyezte is.
Valahol megértem, magamat ismerve én is valami hasonlót éreztem volna. De reméltem, hogy a barátságunk elég fontos ahhoz, hogy ez ne legyen befolyásoló tényező. Őszintén vágytam arra, hogy megtudjam, mi a véleménye a könyvről, hogy megbeszéljünk számára érdekes részeket...Ám valószínűleg ez a kívánságom nem fog valóra válni....Talán egyszer majd nem fog hiányozni sem a véleménye, sem pedig ő maga....Bár, ezt most elképzelhetetlennek tartom.

 Ma kicsit később jutottam el ide:jelenleg 21:35 van és ilyenkor már rég ágyból nézem az Egyszer volt, hol nem volt következő részét, legalábbis a hétköznapokon. Még szerencse, hogy 21:40-re tették a kezdést mától, mert lemaradtam volna róla.
Délelőtt matek érettségi feladatokat oldottam meg, hogy jövő hétvégén tudjak segíteni az unokahúgomnak. 2015-ben érettségiztem, és bár még nem végeztem a feladatsorral, eddig elértem 35 pontot, ami szerintem nem rossz. :)
Délután ismét rám telepedett a "jobb lenne eltűnni egy kicsit a világból" hangulat, ennek örömére, összeraktam két interjút és elkészítettem 4 fotómontázst. Az egyik annyira nagyon gyönyörű lett, hogy majd, mikor az írónővel kiteszem az interjút, finoman majd utalok is erre. :) De azért még mindig antiszociális vagyok egy kicsit. Szeretnék végre valami olyan hírt hallani, ami visszaad egy cseppet az életkedvemből...Vagy legalább elmúlna a náthám és ne fájna a tüdőm ennyire. Igen, talán kezdetnek ez is elég lenne...

 Ne haragudjatok, amiért a tegnapi nap elmaradt, de nagyon tüsszögtem, így jobbnak láttam lefeküdni; ráadásul azon kívül, hogy kiolvastam az Azkabani foglyot nem történt semmi említésre méltó. :)
Ma viszont találkoztam az egyik olvasómmal, aki pár hónapja megígérte, hogy ingyen korrektor lesz a Vezeklésnél. Az alábbi link utolsó bejegyzésében olvashattok az első találkozásunkról: https://ujalmok.blogspot.hu/2018/02/ez-menupont-azert-szuletett-meg-hogy.html
Mivel nyomtatni jelenleg nem tudok ezért egy A/4-es füzetbe kezdtem el leírni Évi néninek az anyagot, amit ma el is vitt, hogy átolvashassa. Mesélte, hogy van egy kismadara, - egy pintyő; - akinek talán párt szeretne. Volt neki egy kislány is régebben, de ő folyamatosan tojásokat tojt :) Megnéztem a neten, hogyan is néz ki és tényleg nagyon aranyos madárka. :)
Jó tanáccsal is ellátott; szerinte bodza teát kellene innom köptető gyanánt. Még soha nem ittam/ettem semmit, ami bodzából lett volna és valahogy nem is vagyok az a nagyon teás típus...Bár, ha segítene...Hétfőn a lándzsás utifű szirupot szeretném kipróbálni: sok ismerősöm ajánlotta már, ráadásul ez az egy készítmény van még, amit nem próbáltam a fél év alatt...
Ma igazából matek érettségit kellett volna kitöltsek jövőhétre, de sehogyan sem tudtam rávenni magam, szóval ezt mindenképpen pótolnom kell holnap.
Ha már teendők; készítettem egy interjúhoz fotót illetve még délelőtt 2 könyvborítót, amit majd kiteszek egy új bejegyzésben, amint szabad lesz  az egyik blogfrissítés időpontja. :) Eddig már van 4; igyekszem változatos témákat készíteni, hogy színes palettából tudjanak az írók válogatni. :)
Mára ennyi is lett volna, köszönöm, ha ma is elolvastad ezt a részt és szép álmokat kívánok! :)

 Ma nagyon büszke vagyok magamra. :) Hetek óta, szerettem volna oldalmenüt csinálni a blogomhoz, a könnyebb navigálás érdekében és ma megcsináltam. :) Az egész napom ráment; másfél órája végeztem, és bár még csak 20:15 van rettenetesen kimerült vagyok, de megérte :)
Igazából szeretem, ha olyan fáradt vagyok, hogy csak nézek ki a fejemből, mert így kevésbé hiányzik M. és ilyenkor nem is vagyok mérges magamra az érzelmeim kuszasága miatt.
Holnap anyunak dolga van délelőtt Gödöllőn, ezért kelek vele negyed hatkor, így végre folytathatom a kisregényemet :)
Egy fogalmazást is kell írnom holnap délelőttre, amit az egyik ismerősöm majd felolvas; a Pető Intézet könyvtárának felújításáról lenne szó benne, (aki nem tudná én vagyok az ügy kezdeményezője) és lehet, hogy a Zuglói Tv közvetíteni is fogja a felolvasást, szóval nagyon jó lenne, ha sikerülne összehoznom pár sort.
Mindenképpen ki kell töltsek matekérettségi feladatlapot is; legalább a második felét annak, amit már elkezdtem, továbbá szeretném elkezdeni a Hürremes könyvet is; szóval tervek azok vannak holnapra csak a kivitelezés lesz kérdőjeles, főképp ha beteg leszek...Ma délután is le kellett feküdnöm egy keveset aludni...Mindegy, remélem sikerül anyának venni olyan szirupot és végre a gyógyulás csillaga nálam is felcsillan...;)


Sziasztok!
Ma sok mindent csináltam.
Reggel megnéztem 2 Boruto részt, 07:30 és 08:30 között. Aki nem ismerné, ez az anime a Naruto folytatása; a gyerekeikről szól. A közelébe sem ér az eredeti sorozatnak, engem a címszereplő kifejezetten idegesít, de amikor az ember még félig alszik teljesen megfelel a dolog. :)
Délelőtt megkért egy kedves kolléganőm, H.P., hogy készítsek a könyvéhez kihívás a Molyon. Ez egy játék: teljesíteni kell a kihívásban szereplő feltételeket és kap érte az ember kitűzőt. Én most az elolvasáson és az értékelésen túl még azt is kértem hogy hozzák el a kedvenc részüket az olvasók a könyvből. (általában ilyen feltételek vannak egyébként.)
Ezután takarítottam, mosogattam, aztán anyuval elrendeztük a hivatalos papírokat és fél óra alatt megírtam a fogalmazást, amit tegnap említettem Délután napoztam egy kicsit, hátha segít végre meggyógyulni; ám ez mellett elkezdtem szedni a lándzsás útifű szirupot is.
A délutánom és az estém javarészt borítótervezéssel ment el; már 8 db van a tarsolyomban. Ingyen elvihetők lesznek bárki számára, ám úgy gondoltam egyszerre  tennék fel 10 db-t; igyekszem különbözőeket készíteni, hogy minél szélesebb legyen a választék, bár, horror témakörben nem sikerült alkotnom, pedig próbáltam. Azért remélem, majd tetszeni fognak.
 Ma, egész kellemes napom volt. Képzeljétek, élelmiszercsomagot kaptam a kormánytól, 10 kg értékben. Mivel kis faluban élek, ráadásul nem is a legbékésebb részén, nagyon ritkán jutnak el hozzám, amik amúgy megilletne; szóval örültem neki. Többek között volt benne egy tubus sűrített tej, amit most kóstoltam először és nagyon ízlett. :)
Délelőtt megérkezett egy doboz könyvajánlás: 3 könyv volt benne a gyerekeknek 1 írótól. :)))
Ebéd után beszélgettem Mary Anne-nel és nagyon jól elvoltunk. Annyira aranyos lány, minden apróságot elmesél nekem; mondjuk én is neki. :) Készítettem számára egy könyvjelző mintát a hamarosan megjelenő regényéhez, de mondtam neki, hogyha kisorsolja, én is szeretnék játszani érte. :)
De nem csak neki készült ma könyvjelző, hanem Hestia Potter írónőnek is a Legendary első részéhez. Nagyon szeretem azt a könyvet, szóval szívesen segítettem. :)
Délután eljött Évi néni és örömmel újságolta, hogy elolvasta a Vezeklés előszavát és 1 pici hibán kívül nem volt benne más. (Még vesszőhiba sem :) Sőt, azt mondta, nem írok csúnyán és ez annyira jól eset! Sűrűn kritizálták a külalakom a közelmúltban és ezt az apró dicséret visszaadta az önbizalmam. Ráadásul még mindig fantasztikusnak nevezte az első részt. :)
Kora este feltöltöttem az ingyen elvihető borítókat; 9db-t. Nem azért, mert én csináltam, de nagyon szépek. :)
Késő délutántól kora estig befejeztem a 2008-as matek-érettségi feladatsort. a 120 pontból körülbelül 20-at vesztettem, emiatt kicsit boldogabb lettem; hiszen még átmennék. :)))))  Van még kettő kinyomtatva; holnap folytatom a kitöltésüket hétvégére. :)

Ma hajnali fél négykor keltem; a köhögés, tüsszögés nem hagyott aludni. Azt hiszem, már hiányozna a sok orrfújás, ha hirtelen meggyógyulnék.
08:00-ig megnéztem a  maradék Boruto részt, de még mindig nem szerettem meg. Bár, pár karakter egész jól sikerült, de nem..akkor sem...
Az egy hallássérült lány blogja oldal szerkesztője megígérte, hogy holnap kiteszi az ajánlói közé az Angyalok Krónikái egy általam kiválasztott részét, vásárlási lehetőséggel együtt. :) Mivel én egyedül képtelen vagyok választani belőle ezért a barátnőmmel tettem meg; Mary-Anne nagyon készségesen segített.
Megírtam ma egy interjú kérdéssort és elkészítettem két fotót is; de nagyon fáj a hátam.
Ám, nem csak amiatt volt nagyon rossz kedvem: M.-val álmodtam...
Mindig, mikor látom, vagy hallom őt álmaimban, az annyira jó érzés. Kedvesen beszél hozzám, de aztán mindig történik valami rossz és felébredek. Ezek az álmok reggelente jó kedvre derítenek, de ahogy telik a nap, egyre inkább veszítenek az erejükből és estére szomorú leszek...
De nem panaszkodhatom mert legalább néha láthatom, legalább így...:)

 Sziasztok! :)
Ma megoldottam a 2015 májusi matek érettségi első felét és 30 pontból 26-t értem el. :) Kíváncsian várom, ez mennyivel fog még gyarapodni. :)
A Magyar Szerzők Könyvei Blog szerkesztője ma kitett egy részt az Angyalok Krónikáiból, amit itt el is olvashattok:
http://magyarszerzokonyve.blogspot.hu/2018/04/isabel-healian-rose-kisertes-beleolvaso.html
(Az igazi harc innen kezdődik szóval ha egy kis izgalomra vágytok romantikával fűszerezve, ne hagyjátok ki! ;))
Kora este anya nézte a Győzike - show ismétlését (miközben én egy új ötletem megvalósításán ügyködtem; de ez még legyen titok ) és az a rész ment, mikor meghal Buksi....Lényeg, hogy én már a jelenet előtt elkezdtem sírni, de ahogy ők elkezdték, onnantól kezdve az én könnyeimnek sem volt megállás. Legalább 20 percen át sírtam, ám nem csak a megható jelenet miatt: azt hiszem egy csepp fájdalom belőlem is távozott.
Az igazat megvallva, mikor ennyire eluralkodnak rajtam az érzelmeim, nagyon dühös vagyok magamra. A sírás nem megoldás semmire, sőt, sokszor inkább beszélnünk kéne azzal, aki miatt ennyire rosszul érezzük magunkat; de a büszkeség, a félelem  (a nagyon nagy félelem) sokszor megakadályoz bennünket. Félünk attól, hogy mi lesz, ha nem azt halljuk, amit szeretnénk, hogy a másiknak már nincs szüksége ránk, vagy talán már el is felejtett bennünket... Vagy, hogy csak a szánalom vezeti és csak útban vagyunk. Igen, azt hiszem én ettől rettegek a leginkább... Hagyjuk is..
A szomorú hangulatomon talán enyhítene egy kis napsütés, mert a mai borult ég nem igazán tett jót; egész nap fájt a fejem, szóval búcsúzom is és megpróbálom kipihenni magam.
Mindenkinek szép álmokat kívánok! :)


Sziasztok!
Ma befejeztem a tegnap elkezdett érettségi feladatsort és összességében 71 pontos lett (a 2016. májusi). Nagyon örültem neki, hogy ennyi idő után is így megy. :)
Kérlek, szorítsatok holnap, mert jön az unokahúgom és együtt készülünk a hamarosan elérkező érettségi vizsgára; 3 feladatsorral készültem matematikából, szóval szerintem a napom nagy része ezzel fog telni.
Elkezdtem leírni egy füzetbe a Vezeklés meglévő részeit: 3 fejezet van kész és 1 A/5 oldal kézzel írva nálam 1 A/4-es oldalnak felel meg. Valószínű, amíg nem érkezik meg a kis tanítványom, addig ezt fogom holnap írni.
Nagyon fájt ma fejem, a hátam és rettentően fáztam is...
Kicsit bűntudatom van, amiért ennyi ideig beteg vagyok; gyengének érzem magam, és emiatt nem sikerül úgy haladni a könyveimmel és az angollal, ahogy azt magamtól elvárnám.
Mary-Anne-nel egyre inkább közelebb kerülünk úgy érzem. :) Szeret minden apró dolgot megosztani velem; ebben pont olyan, mint én. Szeret tanulni és igyekszik mindenből a maximumot kihozni; ebben is hasonlítunk. Ám ő talán egy kicsit józanabb nálam és ez azért jó mert rávilágít dolgokra, amiket én az érzelmeim miatt nem látok. A héten mondta, hogy nagyon hálás amiatt, hogy támogattam a vizsgaidőszakában és ezért ő is segíteni fog nekem..
Sajnos mától már nem adja le a Sony Max az egyszer volt hol nem volt további részeit...és ez nagyon szomorú. :(

 Eljött az este, így eljött egy új bejegyzés ideje is. :)
Délelőtt, míg vártam az unokahúgom, másoltam a Vezeklést Évi néninek; egész szépen haladtam vele, de még bőven van mit írni.
Mikor D. megérkezett rögtön nekiültünk tanulni és meg sem 5 órájig, persze volt benne azért egy ebédszünet. A három feladatsorból kettővel végeztünk és nem túlzás azt mondanom, hogy mindketten kimerültünk. Holnapra maradt meg a 2016-os májusi.
Kora este volt egy vendégesem, még pedig a legelső olvasóm.  Már az újságban megjelent kis történeteimért is rajongott. :) Könyveket hozott a Petős felajánláshoz, de ami nekem tetszik, megtarthattam :) Jót beszélgettünk, sőt belement, hogy interjút készítsek majd vele.
Meséltem neki a két könyvről, amit meg szeretnék venni (A Silla királyság ékköve, Egyszer volt, hol nem volt), felírta a címeket és azt mondta, ha könyvesboltban jár és találkozik velük megveszi nekem. :) Ezzel a pozitív gondolattal köszönnék most el; mindenkinek szép álmokat kívánva. ;)









A ma napom javarészt korrepetálással telt. Legalább úgy izgulok az unokahúgom miatt, mintha én mennék érettségizni. Holnap illetve kedden is folytatjuk, azt a szisztémát követve hogy a könnyebb feladatokat gyakoroljuk be nagyon: ez általában az érettségi első fele.
Ma itt van a középső nővérem, egy kicsit hazajött pihenni. Sokat beszélgettünk és kivasaltam a haját.
Reggelre virradóra egy nagyon érdekeset álmodtam: az elhunyt nagymamám meglátogatott és azt mondta, hogy Jézus küldte, hogy elmondja,  a mai napom az utolsó, mert holnap személyesen fogok találkozni vele. Mikor felfogtam hogy ez mit is jelent elkezdtem síni, de nem azért mert véget ér az életem, hanem mert így nem tudok elköszönni M.-tól... majd felébredtem. A barátnőm azt mondja azért sírtam emiatt mert még tudat alatt is az a lökött a legfontosabb számomra. Fantasztikus, nem? 
Időközben jó nagy vihar kerekedett, villámlik és dörög, szóval búcsúzom, azzal a feltétellel, hogy mindegyikőtök vigyáz magára. :)

 Sziasztok!
Eljött az utolsó bejegyzésem ideje. Igyekeztem 30 napon át elmesélni Nektek a történéseket és, bár ez nem mindig sikerült, mégis, rettentően boldog vagyok, látva az érdeklődést. Mindjárt este 7 óra van és a megtekintések száma 178!!! Nagyon - nagyon szépen köszönöm:)
De nézzük, mit csináltam ma, hiszen ezért vagytok itt. ;) Az unokahúgommal tanultunk; valamivel jobban ment neki a matek,  és emiatt talán egy picit lelkesebbnek is láttam.
Jövő héten hétfőtől kezdődnek a vizsgák, így aki teheti, kérem szorítson a kis hölgyért, hogy minél jobban sikerüljön neki. :)
Délelőtt Mary-Anne-nel együtt megterveztük a kisregényem borítóját (pontosabban, fantasztikus ötlettel állt elő, amit nagyon könnyű volt utána összehozni): képzeljétek két regényem jelenik majd meg 1 kötetben! :) Holnaptól kezdve azon fogok dolgozni, hogy ez összeálljon és még a nyáron megjelenhessen :) Elárulom, hogy az egyik kibővítve az 1000 nap éjszakája c. novellám lesz, melyet a blogon is elolvashattok. ;)
Elárulnék nektek még egy számomra nagyon fontos dolgot és remélem, a barátnőm nem haragszik meg érte. ;) Tervbe van véve egy közös regény gondolata is, lassan azon is elkezdünk majd dolgozni. Eddig azért nem meséltem róla, mert míg tartottak Mary-Anne vizsgái jegeltük a témát, most azonban ismét előjött. Ez annyira fantasztikus érzés! Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz valaki, aki velem szeretne együtt dolgozni és létrehozni egy világot.
Azért, hogy az érzelmi szál se maradjon ki, elmondom, hogy nagyon hiányzott M. egész nap. Igen, talán picit már unalmas ez a rész és higgyétek el, sokszor mérges vagy magamra emiatt. Nem fair, hogy olyat hiányol az ember, akinek ő nem hiányzik. Abszurd és rettenetesen idegesítő: na nem azért, mert ez nem kölcsönös, hanem mert olyasvalamiért érzem rosszul magam, amin nem tudok változtatni. Leköti a gondolataimat és elszívja az energiáimat.
Ha már elszívott energia; sajnos még mindig náthás vagyok. Beszedtem a Lándzsás útifű szirup 3/4 részét, de nem sokat segített. Bízom azért abban, hogyha eljön a nyár a jó idő majd segít. :)
Egy ideig nem tervezek újabb online naplózást csinálni, de ki tudja; lehet, hogy a későbbiekben újabb hónapomat követhetitek majd végig. ;) Ám addig minden fontos történésről/gondolatmenetről a Lélekcseppben tájékoztatlak benneteket!
Sok puszit küldök mindenkinek és szép álmokat kívánok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések