Katona Kitti - Másik én



Katona Kitti neve egyre inkább bekerül a köztudatba. A fiatal, tehetséges költő számtalan gyönyörű művel ajándékozta meg a versek szerelmeseit. Jómagam a nevével akkor találkoztam először, mikor egy kedves kolléganőm, Takács Piroska, interjút készített velem a blogjára; böngészés közben akadtam rá arra, amit vele készített. Elolvasva, azonnal rabul ejtett Kitti gondolkodásmódja, mint saját magát, mint pedig a költői pályát illetően. Nem is ragozom tovább, hiszen, ha továbbolvastok, magatok is látni fogjátok mire gondoltam.

Megtennéd, hogy mondasz magadról pár szót az Álmok Útján olvasóinak?
Sziasztok! Mint azt már Rose-tól tudjátok, Katona Kittinek hívnak és írok. 18 életévemhez képest sokak szerint ez nagy szó, hiszen a mai fiatalság próbál elzárkózni a kultúra elől. Ebben is lázadónak mondhatom magamat. A versek nagy szerelmese vagyok és az alkotás mellett hatalmas örömömet lelem az olvasásban is. Szeretnék az életem során több verseskötettel is előrukkolni, illetve egy regényötlettel is kacérkodom.

A fentebb említett interjú 2017 szeptemberében készült; azóta viszont megjelent az első köteted Másik én címmel. Megtennéd, hogy röviden összefoglalod, hova is kalauzol minket a könyv?
A cím is árulkodik arról, hogy saját magamat próbálom bemutatni a verseimen keresztül. Pontosabban egy olyan valakit, aki igazán én vagyok, de az emberek felé ezt kevésbé mutatom ki. A kötet egy olyan időszakot mutat be, ami elég meghatározó volt az életemben. Sok negatív érzelem volt bennem és ezeket sikerült kiírnom magamból. Ennek köszönhetően felfedezhető a szövegekben szomorúság, boldogság, szerelem, csalódás és gyász egyaránt. Az olvasó ezáltal megismerhet egy piciny részt belőlem.

Hogyan fogadta a magyar közönség? Sikerült átadnod azt az üzenetet, amit szerettél volna?
Az, hogy „magyar közönség” számomra túlzásnak hangzik, hiszen javarészt ismerőseim kezébe került eddig a kötet. Ők viszont velem együtt örültek a sikereknek, és akikkel közelebbi kapcsolatban állok, mind megosztották velem kedvenc soraikat és élvezték az olvasást. Konkrét üzenetem nem volt, viszont célom annál inkább. Szeretném, ha minél többen olvasnának a világon. Nem konkrétan a saját költészetemre gondolok ezzel. Szerintem a mai világban az irodalom olvasóhiányban szenved. Véleményem szerint, ha nem is olvas mindenki regényeket, de egy-egy versre akadna ideje mindenkinek. Ezért is találtam meg a saját hangomat a rövid versekben.

Volt abból bármiféle hátrányod (vagy éppen előnyöd) hogy ilyen fiatalon bekerültél az irodalmi élet körforgatagába?  Milyen tapasztalataid vannak e téren?
Hátrányként maximum azt tudnám felhozni, hogy mivel fiatalabb vagyok, mint a többség, ezért nem igazán vesznek komolyan, mert csak a gyermeket látják bennem, aki próbál felnőttként viselkedni. Miközben szerintem a korombeliek másképp látják a világot és az idősebb generáció nem ért egyet a mi nézeteinkkel és ez okozza azt, hogy nem hiszi el, hogy igenis felnőttek vagyunk már, csak ez más, mint anno az ő korukban volt. Tudom magamról, hogy ez a kötet nem a maximumot hozta ki belőlem, mert ma már több mindent másképp írnék le, de úgy gondolom, hogy mindenkinél van egy kezdet, ami nem feltétlenül tökéletes, de a hibáiból tanul az ember.

Mennyit változott az életed a publikálás óta? ( Nem csak szakmailag értem, hanem akár gondolkodásmódban is.)
Szakmailag talán az, hogy megváltozott és komolyabb lett a szókincsem és észre vettem saját magamon, hogy jobban tudok fogalmazni és szebb kifejezéseket használok, mint korábban. Ebben nem is a kötet segített, hanem a Lendület Magazinnál való szerkesztőség. Gondolkodásmódban viszont rengeteg miden más lett. Figyelek az apró dolgokra és mindenen képes vagyok órákon át agyalni. Még a semmin is. Később pedig ebből jön az ihlet.

Milyen kapcsolatot ápolsz más szerzőkkel? Sikerült esetleg barátságot is kialakítani valakivel?
Néha észreveszek olyan villanásokat mások szavaiban, hogy „hű neki már könyve van” és olyan, mintha emiatt már egy valakinek tekintetének. Talán így van ez az irodalom piciny világában is. Sikerült megismerkednem több szerzővel is, leginkább a Lendületen keresztül. A legtöbben rendkívül barátságosak és segítőkészek. Ilyen például Schwartz Léda is, akivel egy rövid interjút készítettem, majd több üzenetváltás után összebarátkoztunk. Több embert is fel tudnék ide sorolni, de talán ő az egyik legmeghatározhatóbb szerző, és akivel jelenleg is dolgozom.

Minden költőtől kérek egy kedvenc verset a sajátjai közül, nálad most jött el ez a pillanat. Piroskánál a Rózsaszín köd című művedet említetted. Azóta változott erről a véleményed?
Természetesen minden versemet szeretem, de vannak olyanok is, amik jobban beágyazták magukat a szívembe. Az abszolút kedvencem viszont továbbra is a Rózsaszín köd. Lehet, hogy nem is maga a vers a kedvencem, hanem inkább az érzés, ami körülöleli azt. Hiszen a szerelmemről szól, aki nagyon sokat jelent nekem. 


Rózsaszín köd
Körülöttem mindig volt
valamilyen köd.
Színeit gyakran változtatta.
Leginkább csak sötét
volt. Rózsaszín
szinte sohasem.
Most viszont el sem tudnám
képzelni az életemet nélküle.
Minden egyes találkozást
izgatottan várok, mintha
akár csak az első lenne.
Izgalmam átcsap abba az őrületbe,
mint mikor egy ovis kisgyerek
várja, hogy a játszótéren
élvezhesse az élet
minden pillanatát. Ilyen
önfeledt boldogságot érzek,
amikor veled vagyok.
Már nem újdonság a csókod.
Mégis minden alkalommal
a fellegek közé emel. A pillanat,
mikor ujjainkat összekulcsolod,
szavakba nem önthető. Mégis
a kedvencem: ajkad,
mikor az enyémhez ér;
tekinteted, mikor egy
csókból feleszmél.
Érintésed a bőrömön éget,
és az idő megáll,
a pillanat pedig
soha nem érhet véget.
 


Ami engem nagyon érdekel és kérlek, ne vedd zokon, de milyen viszonyban álltál a magyar órákkal és az irodalommal az iskolában? Volt kedvenc költőd? Esetleg tervezel ezen az úton továbbtanulni?
Nem volt mindig a kedvencem, sőt… Az utóbbi két évben viszont már komolyabban veszem ezt a tantárgyat és így már sokkal jobban tetszik. A nyelvtan órák viszont még mindig távol állnak tőlem. Annak ellenére, hogy magyar fakultáción vagyok, nem szeretnék ezzel tanulni tovább. Nekem az irodalom inkább hobbi. Nem tudnám leélni úgy az életemet, hogy minden nap a magyarral foglalkozzak. A kedvenc költőmről sajnos sosem tanultunk az iskolában, fakton egyszer-kétszer említésre került, de semmi több. Ő pedig nem más, mint Fodor Ákos.

Tudom, hogy időközben munkatársa lettél a Lendület című irodalmi magazinnak. Milyen érzés velük dolgozni?
Mikor Rodonit Zoé, főszerkesztő felkért arra, hogy legyek társ a magazinnál, nem gondoltam volna, hogy ez milyen is lesz. Csupán egy jó szórakozásnak és lehetőségnek tűnt. Viszont amikor bekerültem ténylegesen a szerkesztői közösségbe, az igazán komoly és felelősségteljes érzés volt. Barátságos és fesztelen hangulat a szerkesztők között, mégis komoly munkát vár el mindenki és ez valahogy így tökéletes. Imádok velük dolgozni.

Várhatunk tőled további verseskötetet/köteteket? Vagy megpróbálnál esetleg prózában alkotni? Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretnék egy újabb verseskötetet publikálni és ehhez már vannak ötleteim is. Ezen felül pedig még nagy vonalakban, de tervezgetek egy regényt is. Remélem a legjobbakat és dolgozok, ha jön az ihlet.

Ha tetszett a beszélgetés, Kitti kötetét itt vásárolhatjátok meg:
https://my-book.hu/Konyvesbolt?product_id=158&sort=pd.name&order=ASC
Illetve:
https://docs.google.com/forms/d/1dJApbeh3RfcWZoCy9R6urkkUepFGYkMyG6ulLfLaJcY/viewform?edit_requested=true )
Facebook-n pedig megtaláljátok őt itt:
https://www.facebook.com/katonakittihivatalos/

Köszönöm Kittinek a lehetőséget; bevallom, az ő kérdéssorát hoztam össze eddig a legnehezebben, mivel nem szerettem volna, ha ismételgetnie kell magát folyamatosan. Remélem, sikerült  egy-két olyan kérdést is feltegyek melyek új információt tartalmaznak azoknak az olvasóknak is, akik nyomon követik ennek az ifjú tehetségnek a munkáját.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések